IV. 4. ~Twitcam.*

Visszavonultunk a stúdióba. Leültünk a kanapékra.

- Miért hívtad Yoda-nak? - muszáj volt tudnom. Annyira vicces volt.

- Mikor tanított, mindig ezzel szórakoztunk. Én voltam az Ifjú Padavan, ő pedig Yoda, a mesterem.  - mindketten nevettünk. - Tudod, ha meg akarsz nyílni előttem, meg kell ismerkednünk. Beszélgessünk! Mesélj magadról kicsit.

- Rendben. Mit szeretnél tudni?

- Hol élsz? Honnan jött ez az ötlet az albumra? Mióta zenélsz? Min játszol? Álmok, munka...stb. - hadarta.

- Itt lakom Londonba, és itt is születtem, de Budapestről jöttem. Már nagyon régóta írok dalokat, de az elején csak mókának indult. Aztán átment az érzéseim kifejezésébe, így nem olyan könnyű őket akárkinek elénekelni. Általában elsírom magam közben, hisz előjönnek a régi emlékek, mikor is írtam ezt a dalt. - mosolyodtam el. - Gitározom, zongorázok és dobolni is tudok egy kicsit, bár azt nem tanultam. Harry mindig próbált rávenni, hogy legyek olyan, mint ő, de nekem ez nem megy. Aztán Halloween-kor azt mondta teljesen boldog lenne, ha megvehetné a CD-m, én meg túlságosan is szeretem, így megteszem ezt érte. - ejtettem le a kezem tehetetlenül az ölembe, és elnevettem magam.

- Oké. Tisztázzuk! Akkor te vagy Harry Styles barátnője, igaz? - kérdezte kínosan.

- Igen. - bólintottam komolyan.

- Láttalak a neten éppen valamelyik nap. Hát...hős vagy, hogy ezt elviseled...- jegyezte meg komolyan.

- A jakuzzi? - bólintott. - Ne is mond. Pont ma reggel láttam meg. Kellőképen fel is mérgeltem magam. - húztam el a szám.

- Sajnálom, de Harry szerencsés, ha ilyet teszel érte. - mosolygott, ennek láttán én is.

- Mit írtál, mikor rád rontottunk? - vizsgáltam a papírokat.

- Egy új dalt Leona Lewis-nak. Még nincs rá dallam.

- Megnézhetem? - nyúltam a lapok felé óvatosan. Tenyérrel felfelé rámutatott egy "Csak tessék" pillantás kíséretében.

(Te az a fajta személy vagy, akiről az emberek dalt írnak.)

Felvettem a kottákat, és végignéztem rajtuk. A szöveg csodás volt, de a dallam még tényleg nem állt sehogy. A ritmus már meg volt szabva, és a kis pöttyök is össze voltak kötve ahol kell, de még nem volt berajzolva a hat sor valamelyik részére. Átolvastam.

- Ez tök jó. Ehhez mit szólt? - dúdoltam  neki pár hangot egymás után. Vigyorogva hallgatta.

- Ez király. Már tudom is, hova megy. - beírta, majd rám nézett. - De most nem Leona száma miatt vagy itt, hanem a te albumod miatt. Először is válogassuk ki Harry kedvenceit! - vette maga elé a füzetem.

- Az a Jealous és a Didn't mean it. - felírta egy papírra a címeket.

- Akkor most írjuk ki a szerelmes dalokat!

Azokat is kiválogattuk. Csak pár volt belőle. Elénekeltem neki csak a refréneket.

- Szerintem ezt tegyük bele! Az Angel illik ide. De több kimondottan szerelmes számot nem látok. Soha nem írtál ilyet? Mindig csak fájt valami? - viccelődött.

- A boldogságból nem születnek jó dalok. Ahhoz valaminek fájnia kell. - jelentettem ki. kicsit elhúzta a száját ennek hallatán, majd áttért a többi számra.

- Harry-re vonatkoznak a szövegek? Mert akkor nem kéne beletenni a legtöbbet. - nézett rám idegesen.

- Nem. Csak nagyon kevés szól róla. Az előző pasijaimé a legtöbb szám. Harry mellett, minden olyan csodás és egyszerű. Rossz hatással van rám. Nem tudok írni. - nevettem.

- Szerintem ez tűrhető ár a boldogságért. - húzta el a száját.

Ismerem ezt  hangsúlyt.  Ez az, ami minden embernél egyforma. Bárhol felismerem, ugyanis régen én is ebben szenvedtem.

- Ki vert át? - néztem rá.

- Sokáig tartana felsorolni.

