IV. 2. ~Jótékonykodás.*

Kedves olvasóim! 

Elértük a 85.000 oldalmegtekintőt, és a második évadot kezdem. Nagyon szépen köszönöm nektek, hogy idáig eljutottam. Cserébe garantálom a kavarást és az izgalmat ebben az évadban is. Minden eddiginél nagyobb csattanót tervezek a végére. Remélem tetszeni fog majd. A másik fontos dolog, amiért írok a rész elejére; Ezúton is Boldog 22. Születésnapot Kívánok Ed Sherran-nek! És éppen feltűnik ebben a részben. Remélem tetszik a fejezet, és jutalmaztok pár kommenttel. Jó olvasást! 

IV. 2. ~Jótékonykodás.*

Leah szemszögéből:

November közepe. A fák kopaszak, és fagyottak. A madarak eltűntek. Londonba még hidegebb szelek fújták, mint bárhol máshol. Mindenki vastagon felöltözve rohangált az utcán. Még csak reggel volt. A boltba voltam Nikollal, ketten.  Ebben a napszakban, még igencsak kevesen voltak. A pultra támaszkodva bambultam. Nikol a raktárban pakolászott. Már majdnem két hét telt el a Halloween buli óta, de engem nem hagyott nyugodni Harry mondata. Akkor lenne a legboldogabb, ha egyszer megvehetné a CD-met. Nikol kijött a raktárból, és mellém támaszkodott a pultra. Továbbra is csak bambultam, majd rákaptam a tekintetem. Nagyon aranyos lány volt, és megkedveltem. Már két és fél hónapja dolgozott itt, és jó barátnők lettünk. Velem egyidős volt.

- Nikol te mit tennél, ha a pasid azt mondaná neked: akkor lenne a legboldogabb, ha egy nap a boltba vehetné meg a CD-d?

- Hát...semmit ugyanis nem akarná megölni a társadalmat. - elnevettem magam. Nikol-nak tényleg nem volt jó hangja. Ami azt illeti barátja sem volt per pillanat. Jó embert kérdeztem.

- Ne csináld már! Tanácsot kértem.

- Lássuk csak. Neked nagyon jó hangod van. Ezt már tudom, mikor  kedvenc számaid szólnak, és énekled a boltba. - megint csak nevettem. Ez igaz volt. - Ha vannak saját dalaid, semmi akadálya. Hisz Harry még segítene is a stúdióba. És biztos vagyok benne, hogy sokan megvennék a lemezed.

- Vannak saját számaim, de még a srácoknak sem tudtam elénekelni őket, nem hogy a világnak. Csak Harry-nek ment eddig. - hajtottam le a fejem.

- Oh. - kicsit töprengett, majd megvilágosodás láttam az arcán. - Akkor miért nem csináltatsz csak neki egy albumot?

- Azt lehet? - lepődtem meg.

- Szerintem semmi akadálya. Csak ismeretség kell hozzá, az meg megvan. 

- Milyen ismeretségről beszélsz?

- Hát te is eléggé ismert lettél, mint Harry Styles barátnője, de ha ez mégsem elég, hát megkérheted valamelyik srácok, hogy segítsen.

- Na, jó Nikol. Szerintem ne éljük bele magunk. Kétlem, hogy ezt bevállalnám. Ez őrültség. - mentem a rádióhoz, és feljebb vettem. Éppen Nick Morning Show-ja ment. Még volt vissza kicsi belőle.

Az idő csak telt, én meg egyre inkább ezen rágódtam. Csináljak egy albumot csak egy példányban külön Harry-nek? Ez butaságnak hangzik. Ki menne bele ebbe? Aztán koradélután betoppant Noémi is. Így már mindhárman itt voltunk. Ebédidő volt, ilyenkor sosincsenek. Már kitapasztaltuk. Éppen le akartunk lépni, kajálni a szemben lévő Mc Donald's-ba, mikor nyílt az ajtó. Harry és Ed lépett be rajta. Szerelmem kezében egy zacskó pihent. Elmosolyodtam.

