IV. 8. ~Hiányoztál.*

Kétszer meghúzta a fölsőm alját jelezve, hogy a földön szeretné viszont látni. Éppen elkezdte felhúzni, de valaki oldalra lökött. A falhoz estem. Des-t egy kéz felrántotta. Meglepetésemben azt sem tudtam, mit tegyek.

- Haver, mit csinálsz a csajommal? - kiabált egy hang. Felé kaptam a fejem. Kyle volt az. - Niall? - lépődött meg. Felálltam, és Destiny-re néztem, akit Kyle maga mellett tartott. Magamhoz húztam, és átkaroltam a derekánál.

- Bocs Kyle, de azt hiszem én nyertem a versenyünkben. - mondta mindenféle felvágás nélkül. Kedves akartam lenni vele, hisz elég fájdalom lehetett neki az előbbit látnia. Én már csak tudom.

- Nem. Azt hiszed, idejössz és egy csókkal kitörlöd azt a 4 hónapnyi fájdalmat? Te nem láttad, mennyit szenvedett! Nem láttad, mit tettél vele! Én láttam, és végig itt voltam neki! Segítettem, míg te le se sz*%&!#rtad! De ahogy kezdene tényleg helyrejönni az élete velem, idejössz pofizni. Azt hiszed megnyerted a versenyt? Des nem egy trófea, amit ha kell előveszel, ha megunod, eldobod! - kiabált Kyle. Lehajtott fejjel tűrtem. Igaza volt sok mindenben, de mégsem teljesen. Ez feldühített.  

- Tudom, érted? Tudom, mit tettem, és irtó nagy baromság volt. De ha tudnád az okát, miért hagytam el, nem mondanád ezeket. - akadtam ki én is.

- Akkor mondd el!

- Azért hagytam el, mert tönkre akarta tenni az életét. Ott akarta, hagyni az Oxfordot miattam. Ez volt az álma. Nem hagyhattam. Ha tudnád, mennyire törődtem vele. Igenis figyeltem rá, de az volt a legjobb neki, ha nem jelentkezem. - magyaráztam.

- Ezért is én lennék a jobb. Itt vagyok vele nap, mint nap, és nem kell azon aggódnia, hogy hány lány vesz körül. - mutatott tenyérrel felfele Destiny-re, aki lefagyva ácsorgott oldalt. Maga sem tudta, mit tegyen. De nem is kellett.

- Kyle, kérlek. Soha nem csalnám meg Des-t. Túlságosan szeretem ahhoz.

- Én is annyira szeretem. A különbség csak az, hogy esélyt sem kapok.

- Akkor döntsön Des! Hisz mindketten neki akarunk jót. - fordultam a lány felé. Zavartan kapkodta a fejét köztünk. Az arca sápadt volt, a tekintete üveges.

- Válassz Szépségem! A nyugalom, vagy egy öntelt popsztár? - ennek hallatán mérgesen végigmértem Kyle-t. Nem vagyok öntelt.

Destiny is végignézett Kyle-on, majd felém fordult. Láttam, ahogy elmosolyodik. Elindult felém, és megölelt. A derekánál magamhoz húztam.

- Sajnálom Kyle, de soha nem szerettem még ennyire senkit, mint Niall-t. - ezt nagyon jól esett hallani.

- Komolyan? Őt választod? - hebegte a srác.

- Sajnálom. Én nem akartam fájdalmat okozni. - mentegetőzött Des.

- Elfogadom. Bocsánat ezért a másfél csodás hétért Destiny. - húzta el a száját a fiú, majd megfordult és elindult ki. Láttam rajta, hogy mennyre fájt ez neki, de azt is kiszúrtam, hogy bűntudatot akart ébreszteni Destiny-ben. A lány utána sietett, és elkapta a karját.

- Kyle sajnálom. Ne haragudj rám. Nem akartalak megbántani.

