II. 21. ~Túrórudi.*

- Így is igazán szeretnek. Hidd el nekem. - nyomott egy puszit az ajkaimra.

Beszívtam, és ki akartam fújni a levegőt, de az az orrom helyett a számon át áramolt ki egy sikítás kíséretében. Fájdalmasan landoltam a hátamon és a könyökömön. Az ajtó ugyanis eltűnt a hátam mögül. Felnéztem az illetőre, akinek a lábánál feküdtem. 

- Leah? Leaah!

- Apa? - ültem fel, és méregettem a férfit.

- Leah! Édesem. Egész nap téged vártunk. Ma még Rose is kihagyta az óráit, és rád vártunk. - húzott fel,és szorított magához.

- Úgy érted, ti sem mentetek be dolgozni? - kérdeztem, mikor kicsit lazított az ölelésén, de nem engedett el.

- Nem. Tudtuk, hogy ma jössz, és vártunk téged. Végre itt vagy. - engedett el.

- Kevin, mi ez a nagy zaj?- hallottam Anya hangját egyre közelebbről. - Leah! - jelent meg Anya feje a fal mögött, és kezdett el rohanni felém.

- Látod Szívem? Én mondtam, hogy hangokat hallottam. - nevetett Apa, mikor Édes drága Anyukám a szuszt is kiszorította belőlem.

- És kit hoztál magaddal Kincsem? Csak nem te vagy Harry? - engedett el, és indult el a fiú felé. Harry csak kapkodta ide-oda a fejét. Gondolom a nevét felismerte, de egy árva szót sem értett a beszélgetésből.

- Anya. Harry nem tud magyarul. - vettem észre.

- Jaj persze-persze. - kapott észhez. - Szia Harry, igaz? - váltott át Anya angolra. Még jó hogy a munkájukhoz kell az angol is, így mindenki a családban perfect.

- Jó napot asszonyom. Igen. Harry Styles vagyok. - mosolygott.

- Legyek csak Rita, rendben? Elvégre nem vagyok én olyan öreg. - nevetett Anya.

- Köszönöm Rita.

- Velem is tegeződjünk, oké? Csak Kevin. - rázott vele kezet Apa.

- Rendben.

- Na, de gyere beljebb Édesem. Miért ácsorogsz odakint? - invitálta be Anya, ugyanis Harry még mindig az ajtóban állt.

- Rose? - kérdeztem.

- Felment, és azt mondta tanul. - felelte Apa. - Mindjárt szólok neki.

- Hagyd csak. Majd én megyek. - legyintettem.

- Megyek veled. - karolta át szerelmem a derekam.

- Nem-nem. Harry maradj csak itt, és mesélj kérlek. Milyenek voltak a koncertek? - ültek le a nappaliban. Anya már csak ilyen. Szereti jól megismerni a barátaimat. Felmentem a lépcsőn egyenesen Rose szobájába. Régen volt egy szokott kopogásunk, amit csak mi ismertünk, így tudtuk, ha a másik kopogtat. Most is ezt használtam. Kop-kopkop-kop-kop. Kis motozás, majd csönd, és egy hatalmas sikítás. Ennyi szűrődött át az ajtón. Gyors léptek, szinte rohanók, és valaki feltépte azajtót.

- Leaaaah! - ugrott anyakamba nővérem.

- Szia Rose.

- Milyen a turné? Máris Magyarországon vagytok? Hogy van a banda? Milyen London? Milyenek az országok? Hogy van Harry? - bombázott a kérdésekkel.

- Nyugalom. Gyere le és beszéljük meg. Azt meg, hogy hogy van tőle kérdezd meg. És ne feledd angolul. -löktem lefele a fejemmel.

- Itt van ő is? Menjünk! -ragadta meg a kezem, és elkezdett húzni lefele. Rohamtempóba lerohantunk a nappaliba, ahonnan nagy nevetések hallatszódtak ki.

- Szia Rose. - nézett fel Harry.

- Szia. - köszönt visszanővérem.

- Mi ez a nagy nevetés? -ráncoltam a homlokom.