- Sziasztok Csajok. - köszöntek. Mindenkitől kaptak választ.

Harry hozzám jött. Letette a zacskót a pultra, majd átkarolta a derekam. Nyomott egy puszit az ajkaimra, azután a többiek felé fordultunk.

- Mit csináltok itt? - néztem végig a két jómadáron.

- Hoztunk ebédet! - nézett Ed a zacskóra.

- Nem kellett volna. - mondta Nikol.

- Tényleg nem. - csatlakoztam.

- Gyros. A kedvenced. - vigyorgott Harry.

- Reméljük, mindenki szereti a gyros-t. - nézett szét a két lány között Ed.

Szerencsére mindketten szerették.

Kitettem, a "Mindjárt jövök" táblát, majd elkezdtünk falatozni.

- Aranyosak vagytok, hogy hoztatok nekünk ebédet. - mondta Noémi.

- Tudjuk. - nevetett Ed.

- Nem száltál el egy kicsit magadtól Edward? - húztam fel a szemöldököm.

- Hagyd Kicsim. Tényleg aranyosak vagyunk. Nem tagadhatod le. - kapott be egy falatot szerelmem.

- Most nézzétek meg lányok, kikkel vagyok én körbe véve általában.  - nevettem kínosan rájuk.

- Tudod, hány lány lenne oda ezért? - lökte meg a kezem Ed, így leesett a falat a villámról, amit éppen készütem a számba venni.

- Na!

- Eldurrrranok! - nevetett Harry. Én és Ed csatlakoztam, de a lányok nem értették. Elmagyaráztam nekik a történetet. 

- Ezt mondta még a nyaraláson Zayn a Vidámparkba. Szállóige lett.

Elfalatozgattunk, és nevettünk, de egyszer valami megütötte a fülem.

- Te jó ég!

Felpattantam, és a rádióhoz siettem. Felhangosítottam. Ed elkezdett nevetni. Lassan mindenki megismerte. Ed egyik száma volt az a You need me, I don't need you. Imádtam ezt a számát. Valamiért megfogott az a trágár srác, aki benne énekel. Tudtam, a valóságba nem ilyen, pont ezért tetszett ez annyira. Sajnos már a vége fele közeledett. Aztán egyszerre megszólaltunk Ed-del.

- They say I'm up and comin' like I'm f*%&!#n' in an elevator. (Azt mondják, fent megyek el, mint ki egy liftben s*%&!#xel.)

Ez volt a kedvenc sorom, de abból ítélve, hogy egyszerre mondtuk, Ed-nek is. Mindenki nevetett, még mi is. Lejjebb vettem a hangerőt, és visszaültem.

- Csak annyit mondok, hogy mindkettőtöknek úgy legyen. - nevetett Harry.

- Nálam nem lesz meg. - szurkáltam fel a műanyag villára a darabokat.

- Még ne kiabáld el! - jegyezte meg Nikol. Jelentőségteljesen ránéztem, amiből levette, hogy nem akarom tudatni a srácokkal, amiről délelőtt beszéltünk. Szerencsére senki nem kérdezett rá.

Elfogyasztottuk az ebédet, majd elpakoltunk mindent.

- Én azért csak iszok egy shak-et a Meki-be. Ki jön velem?  - nevetett Ed. A lányok csatlakoztak, hogy nekik is jól esne. Én tele voltam, így kihagytam.

- Haver, nehogy gyere! Hadd menjek egyedül ezzel a két csinos hölggyel. - szólt vissza a vörös srác Harry-nek. A lányok csak nevettek.

- Nem állt szándékomban, de lányok; csak okosan. Jobb, ha tudjátok, kicsit zizzent a fazon. - mondta szerelmem, miközben hárman a kabátjukat vették fel.

- Nem is tudom, ki akart kézenállásban inni részegen. - vágott vissza Ed.

- Nem is tudom, ki beszélt a cicákkal. - felelte Harry.

