2013. április 26., péntek

Utószó.*



Hát Manook. Ez az Utószó, ha lehet olyan szót használnom rá. Annyi minden van most bennem. Már akkor fel voltam készülve erre a pillanatra, mikor egy hónapja kicsit nagyon előre haladtam, és befejeztem a történetet a laptopon...De azt hiszem így, hogy le kell írnom ezt nektek, és itt vagyok az utolsó rész után, még nehezebb. Nem tudom, mit csinálok azzal a hatalmas mappával a gépemen, amiben benne van az összes rész és minimum 3000 kép, aminek a negyedét sem használtam fel szerintem, de kellett. Természetesen megfordult a fejemben, hogy még folytatom, és esetleg a gyerekkel csinálok valamit, hogy a srácoknak aggódniuk kelljen, de azt hiszem, az már nem lenne ugyan olyan. Szerintem elfogytak a blog lehetőségei, nagyon sajnálom. Nekem is nehéz ebbe belegondolni. Amikor Azon a bizonyos szombat estén befejeztem az utolsó rész, és felkeltem másnap, ürességet éreztem. Fel akartam nyitni a mellettem heverő laptopom, /mivel mindig mellettem van az ágyon/ hogy folytatom, de tehetetlenül vettem el a kezem a bekapcsolás gomb fölül, és jöttem rá, nincs mit. Hihetetlen üresség szállta meg a mellkasom, hisz ez volt az életem. Minden este írtam kicsit, volt, hogy egy fejezetet, volt, hogy csak a felét, de minden nap csináltam. És rossz volt rájönni, tovább nem fogom tudni írni. Azt hiszem, már hozzám nőtt ez a blog. Ezzel értem el az első nagy sikereimet, és tudom, hogy az eleje még messze nem ütött meg jó szintet, hisz nem fogalmaztam szépen, vagy választékosan, de azt hiszem a végére sokat fejlődtem. Valamelyik nap eszembe jutott, mikor még a konyhába elcsattant Leah és Harry között az első csók. Istenem, de régen is volt. Annyira rossz ezt itt hagyni, és újra meg újra elolvasok néha még én is a gépemen lévő millió Word dokumentum közül egyet-egyet, csak hogy emlékezzek milyen volt régen. Mikor még a sztori közepébe voltam. Emlékszem, mikor nyáron elutaztunk a családdal. Minden este kint ültem a teraszon a szúnyogfelhőben, és szenvedtem a hülye térerővel meg a mobilnettel, csak, hogy nektek fel tudjam tenni a részt igényes képekkel. Kitapasztaltam a bloggert is és könnyebb lett minden. Azt hiszem, kimondom/leírom; VÉGE. Furcsa lesz ezt végleg itt hagyni, hisz hatalmas sikereket értem el vele. Rengeteg országból olvasták, ami nagyon meglepett, de jól esett. Arról nem is beszélve, hogy nélkületek semmit nem értem volna el. Nektek tartozom a legnagyobb köszönettel, hisz hiába volt a blog, ha ti nem indítjátok be. Sokmilliószor KÖSZÖNÖM SZÉPEN.

A nagy tehetetlenségembe, hogy nem tudtam, mihez kezdeni magammal, és az írásmániámmal, belekezdtem egy másik történetbe. Nem akarlak titeket elszakítani ettől, hisz nekem is ez áll a legközelebb a szívemhez, de azt hiszem az újban már választékosabban és szebben fogalmazok. Hála ennek a történetnek. Hisz ez tanított meg mindenre. Nem is tudom, hol lennék a That one thing.* nélkül és nélkületek...talán az egyik idióta közösségi oldalon... Facebook, Twitter...kitudja. Minden esetre szeretnélek titeket meginvitálni az új blogra olvasónak és feliratkozónak. Természetesen ez is itt marad, csupán oda írom a cím alá; "befejezett". Remélem sokan velem maradtok, és követitek az új blogom is.