Jaymi arcáról minden érzelem eltűnt, és egyre inkább a füzetem vizslatta. Láttam, hogy nehéz neki erről beszélni.

- Sajnálom. Majd egyszer te is megtalálod az igazit. - simítottam meg a vállát, és én is a füzetem fölé hajoltam.

- Mit szólnál, ha beletennénk a Break up song-ot? Nekem nagyon tetszik, de csak, ha Harry nem veszi magára.

- Nem fogja. Hidd el! - mosolyogtam.

- Rendben. Akkor eddig már van 4. Mi lenne, ha az utolsó a Paint a smile lenne? Az hihetetlen jó szám.

- Rendben. Akkor ez meg is van. Most már csak el kell tudnom énekelni, és a hamisságot sem ártana kiküszöbölni. - mértem végig a papíron szereplő címeket.

- Te nem vagy hamis Leah, ami nagyon meglepő egy képzetlen énekestől.

- Tényleg nem vagyok? Én azt hittem, néha csúszkálok. - lepődtem meg.

- Nem. Egyáltalán nem, pedig hidd el, ha így lenne, én észrevenném. Még tényleg csak Harry-nek énekeltél saját dalt?

- Van még egy ember, de bár ne lenne. - húztam el a szám.

- Na mi történt? Jobb, ha megismerjük egymást. Úgy könnyebben megnyílsz majd. - fordult felém. Sóhajtva felhúztam a lábam törökülésbe a kanapén, és ránéztem. Tudtam, igaza van.

- A legtöbb dal a legutolsó barátomról szól. Egyszer énekeltem neki az Angle-t. Ledöbbent, és nagyon megörült, hisz azt róla írtam. Aztán kegyetlenül átvert, és megszületett a többi dal is. - hadartam el.

- De te legalább megtaláltad az igaz szerelmet. - húzta el a száját.

- Ezt miért mondod? Mi történt? Neked is meg kell nyílnod előttem!

- Rendben. Sok barátnőm volt, és én mindbe egytől egyik beleszerettem már az első nap. De mindegyik magamra hagyott kis idő után. Azt hiszem az a gyorsan szerelembe eső típus vagyok. - motyogta.

- Sajnálom. Mindennek eljön az ideje, ne aggódj. - öleltem meg.

Ekkor a tekintetem a falon lógó órára szegeződött.

- A francba. Mennem kell. Mindjárt 5 óra, és Harry lassan hazaér. Nem kéne lebukni már az első nap. - nevetettem.

- Rendben. Holnap hogy várjalak?

- Holnap hétfő...akkor kora délután itt vagyok. Az úgy jó?

- Tökéletes. Meddig leszünk itt?

- Mondjuk, hogy 5-ig dolgozok, utána egy óra edzőterem. Akkor kb 6. - vigyorogtam gonoszul.

- De kis hazug valaki. - nevetett.

- Vannak helyzetek, mikor muszáj.

- Csak le ne bukjunk.

- Nem fogunk. - vettem fel a kabátom. - Akkor holnap. Szia Jaymi. - mosolyogtam.

- Várj! A füzeted! - adta a kezembe.

- Huh, köszi. - csúsztattam a táskámba. Nyomtam két puszit az arcára, majd leléptem.

(Az agyam: 5%-a nevek, 3%-a telefonszámok, 2%-a dolgok, amit tudnom kéne a sulihoz, 90%-a dalszövegek)

Fogtam egy taxit, és sietve bediktáltam a címet. Nem sokkal később már otthon voltam. A stúdió nem volt messze a házunktól. Szerencsére, a villanyok még nem égtek bent, pedig már sötétedett. Az ajtó zárva volt...szerencsére. Bementem. Még Harry cipője és kabátja sem volt ott, amibe ma elment. Bementem a nappaliba, és letelepedtem. Bekapcsoltam a laptopom. A kíváncsiságom felülkerekedett rajtam, így beírtam a keresőbe a saját nevem. Egy csomó képet kiadott, de ezeket már láttam. Szerencsére nem volt olyan cikk, amit még nem láttam volna. Viszont az nem tetszett, hogy a ballagási és érettségi képeim is a neten virítottak. De mindegy is. Soha nem szégyelltem őket, így nem érdekelt annyira. Aztán csak úgy elvoltam a neten.