- Semmi gond Des. Nem tudok haragudni. Életem egyik legszebb pár napja volt ez. Köszönöm. Úgy látom, csak annyit tehetek, hogy a legjobb barátod maradok. - mosolygott szomorkásan.

- Szörnyen sajnálom. - ölelte meg a fiút Des. Rossz volt látni, ahogy magához szorítja a törékeny kis testét Kyle.

- Haver, ha megint megbántod, nem érdekel, hány testőrt szerzel magad köré. - fenyegetett.

- Annyit vártam rá, hogy ez soha nem fog megtörténni.

Bólintott, majd kiment.

Meglepett, hogy a végén ennyire megértő lett. Látszott, hogy nagyon sokat jelent neki Destiny, de ő az enyém, és már soha többé nem engedem el.

- Jól vagy Szerelmem? - öleltem magamhoz Des-t, aki még mindig a szoba közepén ácsorgott, és az ajtót bámulta. Mintha Kyle visszajönne.

- Igen, csak.... tényleg szeretett. - húzta el a száját.

- De én mégjobban. - fordítottam magam felé.

- Tudom. - mosolyodott el halványan.

- Végre ismét az enyém vagy. - döntöttem a homlokom az övének. Mélyen magába szívta a levegőt.

(Hazudtam, mert nem akartam, hogy tudd, mennyire fáj.)

Megcsókoltam. Annyira hiányzott a közelsége. Magamhoz rántottam a derekánál fogva. Óvatosan elkezdte felhúzni a fölsőm ezzel jelezve számomra akaratát. Engedelmesen felemeltem a kezem, és hagytam, hogy lehúzza rólam a vékony anyagot. Ezután én is megszabadítottam az ingjétől, és a nyakát kezdtem csókolgatni. Oldalra döntötte a fejét, és élvezte az érintésem. Hirtelen elhatározástól a nyakába fújtam. Felnevetett, és eltolt magától.

- Bolond! - nevette, majd hátratolt az ágyhoz.

Határozott mozdulattal ledöntött az ágyára, én pedig halk nyögéssel érkeztem a takaróra oldalt. A hasamra ült, majd apró puszikkal halmozta el felsőtestem összes centijét. Minden egyes csókjától megremegtem. A bőröm felforrósodott az érintése alatt.

- Hiányoztál. - hebegtem halkan. 

- Te is nekem. Nem tudok betelni veled. - tért rá a nyakamra. Közben lehúzta rólam a nadrágom. Ez nem volt fair. Ő még szinte teljesen felöltözve ült előttem. Tennem kellett valamit, így fordítottam a helyzeten. Ő került alulra, én pedig lehúztam a nadrágját. Nagy szenvedések árán végre megszabadult csőfarmerétől. Én is csókokkal halmoztam el a testét, amit látszólag nagyon is díjazott. Ez semmit nem változott. Ugyanazt váltottam ki belőle, mint régen. Ugyanúgy remegett az érintésemről, és elámult ha a szemembe nézett. De ez kölcsönös volt az én részemről is.

***

A hátam a falnak toltam, Des pedig felém fordult az ágyban. Édesen mosolygott.

- Tudod, attól félek, hogy mindjárt felkelek, és ez csak egy álom volt. Már volt rá példa. - ennek hallatán elmosolyodtam kicsit. Des régen álmodott velem. Annyira szeretett, és én is őt.

- Ez nem álom. Itt vagyok veled, és már soha többé nem engedlek el. - húztam jobban magamhoz, és védelmezőn átkaroltam a derekát. Hozzám simult, és felnézett rám. Nyomott egy puszit a nyakamra, majd beletemette arcát. Éreztem, amint pislog még párat, majd lehunyja a szemét. Lassan nekem is kezdett lecsukódni a szemhéjam, de ekkor megszólalt.

- Niall? - kérdezte halkan.

- Igen?

- Nem merek aludni. - ismerte be.