22 megjegyzés:

  1. húú hát én talán csak annyit tudok írni,hogy KÖSZÖNÖM!Köszönöm azt,hogy megírtad ezt a blogot,hogy mosolyogtam,sírtam és hogy olvashattam!1000%,hogy olvasom a másik blogodat is!xx :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. istenem. hát neked élvezet volt írni...és az is lesz a Dark turns to light-on. :')

      Törlés
  2. én is emlékszem,én ott kezdtem el a blogot,amikor azt a részt raktad fel,amikor Harry és Leah először csókolóztak,így kimondhatom,az elejétől folyamatosan olvastam,és nagyon szerettem! :) mondjuk,tényleg egy pöppet hosszú lett a történet,de kell ilyen is :) olvasni fogom az új blogodat,és remélem,hogy ott újabb és újabb dolgokkal fogsz minket meglepni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm, hogy az elejétől velem voltál, és nem untad meg. hosszú lett, de most vége. biztosíthatlak, hogy a másik blogon is várni fog sok meglepetés és izgalom :)

      Törlés
  3. Én az elejétől olvastam a blogod, bár sose írtam hozzá.:)
    Nagyon ügyes vagy, nagyon jól írsz. A kedvenc blogom. Az új blogod is nagyon tetszik, mindenféleképpen olvasni fogom azt is. :) Gratulálok a bloghoz, sok sikert a másikhoz is.:)


    Timi.:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm, hogy így gondolod, és hogy velem voltál valamint leszel. te is hozzájárultál, hogy sikeres legyen a blog, hisz olvastad folyamatosan, szóval magadnak is gratulálj, mivel én csak köszönetet tudok mondani neked :)

      Törlés
  4. Uhh meg se tudnék szólalni... Már a 3. (?) évadnál járhattál mikor elkezdtem olvasni a blogod, és rögtön megfogott. Jó a sztori, és a szereplők folyamatosan jöttek, be, nem úgy zutty mindenki itt van.... meg amikor az ikrek belekerültek nem gondoltam volna (akkor még) hogy nagyobb szerepet kaphat valamelyikőjük. De mégis. És én végig bíztam benne, hogy Leah egyszer majd Harryhez hasonlóan nagy színpadokon léphet majd, fel, de mégsem. És ez így szép, mert nem kell mindenkinek híresnek lenni ahhoz, hogy fontos legyen az emberek szemében (példa a való életből Eleanor Calder) . És az is jó volt hogy egy kicsit mindig hozzáraktál a szereplők személyiségéhez, mint Zayn. Igaz a való életben is kicsit forró vérű ember, de nem ennyire. És végül is így lett kidolgozott az ő karaktere. Kit nem mondtam még? Rebecca. Destiny mellett ő az angyala a sztorinak. Aki mindig kedves, sosem bántana meg senkit... igazán szerethető :))
    És az is nagyon bejött hogy Ed-et is kicsit pár rész erejére a "főszereplővé" tetted. De igazából itt annyira nem is voltak főszereplők, hisz mindenkiről ugyanannyit írtál, és mindenki életébe kicsit betekinthettünk.
    Szívesen folytatnám, és szerintem te is nagyon örülnél neki, de akkor már sose jutnék a végére.
    Én nagyon sok ötletet és ihletet merítettem abból ahogyan írsz, és anno még tavaly szeptemberben ennek hatására kezdtem elírni az első fanfic-em. Úgyhogy csak köszönni tudom mindent amit átélhettem :)
    És a következőhöz is sok szerencsét, szerintem azt is olvasni fogom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aztaaa. Köszönöm szépen. Nagyon szépen és figyelmesen összeszedted. Mindent leírtál, amit próbáltam érzékeltetni a sztoriban. Hálás vagyok, hogy ennyire figyelmesen olvastál, és teljesen megértettem a történet mondanivalóját. Öröm volt neked írni, és azok alapján amit leírtál, majdnem elsírtam magam, hogy vége van ennek. Boldog vagyok, hogy ekkora katással voltam rád. :')

      Törlés
  5. Emlékszem pár héttel ezelőtt még pont azt mondtam az egyik barátnőmnek, hogy Te befejezed ez a blogom, mikor én annyira szerettem... :/ Fura lesz, hogy nem találok több új részt az "Olvasnivalók listája"-nák és hogy hiába várnám, hogy legyen új mindig rá kell majd döbbennem, hogy igenis vége. :/ Ez volt az első blogok egyike, amit elkezdtem olvasni, ezért úgy érzem, hogy valahogy/valahol az én életemben is egy apró fejezetecske lezárult, de mindenképpen olvasom a másikat is majd, ;) hiszen mindegyik részt nagyon szerettem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan tudom, mire gondolsz. Én is nézem a bloggert, és furcsa lesz, hogy nem rakok fel erre részt kétnaponta. Ezzel értem el eddig a legnagyobb sikereket, és én is úgy érzem, egy rész itt hagyom a blog végével. Neked is hálás vagyok, hogy velem voltál, és mindig írtál a részek végére. Köszönöm :')

