IV. 27. ~Nélküle...*

Ez a nap éreztem, hogy katasztrófa lesz. Louis adott nekem reggel ruhát, és már mentünk is az interjúnkra a BBC Radio 1-ba. Próbáltunk olyan darabokat válogatni, ami nem utal arra, hogy az ő cuccaiban vagyok, de ez nagyon nehéz volt, hisz a szekrénye nagy része csíkos felsőkből áll. Végül egy fehér ing, és egy farmer mellett döntöttünk. Vicky volt olyan rendes, és átment a kabátomért. Ezért nagyon hálás voltam. Még nem bírtam bemenni abba a házba, de már hívtam mára egy takarítócsoportot, akik elrendeznek mindent, mire hazaérek. Ezúttal közösen mentünk egy kocsival az interjúra. Egyrészt mert nem akartak engem kocsiba engedni, bár ezt nem mondták, másrészt pedig, hogy ne késsen Zayn. Kicsit megigazítottak minket, majd beültünk Nick mellé a mikrofonoz.

- És itt van velem a One Direction. Sziasztok srácok. - vigyorgott. Mindig ő van velünk a BBC-be, hisz tudják ő közeli haverja a bandának. Köszöntünk.

- Akkor először is segítsetek nekem. Tisztázzuk le a friss pletykákat még most, a Morning Showban. - nevetett. Ettől féltem. Még nem beszéltem Richard-dal, szóval nem tudtam, elmondhatom-e az igazat, vagy kitalált sztorit kell beadnom. És ráadásul itt sem láttam. Az üvegajtó mögött egy csomó rajongó gyülekezett. Mindenkinél volt valami tábla. A srácok időnként integettek nekik, de én szándékosan háttal ültem, és nem néztem rájuk. Haragudtam mindre, amiért utálják a szerelmem.

- Kezdjük a régebbiekkel. Harry, mit szólsz ahhoz, hogy Simon felmutatta barátnőd CD-jét? Már tudjuk, hogy te kaptad. - mosolygott rám a srác. Nick jó haverom volt, de ki nem állhattam, ha riporterként van velem. Tudtam, hogy nagyon jól ismer, és bármit fel tud használni ellenem, ha akar. És az sem esett jól, hogy azt mondta barátnőd.

- Leah Simonnal és az egyik tanítványával csináltatta a CD-t, de azt nem tudtuk, hogy van még egy példány. Ő nem szeretné, ha nyilvánosságra kerülne. Nincs oda a hírnévért, de én azért szeretném egy nap a boltokban megvenni az albumát, bár már megvan. Ígyis egyfolytában azt hallgatom. Mindig hurcolom magammal a kocsiban, és ha kiszállok, viszem magammal a házba. - mosolyodtam el. Igyekeztem minden érzelmet kizárni. Liam egy "szép volt, csak így tovább" bólintást engedett felém.

- Aranyos, hogy ilyet csinált, bár én már tudtam. - nevetett a srác.

- Liam. Ha jól tudom Rebecca holnap utazik el. Nem vagy féltékeny, hogy pasik ezrei méregetik szerelmedet modellként? - fordult felé Nick.

- Nem, mivel ő mindig is szeretett volna modellkedni, én pedig mindenbe támogatom. Hiányozni fog három hétig, de szerencsére ebből egyet együtt tudunk majd tölteni. Mi is megyünk majd az MSG-be fellépni, és Ő is New York-ba lesz.

- Tényleg, az MSG. Ez hatalmas szó. Várjátok már? - kérdezte Nick.

- Persze. Az MSG a legnagyobb megtiszteltetés. Hihetetlen, hogy mi is zenélhetünk benne. - felelte Niall.

- Zayn. Tőled akartam megkérdezni, hogy... - elkezdett nézegetni egy papírt, majd valószínűleg megtalálta, amit keresett, mivel a srácra kapta a tekintetét. Louis idő közben a rajongókat szórakoztatta. Butaságokat mutogatott nekik, amit a lányok sikítással díjaztak. - Hallottam, a múltkor a rajongók egy vörös x-et rajzoltak élettársad hátára. Ezt hogy viselte? Nem keltett köztetek, egy kis feszültséget ez az incidens? - kérdezte meg végül Nick.

