IV. 22. ~Nagy utazás.*

Rebecca szemszögéből:

Izgatottan mocorogtam az ülésben. Liam is hasonlóan érezhette magát a mozdulataiból ítélve. Ilyenkor jó, hogy a párom egy világsztár, hisz így cipelhetem magammal a bemutatókra. Kiszálltunk a kocsiból, és Liam egy srácnak adta a kulcsot, aki majd leparkol vele. Besétáltunk az épülete. Közben pár fotós nagy örömmel villantott a szemünkbe a vakuval. Mikor beértünk, engem egyből letámadtak, hogy menjek készülődni.

- Ott fogok ülni az első sorba. Csak ügyesen. - nyomott egy puszit az arcomra Liam.

Hálásan bólintottam a nyugtató szavakért, majd hagytam, hogy a nő berángasson egy ajtón. Egy meglepően elegáns összeállítást kaptam, ami nagyon elnyerte a tetszésem. Azt hittem a Victoria's Secret-nél csak fehérneműben fogok majd pózolni, de tévedtem szerencsére. Egyre többször járkálok a kifutókon, ahol viszont szebbnél szebb összeállításokat kapok magamra. Ez nagyon tetszett. És megszerettem a kifutót is. Kisminkeltek, és szépen megcsinálták a hajam. Ilyenkor mindig tökéletesnek érzem magam, hisz azt a hatást kell keltenem, pedig egyáltalán nem vagyok az. De az a munkám, hogy a lehetetlent elhitessem az emberekkel. Tökéletesnek kell látniuk, hisz modell vagyok.

Hosszú, izgalommal teli percek után eljött az a pillanat is, mikor én következtem. Kiléptem a fal mögül, és elindultam végig a keskeny, fehér kifutón. A fények körbevettek. Mindenfele villanásokat láttam. Tudtam, hogy emelt állal és fejjel kell járnom, komor arccal, de mikor megláttam egy édes arcot a közönség első sorában, ez megdőlt. Felé fordítottam a fejem, és rámosolyogtam. Ő csak csillogó szemekkel figyelt, és szélesen vigyorogni kezdett. Elhaladtam mellette, és rendeztem arcvonásaim, hogy ismét érzéstelen legyek. Remélem, senkinek nem tűnt fel nagyon ez a kis megingás Liam láttán.

Hihetetlen mennyit izgulok pár másodperc miatt, mikor végigmegyek a kifutón. De most kapkodás jön ismét, mivel még egy szettem van, amit be kell mutatnom. Két nő ugrált körülöttem, és másodpercek alatt átöltöztettek a második ruhaösszeállításba. Ez is éppúgy tetszett, mint az előző. Ismét elindultam végig a kifutón. Ezúttal nem mosolyodtam el Liam mellett. Figyeltem rá, hogy ne tegyem, de hosszan a szemébe bámultam, amíg volt rá lehetőségem. Ő viszont végig vigyorgott, és tapsolt.

Lementem a kifutóról immár véglegesen. De az öltözködésnek itt még nem volt vége. Most koktailruhákba bújtattak minket. A bemutató után egy apróbb buli lesz a szomszéd épületben nagy nevű emberekkel. Én egy hihetetlenül édes, egyszerű, de mégis nagyszerű, tűzvörös ruhadarabot kaptam. A hajam begöndörítették hozzá, majd elengedtek. Kitipegtem a csodás fekete, piros talpú Louboutin cipőmben. Liam az ajtónál várt rám. Ahogy meglátott szó szerint tátva maradt a szája. Hosszan végigmért, miközben felé siettem. Liam is nagyon édesen nézett ki fehér ingben és öltönyben.

- Mesés vagy. - mért végig vigyorogva.

- Köszönöm. Neked is jól állt ez a stílus. - igazítottam meg a gallérját.

- Menjünk. - nyitotta ki nekem udvariasan az ajtót.

Mosolyogva átsétáltunk a szökőkutak között. Csak pár méter, és már a vörös szőnyeg elején álltunk a fotósok előtt. Elindultunk be, de volt egy hely az ajtó előtt, ahol mindenkinek meg kellett állnia, hogy a fényképészek képet készítsenek róluk. Mi is beálltunk, és tűrtük, hogy a sok vaku a szemünkbe villog. Kicsit vártunk, majd Liam kinyitotta nekem az ajtót, és bementünk.