      Törlés
  6. köszönjük h megírtad nekünk ezt a csodás blogot.fantasztikus volt.ez volt az 1. blog amit olvastam és vége.nagyon jó volt az elejétől fogva és remélem h a másik is ilyen jó lesz!:D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy elolvastátok. Örülök, hogy tetszett, és hogy velem voltál az elejétől kezdve. Én én is remélem, hogy elnyeri a tetszésetek a másik :)

      Törlés
  7. Ajjjj nagyon kár hogy vége :/ bár ennél jobb befejezés nem is lehetett volna :D ..... ez volt az első blog amit elkezdtem olvasni a barátnőmmel és annyira jó volt mikor hazaértem suliból egyből olvasni kezdtem szinte az életem része lett XD és olvastam más blogokat is de ennél egyik sem volt jobb , tisztára beleéltem magam olvasás közbe :DDD nagyon jól írsz ügyes vagy :D sose fogom ezt elfelejteni :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. pontosan tudom, mire gondolsz. én is voltam már így blogokkal. csak arra vártam, hogy végre olvashassam, és még suliban is bújtam telefonról lyukasórákban. de soha nem gondoltam volna, hogy az én blogommal is csinálják ezt. köszönöm szépen, hogy megmutattad; igen, és hogy velem voltál. köszönöm, hogy leírtad, mennyit jelentett neked. :')

      Törlés
  8. Sajnálom hogy vége, de köszönöm neked. Nagyon élveztem amíg olvashattam. Két hét alatt végig értem mert nem bírtam abbahagyni az olvasását. Ez nálam elég ritka, de most úgy érzem nem volt veszteséges idő. Nagyon tetszik ahogy írsz és szerintem kicsi pihenő után elolvasom a másik blogodat is. KÖSZÖNÖM SZÉPEN, hogy megírtad. Tényleg nagyon tetszett!!! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon boldog vagyok, hogy így gondolod. jó ezt hallani. csak reménykedtem benne, hogy vannak olyanok, akik a befejezés után találnak rá, és végigolvassák, így nagyon jól esett, hogy ezt bebizonyítottad. köszönöm :)

      Törlés
  9. Én kb egy hónapja kezdtem el olvasni a blogot és nagyon megtetszett, amikor volt időm és internetem, akkor olvastam :) sajnálom, hogy vége lett, de a másik blogod is fogom olvasni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen, jó tudni, hogy a vége után is sokan megtalálják, és elolvassák, pedig nem rövid történet :)

      Törlés
  10. Kedves Zsoo.* !
    Egy hete találtam rá a blogodra és már az első rész megfogott. Sajnálom, hogy nem az elejétől olvastam de még így is jobb minthogy rá se találok. Naponta több órán át olvastam és alig tudtam abbahagyni. :) Hihetetlen ahogy fogalmazol. Mindig sírtam ha szomorú rész volt és át tudtam venni a szereplők érzéseit. Voltak részek amikor fuldokoltam a nevetéstől és persze az egész család hülyének nézet de mind egy. A befejezésnél úgy éreztem mintha ott ülnék én is velük és hallgatom a sztorijukat. Számomra hihetetlen, hogy még itt is tudtál egy-egy poént elejteni! Köszönöm, hogy megosztottad ezt a történetet a világgal és így én is eltudtam olvasni! :) :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon boldog vagyok, hogy így gondolod. jó, hogy még a befejezés után is megtalálják a blogom. örülök, hogy sírtál és nevettél velem, és azt is örömmel hallom, hogy ennyire beleélted magad. én pedig azt köszönöm, hogy elolvastad, és leírtad ezeket nekem. :)

      Törlés
  11. huu, A vicc az h én egy facebook kép segítségével jutottam el erre blogra. Nem tudtam h te vagy Leah,( bár mint nem One Direction rajongónak nem nagyon mondott valamit, bocsi)azt se h a te Harryd az a Harry aki a TVbe szerepel. Igazán kellemes csalódás volt olvasni a blogodat, nevetni vagy éppen sírni veled. KÖSZÖNÖM

    VálaszTörlés
  12. Megőrülők! Egyszerűen megőrülők! Mindig ide kötök ki és minden egyes alkalommal elolvasom. Mit osztottál meg a világgal te lány? *megrázza a fejéz, majd a Blogarchívum segítségével az első fejezethez lapoz és elkezdi olvasni*
    2. Kötet??

    VálaszTörlés