Egyszer ajtónyitódást hallottam. Lehajtottam a gépem tetejét, majd kimentem az előszobába. Harry-vel találtam magam szembe a fal túl oldalán. A fején a fekete "csövessapka" eltakarta édes, göndör hajának a felét. Az arca kipirult. A nyakában a szürke sál kicsit hanyagul volt megkötve, de nem volt feltűnő, hisz a fekete kabátja  eltakarta nagy részét. Az ujj nélküli kesztyűje édesen fonta körbe nagy kezét. Kedvesen rám mosolygott, miközben levetkőzött. A falnak támaszkodtam, és oldalra döntött fejjel figyeltem mozdulatait. Tudta, ezért néha szívdöglesztően rám nézett. Aztán, mikor a cipője is lekerült, hozzám jött.

- Szia Kicsim. - nyomott egy puszit a számra. - Milyen volt a napod?

- Unalmas. - rántottam meg a vállam. Tökélyre kell fejlesztenem a hazugságot, de most meglepően jól ment.

- Az jó, mert mára még van tervem. - vigyorgott édesen. Tudtam, hogy megint olyanra gondolt, amibe én nem akarok benne lenni.

- Mire akarsz rávenni? - csóváltam meg a fejem nevetve, miközben a nappali fele tartottunk.

- Előbb ígérd meg, hogy bele egyezel! - ült le a kanapéra. 

- Előbb mondd el, mi az! - néztem komolyan a szemébe.

Kis ideig farkasszemet néztünk. Éreztem, amint egyre jobban elveszek a zöld íriszeiben. Nem hogy nem akartam pislogni, nem is tudtam. Harry megbabonázott.

- Csináljunk egy twitcam-et! - vette maga elé a gépem, és felhajtotta.

- Hát csinálj! - rántottam meg a vállam, és kimentem a konyhába.

Engedtem egy kis vizet a vízforralóba, majd bekapcsoltam. Éreztem, ahogy Harry figyel az ajtóból. Direkt nem fordultam felé. Tudtam, hogy ott van, de úgy tűnik, még mindig nem értette meg, hogy én nem akarok belekeveredni az ő világába.

- Miért csinálod ezt? - kérdezte egyszer.

- Jól esne egy kis tea. Te is kérsz? - rántottam meg a vállam.

- Nem erre gondoltam, te is jól tudod. Miért nem akarsz szerepelni velem? Ez csak egy kis móka. - jött közelebb.

- Mert én nem vagyok odaillő. Nem azért kapcsolják be, hogy engem lássanak. Te vagy a fontos. És ez így van rendjén. Nem kell nekem benne lennem. Amúgy ez hogy jött?

- Már régen csináltunk, és elterveztem, hogy ma szórakozni fogok egy kicsit. Ráadásul az alapítványnak is jól jönne egy kis reklám. Többen néznék meg és csatlakoznának, ha egy édes szerelmespárt látnának, mint egy srácot. - jött egészen közel hozzám.

- Pedig ez a szerelmes pár is azért lett híres, mert az a srác a tagja. - indultam el a vízforraló felé, mivel az az előbb kattant egyet jelezve, hogy végzett. Két bögrébe egy-egy filtert helyeztem, majd ráöntöttem a vizet. Ezután Harry felé fordultam a pultnak dőlve. Ő a falnál állt, 2 méterre tőlem.

- Kérlek Kicsim! - jött hozzám, és átkarolta a derekam. 

- Harry, nem szeretném. - toltam el kicsit.

- A gyerekekért.

- Most van valami, amivel zsarolhatsz, de te is jól tudod, hogy lényegtelen, benne vagyok-e. Te vagy a világsztár.

- Ha nem akarod, nem erőltetem. De a te gépeden csinálom, ha nem gáz. Az van lent.

- Lusta vagy előszedni a tied? - nevetettem el magam.

- Aha. - felelte kínosan, majd nyomott egy puszit az arcomra, és bement a nappaliba.

Hihetetlen Harry, de most legalább nem erőltette. Máskor ilyenkor összeveszünk, de most egyikünknek, sem volt kedve lelkizni. A ma estét nem erre szántuk. Ha tudná, mit tervezek neki Karácsonyra. Istenem, már annyira várom, hogy meglássa az albumot. Kíváncsi vagyok, mit fog szólni hozzá. 10 perc után a tea színe kellő képen rózsaszínre váltott. Talán kicsit túl sokat is hagytam benne a filtert. Max nem alszunk az este. Kit érdekel?! Tettem bele cukrot és citromlevet. Már pontosan tudom, miből mennyi kell ahhoz, hogy Harry-nek tökéletes legyen. Annyit csináltam már neki teát este és reggel. Persze mindkettőt máshogy kell ízesíteni, de már ismertem, mint a tenyerem. Kicsit kavargattam, míg tökéletes lesz, majd megfogtam a két bögrét.

