IV. 19. ~Louis's problem.*

Sziasztok manook! Egyáltalán nem szeretnék panaszkodni, de nagyon nincs kedvetek aktívkodni. Nem tetszenek a részek? Írjátok meg, ha van valami javaslat. Negatívumot is elfogadok, megpróbálom megoldani, ha tudom. Jó olvasást ehhez a részhez. Remélem tetszik, és megjutalmaztok pár komival. 

IV. 19. ~Louis's problem.*

Leah szemszögéből:

Nálunk gyűltünk össze. Vagyis maradtunk, miután Richard lelépett. Most ilyen rendkívüli gyűlés volt, amiben hirtelen kellett dönteni, így ő jött el hozzánk. Megbeszéltek egy jótékonysági aukciót. Nem tudom pontosan, ugyanis mi, lányok kimentünk a konyhába, hogy ne zavarjuk őket. Elbeszélgettünk mi is, és sokat nevettünk. Rebecca mesélt a csodás fotózásairól, és a Vicky és Will is beszámolt az X-Factoros fellépésükről. Destiny csak panaszkodott a suliról.

- Nagyon hiányzik Niall, de nem mutathatom, mert félek, megint egyedül hagy. -  mesélte.

Szegényke. Rossz lehet így élni, és szeretni, hogy tudod minden szavad meg kell válogatnod, hisz a szerelmed a tanulást tartja a legfontosabbnak. Persze aranyos Niall-től, hogy ennyire figyel Destiny jövőjére, hogy a közös kapcsolatukat is feláldozza érte, de azt hiszem túlzásba viszi. Nincs mitől tartaniuk, hisz Des-nek minden vizsgája remekül sikeredett, aminek a srác nagyon örült.

Végül a srácok kijöttek a konyhába, és elmesélték a fejlemények, miután Richard elment. Lesz egy jótékonysági aukció, amin aláírt CD-ket fognak eladni. Remélem, sok pénz gyűlik majd össze a Children in need és a Together for the anilmas alapítványnak is. Kibeszéltük a dolgokat. Egyszer Niall-nek eszébe jutott a hasa.

- Van valami harapnivaló? - nyitott be az egyik konyhaszekrénybe a pult fölött.

Tudta, hogy ott tartjuk az ilyen dolgokat. A szekrény most is tele volt nasival, amiből előszeretettel nyúlt le egy zacskó chipset. Nem is feleltem, hisz fölösleges lett volna.

- Állítólag majd megyünk USA-ba is megint koncertezni az MSG-be is. - kuncogott Zayn.

- Komolyan? - lépődtem meg. Én erről még nem tudtam.

- Igen. Most mondta Richard. - felelte Harry.

- Ez nagyszerű. - ugrált Vicky.

- Tudom. Király lesz. Ez hatalmas dolog. - mosolygott Liam. Izgatott vigyor terült el mindenki arcán. A Madison Square Garden hatalmas dolog. Ha ott koncertezik a One Direction, az azt jelenti, tényleg ők a legismertebb banda a világon. Hihetetlen.

- Nézzétek! - toltam eléjük a telefonom. Mindenki az apró képernyőre tapadt, ami lassan elindult körbe. Egy képet mutattam pár 1D-s cuccról.

- Ezek érkeztek a boltba. Hatalmas rájuk a kereslet. - magyaráztam el.

- Van egy jó ötletem. Mi lenne, ha nem csak CD-ket adnánk el, hanem ilyen cuccokat is. - gondolkozott Harry.

- Göndörke ez hatalmas ötlet. - örült meg Louis, és nyomott egy nagy cuppanós puszit Harry arcára.

- Szerintem király lenne. - helyeselt Liam is és mindenki.

- Kíváncsi vagyok, mit szól hozzá Richard. - töprengett Harry.

- Szerintem benne lenne. - helyeselt Niall.

- Szomjas vagyok. - jelentette ki Louis, majd a hűtő felé fordult.

Kivette a Cola-t, és töltött magának.

- Lou, nekem is önts! - kérte Vicky mellőlem.

Louis nem felelt. Háttal állt, így nem láttuk a reakcióját.

- Louis?! - szólt ismét Vicky, ezúttal hangosabban.

- Hm? - fordult meg zavartan a srác.

- Hallottad, mit kértem?

- Ne haragudj Édes, elbambultam. Mondd még egyszer! - nyúlt szégyenlősen a nyakához, és mondta meglepően hangosan.

- Halkabban. Miért kiabálsz? - csitította a lány.

- Nem is kiabáltam. - vette lejjebb a hangerőt.