- Még szoknom kell, hogy a fotósok rám is kíváncsiak, nem csak rád. - nevettem halkan.

- Csak idő kérdése volt, míg befutsz táncosként vagy modellként. - felelte, hogy csak én halljam. Erre csak elmosolyodtam. Nem tudtam, mit felelni. Én soha nem hittem, hogy egy nap híres leszek, és tessék. Híres modell lettem kevés idő alatt. Ez hihetetlen.

Bent tulajdonképpen semmi nem volt, csak meg kellett mutatni magam. Sokan odajöttek, és elmondták, hogy csodás voltam a kifutón. Én erre csak elpirultam, és egy köszönömmel feleltem. Mást nagyon nem tudtam kinyögni. Jól esett az elismerés. Sajnos nagyon semmit nem tudtunk csinálni Liam-mel. Ez amolyan hivatalos buli volt. Voltak itt igazán nagy nevek, és előttük kellett jópofiznunk.

Egyszer Mr. Razek vagyis Ed, ahogy mi szólítjuk, csak még mindig szokni kell kicsit, lépett fel az állványra, és beszélni kezdett.

- Nagyon köszönöm, mindenkinek aki eljött. Remélem, tetszett a bemutató. Az angyalaink száma nőtt eggyel, mint azt már láthatták. - ezt mindig elmondta. Immár negyedszer. Szerintem már mindenki tudja, hogy én is itt vagyok, de Ed folyamatosan erről beszél. - És nagy örömömre szolgál bejelenteni...dobpergést kérek. - nevetett oldalra. A hangfalakból ünnepélyes dobszó csendült fel. - ...Megyünk Amerikába az angyalokkal. Egy hónapot fogunk ott eltölteni, és eközben szorgalmasan fogunk dolgozni. Engem ért a megtiszteltetés, hogy megszervezhettem, és kísérhetem a lányokat. Szóval meglepetés Angyalok. - nevetett a mikrofonba. Mindenki tapsolni kezdett. Pár modelltársam ugrált párat örömében.

Az arcomról lefagyott a mosoly. Éreztem, amint a szívem zakatol. Liam kicsit megszorította a kezem. Ijedten rákaptam a tekintetem. Csak meredt maga elé. A szemében zavartság és félelem tükröződött. Lassan felém fordította a fejét. Egymás szemét vizsgáltuk. Elengedtem a kezét, és Ed felé kezdtem sietni. Ez hihetetlen. Egy hónap Liam nélkül Amerikában. Egyben jó és rossz is volt. Az ájulás kerülgetett, de nem tudom az öröm vagy a szomorúság miatt.

- Ed. Ez meg mi volt? Tényleg utazunk? - siettem elé, mikor lejött a színpadról. Nem tudom Liam jött-e utánam, vagy ott maradt.

- Igen. Hát nem csodálatos? - örvendezett.

- És egy hónapig Amerikába leszünk? Haza sem jövünk? - aggodalmaskodtam.

- Igen. Miért? - lepődött meg az arckifejezésem láttán. - Mi a baj Kedvesem?

Idegesen hátrakaptam a fejem. Ekkor megláttam Liam-et. Egy széken görnyedt, és maga elé bambult. Rossz volt ennyire letörtnek látnom.

- Rebecca a szerelmed miatt aggódsz? - visszafordultam Ed fele. Aprót bólintottam. - Figyelj Kedves. Ez a munkáddal jár. Meg kell értenie. Tudom, hogy ti nagyon szeretitek egymást, és nem lesz gond. De abban is biztos vagyok, hogy a párod meg fogja oldani, hogy találkozzatok. Könyörgöm egy világhírű banda tagja. Szóval ne legyél emiatt letörve. Inkább örülj, hogy ennyire népszerű vagy Kedves. Mindenki téged akar látni. Még senki nem lett ennyire felkapott ilyen hamar. - nyugtatott.

- Köszönöm Ed. Remélem igazad van. - mosolyodtam el kicsit.

- Biztos, igazam van. Amúgy ha gondolod, hazamehettek. Már megvolt a nagy bejelentés. Beszéljétek meg, ünnepeljetek. Nemsoká indulunk. Holnap reggel a megbeszélésen elmondok pontosan mindent.

- Rendben. Jó éjszakát.

Visszasiettem Liam-hez. Szomorúan nézett fel rám.

- Menjünk haza! - kértem.

