34. ~Hadüzenet.*

Leah szemszögéből:

Végre otthon, édes otthon. Ezután a sok izgalom után, kész megkönnyebbülés volt hazaérni. De e nem sokáig tart. Fél óránk van, és irány egy buli. Épp hogy vége ez egyik izgalomnak, jön a kapkodás. Egy pillanatra lehuppantunk a kanapéra, csak hogy szusszanjunk egy kicsit.

- Végre túl vagyunk rajta. - mondtam.

- Igen. - sóhajtott, majd rövid szünet után folytatta. - El se hiszed, milyen jó érzés volt újra táncolni. Amíg nem csináltam újra, észre se vettem, mennyire hiányzott.

- Nem értem, miért hagytad abba. Remek voltál.

- Most meg már elkéstem. - húzta el a száját.

- Dehogy késtél el. Most kezdesz befutni.

- Ezt meg hogy érted?

- Épp most léptél fel egy színpadon a One Direction-nal. Ezt másnak nem tudom nevezni. - nevettem. Erre csak egy sóhaj volt a válasz. - Na, ideje készülődni. - pattantam fel, és rohantam a fürdő fele.

Bent megcsináltam a szokásos teendőimet. Letusoltam, fogat mostam…stb. Aztán amíg Rebecca volt bent kiválogattam a ruháimat. Nem tudtam mit kéne felvenni. Aztán kiválogattam a megfelelő darabokat. Egy kék farmert és egy fehér buggyos felsőt vettem fel. 

Ezek lesznek a legjobbak. Aztán mikor hallottam, hogy nyílik a fürdő ajtaja, elindultam be. Most kivételesen kisminkeltem magam. Nem olyan vastagon, éppen csak, hogy ne legyen feltűnő, de mégis látszódjon. Mégse hozhatok szégyent a fiúkra. Gondolatban már a cipőt is kiválasztottam hozzá. Kivételesen magas sarkú, de azért mégse olyan magas, mint a koncerti. Az nagyon durva volt. Aztán bejött mellém a tükörhöz Rebecca. Rajta egy szürke, hosszított felső volt és cicagatya. 

Ő is tett magára egy kis sminket, majd mindketten megcsináltuk a hajunk. Készen voltunk, és még volt vissza öt percünk, ami nem nagy dicsőség, de mi azért örültünk neki. Rebecca is kiválasztotta a cipőjét. Az én kedvemért ő is magas sarkút vett fel. A választása erre a darabra esett:

Mindenkinek ki volt készítve mindene. Táska, cipő…minden. Már csak a fiúkra vártunk.

5 perc…10 perc…15 perc. 

- Hol vannak már? - kérdeztem.

- Nem tudom. Felhívom Liam-et. - és már nyomogatta is a telefonját.

Kihangosította. Halottam, egy reccsenést, majd beleszólt.

- Mindjárt indulunk.

- Hol vagytok? - kérdezte barátnőm.

- Itthon.

- Csúcs. Azt mégis hogyan? - ejtette a combjára a lány a kezeit, ami szépen csattant.

- A fiúk szarakodnak. Niall, Harry meg én már fél órája készen vagyunk.

- Végtére is ti késtek el. Nektek lesz égő. Na szia. - nyomta rá a lány a telefont.

Komolyan rám nézett, majd megszólaltam.

- Az szép volt. - és kibukott mindkettőnkből a nevetés. Csak hevesen bólogatott.

Csodás módon ez után a beszélgetés után csak két percet kellett várnunk, és  a ház előtt is volt az autó.

- Ironikus, nem? - nevetett Rebecca, miközben a lift felé mentünk.

Furcsa módon rengeteget kellett várni a liftre. Aztán egyszer csak szétnyílt előttünk az ajtó. Na vajon ki az a két személy aki benne állt? A helyes válasz Harry és Liam. Mindketten zsebre dugott kézzel néztek ránk. Harry egyből elindult felém, és ahogy láttam Liam is hasonlóan tett.  Mindkettőnket magához húzott az egyik fiú, miután beszálltunk a liftbe.

- Sajnálom, hogy késtünk. - halottam Liam hangját, de nagyon nem figyeltem rá.