- Mi a baj Szerelmem? Itt vagyok veled. Nem eshet bajod.

- De. Félek, hogy ha elalszok, és reggel felkelek, nem leszel már mellettem. - hallottam, ahogy megremeg a hangja.

- Itt leszek. Megígérem! Aludj Édesem. - simogattam a hátát, majd dúdolni kezdtem. Bevált, ugyanis éreztem, ahogy lehunyja a szemét. Magam sem tudom, mit dúdoltam már, de jó ötlet volt.

(Ott akarok kelni, ahogy te vagy.)

Kis idő után Des egyenletesen kezdett szuszogni. Elaludt.  Én sem fogtam még fel teljesen, hogy tényleg visszakaptam. Mintha a mai nap csak egy film lett volna. Csak képzeltem az egészet. Destiny-t nyugtattam, hogy ez valós, de én is kételkedek benne. Végül mosolyogva elnyomott az álom. Ennél jobb helyen nem is lehetnék. Éreztem, hogy tökéletesen döntöttem és cselekedtem. Ha két szív egymásnak lett teremtve, nincs akadály, ami elszakíthatná őket.

***

- Basszus! - hallottam, majd valaki felpattant mellőlem. Álmosan kinyitottam a szemem. Destiny rohant a szekrényhez, és villám tempóban elkezdte magára rángatni a szürke cicanadrágját.

- Jó reggelt Szerelmem. - ültem fel.

- Ne haragudj, hogy így felugrottam, de már 15 percem sincs az előadásig. Mindjárt 10. - kapta magára a melltartóját, majd egy pólót. Felvettem a gatyám a földről, és kiszedtem a zsebéből a telefonom. Megnéztem az időt. Nevetve felálltam és magamhoz húztam Des-t.

- Nyugalom Szerelmem. Még csak 8 óra lesz, nem 10.

- Niall, ne viccelj. Sajnálom, hogy máris elrohanok. - vett fel egy pulcsit, majd a fürdőbe sietett. Én még mindig alsóba utána sétáltam.

- Nézd meg te magad, ha nem hiszed! - tartottam elé a telefonom.

Megvizsgálta az órát.

- Most komolyan? - nézett rám zavartan.

- Igen. Honnan vetted, hogy 10 lesz?

- Nem tudom. Megnéztem egy faliórát, és az annyit mutatott.

- Des, nincs is a szobátokban falióra. Csak álmodtad! - nevettem el magam.

Nem szólt semmit, csak bámulta az arcom. Szinte láttam a fejében a sok zavart gondolatot.

- Hidd el, még van két órád. Nyugalom.  - húztam magamhoz a derekánál. Láttam rajta, hogy még mindig nem hiszi el. Elkezdtem puszilgatni a nyakát, hogy ellazuljon, és ismét belefújtam.

- Akkor még csak 8? - tolt el és nézett komolyan a szemembe.

- Igen. Ne idegeskedj! - mosolyogtam.

- Hogy lehetek ekkora idióta. Még fekhettem volna melletted. - nézett oldalra mérgesen.

- Még megteheted.

(Automatikusan mosolygok, ha rád nézek.)

Gonosz mosollyal az arcomon letoltam a válláról a pulcsit. Vette a célzást. Nevetve levetkőzött hogy csak póló meg fehérnemű legyen rajta. Visszadőltünk az ágyba. Des a vállamra hajtotta a fejét, míg én a hátamon feküdtem.

- Nincs kedvem bemenni arra az unalmas előadásra. Inkább maradnék itt. - nyomott egy puszit a mellkasomra. Megremegtem. Részben az érintésétől, részben a mondatától. Felültem, és feltolta őt is. Értetlen nézett rám.

- Ne mondd ezt! Pont ettől féltem, ha ismét együtt leszünk. Miattam hanyagolhatod el a sulit. Ígérd meg, hogy ezentúl még szorgalmasabb leszel, mint valaha.