(Te vagy a bögre teám.)

Bementem a nappaliba. Mosolyogva Harry mellé tettem az egyik bögrét. Szerelmem a gépem előtt görnyedt, és éppen beszélt.

- És megjött a teám. Köszönöm. - mosolygott rám. Csak bólintottam, és már indultam volna el a lépcső fele az ő gépéhez, amin én terveztem a netezést, így, hogy lenyúlta az én laptopom. - Várj csak Kicsim! Ne rohanj annyira! Mindenki látni szeretne. Köszönj már! - mosolygott rám édesen. Csak félénken megráztam a fejem. - Ez nem fair. Pedig, ti is szeretnétek látni, nem? - fordult a gép felé. - Igen, itt írják alul. Na gyere már ide mellém! Kicsit félénk...na jó, nagyon. - mondta a végét már a kamerának. Sóhajtottam. Jobb, ha köszönök, mielőtt beéget a világ előtt. A kanapéhoz léptem mellé, és lehajoltam.

- Sziasztok. - intettem aprót teával az egyik kezemben. - Remélem ízlik a tea. Felmentem. - nyomtam egy puszit Harry arcára.

Elmosolyodott, és kivette a kezemből a bögrém. Gyorsan az asztalra tette, majd maga mellé rántott a kanapéra.

- Maradj itt velem!

- Harry, nem. - nevettem kínosan.  Láttam, ahogy oldalt, írják, hogy "Szia Leah!" és egyebek. Nem utáltak...mind. Ez jól esett. de azért jött pár utálkozó is. 

- Pedig innen nem mész sehova. - karolta át a derekam Harry. - Hűűh. Köszönöm srácok. Már 56.000 megtekintőn vagyunk.

- Te jó ég. - suttogtam. Szerencsére nem hallotta meg Harry.

- Akkor mit csináljunk srácok? Írjatok, aztán majd amit meglátok. - nevette. Elkezdte olvasgatni oldalt a kommenteket. Én is figyeltem, de olyan gyorsan ugráltak, hogy alig bírtam elolvasni valamit. - Hát. Bocsánat, de a házat nem mutatom meg, mert Leah laptopjáról vagyok, és nehéz lenne körbevinni. Majd ha Tab-ról leszek, oké?....Köszi, csodás napom volt....Szia Oroszország. - válaszolgatott néhányra, amit éppen meglátott. - Hogy Leah miért ilyen csendes? Nem tudom. Miért vagy ilyen csendes? - fordult felém. Szemrehányóan néztem rá, hogy csak ő lássa. Aranyosan elmosolyodott. - Ha látnátok, most hogy néz rám.

- Még hogy én? - kérdezte vissza halkan.

- Pillanat és visszajövünk. Addig nem teszem le.

Azzal felhúzott, és a falhoz rángatott, ahol nem látnak minket. A rajongók így csak a kanapét látták maguk előtt, meg a lépcsőt a távolba.

- Kicsim kérlek, ne legyél már ilyen. Annyira szeretnek téged, és én is örülnék, ha ott ülnél mellettem. - nézett a szemembe, és suttogta.

- Mit vársz tőlem? Ugráljak és sikítozzak, mint egy rajongó, hogy: "Te jó ég! Harry Styles beégetett az egész világ előtt!"? - utánoztam halkan egy fant.

- Hogyhogy beégettelek?

- Kínos helyzetbe hozol, hogy miért vagyok csendes. Nem akarok semmi gáz dolgot csinálni, hogy aztán lenézzenek a rajongóid, érted?

- Hát ez a gond?! Félsz a beszólásoktól, igaz? Ne törődj vele! Én is kapok ilyeneket, de már nem érdekel! Az elején még sírtam is miatta, de már nem tud meghatni. - nevetett, majd a szememet kezdte vizslatni. - Kérlek ülj ide hozzám, és nevessünk együtt.

Kis gondolkodás után sóhajtottam, és bólintottam egy aprót.

- Imádlak Kicsim. - csókolt meg gyorsan, majd visszahúzott a kanapéra.

- Szóval itt vagyunk! Megbeszéltük a dolgot, bocsi, hogy leléptünk.

Olvasgattam oldalt a kiírásokat, majd elnevettem magam.

- Ejnye, Marta_V, de piszkos a fantáziád. Semmi rossz nem történt.

Ezután a megszólalásom után, csak "Hahaha"-k jöttek.

- Szandy17 azt kérdezte, mit gondolunk a Jakuzzis képekről. Hát eléggé fel vagyok háborodva, hogy a saját kertemben lekapnak, ahogy romantikázunk.

