II. 15. ~Y100 és futás.*

- Hello Miami. Ez a Y100. Kitaláljátok kik vannak itt most velünk? Elmondhatom? Rendben. Itt van velünk a One Directiiiion. - kiabálta egy férfi a mikrofonba.

- Sziasztok. - köszöntek.

- Nos srácok, van számotokra egy meglepetésem. - mondta a férfi, és intett egy nőnek. Egy kedves arcú, szőke hölgy tipegett be 6 lufit szorongatva. Szétosztotta gyorsan, és ki is ment. - Van mindenkinél egy lufi. Szívjátok be. Héliumos. - mondta a férfi, és szívott is egy kicsit. Mi közvetlen a srácok mögött ültünk, Paul pedig a sarokban foglalt helyet. Visszajött a nő, és nekünk is adott egy-egy lufit. - És eddig, hogy tetszik Miami? - kérdezte immár vékony hangon a férfi.

- Nagyon szép. - mondtak egyszerre, miután szívtak egy kicsit.

- Mi már korábban is jártunk itt, de akkor nem volt annyi időnk megcsodálni. De most alaposan szétnézünk. - egészítette ki Zayn.

- Várjátok már a koncertet? Hallottam, hogy minden jegy elkelt. - kérdezte a férfi.

- Igen. Mindig nagyon várjuk a fellépéseket, pláne, ha minden alkalommal új városokban leszünk. - felelte Harry vékony hangon. Elnevettem magam. Nagyon vicces volt ez a hang.

- Ez hatalmas megtiszteltetés, hogy mindenhol minden jegy elkelt. Köszönjük minden embernek, akik szeretnek minket. - egészítette ki Liam komolyan, de a hangja miatt nem igazán sikerült.

- Most sok millió kicsi lány sikítozik világ szerte. - nevetett magasan a műsorvezető. - Találkoztatok már valami Amerikai hírességgel? Elvégre ez Miami...

- Sajnos még nem. - felelte Niall.

- Bár láttunk egy Michael Jackson imitátort. - nevetett Louis.

- Értem. Még van időtök találkozni. Jöhetnek a telefonálók? - kérdezte.

- Persze. - felelték.

Kis csönd. A vonal kicsöngött, majd kis recsegés, és felvette valaki.

- Szia. Ez a Y100 rádió. Itt a One Direction is. Adásban vagy. Mi a neved?

- Istenem. Sziasztok srácok. Imádlak titeket. Sara vagyok. - kiabált bele egy lány.

- Szia Sara. - köszöntek a srácok.

- Ki a kedvenced a fiúk közül? - kérdezte a férfi.

- Zayn. Kérlek mondanád, hogy Vas happenin'? - kérdezte a lány.

- Köszönöm, persze. Vas Happenin' Sara? - mondta a tipikus hanglejtésén.

- Áááá. Istenem. Köszönöm. Ott leszek én is a koncerten. Várom már. - kiabálta Sara.

- Rendben. Ott találkozunk. - felelte Zayn.

- Szia Sara. - köszönt mindenki.

- Szia. - és ki is nyomták.

Megint el kezdett csöngeni a telefon. Felvette egy hang. Még sok ilyen volt. Elbeszélgettünk mindenkivel. Megdöbbentett, milyen sok embernek Harry a kedvence. Ő a banda szépfiúja. Mondjuk ezt eddig is tudtam. De nem voltam féltékeny. Tudtam, hogy tiszta szívéből szeret. Aztán egyszer jött egy telefon. Már senkinek nem volt hélium-hangja.

- Szia. Adásban vagy. Hogy hívnak? - kérdezték.

- Sziasztok. - szólalt meg egy férfi hang.

- Hoppá. Egy fiút üdvözölhetünk körünkben. Te vagy az első. Miért telefonáltál? - lepődött meg Liam.

- Kérdéseim lennének. 

- Halljuk. - mondták.

- Én is vettem jegyet a koncertre, és már nagyon várom.

- Igen? És ki a kedvenced? - kérdezte Zayn.

- A kedvencem Vicky. Már nagyon kíváncsi vagyok a koncerten rá. Miatta vettem jegyet, és tudom, hogy most is ott van.

Louis ijedten hátrakapta a fejét a lányra. Vicky kétségbeesetten kapkodta a fejét ide-oda. A műsorvezető mutatta, hogy a lány beszéljen a mikrofonba.

- Szia. Vicky vagyok. Ez hízelgő, de én szeretem Louis-t. Ha csak miattam vettél jegyet, hát láthatsz táncolni, de többet nem tehetek. - közölte finoman a lány.

- Tetszik a hangod. Pedig velem jobban járnál, mint Louis Tomlinson-nal. - felelte.

- Én is itt vagyok. - szólt bele Lou.

- Tudom. Vicky gondold meg. A koncerten találkozunk. Biztos vagyok benne. Sziasztok. - mondta és ő tette le a telefont.

- Hűh. - mondta a műsorvezető. - Hallgassátok a WMYB-t. Utána visszajövünk több telefonálóval.

Mindenki kiment. Louis átkarolta Vicky-t, aki a nyakába temette az arcát.

- Van egy hódolód. - mosolyodott el a fiú.

- Louis, kérlek ezzel most ne viccelj. - nézett fel rá aggodalmasan.

- Sajnálom. Nagyon megijedtél? - nézett a lány szemébe.

- Igen. Ez az ember egy...egy rajongó. Pont, mint a tietek. - Vicky nagyon kétségbeesetten nézett.

- Tudom. Féltékeny is vagyok. - ismerte be, és ismét megölelte. - Jól vagy? Megnyugodtál már? - nyomott egy puszit a fejére. Vicky eltávolodott, és hevesen bólogatott. - Rendben. - felelte Loui, majd megcsókolta.