Bólintott, és felállt. Szótlanul kimentünk az épületből egyenesen a kocsi fele. Beültünk. Egész úton egy szót se szóltunk. Liam görcsösen szorongatta a kormányt, és csak az utat figyelte, én pedig az ablakon bámultam kifele. 20 perc után megérkeztünk a ház elé. Beálltunk a garázsba, majd bementünk a házba. Levettük a kabátunk és a cipőnk, majd Liam megszólalt.

- Elmegyek zuhanyozni. - és fel is ment.

Rosszul esett, hogy nem akarja velem ezt megbeszélni. Néztem, ahogyan felmegy a lépcsőn, majd döntöttem. Nem fogom hagyni, hogy elmeneküljön ez elől. Utána siettem. A hálóba mentem, tudtam, hogy először elrendezi a ruháját, és után megy át a fürdőbe zuhanyozni. Liam a szekrény előtt állt ing nélkül. Éppen az övét csatolta ki. Szívdöglesztően nézett ki, de most nem ezét jöttem. Hozzá siettem.

- Nem gondolod, hogy beszélnünk kéne? - dőltem a szekrénynek vele szembe. Egy pillanatra rám nézett, majd lekapta a nadrágját. Elfordult és a levett cuccokat összenyalábolta, hogy viszi majd a fürdőben lévő szennyes tartóba.

- Jó. Nekem ennyi hozzászólásom van az egészhez: nem akarok nélküled itt maradni. - bukott ki belőle, majd bement a fürdőbe, és becsukta az ajtót. 

Csak álltam a szoba közepén, és bámultam a becsukott ajtót, mintha ettől kinyílna. Rosszul esett ezt hallanom. Én is panaszkodhatnák, hogy egy világsztár és turnézik néha, de nem teszem. Akkor se tettem, mikor egyedül hagyott két hétre. Ez most nekem fontos. Egy kicsit több megértést vártam volna. Erősen szuggeráltam az ajtót, hogy nyíljon ki, és csodák-csodájára megtette. Az ajtó lassan kinyílt, és Liam sietett hozzám. Megölelt, és erősen szorított. Forró felsőteste az arcomhoz ért. Meleg bőre simogatta az enyémet. Illata felemelt a földről, és a fellegekben szárnyaltatott. Imádtam ezt a srácot.

- Sajnálom. Nem úgy gondoltam. Menj el nyugodtan, hisz a munkád és az álmod. Csak nagyon fogsz hiányozni. - suttogta a hajamba. Megszorítottam a lapockájánál, és még közelebb húztam magamhoz. Ezt érezve teljesen átfonta körülettem a karjait.

- Idiótán viselkedtem. Majd csak kibírjuk valahogy. És különben is; megyünk Amerikába turnézni a srácokkal.

- Nagyon fogsz hiányozni. Holnap megtudok mindent pontosan. - bújtam ki a karjaiból, és néztem a szemébe.

***

Bementünk a lányokkal a nagy terembe. Ed már bent várt minket. Végre megtudom, hogy is lesz pontosan ez az egész.

- Sziasztok Lányok. Gondolom, mindenkit az Amerikai út érdekel. Nem is csigázlak tovább titeket. Jövő hét hétfőn indulunk, és három hét múlva hétfőn jövünk. - itt lefagytam kicsit, ugyanis péntek volt. - New York-ba leszünk egész idő alatt. A napjaink nagyon zsúfoltak lesznek, kinyomtattam mindenkinek a programokat. - nyomott a kezünkbe egy-egy papírt. Egyesével kielemeztük a programokat, amik egytől-egyig királyul hangzottak. Már nagyon vártam az utat, de egyben féltem is tőle. Liam nélkül maradok három teljes hétig.

Ezen agyaltam egész úton a belváros fele. Féltem Liam-et egyedül hagyni. Nem attól féltem, hogy megcsal vagy ilyenek. Attól féltem, hogy mindketten beleőrülünk a hajtásba a másik nélkül. Aztán megérkeztem a belvárosi pláza fele. Tudtam, hogy most itt adnak egy mini koncertet a srácok az arra járóknak. Elméletileg Leah és Des is itt van. Vicky és Will próbálnak. Bementem a plázába. Egyenesen a kajáldáknál lévő nagy színpad fele vettem az irányt. Itt volt a koncert. Kicsit hallgattam oldalról, majd meglátta két barátnőmet. Elindultam a biztonságiak fele. Át akartam csúszni a két vaskordon között, de egy biztonsági őr megállított.