Elmélyültem Harry csodás zöld szemeiben. A fiú csak mosolygott, majd hosszan, és szenvedélyesen megcsókolt. Imádtam, mikor ilyen. Éreztem, hogy igazán szeret. A nyelveinket a lift csengője zavarta meg abba a csodás táncba. Ajkaink elváltak, majd a kijárat felé fordultunk. Ahogy láttam barátnőm és Liam is szépen köszönt egymásnak. Vagyis inkább az ajkuk.

Kimentünk a kocsihoz mi kézen fogva, Liam pedig csak átkarolta Rebecca vállát. Köszöntünk a többieknek, majd beszálltunk mi négyen a külön kocsiba. Liam vezetett, Rebecca mellette az anyósülésen, Harry meg én pedig hátul. Ez most nem olyan kocsi volt, mint amibe eddig utaztunk. Annak hátul mindkét oldalt volt három-három ülése szembe egymással. Ez ezzel szemben, egy sima autó volt. Oké, szinte a legújabb modell, de normális. Bementünk London belvárosába, majd megálltunk egy menő klub előtt.

Csodaszép volt. Mindenféle színben pompázott. Üveg volt az egész, és a fény csak úgy játszott rajta. Gyönyörű volt. Budapesten nincsenek ilyen klubok. Hogy is lennének? Egy sor állt előtte, amit a biztonsági őr tartott kint. Sokan be szerettek volna jutni. Mindenki kiszállt a kocsiból, majd én elindultam jobbra.

- Hova mész? - kérdezte Harry.

- A sor végére. - mutattam arra.

- Minek?

- Sorba állok mint minden átlag ember. - és itt leesett.

- De te nem átlag ember vagy. Gyere butus. - kulcsolta ujjait az enyémekbe, majd elindultunk egyenesen a bejárat fele a többiekkel. Hát ez égő volt. Ezt még szoknom kell.  

- Helló Matt. - intett oda a biztonsági őrnek Zayn.

- Srácok. - köszönt a férfi.  

Bementünk. Csodás látvány fogadott. Ennél menőbb klubbot még nem láttam. Minden kék és arany színben pompázott, bár a bútorok ezüstösek voltak, de ezt a fények előszeretettel festették át. Középen egy hatalmas táncparkett volt. Ettől balra a bárpult, jobbra pedig kör alakú beülők. Igazán remek volt.

A fiúk sok mindenkinek bemutattak és köszöntek, de a nevükre már nem emlékszem. Aztán egyszer csak Louis megszólalt.

- Aj-jaj. - és előre meredt.

- Mi baj? - nézett mindenki arra.

- Jaj. - mondták a fiúk. Harry csak sóhajtott mellettem, majd lehajtotta a fejét.  

- Fiúk most komolyan, mi az? - kérdeztem idegesen.

- Caroline Flack. Ott a pultnál. Harry régi csaja. - súgta oda Louis. 

- Az a Caroline, aki mindig féltékeny volt, és akit a legjobban szeretett? - súgtam vissza.

- Igen az. - súgta a fülembe Harry. Ijedten ránéztem. - Kicsit hangos volt. - mosolygott. Még mindig ijedt fejet vágtam. - Ne aggódj Leah. Nem lesz baj. Szeretlek. - mondta. Bólintottam.

Ekkor Ő is kiszúrt minket. Ideintegetett, majd elindult felénk egy koktéllal a kezében.

- Sziasztok srácok. - köszönt.

- Caroline. - mondták egyszerre egy fejbólintás kíséretében.

- Na és ti kik vagytok? - kérdezte.

- Szia. Leah Crawford. - nyújtottam felé a kezem udvarias mosollyal.

- Jaj igen. Téged ismerlek. - mondta. Visszahúztam a kezem, mivel eléggé kínos volt, hogy nem fogta meg.

- Én Rebecca Summer.

- Szia. - barátnőmnek visszaköszönt, bár nem túl lelkesen.

- Na jók legyetek srácok, még összefutunk. Harry, aztán nem sokat inni. - nevetett, azzal eltipegett.