- Haver, tőled zengett az egész ház. - nevetett Zayn.

- Mindegy. Mit is kértél Édes? - fordult ismét szerelméhez.

- Azt, hogy tölts nekem is. - pislogott gyakran Vicky.

Louis csak bólintott, és levett még egy poharat.

Ez zavaros volt nekem. Louis furcsa mostanában. Harry is érdekes dolgokat mesélt róla. Nem értettem a srácot. Kicsit visszafogta magát, és kevésbé szólal meg. Régen mindenbe közbeszólt, és viccelődött, de megváltozott. Nem szeret annyira beszélni, és magára vonni a figyelmet.

- Vicky, nem akarsz feljönni velem? Mutatni szeretnék egy ruhát. - kérdeztem halkan. Azt akartam, hogy csak ő hallja, de ez persze lehetetlen volt. Csak bólintott, és felmentünk az emeletre. Becsuktam magam mögött az ajtót, és felé fordultam.

- Milyen ruhát szeretnél mutatni? - ráncolta a homlokát.

- Semmilyet, csak beszélgetni szerettem volna veled kicsit. - rántottam meg a vállam, és biccentettem egyet a fejemmel jelezve, hogy üljünk le az ágyra.

- Mi a baj Leah?

- Louis. Nem furcsa kicsit mostanában? - kérdeztem óvatosan.

- Hát neked is feltűnt? - ráncolta aggodalmasan a homlokát. Bólintottam egyet. - Olyan mintha el lenne varázsolva. Mintha nem is eben a világban járna. Gyakran kérdez vissza, mert nem figyel rám. Ez zavar.

- De miért? Hol járhat?

- Nem tudom. Gyakran rá kéne írni: "Csak a teste, ne zavard!". - nézett oldalra.

- Nem értem. Mintha nem figyelne ránk. Meg se hall minket. - hebegtem.

- Majd beszélek vele. Azt hittem csak én reagálom túl ezt az egészet, de ha már te is észrevetted, akkor ideje magyarázatot kapni. - mondta határozottan. 

- Rendben. Nem akarom, hogy valami baj legyen, és azt gondolja, tőlünk nem  kap segítséget.

- Hát azt én sem. - felelte Vicky is.

Féltettem Louis-t. az egyik legjobb haverom volt, és nem akartam, hogy gond legyen. De most kicsit megnyugodtam, hogy Vicky is észrevette. Nem csak én értettem félre. Bár inkább ne vettünk észre semmit sem. Hisz akkor nem lenne baj, és min aggódni.

Louis szemszögéből:

Lehuppantam a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét. Váltogattam a csatornákat, végül az ITV1-on hagytam. Valami vígjáték ment. Megfelelőre állítottam a hangot, és eldőltem a kanapén. Egyszer Vicky kapta fel az asztalról a távirányítót, és villámtempóban levette a hangját.

- Nézni akartam! - ültem fel értetlenül.

- Én meg nem akarok megsüketülni. - felelte. Zavartan néztem rá. Ezek szerint túl hangos volt neki a tévé. Mindig is tudtam, hogy Vicky nem szereti ha túl hangos valami vagy valaki, ami furcsa, hisz táncos. A zene a lételeme. A vére is ritmusra lüktet.

- Louis beszélhetünk egy kicsit? - ült le mellém lassan.

Komolyan kezdett méregetni. Az a vicces lány, most a másik énjét vette elő. Kicsit elmosolyodtam, és arrébb csúsztam, hogy kényelmesebb legyen. Felhúztam az egyik lábam, hogy felé tudjak fordulni, míg ő törökülésbe helyezkedett előttem.

- Mondd Édes!

Kínosan érezte magát, láttam rajta. Nem tudtam, mit szeretne, de már nagyon érdekelt, mi váltotta ki ezt belőle.

- Lou furcsa vagy mostanában. - bökte ki végül. 

- Miért? - lepődtem meg.

- Mintha nem is ránk figyelnél, hanem egy másik világban kalandoznál. - magyarázta halkan és félénken.

- Nem is. Figyelek rátok...

- Csak? - szakított közbe.

- Csak mostanában annyi gondolat kavarog a fejemben. - ismertem be. Én magam sem tudtam, hol járok, mikor nem veszem észre, hogy szólnak. Mintha teljesen magamnál lennék, de mégse. Nekem is zavaros ez az egész. A baj az, hogy már Vicky is észrevette ezt az egészet.

- Miről? Mondd el Lou! - hajolt közelebb.

- Magam sem tudom. Egyszerűen csak nem tudok annyira figyelni.

