46. ~Ez az én formám.*

Elindultunk az ajtó fele.

- Lányok várjatok. - álltam eléjük. Mindenki értetlen fejet vágott. - Nem mehetünk csak így oda. Mi van, ha ez mégse igaz? Ha ez csak egy tévhit, és az igazság az, amit már olyan jól ismerünk. Akkor megint csak pofára esek. - kezdett megint vékonyodni a hangom.

- Leah. Ez is benne van a pakliba, de ismerd el: ezzel a lehetőséggel tényleg összepasszolna minden. - kezdte el felvenni a cipőjét Will.

- És a karkötő? Az hogy került rá? Az nem illik csak ebbe az egészbe. - erre mindenki felfigyelt, és elkezdett gondolkozni. - Az is lehet, hogy Vicky csak egy részét látta az egésznek. Az is lehet, hogy Caroline később visszament.

- De ezt máshogy nem fogod megtudni Leah.

- Jó de, mielőtt berontunk a fiúkhoz, legalább hívjuk fel Caroline-t. - indultam el vissza a nappaliba a telefonom társaságába.

Mindenki követett. Lehuppantam a kanapéra, majd elkezdtem nyomkodni a telefonom. Visszakerestem Caroline számát, de az ujjam megakadt a neve fölött. 

(Saját kép, bocsi ha valami nem stimmel. A szám is hamis, ne hívd fel.)

- Hívd hát fel! - erősködött Rose.

- De…- hebegtem.

- Semmi de. Félsz? - kérdezte Vicky.

- Igen. - vallottam be.

- Megérne neked ennyit Harry? - faggatott továbbra is a kis szőke lány. Bólintottam. - Akkor hajrá.

Nagy levegőt vettem, és rányomtam Caroline számára. Kicsöngött, de nem vette fel.

- Nem veszi fel. - hajtottam le a fejem.

- Próbáld meg még egyszer. - bíztatott Rebecca.

Bólintottam, és megint elkezdtem hívni. Ezúttal fel is vette.

- Igen? - szólt bele.

- Caroline? Itt Leah.

- Leah?! Ha megint mocskolni akarsz, hát kösz, de nem kérek belőle. Szia. - nyomta ki.

Csak leejtettem a kezem a telefonnal együtt az ölembe.

- Hát ez nem jött be. - motyogtam.

- Akkor? - utalt Rose.

- Akkor… - mondta Will is.

- Akkor irány a ház. - mondta Rebecca.

Felrángattak a kanapéról, és elindultunk ki. Háromnegyed egy volt, és a fiúk háza felé tartottunk. Egykor becsengettünk. Nem válaszolt senki. Még egy csengetés. Semmi.

- Felhívom Liam-et. - mondta Rebecca.

- Ők együtt vannak? - súgta Will.

- Igen.

Csak mosolyogtak.

- Kihangosítom. - mondta Rebecca. 

(Saját kép, bocsi, ha valami furcsa van rajta)

- Szia Csipkerózsika. - köszönt a fiú.

- Szia. Hol vagytok? Itt állunk a ház előtt.

- Mi éppen a kocsiban ülünk, és egy interjúra tartunk. De…

- Micsodaa? Melyikre? - akadtam ki, és szakítottam félbe.

- Leah te vagy az? - kérdezte.

- Leah? - hallottam a háttérből. - Hangosíts ki! - ez Harry. Érzékeltem azt a pillanatnyi zúgást, ami azt jelezte, hogy most már az egész kocsi hall minket.

- Igen, én vagyok. Arra az interjúra mentek, amit tegnap este láttam? Amiben elmondták, hogy Harry-t nem nagyon volt letörve? - kérdeztem.

- Igen. És Leah ez nem igaz. Harry-re többször is rá kellett szólnunk a dedikáláson, hogy ne legyen ilyen kedvtelen. Ez csak egy médiai felkapás volt. - világosított fel Liam.

- Igen. Én szóltam rá. - csatlakozott Louis.

- Lou! - örültem meg. - Régen hallottalak titeket. - mosolyogtam.

- Te is hiányzol nekünk Tündérke. Régen láttunk, és hiányoztok. Nélkületek olyan üres a ház. - mondta Niall.

- Köszönöm Niall. Most Harry is hall engem? - kérdeztem.

- Igen. - hallottam egy szomorú, de mégis kíváncsi hangot.

- Beszélnünk kell. Te azt mondtad semmire nem emlékszel, és Vicky olyat mesélt, ami mindent megváltoztat. - magyaráztam.

- Vicky? A kis szöszi táncos? - kérdezte Niall.

- Igen. Én vagyok az. - szólt bele a lány.

- Hányan vagytok? - kérdezte Zayn.

- Leah, Rosalie, Vicky, Will és Én. - sorolta Rebecca.

- Rosalie? Hogy került ide? - kérdezte Louis.

- Ki az? - hallottam a háttérbe Zayn-t.

- Leah nővére. - szólt Louis.

- Nem nézhettem tétlenül, ahogy a hugicám SZENVED SZERELMI BÁNATÁBAN, ezért ide repültem. - hangsúlyozta Harry kedvéért azt a három szót.

- Mi éppen most érkeztünk meg a Move tv stúdiójába. Le kell tennem. Sziasztok. - mondta Liam.

- Sziasztok. - köszöntünk.

- Csajok. Megvan a következő úti cél. - mondta Rose.

- Igen. Irány a stúdió. - lelkesedett Will.

- Micsodaa? Ne-hem. Nem, nem és nem. - tettem magam elé a kezem. - Biztos, hogy nem fogok odaállítani egy élő showba.

- De miért nem? Nem leszel benne, csak hátul. - mondta Vicky.

- Jaj persze. "Nézzétek eljött Harry volt barátnője. Tegyük be őt is a műsorba, hadd beszéljék meg élő adásba a gondjaikat." - utánoztam a rendezőt, vagy mi van ott.

- Nincs vita. Leah. Muszáj megtudnod. Az nem megoldás, ha elmenekülsz. - állt elém Rosalie.

Csak sóhajtottam. Elkezdtek tolni ki az utcára. Ebben igaza volt. Mindenkinek igaza volt, egyszerűen csak én vagyok ilyen beszari kis valami. Nem merek Harry elé állni, és szemtől szemben beszélni vele. Félek a csalódástól. Ezt be kell valljam. De azok után, amit tett, nem is csoda. Bár most már kitudja mi volt. És ezt meg kell tudnom. Hagytam magam, és beszálltunk egy taxiba.

- A Move tv stúdiójába. - adta ki az utasítást Rebecca. A fickó csak bólintott majd elindultunk. Kicsit sokan voltunk, de megoldottuk. Szűkösen ültünk hátul, de elfértünk. Hol megálltunk egy-egy lámpánál, hol elindultunk. Megálltunk, elindultunk. Megálltunk, elindultunk. Megálltunk….és állunk?

- Mi történt? - kérdezte egyszer Rebecca.

Will kinézett az ablakon.

- Szerintem dugó van. - vágott ijedt fejet.

Ez az én formám.