- Hahaha. - mondta a fiú zsebre dugott kézzel.

- Felejtsük el, rendben? - öleltem meg. Bólintott.

 Beültünk egy ilyen kis kör alakú fotelbe. Középen egy pici asztal volt. Harry átkarolt. Liam is pont így tett.

- Na lányok? Hogy tetszik? - szólalt meg Niall.

- Meseszép. - mondtam.

- Budapesten nincs ilyen. - húzta el a száját Rebecca.

- Akkor elvezzük ki. Táncolunk? - állt fel Liam, és tette a tenyerét Rebecca elé.

A lány megfogta, és már indultak is a parkettre a többi ember közé. Ez a fajta tánc még jobban ment Rebeccának, mint mikor élesbe megy.

- Egy pillanat. - állt fel Harry, majd elment.

- Itt az idő. - nevetett Louis, és Zayn.

- Mire? - kérdeztem.

- Majd meglátod. - válaszolta Lou.

Aztán kivette egy-egy kicsi darab chipset a tálból, majd Zayn Liam-ébe, Louis pedig Harry kólájába ejtette.

- Egy kis mix készül. - nevetett Niall.

Zayn felemelte a kispoharát, majd felét ide, felét oda kitöltötte. Vodka volt benne. Jó párosítás.

- Jön. - szólalt meg egyszer Niall. Gyorsan elkezdtek beszélgetni, mintha mi sem történt volna. Alig bírtam ki nevetés nélkül. Ezek azok a pillanatok, amiket imádok. Mikor ilyen "kicsik".

- Gyere. - húzott fel Harry, majd elkísért a táncparkettre.

Mire odaértünk a Dj váltott. Egy lassú szám jött. Átkarolta a derekam, én pedig a nyakát.

- Pont jó időzítés. - nevetett Harry.

- Van egy olyan érzésem, hogy ezért tűntél el. Igaz?

Bólintott.

- Tetszik?

- Nagyon… romantikus.

- Remélem is. - villantotta meg híres féloldalas mosolyát, amit úgy imádok.

Ekkor egy finom kéz simította végig a hátam. Megfordultam, és Rebecca mosolygott rám édesen. A többiekhez mentek. Befejezték a táncot egyenlőre.

- Remélem jól meglesznek. - mondta a szerelemem.

- Én is. Liam tök aranyos ezzel a meglepetéssel holnap.

- Milyen meglepetéssel? - elmeséltem neki. - Akkor ezért pattant fel reggel olyan hirtelen. Én magyaráztam el neki, miért mondott nemet Rebecca. - láttam rajta a megvilágosodást.

- Nem tudom, mit hitt, de ez a meglepetés nagyon de nagyon édes. Ha Liam nem jön haza este, akkor én se megyek oda zavarni, szóval majd megalszok az Ő szobájába, HA nem fogadsz be… - néztem a szemébe.

- Mégis mit gondolsz? Szerinted hagyni fogom, hogy Liam szobájába aludj? Igaz, hogy nagyobb a rend, mint nálam, de akkor is velem fogsz aludni. - nevetett.

Megcsókolt, miközben folytattuk a táncot. Egyre inkább nő bennem az az érzés, hogy én igenis szeretem. Nem lehettünk így régóta, mikor egy hatalmas villanás zavart meg. Majd még egy, és még egy. Mi van most? Majd kinyitottam a szemem, és Harry-vel egyszerre néztünk a fény irányába. A villanások még most sem maradtak abba, de legalább már tudtuk az okát. Ez vaku volt. A fotósok! Éppen a holnapi címlap képei készültek. Mégpedig rólunk. Na neee.

- Menj vissza a többiekhez. - tolt arra Harry.

Elindultam, de visszafordultam, és figyeltem az eseményeket.

Harry éppen a gép elé tette a kezét, mivel az még mindig a szemébe villogott. Majd valamit elkezdett mondani a csávónak, mire az kiegyenesedett, de válaszolni már nem tudott, ugyanis jöttek a biztonságiak. Szépen kivezették a fotóst, majd az egyik férfi elnézést kért Harry-től. Az csak bólintott, majd elindult felém. Átkarolta a derekam.