- Rajongóknak tilos a bemenet!

- Liam barátnője vagyok, Rebecca. - feleltem határozottan.

- Várj! - előhúzott egy papírt a zsebéből, és megvizsgálta.

- Elnézést. Mehetsz! - állt félre.

Mosolyogva Leah és Destiny felé siettem.

- Sziasztok. - kiabáltam nekik, ugyanis az egész pláza a srácoktól zengett.

- Szia. - kaptam a választ.

Mosolyogva figyeltük a koncertet. éppen befejezték a LWWY-t. az I would következett. Liam szólója mesés volt az elején. Ez volt az egyik kedvenc dalom, de ekkor valami megváltozott. Harry belekezdett a részébe, és a homlokom ráncba szaladt. A hangja sértette a fülem. Harry hihetetlenül rekedten és erőltetetten énekelt. Hallatszott, hogy nagyon be van rekedve.

- Mi baja Harry-nek? - löktem oldalba Leah-t.

- Nagyon fáj a torka. - húzta el a száját.

- Nagyon hallatszik. - nézett szomorkásan Destiny.

Egyetértően bólogattunk.

Harry többször is hátrafordult köhögni, de látszott, nem bírja nagyon. Aztán oldalra intett Leah-nak, majd úgy tett mintha inna. Barátnőm egyből értette. Hátranyúlt egy vízért, és a színpad széléhez ment. Harry hálásan elvette, majd beleivott, és visszaadta Leah-nak. Ezután kicsit jobb lett a hangja, bár még hallatszott a rekedtség. Végül vége lett a koncertnek, és a srácok lejöttek hozzánk.

- Na mi volt Csipkerózsika? - kérdezte egyből Liam.

- Hétfőn indulunk, és három hét múlva hétfőn jövünk. Végig New York-ba maradunk. Sajnálom Liam. Nagyon fogsz hiányozni, de el kell mennem. - nyomtam egy puszit az arcára.

- Megértem persze. De találkozni fogunk, mi is New York-ba leszünk egy hétig. Tudod, fellépünk a Madison Square Garden-ben. - örvendezett.

- Akkor találkozni fogunk! - ugrotta a nyakába. Csak nem kell a három hetet végig nélküle töltenem.

- Amúgy miről is van szó? - kérdezte óvatosan Louis.

- A Victoria's Secret Amerikába megy. Hétfőn indulunk New Yorkba, és három hét múlva jövünk vissza. Fotózások, kifutók, divatbemutatók. Már alig várom. És szerencsére ti is jöttök majd az MSG-be. - magyaráztam boldogan.

- Ez király. Gratulálok Reb. - ölelt meg Leah egyből. Mindenki csatlakozott.

Leah szemszögéből:

Annyira örültem Rebecca sikerének. Tudtam, hogy mindig is modellkedni akart, és végre befut vele. De Harry hangjától már koránt sem voltam ennyire elragadtatva. Mikor hazaérkeztünk egyből a konyhába húztam. Csináltam neki egy teát. Mikor kész lett elé tettem pár gyógyszer kíséretében.

- Vedd be, és idd meg! - ültem fel az asztal szélére mellette.

- Kösz a teát Kicsim, de a gyógyszer nem kell. - kortyolt bele a forró italba. Tipikusan az ő felfogása. Tudtam, hogy ez lesz. Szerintem nem kell gyógyszer. Majd meggyógyul magától. De ezt most nem hagyhattam.

- Nem Harry, vedd be! Ma is borzasztó volt a hangod, már elnézést. - erősködtem.

- Már javulok. Csak teát kell innom. - mosolygott.

- Persze. Minek is a gyógyszer?! Elvégre csak rendbe jönnél tőle. - feleltem cinikusan.

- Így is rendbe fogok jönni. - kortyolt ismét a teájába.

- De nem mindegy, mikor Harry. Gondolj a rajongóidra. Ők sem akarják ezt a hangot hallgatni.  A régi selymes, lágy hangod akarják. Vedd be, kérlek! - toltam közelebb hozzá a gyógyszereket.

- És te is ezt a hangot akarod? - kérdezte édes, féloldalas mosolyával.

- Igen.

- Akkor legyen. - vette be a két kis gyógyszert.