- Hát nem repesett az örömtől, de...megbeszéltük, és már minden rendben van. - rántotta meg a vállát Zayn. Hallatszott, hogy a "de" után mást akart mondani, viszont szerencsére Nick ráhagyta.

- És most jöjjön a legfrissebb hír. Egészen konkrétan egy tegnapi. Megint csak hozzád fordulok Harry-kém. - vigyorgott rám gonoszul. Egész testemben remegtem. Utáltam Nick riporter énjét. Nagyon utáltam. Legszívesebben elrohantam volna, de azt nem tehettem. - Szóval tegnap késő délután lekapták Leah-t a reptéren, és rá nem sokkal a házatok előtt rendőrök gyülekeztek. Meg tudod nekem ezt magyarázni? - kérdezte Nick. Idegesen kapkodtam a fejem a srácok arcai között. Senki nem mutatott érzelmet, csak Louis-on láttam szomorú kétségbeesést. Végül a tekintetem Nick komoly, pletykára váró arcán állapodott meg.

- A tegnapi nap katasztrófa volt. Betörtek hozzánk. - jelentettem ki halkan. Csak ennyit tudtam kinyögni.

- Te jó ég, ez borzasztó. Ezért utazott el Leah? - kérdezte.

- Igen. Kis nyugalomra volt szüksége. - feleltem. Szerencsére többet nem kellett mondanom. Nick jó haver révén tudta, nem szabad többet kérdeznie, különben elszabadul bennem a pokol. Hálás voltam neki, hogy itt annyiban hagyta a dolgot.

Még mutatott egy paródiavideót rólunk, és végeztünk. Sajnos mára még nem volt elég. Délután még várt minket egy fellépés a téren felállított színpadon.

***

Unottan, lehajtott fejjel lépkedtem fel a fekete lépcsőkön. Nem volt kedvem kiállni a sok rajongó elé, akik csak azt lesik, mikor csinál Leah valami olyat, amiért be lehet szólni. Nem bírtam az ilyet. De most teljesül a vágyuk; Leah elment. Elűzték mellőlem. Csak azt nem értem, ha annyira szeretnek, miért nem tudják elfogadni a boldogságom. Akit én szeretek, az csak nem lehet rossz ember, nemde?! Végül felsorakoztunk egymás mellett a színpadon. Hatalmas sikítás lett. Én álltam közében. Csak a fekete gumi padlót vizslattam. Nem néztem a rajongókra. Elkezdődött a koncert. Hihetetlenül fájt a torkom, ami szerintem eléggé hallatszódott is, mert a srácok rám kapták a fejüket, mikor elkezdtem az első szólómat. Elkezdtük énekelni a harmadik számunkat a Little Things-et. Lement a refrén, és Louis következett volna. Nem tudom, mi lehet vele, de valamiért hamarabb fogott bele a részébe, mint ahogy a zene következett. Mindannyian felé kaptuk a fejünket, még Sandy, a gitárosunk is zavartan méregette Louis-t. Aztán kapcsolt, és ügyesen, hogy ne tűnjön fel, a gitárral a megfelelő helyen becsatlakozott az énekhez. Így nem volt olyan feltűnő. Liam elkezdte beszéltetni a szokásos módon a közönséget, míg én Louis-hoz sétáltam. Óvatosan a fülébe suttogtam az énekléstől még rekedtebb hangomon.

- Haver, rossz helyen csatlakoztál.

- Aztán már én is rájöttem, de feltűnő lett volna abbahagyni. Csak reménykedtem, hogy Sandy megoldja. - súgta vissza, majd a gitároshoz ment, és gondolom, megköszönte neki.