- Na jó. Menjünk lányok, mert ebből csak én jövök ki rosszul. Hölgyeké az elsőbbség. - nyitotta ki az ajtót. Nevetve kimentek.

 (Azt mondják, fent megyek el, mint ki egy liftben s*%&!#xel.)

- Bolond! - csóváltam a fejem.

- Soha senki nem állította az ellenkezőjét. - jött hozzám Harry. - Szóval...

Kezdett bele, majd magához rántott a derekamnál fogva. A szemébe néztem, és elmosolyodtam.

- Szóval?

- Szóval siess haza, miután végzel. Ha minden jól megy a délután további részében, nagy híreim lesznek.

- Harry, én utána még edzeni megyek Niall-lel, elfelejtetted?

- Jaj, minek az neked? Olyan csinos vagy így is, és Niall is kibírja egyszer egyedül. Gyere már haza hozzám. - nyafogott.

- Majd ha végeztem, hazamegyek. Különben is az is előfordult már a történelem során, hogy hazasiettem, mert megígértetted velem, és sehol nem voltál.

- Jó, egyszer.

- Inkább 21-szer. - jegyeztem meg cinikusan. Mivel az esetek nagy részében tényleg így járok.

- Te dőlsz be mindig. - felelte gonoszul.

- Pont ezért megyek el ma is edzeni. Már nem veszem be.

- Kicsim, ma jóvá teszem. Esküszöm, otthon leszek. Hagyd ki az edzést! A kedvemért. - nyomott egy puszit a nyakamra. Elmosolyodtam. Tudta, hogyan érheti el a céljait, és szívesen fel is használta ellenem. De hazudnék, ha mondanám, hogy én ilyet soha nem tettem.

- Legyen. Kihagyom az edzést. De ajánlom, hogy tényleg otthon legyél. - néztem rá komolyan.

- Úgy lesz. - mosolygott édesen.

Ekkor betoppantak a többiek.

- Upsz. Megzavartunk valamit? - nézett végig rajtunk Nikol.

- Nem, dehogyis. - fordultam nyugodtan feléjük. Harry egyik keze a mozdulatomtól a derekamról a hátamra csúszott.

Ed az egyik polchoz sétált, és megvizsgálta a rajta lévő tárgyakat.

- Wow. Ez én vagyok. - mutatott fel egy kulcstartót.

- Nagy cucc, Haver. Ez meg én. - mutatott fel egy másikat Harry.

- És gondoljatok bele, hány lány...vagy netán fiú falán virítotok. - nevetett Noémi.

- Látod, én ilyet vettem. - mutattam neki az egyik darabot.

- Hűűh. De jól néz ki. Nem is tudtam, hogy ilyet is lehet kapni.

- Haver, mennünk kell! El fogunk késni! - szólt oda Harry Ed-nek.

- Honnan? - kérdeztem zavartan.

- Megbeszélés. Szia Kicsim.

Kaptam egy csókot Harry-től, és már fel is vették a kabátjukat.

- Sziasztok Csajok.

És kimentek. Értetlenül bámultunk utánuk. Nikol az ajtóhoz ment, és megfordította a táblát. Mikor visszafele jött a pulthoz megszólalt.

- Csak azt nem értem, miért együtt mennek a megbeszélésre. Tudtommal, Ed nem a banda tagja.

- Furcsa. - jegyezte meg Noémi is.

(A Brit srácok forrók)

Az idő csak telt és telt, mi pedig szorgalmasan szolgáltuk ki a vevőket. Közbe küldtem egy SMS-t Niall-nek, hogy nem megyek ma edzeni vele. Egy pillanatra sem volt megállásunk, de ezt már megszoktuk. Mindig ez van, nem mintha baj lenne. Végül eljött az 5 óra. Megfordítottuk a táblát, hogy már új vevők ne jöjjenek be, csak a régieket szolgáltuk ki. Végül mindenki kiment, és rendet raktunk, kitakarítottunk, egyebek. Aztán olyan fél 6 fele mi is leléptünk. Az eredeti terv szerint most a pár utcával lejjebbi edzőterembe sétáltam volna. A cuccom is nálam volt a sporttáskámba, de Harry felborította a napirendem. Fogtam egy taxit, és hazavitettem magam.

Lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét, de a zárva volt. Akkor még sincs itthon Harry. Mérgesen elővettem a kulcsot. Az előszobában ledobtam az összes cuccom, csak a telefonomat szorongattam. A házban egy villany sem égett, pedig ilyenkor már sötét volt novemberben. Felkapcsoltam pár lámpát, és a nappali felé vettem az irányt. Lehuppantam a kanapéra, és elkezdtem hívni Harry-t. Kicsit csöngött, de végül felvette.

- Szia Kicsim. - szólt bele.

- Szia. Nem zavar, hogy megint csak átvágtál?

- Miért?

- Itthon vagyok, és képzeld...teljesen üres az egész ház.

- Nem lehet üres a ház, ha te ott vagy. - játszott velem.

- Mondd Harry, neked semmit nem jelent, hogy immár kis milliomodszorra játszod el ezt velem? Kihagytam ma miattad az edzést. Rávettél, hogy siessek haza hozzád...megint. És te megint sehol nem vagy. 

- Nyugodj meg Kicsim. Inkább gyere ki a kertbe. - nevetett.

Zavartan, telefonnal a fülemnél az ebédlő és a nappali közötti üvegajtóhoz siettem. Elhúztam a függönyt.

A kezem a mobilommal együtt a combomhoz csapódott meglepetésemben. Közben Harry kinyomta a hívást. A kertben szerelmem állt fürdőköpenyben. Meglepetten elmosolyodtam. Mutogatni kezdett, hogy nézzek balra a nappali fele. Kicsit még gyanakodva figyeltem fél szemmel, majd végképp elfordítottam a fejem. És valóban a kanapé szélén pihent a fürdőruhám, és a köpenyem. Gyorsan átöltöztem. Harry a számára legkedvesebb fürdőruhám tette ki. Felkaptam a puha rózsaszín fürdőköpenyem. Ismét az üvegajtóhoz mentem. Már vártam, hogy Harry mosolygós arcával találom magam szembe, de nem volt sehol. Zavartan kiléptem a hideg novemberi estébe egy szál ruhába. Szétnéztem, de szerelmemet még mindig nem láttam sehol. Ellenben ezzel a jakuzzink nagyon feltűnő volt. Körbe volt pakolva a széle apró gyertyákkal, és oldalt egy üveg bor pihent két pohárral. Szó szerint tátva maradt a szám. Közelebb mentem, és végighúztam az ujjam a fa borítás szélén. A víz gőzölgött. Igazán csábító látvány volt. Ekkor valaki hátulról megölelt, és nyomott egy puszit az arcomra.

- Nem vertelek át. Menjünk! - megfogta a kezem, és az apró lépcsőhöz húzott a jakuzzi szélén. A korlátra dobta a köntösét. Én is így tettem. Udvariasan előreengedett, így kis lépcsőzés után beleereszkedtem a forró vízbe.

Nagyon is jól esett a hidegben a meleg jakuzziba ülni. Harry mellém mászott, és mellém telepedett a vízben.

- De hogyan? - kérdeztem, mikor töltött egy-egy fél pohár bort.

- Mondtam, hogy most jóváteszem. - nyomta a kezembe az egyik üvegpoharat. - Ránk!

Koccintottunk, és belekortyoltunk a vörösborba. Jól esett. Szerettem az ízét, és Harry nagyon jól tudta, hogy ez a kedvencem. Letettük a poharat szélre. Harry a fejem mögé helyezte a felőlem lévő karját, ezzel kicsit átkarolva. Közelebb csúsztam hozzá, és a vállára hajtottam a fejem.

- Köszönöm. Ez mesés. - motyogtam.

- Ez volt a cél.