- Miért? Inkább le kéne harapnunk a fejét? - viccelődött Apa.

- Ne azt inkább ne. -nevetett Harry.

- Igen. A sok tini lány szíve megszakad Apa. - nevettem.

- Igaz. - felelte Rose.

Leültünk hozzájuk.

- És milyen a turné? Milyenek az országok? - kérdezte nővérem.

Elmeséltünk nekik mindent.

Egyszer eszembe jutott valami, amit nagyon szeretek, de nem volt lehetőségem hozzájutni, mióta kiutaztam. Ezt ugyanis csak Magyarországon lehet kapni.

- Van itthon TÚRÓRUDI? -pattantam fel hirtelen. Mindenki rám nézett.

- Van. - nevetett Anya, és mindenki kivéve Harry-t.

- Mi az a Túrourádí? -kérdezte angolos kiejtéssel.

- Gyere. - ragadtam meg a kezét, és húztam a konyha fele.

Kint kinyitottam a hűtőt,és szétnéztem benne. Nem találtam az ajtón. Régen mindig ott volt, egy külön kis tartóba. De végül megláttam. Át lett helyezve a felső polcra. Kivettem kettőt, és Harry kezébe nyomtam egyet. 

- Ez a Túrórudi. -bontottam ki.

- Mi ez? Csoki? -vizsgálta.

- Valami olyasmi. Ez egy magyar különlegesség. Csoki és túró. - magyaráztam.

- Jól hangzik. - felelte, kibontotta, és beleharapott. A szeme kikerekedett. - Ez nagyon fimon. Imádom. Mi is a neve? - nyelte le a falatot.

- Túrórudi. - feleltem lassan, hogy el tudja ismételni.

- Turorudí. - mondta immár tisztábban.

- Még nem tökéletes, demegértik. - nyomtam egy puszit az arcára.

- Köszönöm Kicsim. Mindig új dolgokat mutatsz nekem. - épen a számhoz emeltem a csokit, de a kezem megállt, mivel Harry arca kezdett közeledni felém. A szánk csak pár centire volt. Felkészültem erre az édes csókra, de Harry az utolsó pillanatban kitért,és beleharapott a Túrórudimba.

- Na! - nevettem el magam.

Csak elmosolyodott azzal a szívdöglesztő féloldalas mosolyával, és tovább ettük az édességünk. Mikor végeztünk visszamentünk a többiekhez. Mikor megjöttünk, érdekes mosolyok fogadtak minket. Olyan sunyi, de mégis sejtelmes.

- Ízlett a Túrórudi Harry?- kérdezte Anya.

- Ez a legfinomabb édesség, amit valaha is ettem. Kár, hogy ezt csak itt lehet kapni . - húzta ela száját.

- Eggyel több ok, hogy gyakrabban gyertek vissza ide. - mosolyogott Apa.

- Igen. - nevettem elmagam.

- És Harry. Ettél már igazi magyar ételt? - faggatózott tovább Anya.

- Hát nem vagyok tisztába vele, hogy mi az igazi magyar étel...- nyúlt a fiú szégyenlősen a nyakához.

- Például gulyás, halászlé, pörköltek... - mondott párat Rose.

- Gulyást szerintem már ettem egyszer Londonban. - ráncolta a homlokát a visszaemlékezés miatt.

- Az nem ugyanolyan. Majd most meg fogod kóstolni. - mosolyodott el Apa.

Én is és Harry is kérdőn nézett rájuk. Csak egy titokzatos mosoly volt a válasz.

Rövid kocsiút után megjöttünk a várhoz. Harry elámult a látványtól, pedig szerintem nem olyan nagy dolog. Persze szép, de én már megszoktam, és ez nem tud felkavarni. Ez pont olyan, mint Londonban. Ott engem érdekelt minden, és ő szokta meg a látnivalókat. Szóval felmentünk a Budavárba. Fent hatalmas kirakodás volt. Mindenütt árusok, főző standok, és persze borkóstoló helyek. Elvégre Borfesztivál volt. Innen is sok emlék jutott az eszembe. Végigsétáltunk mindenen, és Harry végignézte a kajákat. Végül egy kimondottan magyar étel, a pörkölt mellett döntött. Csak aza baj, hogy azt nem lehet szépen enni. Harry tiszta maszat lett a végére, de nagyon ízlett neki. A következő probléma: Azt nem lehet egy könnyen letörölni szalvétával, mivel az is beleragad. Hát az én szerelmem arca is tiszta fehér és barna foltos és maszatos volt.