Ezután már nem voltak incidensek...Louis-sal. De nekem egyre jobban fájt a torkom, és a víz sem segített. Éreztem, amint egyre inkább halkulok, és fars is lettem. Aztán egyszer énekeltem volna a részem, de azt vettem észre, hogy csak erőtlenül suttogok. Még szerencse, hogy Zayn énekelt alattam. Mikor ezt észrevette gyorsan hangosabbra kapcsolt, és átvette a részem. Ijedten a torkomhoz kaptam, és a srácokra néztem. Ők folytatták a refrént, de mind engem figyeltek, vajon mi lesz most. Niall-hez mentem, és előtte eltátogtam, mert hang már nem jött ki a torkomon.

- Vedd át!

Elindultam szélre, de előtte még visszafordultam, mert tudtam a srácok magyarázatot várnak. És valóban mindenki engem figyelt értetlenül, de közben azért énekeltek. A torkomra mutattam, és megráztam a fejem jelezve, hogy nincs hangom. Láttam, ahogy Liam megakad és eltéveszti a sort. Tudtam, hogy ezzel most az egész koncertet felborítom és tönkreteszem, de nem volt mit tenni. Csak nem tátoghatok a színpadon. Lejöttem a backstage-be. Richard idegesen rohant elém.

- Mi van veled Harry?

- Elment a hangom. - suttogtam reszelősen. Nagyon fájt beszéd.

- Nem mondod komolyan? Ugye most csak viccelsz? - kerekedett ki a szeme, és aggodalom telepedett arcára. Válaszul szomorkásan megráztam a fejem. Richard idegesen vett egy mélylevegőt, amit csak a mellkasának nagyobb mozdulatából tudtam megállapítani a hangos zene miatt.  - Maradj hátul! Így nem küldhetlek vissza. Majd megoldjuk ezt valahogy.

Szomorkásan bólintottam. Elvettem egy üveg vizet, ami nem volt olyan hideg, és megálltam a korlát mellett, hogy nézzem a srácokat.

Akármennyire is utáltam a rajongókat, akkor mégis bűntudatom volt. Lehet valaki csak erre a napra várt, hogy lásson miket és engem, erre csalódást okozok neki.  Vége lett a koncertnek. Tudtam, hogy kihagytak pár dalt a srácok. Azokat, melyekbe nekem a legtöbb szólóm volt. Lebaktattak a lépcsőn, és egyből hozzám jöttek.

- Haver, jól vagy?

- Tudsz beszélni? - bombáztak a kérdésekkel.

- Elment a hangom. - feleltem nagyon halkan. Alig volt érthető, annyira szárazon és reszelősen beszéltem.

- Te jó ég.

- Mi esz most? - mindenki ezen rágódott köztük én is.

Richard jött hozzánk, és megmentett minket a tudatlanságunktól.

- Íme a terv: holnap lefújtam nektek mindent, és holnap után elmentek a dokihoz a szokott évi kivizsgálásra. Ott többek között majd azt is megmondják, mi baja Harry torkának pontosan. De addig is ne erőltesd!

Engedelmesen bólintottunk. Vagyis a srácok helyeseltek, de én nem tudtam beszélni.

(Élvezd a csendet)

Liam szemszögéből:

Besétáltunk a reptérre. Igyekeztem a lehető leglassabban menni, de még ígyis mintha rohantam volna.  Egyre inkább közeledett az a pillanat, mikor el kell engednem Rebeccát. Hétfő volt. Sajnos. Tegnap kegyetlenül elcsesztük a koncertet. Az egész sajtó rajtunk csámcsogott. Borzasztó volt. Harry ki sem mozdult egész nap a házból. Kitakarítottak nála, így már be mert menni, de elmondása szerint; még nem érzi igazán annyira az otthonának, mint azelőtt. Nem is csodálom. Annyira szörnyű, ami velük történt. Megláttuk az igencsak feltűnő csapatot szélen. Csupa gyönyörű lányból állt. Barbi is ott volt, és persze Ed. Páran már távolról integettek Rebeccának. Letettük a csomagot, miközben mindenki áradozott, milyen csodás lesz. Rebecca csendben ácsorgott szorosan mellettem.