- Mostanában nem is viccelődsz annyira. Csendes lettél, kivéve mikor kiabálsz ok nélkül.

- Nem kiabálok ok nélkül, csak kicsit hangosan beszélek néha. - érveltem gyorsan. Furcsán halknak hallottam a hangom, és Vicky-ét is. Nem akartam, hogy azt higgye gondom van. Hisz én sem tudom, mi van mostanában velem. Majd rájövök, de egyenlőre még tudatlanságban élek, ami kicsit tényleg kiakaszt.

- De miért Loui?

- Nem tudom. Így esik jól. Majd figyelek rá. - rántottam meg a vállam. 

- De azért jól vagy? - méregetett aggódva.

- Persze. Ne idegeskedj Édes. - húztam magamhoz mosolyogva.

Az ölembe csúszott, és megöleltem. Szorosan szorítottam. Olyan törékeny volt. Szinte a karomban összeroppant. Féltettem, de nem is tudom mitől. Hisz valójában egy kemény lányról volt szó, csak olyan apró és vékonyka. Szinte elfújja szél. Még a levegőtől is féltettem. Magam sem tudom, miért. Gyakran mondták rám régen is, hogy nagyon féltő barát  vagyok.  Szeretek vigyázni a barátnőmre, de ez nekik igazából csak jól esett. Ezt az X-Factor (és Vicky) előtti utolsó csajom fogalmazta meg szépen: "Még a napsugaraktól is féltem, de jól esik, hogy figyel rá valaki." Én erre csak elpirultam. Szerettem őt, de a karrierem tönkretette a kapcsolatunk. Szerencsére nem váltunk el csúnyán. Barátok maradtunk. De ha nem hagyjuk el egymást, nem találkozok ezzel a csodás lánnyal, aki éppen a nyakamba temeti az arcát. Szóval mindennek van jó oldala.

- Szeretlek Édes. - suttogtam a fülébe.

- Én is. - felelte bár alig hallottam, olyan halk volt.

- Álmos vagyok, nem akarunk aludni? - toltam el, hogy a szemébe nézhessek.

- Ez egy nagyon jó ötlet. - bólogatott.

Felmentünk a hálószobába. Gyorsan lezuhanyoztunk. Én kicsit keresgettem a neten, míg szerelmem volt a fürdőben. Találtam pár cikket rólunk, bár többnyire tweet-elni volt kedvem. Kicsit olyan érzésem volt, mintha elhanyagoltam volna a rajongókat. Kiírtam pár tényt a közeljövőről a banda életében. Beszámoltam az aukcióról. Csomóan írtak alá, hogy biztosa szerezni fognak egy eladó darabot. Ennek örültem. Még ha csak pár gyereken és állaton is tudunk segíteni ezzel, de legalább próbálkozunk. És különben is: sok kicsi sokra megy. Örömmel töltött el, hogy én is hozzájárulhatok ehhez, és javítok pár életen.

Végül megjött Vicky és én is elmentem lezuhanyozni. Tetszett, ahogy a meleg víz végigfolyik kicsit elhanyagolt testemen. Sajnos mostanában kicsit elhíztam. Eleve sokan mondják rám, hogy én vagyok az alacsony, popsis (hogy szépen fejezzem ki magam) tag, de mostanában még a hasam is megnőtt. Na, persze nem nagyon, de régen még megvolt mind a 6 kockám, amikre büszke voltam. Lehet ezt betudhatom az ünnepeknek, de javítanom kell az alakomon. Kicsit ki kéne dolgozni a felsőtestem, hogy ismét a régi legyek, és elnyerjem a rajongók tetszését.

Végül én is bebújtam az ágyba Vicky mellé. A szobába sötétség uralkodott. A szemem lassan megszokta a sötétséget, de még így is csak körvonalakat láttam. Viszont Vicky arcát és szép szőke haját tisztán kivettem magam előtt.

- Louis túl fontos vagy nekem, ahhoz, hogy ilyen apróságokon összevesszünk, de izgat, mi van veled. Féltelek. - mondta halkan.

Bár nem láttam jól a sötétben, mégis éreztem, ahogy tekintete a lelkembe fúródik.

- Szeretlek. Tudod, hogy elmondok neked mindent.

Közelebb húztam magamhoz. A homlokát az orromnak döntötte. Hallottam, ahogy mosolyogva kifújja a levegőt. Szerettem, hogy a fehér homloka pontosan beleillett az orrom vonalába. Nyomtam egy puszit az ajkaira, elmosolyodott, és lehunyta a szemeit. Én is hasonló képen cselekedtem, így hamar el is nyomott az álom.