- Nagyon szexy-k ezek a foltok. - nevettem el magam, és töröltem le egy kis vizes törlőkendővel óvatosan.

- Tudom, hogy tetszik. -nevetett, majd mikor tiszta lett, nyomott egy puszit az arcomra.

Anyáék tetszését maximálisan elnyerte Harry, Rose-ról nem is beszélve. Visszamentünk az én régi otthonomba, majd elköszöntünk, és mentünk a szállásunkra. Anyáék szerették volna, ha maradok ott éjszakára, de udvariasan elutasítottam. Útközben Harry rossz fele kanyarodott.

- Nem erre kell menni. -szóltam közbe.

- Tudom, de most még nem haza megyünk. - jelentette ki.

- Hát hova? - kerekedettki a szemem.

- Ide. - állt meg egy Tesco parkolójában.

 - Harry. 8 óra. Itt most nagyon sokan lesznek. Tisztában vagy vele? - fordultam felé.

- Igen, de muszáj beugranunk túrórudiért. - pattant ki, majd villám tempóban megkerülte a kocsit, és kinyitotta nekem az ajtót. Bementünk, és vettünk két nagy csomag édességet. Közben ha 15-en nem állítottak meg minket, akkor egy kislány se. Kifizettük, és leléptünk. Hazamentünk.

- Milyen volt Haver?Kinyírtak az ősök? - nevetett Zayn.

- Nem. Épp ellenkezőleg. Megkóstoltam a pörköltet a borfesztiválon. Nagyon finom volt, de maszatos is. És hoztam nektek egy kimondott magyar meglepetést, amit csak itt lehet kapni,és Leah mutatta. - vigyorgott gonoszul. Mindenki körénk gyűlt. - Ezt kóstoljátok meg. - vette ki az egyik csomag Túrórudit, kibontotta, és lette azasztalra. Mindenki vett egyet.

 - Ez rohadt finom. - mondta Zayn.

- Ilyet miért nem ettem eddig? - ráncolta a homlokát Niall.

- Haver mi ez? -csatlakozott Louis is.

- Leah! Istenem de régen ettem Túrórudit! - vett el egyet Rebecca is.

- Túrórudi? Régen imádtam.Utoljára talán három-négy éve ettem. - harapott bele egybe Will is.

Elmagyaráztuk, mi ez, és miért nincs máshol csak itt.

- Leah, gyere, segíts nekem. - karolt belém egyszer Rebecca, és elkezdett húzni le a partra.

Lesétáltunk.

- Mi a baj? - kérdeztem a lenti teraszon, mikor leültünk egy-egy napozóágy szélére.

- Ma mi is elmentünk Liam-mel hozzánk.

- És ezzel mi a baj?

- Nem kedvelik. - hajtottale a fejét.

- Micsoda? Ezt meg miből gondolod? - kerekedett ki a szemem.

- Nem tudom. Egyszerűen csak olyan furák voltak. Fogalmam sincs, mi bajuk lehet.

- De miért mit tettek?

- Apa végig oltogatta Liam-et, Jason folyamatosan a rajongók számát kérdezgette, és fotózkodott vele, hogy népszerűbb legyen a csajoknál, és ez anyának nem tetszett.

- Rebecca. Apud engem is mindig oltogat viccesen. Trollkodik velünk, mert kedvel minket. Liam-mel sincs baja. Anyudat meg szerintem tesód mérgelte fel.

- Gondolod? - nézett fel rám.

- Biztos vagyok benne. - mosolyodtam el.

- Remélem igazad van.Jason engem is nagyon kiakasztott.