- Liam, gyere el velem! - húzott oldalra.

Nem tudtam hova, de illedelmesen követtem. A mosdók felé sietett. Szétnézett a kis folyosón. Senki nem volt ott rajtunk kívül, így behúzott a mozgáskorlátozott vécébe.

Értetlen pislogtam rá bentről.

- Nem bírtam hallgatni azt a sok áradozást. Annyira fogsz hiányozni. - nézett szomorkásan a szemembe.

- Te is nekem, de néha muszáj külön lennünk. Ezt mindkettőnk munkája megkívánja. - húztam el a szám. Sajnos ez volt az igazság.

- Tudom. Ígérd meg, hogy beszélünk minden nap! - kérte.

- Persze, hogy beszélünk minden nap. - húztam magamhoz, és védelmezőn megöleltem. - Féltelek. Gyönyörű vagy és modell. Nem akarom, hogy bajod essen. Most nem leszünk ott, mint Magyarországon. - motyogtam a hajába.

- Nem lesz baj. Lesznek velünk testőrök. - távolodott el, és nézett a szemembe komolyan.

A derekán pihenő kezeim érősebben szorították ruháját, és húzták magukhoz ezt a csodás lányt. Féltem kiengedni a kezemből. Az ajkaim az övéire tapasztottam. Általában ilyet nem szoktunk csinálni, csak otthon, de most úgy kebeleztem be az ajkait, mint még soha. Gyengéden, de mégis akaratosan csókoltam, de ő is. Féltem, hogy akár a kezemben összeroppanhat, olyan törékeny. Annyira óvtam eddig, és most el kell engedjem egyedül három hétre. Bár ebből csak kettőt kell egymás nélkül töltenünk, de mégis. Még soha nem voltunk külön egy hetet. Soha. Az arcomhoz kapott, míg az én kezem lejjebb vándorolt, és a fenekébe markolt. Ilyet sem csináltam még "nyilvános helyen". Éreztem, ahogy kicsit megakadt. Eltávolodott.

- Liam, mennem kell. - kapkodta a levegőt. A szokásosnál hosszabb ideig lehunytam a szemem. Nem akartam, hogy elmenjen. Nem akartam elengedni.

(Emlékeztető: Ő tökéletes neked, ne engedd elmenni. Bezárás, megtekintés)

Kimentünk a mosdóból. Úgy szorítottam a kezét, mintha az életem múlna rajta. Ezt ő is érezte, mert többször ért a karomhoz, és a mellkasomhoz, mint szokott. Minden egyes forró érintésétől kirázott a hideg, és kellemes melegség öntött el. Teljes szívemből szerettem Rebeccát, és nem akartam nélkülözni egy percre sem.

- Mennünk kell lányok. Indul a gép. - indult el Ed a kapu fele.

Rebecca szomorúan felém fordult.

- Hiányozni fogsz. - ölelt meg.

- Nagyon szeretlek. - nyomtam egy puszit a fejére. Ezt érezve még szorosabban ölelt.

Eltávolodott, és megfogta a kis poggyászát.

- Hívj, ha odaértetek! Nagyon vigyázz magadra, és ne kóborolj egyedül! Egy hét és találkozunk. - nyomtam egy puszit az arcára.

Figyeltem, ahogy besétál a szokásosnál sokkal csinosabb csapat a kapun. De engem csak egy lány érdekelt. Visszanézett rám az üveg mögül, és küldött egy puszit. Szinte éreztem, ahogy meleg csókja csattan az arcomon. Elmosolyodtam, minek láttán ő is. Rossz volt tudni, hogy nem lesz mellettem, mikor felkelek. Nem játszik Sky-al a konyhaasztal körül reggelente. Nem érek haza a nevetésére. Olyan üres lesz a ház nélküle. Csak ketten maradtunk Sky-al.