Mi is elbeszélgettünk Harry-vel, és többiekkel.

- Mindenki vissza! Folytatjuk. - felelte a férfi.

Visszaültünk a helyünkre.

- Ismét itt vagyunk a One Direction-nal, és ez a Y100 rádió. Halljuk a következő telefonálót! - mondta a férfi a mikrofonba. - Szia. Adásban vagy. Mi a neved? - mondta, mikor felvette valaki. És ez így folytatódott. A nap végére teljesen kimerültünk. Ez az adás egészen fél 6-ig tartott. Két és fél óra. Nem semmi. Teljesen kimerültünk.

Hazamentünk elrendeztük magunkat. Ezek után kitaláltuk, hogy elmegyünk este bulizni valahova. Nem tudtuk hova. Kikerestünk egy klubbot a neten. Jónak nézett ki. Nekünk való hely. El indultunk. Természetesen Paul is követett minket. Sajnos a klubhoz nem lehetett elmenni kocsival, mivel valami téren volt, ezért kiszálltunk, és gyalog folytattuk utunk. Nem is baj, mert még korán volt. Olyan fél 8 fele lehetett. Ilyenkor még nem érdemes klubba menni. Megbeszéltük, hogy addig szétnézünk ezen a hatalmas sétányon. Olyan szép és hangulatos volt. Mindenféle égővel, és lámpával voltak kivilágítva a pálmafák, és a bokrok. A srácok ezúttal semmivel nem tudták elrejteni az arcukat. Nekivágtunk a sétának. Paul éberen figyelt mindenkit.  Eleinte nem is volt gond. Minden rendben ment. Sétálgattunk, persze páran megálltak kéni képet, de gyorsan lerendezték őket a srácok. Abban a félhomályban nem nagyon lehetett kivenni, hogy ők a One Direction. Szerencsére. Aztán egyszer megálltunk enni egy-egy banán split-tet. Mindenki megkívánta. Egy jól kinéző cukrászda kinti padjain leültünk. Fel is vették a rendelést. Egy középkorú nő jött ki, így nem aggódtunk. Miközben falatoztunk, elbeszélgettünk. Sokat nevettünk.

- ...de közel sem olyan kínos, mint mikor meg akart csókolni az a férfi. - nevetett Louis.

- Ez mindent megmagyaráz. - nevetett Vicky.

- Na! - lökte meg picit a fiú.

Sajnos vannak azok a pillanatok, amik képesek elindítani egy lavinát. Ezt a pillanatot csak a hírességek ismerhetik. Olyanok, mint a One Direction. Mint az én szerelmem, és a többi barátom. És azt kell, hogy mondjam, immár én is ismerem ezt az érzést. Az utóbbi pár hétben rengetegen állítottak meg, és kértek tőlem is fotót, valamint a Facebook-on és a Twitteren is láttam képet magamról, amint éppen vásárolok, vagy csak sétálunk Rebeccával az utcán. Szóval ezek azok a pillanatok, melyeknek általában futás a vége. Mondjuk Paul nem tudom, mit tesz ezek ellen, de most lehet alkalma kipróbálni. Ugyanis egyik pillanatban még nyugodtan esszük a banán split-ünket, a másikban pedig a következőt halljuk:

- Te jó isten! Ez a One Direction! Itt, Miamiban!

Mindenki felénk kapta a fejét. Mi csak lapítottunk az asztalunknál, de Louis elkövette a következő hibát.

- Hol? - állt fel, és nézett szét.

Ezzel próbálta elterelni magáról a gyanút. Mondanom sem kell, nem jött be. Eddig is sokan rájöttek, de most véglegesen mindenki felénk közeledett.

- Menjünk. - állt fel Harry. Követtük a példáját, és elindultunk a szökőkutak fele. Útközben Zayn a pincérnő kezébe nyomott egy kis pénzt. Nem kért visszajárót, csak mentünk tovább. Nagy tömeg gyűlt össze mögöttünk. Paul ment leghátul, hogy védjen minket. Ám ekkor egy lány rontott be közénk.

- Csinálnátok velem egy képet? - kérdezte.

- Rendben, de gyorsan. Mi is nyaralunk. - mondta Liam.

- Köszönöm. - mondta a lány, mikor befejeztük.

Itt elszabadult a pokol. Mindenki rohant felénk. Rájöttek, hogy a srácok benne vannak a fotózásba. Bár ez csak a látszat volt. A srácok valójában nem akartak felhajtást maguk körül. Egyszerűen csak sétálni akartunk. Ez nem sikerült. Paul is észrevette, hogy sokan rohannak felénk.

- A kocsi fele gyerekek. - mondta, és elkezdett tolni minket arra.

De a kocsi sajnos a sétány végén állt, és a rajongók vészesen közeledtek. Elkezdtünk rohanni. Csak futottunk, és futottunk.

 Végre elértünk a kocsihoz. Paul vezetett, és elindultunk. Még pár rajongó, aki gyors volt, bekopogott az ablakon, de többre nem volt idő. Elhajtottunk.

- Srácok. Mellettetek aztán van munkám. Nem tudtam, hogy ennyi kiscsaj imád titeket. - szólt hátra Paul.

- Ez az egyetlen hátránya ennek az egésznek. - mondta Zayn.

- Igen. Hogy nem nézhetünk szét nyugodtan egy új városban. - egészítette ki Niall.

- Vagy nem bulizhatunk egyet este. - tette hozzá Harry is, miközben mindhárman maguk elé meredtek.

- Sajnálom. - feleltem.

Mindenki hozzábújt a szerelméhez, és hazamentünk a csodás otthonunkba.