- Meddig tartott megcsinálni ezt? Itt vannak ezek a gyertyák, a bor, a víz...

- Csak fél óra volt. - felelte a fülembe suttogva.

- És te fél óráig fagyoskodtál a hidegbe?

- Megérte nem? Már sem fázunk.

- Hát az biztos. És mi volt ma? Azt mondtad, ha összejön minden, jó híreid lesznek.

- Igen, és összejött. Képzeld, Ed és banda közös jótékonykodásba kezd. A BBC Radio 1-nál szerveztek egy alapítványt. Nick felhívott, és természetesen egyből mentünk. A neve Children in need. - felelte, és éreztem, amint a szíve gyorsabban ver az izgalomtól.

- Harry, ez nagyszerű. Hihetetlen, milyen jó emberek vagytok. - öleltem át a hasát.

- A gyerekekért bármit...

 Ez az én Harry-m. Imádja a gyerekeket. Bármit megtenne értük, és szerencsére a nevének hála képes is segíteni rajtuk. Csakúgy mint az állatokon. Még azt is csinálják. Szorgalmasan járunk menhely, állatorvosi rendelő és egyéb megnyitókra. Hála a Together for the animals-nak. Remélem egyszer egy állat sem fog utcára kerülni egy dobozba, mint Molly.  De azt kell, mondjam, ennél jobb helyre nem is kerülhetett volna. Szeretjük, és rendesen bánunk vele. Talán túl rendesen, mivel kicsit kezd hízni. De lehet ez betudhatjuk a télnek.

- És... - kezdett bele valamibe. Ismertem ezt a hangsúlyt, de még nem tudtam hova tenni.

- Mi van még? Ki vele!

- Elhívtak miket egy vetélkedőbe. - mondta.

- Harry ez nagyszerű. - örültem meg. - Amilyen okosak vagytok, biztos a banda fog nyerni. És melyikbe? Alig várom, hogy szurkolhassak nektek.

- Nem. Nem érted. Minket hívtak meg. Mindannyiunkat. - hunyta le fél szemét, és várta a reakcióm.

- Úgy érted...- kaptam a mellkasomhoz jelezve, hogy engem is. Ekkor esett le, hogy ezt a hangsúlyt mikor szokta használni. Rá akar venni valamire. Valami őrültségre, amiről már most tudja, hogy nem fogok díjazni.

- Van egy olyan érzésem, ez tehet erről az egész felhajtásról ma este. Ugye? - fordultam felé.

- Nem. Ez csak azért volt, mert elhanyagoltalak kicsit a munka miatt. - vágta rá gyorsan. - Na?

- Ez nem az én világom Harry. Tudod nagyon jól.

- A gyerekekért tedd meg. A bevétel az alapítványé lesz. - mosolygott rám édesen.

(A haja, a szeme, a hangja, a mosolya)

Lehunytam a szemem. A gyerekek fontosan számomra is, és a kedvükért belementem volna. De mégis féltem.

- Rendben. De én nagyon béna leszek a kamera előtt. - húztam el a szám.

- Köszönöm Kicsim. - ölelt meg, majd eltolt. - És nem baj! Ott az a cél.

- Ezt meg hogy érted? Pontosan hova is hívtak titeket?

- A Craziness never stop-ba (Az őrület soha nem áll meg). Még nem indult. Az elsők között leszünk. Csak reklámok vannak róla az ITV-n. - magyarázta.

- Az az, amibe idióta feladatokat kell csinálni? - kérdeztem zavartan.

- Aha. Király buli lesz az egész. Baromkodni fogunk végig.

- Harry abban örökre megalázom magam. De benne vagyok. - nevettem.

- Imádlak Kicsim! - húzott magához.

A poharakhoz nyúltunk, és ismét csak ittunk kicsit.

Hihetetlen volt ez a meglepetés Harry-től, bár már megtudtam, hogy volt egy kis hátsószándéka is a ma estével. De akkor is édes volt tőle. És nekem nagyon tetszett ez a novemberi fürdőzés.