- Esküszöm. Nem akarlak megint elveszteni. - bújt hozzám.

- Köszönöm. - suttogtam a hajába, és még jobban magamhoz szorítottam.

Ismét hátra dőltünk, de most én oldalt feküdtem, míg Des könyökölve, hason tartotta magát, hogy a szemembe nézhessen.

- Egyezzünk meg valamibe! - néztem a szemébe komolyan.

- Mibe?

- Ha 4-est vagy annál rosszabbat kapsz, büntetés jár. Ha 5-öst meglepetés.

- Milyen büntetés Niall? - hajolt közelebb ördögi mosollyal az arcán.

- Nem olyan amire gondolsz. Komolyan mondtam.

- Rendben. Igyekezni fogok nagyon, de ez az egyetem. Te nem tudod, milyen nehéz. - húzta el a száját.

- Tényleg nem tudom, és ezt nagyon bánom. De ez az Oxford. Azért vettek fel, mert te meg tudod csinálni. És én is segítek. - bíztattam.

- Rendben, de lenne még mára két harci feladatod.

- És pedig? - lepődtem meg.

- Az első, hogy haza kell vinned, mivel Kyle hozott el. De ha nem akarod, beülök mellé is. - magyarázta ördögien.

- Isten ments! Velem jössz haza, ez természetes. Mi a másik?

- Apa elé kell állnunk. - a szemében félelmet láttam. Elnevettem magam.

- Csak ennyi?

- Ez nem vicces Niall. Nem tudom, mit fog szólni ehhez Apa.

- Van egy olyan érzésem, hogy meg fog ölelni. - mosolyogtam.

- Ezt meg hogy érted? - ráncolta a homlokát zavartan.

- In-től tudtam meg, hogyan állsz Kyle-al. Miután  megláttam azt a képet Twitteren, felhívtam. Mikor bemásztam hozzád még régen, Ian észrevette, és behívott. Beszélgettünk. Azt mondta, ha bármi segítség vagy infó kell, hívjam fel. Tegnap előtt megtettem, és egyáltalán nem haragudott. Szívesen segített. - magyaráztam el neki.

- Te végig tudtál mindenről, amit velem történik hála Apának? - emelt feljebb a hangját.

- Hát nem mindenről...de ez így fair, nem? Hisz te is tudtad, mi van velem, hála a médiának.

- Mióta szakítottunk nem néztem híreket. Egyszer néztem meg Jessy-vel, akkor is sírás lett a vége, mert ti voltatok benne. - magyarázta.

- Sajnálom Szerelmem. De már soha nem engedlek el. Megígérem. - döntöttem a homlokom az övének, és mondtam egészen halkan. Elmosolyodott.

- A régi ajánlatom még mindig áll. - mosolyogtam, és kicsit eltávolodtam, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Melyik?

- Amelyikben nem lesz többé üres a házam. - mosolyogtam.

- Niall... - hebegte. Láttam a szemében a szomorúságot. Elhúztam a szám.

- Nem akarod. - jelentettem ki.

- Nem arról van szó. De még csak most kaptalak vissza. Még ez gyors nekem. Várjunk vele egy kicsit, rendben? De ígérem állandó látogatód leszek. - nyúlt a másik kezemhez, amivel nem a fejem támasztottam. Maga elé vette, és játszani kezdett vele. Csak figyeltem, ahogy mosolyogva végigsimítja az ujjaim, majd összeméri az övével. Csak egy centivel volt nagyobb ujjam, mint neki, ami ebben az esetben, igenis sokat jelent. Azután a tenyerem kis rovátkáin húzta végig meleg ujjbegyeit. Lágy érintése bizsergést keltett a bőrömön, amerre haladt. Mindketten mosolyogtunk. Egyikőnk sem akart megszólalni, de nem is kellett. Csak élveztük az együttlét minden egyes másodpercét. Párszor megsimította az ujjbegyeimen lévő bőrkeményedéseket. Mintha be tudná őket gyógyítani. Hiába a gitár már csak ezt teszi. Pont a bal kezemet nézegette, amivel le szoktam fogni a húrokat. A sok éves gitározás után a bőröm kicsit vastagabb lett, és a vágások beleégtek. Ha valaki közelről megvizsgálja a kezem, látja, hogy ott vannak a kis vonlak, amit a kemény húrok okoztak. Lehajolt, és nyomott minden ujjamra egy-egy puszit. Hátha ezzel begyógyulnak a hegek. Ő is tudta, ez lehetetlen, de nekem jól esett.