- Engem személy szerint megrémít, hogy mindenhol ott vannak a fotósok. Még új egy kicsit. - szóltam hozzá. - Barby, igen, nagyon édes volt tőle. Én is elolvadtam, mikor megláttam a jakuzzit közbe gyertyákkal, meg a bor... - mosolyogtam Harry-re.

- Neked bármit. - nyomott egy puszit az arcomra. Ezután az "óóóh" és "Édes" komikat kaptuk.

- Magyarorszgááág! - örültem mikor láttam oldalt egy kiírást, ami arra kért, mondjuk: szia Magyarország. Nálam ez alap, hogy megteszem.

- Ezt egyből kiszúrod... - nevetett Harry.

- Mit vársz? - kortyoltam a teámba, de a torkomon megakadt a korty, és visszafele indult el. Kis idő múlva köhögni kezdtem, és az orromba éreztem a forró teát. Idegesen a képernyőre kezdtem mutogatni Harry-nek. Elkezdett nevetni, majd mikor rendbe jöttem, én is csatlakoztam.

- Azért ennyire merész kérdéseket ne tegyetek fel egyrészt mer nem válaszolunk rá, másrészt meg mert megfullad a szerelmem.

Egy lány ugyanis azt kérdezte, hogy mikor feküdtünk le utoljára, és hol.

- Most jöttem rá, hogy a directionerek nagyon hasonlítanak rád, Harry! Ugyanolyan piszkos a fantáziájuk. - nevetettem.

- Nekem nem is piszkos. - játszotta a sértődöttet.

- Áááh. - legyintettem cinikusan. 

- Tamara, miért nézzük meg a trendeket? - kérdeztem zavartan, majd átléptem a Twitterembe. - Te jó isten. - kerekedett ki a szemem, mikor megláttam az okot. A trendek között ugyanis negyedik helyen az szerepelt: #HarryKissToLeah.

- Oké. - húzott magához a csípőmnél Harry, de eltoltam.

- Bocsi srácok, de több tízezren néznek minket. - húztam el a szám. Érkeztek az "óó"-k.

 - Sajnálom, Leah már csak ilyen félénk. De én így szeretem. - vigyorgott, majd a teájába kortyolt. - Arról nem is beszélve, hogy isteni teát tud nekem csinálni.

Még sokáig "beszélgettünk" a rajongókkal, majd egyszer, mikor kinéztem az ablakon, valami megragadta a tekintetem. Az egyik távoli lámpa fényénél érdekes dolgot vettem észre. Elmosolyodtam.

- Te jó ég! Harry, havazik! - mutattam az ablak fele.

- Komolyan? - kapta oda a fejét.  - Tényleg! Remélem megmarad holnapra. Akkor készülj, hogy hatalmas fürdetés lesz Kicsim. - vigyorgott rám gonoszul.

- Majd négyszemközt válaszolok erre. - feleltem komolyan. - Én léptem zuhanyozni. Hosszú volt a mai nap. - mondtam Harry-nek.

- Máris? - húzta el a száját.

- Te még maradhatsz. - rántottam meg a vállam.

- Nem, megyek én is. Tényleg elrepült az idő. Még más dolgom is lett volna. Egy 2 és fél órás twitcam után, remélem jól fogtok aludni. Jó éjszakát.

- Szép álmokat. Sziasztok. - küldtem egy puszit, majd Harry is integetni kezdett, és kinyomta a twitcam-et.

Lehajtottam a gépem tetejét biztos, ami biztos alapon.

- Látod, hogy nem is volt olyan vészes. - hajolt hozzám Harry.

- Nem.

- És mit akartál mondani a fürdetésről?

- Mindegy. - rántottam meg a vállam.

- Halljam!

- Nem emlékszem. - hazudtam.

- Tudom, hogy emlékszel, te kis hazug! - kezdett el csikizni.

Automatikusan el akartam tőle húzódni, ezért hátradőltem a kanapén, de így csak még könnyebb dolga volt. Fölém hajolt, és folytatta a kínzásom. Sikítottam, és minden lehetséges módon, próbáltam menekülni, míg végül lefordultam a kanapéról. Zuhanás közben megrúgtam Harry vállát. Landoltam az asztal és az ágy között. Fájdalmasan felnevettem, majd felültem.

- Ne haragudj, nem akartalak megrúgni, de miért kellett csikizni? - nyúltam a vállához.

- A végén még azt hiszik ettől a sok folttól, hogy terrorba élek itthon. - nevetett.

- Bolond! - löktem meg a lábát, hisz még mindig a földön ültem, míg ő a kanapén.