Én is elmeséltem, mi volt nálunk. Közben elindultunk vissza a házba. Fönt elhülyültünk a többiekkel. Louis, Harry és Niall elérte, hogy Paul kergesse őket, és rajtuk nevettünk. Aztán persze mindhármójukat megfogta a férfi, és jól megdögönyözte őket. Azért ha egy olyan "nagy állat", mint Paul rám feküdne, szerintem ott helybe meghalnék. A srácok is fulladoztak. Nagyon vicces volt.

 Elbeszélgettünk. Mi egy csomót meséltünk a városról. Holnap meg is beszéltünk, hogy elmegyünk szétnézni. Szóval ismét koránkelés lesz, de kit érdekel?!  Éppen egy sztori közepébe voltunk, mikor megzavart a telefonom pityegése. SMS-em jött.

- Mit hagytunk a szüleidnél? - kérdezte Harry viccesen.

- Mindjárt megmondom. -feleltem.

Feloldottam a zárat, és kidobta az üzenetet. De nem Anyáék írtak. A szám nem volt elmentve a kontaktjaim közé. Rámentem.

"Láttalak ma a borfesztiválon. Nem is tudtam, hogy itthon vagy. Találkoznunk kell feltétlenül. ui.: Még csinosabb vagy, mint valaha."

Név nem volt hozzá. Ez megki lehet? Ahogy olvastam az üzenetet egyre inkább kerekedett ki a szemem. Csak bámultam a telefonom.

- Kicsim minden rendben?Mi volt az üzenetbe? - kérdezte Harry.

- Csak Rose írt. -rántottam meg a vállam, és zártam le a telefonom. Meglepően hihetőnek hangzott. Elnézést kértem a többiektől, és kimentem a nappaliból. Lesétáltam a partara, persze ezt senki nem tudta. Gondolom úgy voltak vele, mosdóba megyek. Tényleg azt mondtam: egy perc és jövök. Szóval lesétáltam a partra, és elkezdtem hívni a nővéremet.

- Szia Leah. - szólt bele vidáman.

- Rose. Baj van!

- Mi a baj? - lett komoly.

- Kaptam egy SMS-t.

- És?

- Felolvasom, figyelj! -megnyitottam az üzenetet, és elolvastam neki. - Rose ki lehet ez? - túrtam a hajamba.

- Nem tudom, de biztos nem téves. Valaki olyan lehet, akivel régen nagyon jóba voltál, és valószínűleg pasi. - elemezte. - De így én se tudok semmit. Hívd fel! - javasolta.

- Nem merem. - vallottam be.

- Jaj. Leah. Meg kell tudnod.

- Rendben. Majd lehet felhívom.Köszönöm Rose. Puszi, szeretlek.

- Én is téged. Jó éjt Hugi. - azzal letette.

Sajnos Rosalie nem mondott nagyon újdonságot. Ezekre én is árjöttem, de nem baj. Jó volt vele megvitatni ezeket.

- Ki írt Leah? Egem nem verhetsz át. - hallottam magam mögött egy hangot.

Megperdültem, és legjobb barátnőmmel találtam szembe magam.

- Rebecca. A frászt hoztad rám.

- Bocsi. Szóval mi volt ez? - ült le mellém.

- Ez. - mutattam neki az üzenetet.

- Wow. - kerekedett ki a szeme. - Hívd fel! - vigyorgott.

- Rebecca ez nem játék. Kitudja ki ez! Az is lehet hogy csak valami rossz vicc.

- Akkor nevetünk egy jót. Kérlek hívd fel! - pattogott.

- Jó. Majd felhívom. - rántottam meg a vállam, de nem hagyta annyiba.

- Nem. Most hívd fel! Kérlek. - kapta ki a kezemből a telefonom.

- Jó felhívom, de add vissza a mobilom. - egyeztem bele.

- Rendben. - vigyorgott, és a kezembe nyomta.

Rányomtam a hívás gombra, és vártam. Kicsöngött. Rebecca szorosan a fülemhez tapadt, hogy ő is hallja. Egyszer felvette valaki.