Hirtelen felnézett rám.

- Hiányoztál. - suttogta, és a szemem vizslatta.

- Te is nekem. - mosolyodtam el.

A mellkasomra hajtatta a fejét. Apró köröket írtam a hátára, míg ő a mellkasom simogatta. Nem szóltunk egy szót sem, mégis mintha beszélgetnénk. Az a mágnes köztünk ezt az érzést váltotta ki. Nem volt olyan, hogy kínos csend. Ezen a szinten már nem.

Kitudja mióta feküdtünk így. Én már a szemem is lehunytam. Valahol az álok és a valóság között lebegtem. Egyszer mocorgásra lettem figyelmes magam mellől. Kinyitottam a szemem. Des nézte meg a telefonomon az időt. 9 volt. Jó hamar eltelt egy óra. Mindig lassan telik, csak akkor nem, mikor kéne. Des felnézett rám. Mikor meglátta, hogy a szemem nyitva van, elmosolyodott.

- Mennem kell! - ült fel.

Elhúztam a szám. Nyomott egy puszit az arcomra. Vát pár pillanatot, de rájött, nem állok fel, hogy ki tudjon mászni. Ő volt a fal felől, engem pedig egyáltalán nem zavart, hogy az útja rajtam keresztül vezetett. Mosolyogva figyeltem ezt a csodás szőkeséget, ahogy átmászik rajtam, és feláll. Ezután én is felültem.

- Most komolyan? Csak végig akartál nézni? - nevetett.

Ártatlanul megrántottam a vállam, majd felálltam.

- Megyek zuhanyozni! - indult el a fürdő fele.

- Jövök én is! - mentem utána.

- Niall, ez egy egyszemélyes zuhanyzó. - fordult komolyan felém.

- És ez minket mióta zavar? - nevettem, majd lekaptam a felsőm.

Édesen végigmért. Láttam, ahogy elidőzik az egy nagy kockán a hasamon.

- Felszedtél pár kilót manókám. - nyomorgatta meg a pocakom.

- Dolgozom rajta! Leah-val szorgalmasan jártunk edzeni.

- Csak múlt idő? - kérdezte, miközben ledobta a pólóját a csap szélére.

- Mostanában nincs rám ideje, én pedig ellustultam nélküle. - húztam el a szám, miközben letoltam a nadrágom.

- Hogyhogy nincs rád ideje? - beállat a zuhany alá. Pár pillant múlva én is követtem. Megnyitotta a vizet, ami az én mellkasomon kötött ki. Behúztam magam mellé a meleg víz alá.

- Sokat dolgozik Harry karácsonyi ajándékán. - zavartan nézett rám, így elmagyaráztam. - Egy albumot fog neki adni, és már november közepe óta, azon dolgozik Simon tanítványával. Harry-nek azt mondja edzeni megy meg dolgozik. Szerintem nagyon fog neki örülni. Tudod, hogy szereti Leah hangját.

- Ez de aranyos, hogy ilyet bevállal Harry-ért. Én nem lennék képes nap, mint nap a szemedbe hazudni, hova megyek.

- Édes vagy, de ez más. Jó cél érdekében teszi. Nem megcsalja, csak meglepi. - húztam magamhoz.