- Mondtam, hogy menj vissza a többiekhez. Jól vagy? - bólintottam. - Biztos? - megint csak bólintottam. - Sajnálom Leah. - mondta, majd leültünk a többiekhez.

- Jól vagytok? Minden rendben? - kérdezte Zayn.

- Igen, csak egy szemét fotós megint bejutott valahogy. - mondta Harry mérgesen.

- Jaj. Haver sajnálom. - mondta Louis. Tudta mennyire elege van Harry-nek a fotósokból.

- Kimegyek a mosdóba. - szólaltam meg most először azóta, majd felálltam, és elindultam.

Végre. Beértem az ajtón, és letámaszkodtam a mosdókagyló szélére. Szerencsére nem volt bent senki. Átgondoltam a dolgokat. "Nem hiszem el. Miért nem lehetünk nyugodtak? Mi csak táncolni akartunk. Már azt se lehet? Szeretem Harry-t, de vele minden olyan nehéz. És ami a legbosszantóbb, hogy ez nem miatta van. Hanem a fotósok miatt. Jó egy kicsit az Ő hibája is, de mégse haragudhatok rá azért, mert híres. Meg nem is tudnék. Teljes szívemből szeretem, és elviselem ha kell az összes fotóst. Csak az Ő kedvéért." Még sokáig gondolkoztam volna, de valami megzavart. Nyílt az ajtó, és egy barnás szőke hajú nő lépett be rajta. Egyből megismertem. Ez Caroline. Na nee. Pont itt futok össze vele. Ez az én formám. Gyorsan kiegyenesedtem, de már késő volt. Meglátta, hogy valami bajom van. Odalépett mellém, és elkezdte szájfényezni a száját a tükörben.

- Nehéz igaz? - szólalt meg egyszer.

- Mármint mi? - kérdeztem, és ránéztem a tükörből.

- Hát Harry Styles barátnőjének lenni. - nem szóltam egy szót se. - Meg mondjam miért? - érdeklődve figyeltem rá. - Mert nem vagy hozzá való. Láttam mennyire elege van a fotósokból. Amíg velem volt sohase zavarta, hogy lekapnak minket. Azért nem zavarta, mert engem nem szégyellt. - cuppantott egyet a szájával, hogy a szájfény egyenletes legyen.

- Hogy érted ezt? Szégyell engem? - zavarodtam össze. Mit akar tőlem Caroline? Mi baja van velem?

- Persze. Hát nem is csoda. Nézz magadra. Csak egy átlag lány vagy. Ráadásul hallani lehet rajtad, hogy még csak nem is angol. Mégis mit vársz? Hogy majd örökké együtt lesztek? Ugyan. Harry egy világsztár. Nem ragad le egyetlen egy kislánynál, mikor bárkit megkap egy csettintéssel. Ébredj fel Édesem. Te csak egy egyhetes kaland vagy. - fordult felém.

Nem hiszem el. Lehetséges. Erre még nem is gondoltam. Lehajtottam a fejem a pult szélére támaszkodva. Kattogott az agyam, aztán a kétségbeesést felváltott a harag.

- Mégis mit akarsz tőlem? Mi bajod van velem? Miért mondod ezt nekem? Harry tényleg szeret engem fogd már fel! - fordultam én is felé, és lehet, hogy ezt egy kicsit hangosabban mondtam, mint akartam.

- Azt akarom Édesem, hogy felfogd, te nem vagy Harry-hez való. Csak hogy tudd, Ő még mindig engem szeret. Te csak egy kis segítség vagy a felejtéshez. De Harry az enyém. Ezt jobb ha megjegyzed. - azzal kiment a mosdóból.

Ez most tényleg komoly? Caroline Flack hadat üzent nekem? Mi van? Lehetséges, hogy igaz mid az amit mondott? Nem hiszem. Vagy talán mégis? Kizárt. Harry megmondta: elloptam a szívét. Ezt csak nem találta ki?! Ez őszinte volt. De ez azért tényleg fura, és nem tudom felfogni: Caroline Flack hadat üzent nekem egy nightclub mosdójában.