III. 58. ~Bithday Party.*

Fél 9-kor találkoztunk az utcán. Mi lányok szépen kiöltöztünk, míg a srácokat egyáltalán nem izgatta a külsejük. Csak farmer, meg póló. Míg mi szépen kiöltöztünk a lányokkal szoknyába, csak Vicky volt cicagatyába. De mondhatom, nagyon jól állt neki.

(Odaírtam a személyek nevét, akiknek a "külsejét" kölcsönöztem a szereplőimhez.)

Aztán a megbeszélt rend szerint nálunk gyűltünk össze.

- Menjünk már! - türelmetlenkedett Liam.

- Megigazítom a tust a szememen. Szerintem elkenődött. - hárított egyből Rebecca. Még nem volt szabad elindulnunk. Vagyis egyáltalán nem volt szabad elindulnunk. Ezért csak hárítottuk a helyzetet valamivel, ami már nagyon nem tetszett Liam-nek. Aztán pontba 9-kor dudálást hallottunk.

- Ez meg mi volt? - zavarodott meg Liam.

- Megjött a taxi. - vigyorgott Louis.

Kimentünk, természetesen elöl az ünnepelt. Liam kivétel mindenki tudta, mi vár ránk. A három kis szervezőzsenink ugyanis elénk küldött egy limuzint. Liam álla leesett. Mi csak  kuncogtunk magunkba. Tudtuk, hogy ez lesz.

- Srácok, mit terveztek? Minek ez a limo? - fordult felénk a szülinapos.

- Csak megyünk a Funky Buddha-ba. - rántotta meg a vállát Zayn, majd finoman meglökte Liam-et, hogy induljon a jármű fele.

Mikor beszállt mindenki, Louis viccesen megszólalt.

- Ez már valami.

Kényelmesen elhelyezkedtünk a fekete bőr párnákon. Mesés volt az egész limuzin. Kívül és belül is egyaránt. A srácok kitettek magukért. Már én is kíváncsian várom, mi lesz a klubban. Érdekes volt figyelni, ahogy az utcáról az emberek bebámulnak ránk, de persze semmit nem láttak hála a hatalmas sötétített ablakoknak. Hosszú kocsiút után megérkezünk a Funky Budha-ba. Mint mindig most is zajlott előtte az élet, de ezúttal nem bulizók várakoztak. Sokkal inkább fotósoknak tűntek hatalmas kamerákkal. Liam szállt ki elsőnek, majd kihúzta Rebeccát. Végül már mindannyian kint álltunk az utcán. Borzasztó volt, ahogy az a sok vaku a szemembe villan. Soha nem fogom megszokni. Bentről már hangos zene szűrődött ki. A bejárathoz mentünk.

- Hogyhogy nincs itt senki? - kérdezte Liam, miközben átmentünk az őrökön, akik egy-egy karszalagot adtak ránk. Senki nem felelt, hisz ebben a pillanatban megkapta a választ.

- Boldog szülinapot! - kiabálta a klubban mindenki. A zene kicsit mintha elhalkult volna, de nem állt meg egy pillanatra sem. Ekkor a három szervező lépett ki a tömegből. Andy, Tom és Ed előre állt.

- Boldog szülinapot Haver! - ölelte meg Andy Liam-et elsőnek. Majd szépen lassan mindenki ezt tette. Mi is.

Kicsit nyugalom lett, és ismét beindult a buli.

- Ti kibéreltétek a helyet, limuzint hívtatok és megszerveztétek ezt az egészet...miattam? - kérdezte halkan Liam. Bólogattunk. Mi is beleadtunk, de kétség kívül a három srácé az érdem.

- Andy ötlete volt, mi csak segítettünk megvalósítani. - felelte Tom.

- Kösz Haver. - ölelte meg ismét a srácot Liam. Azért Andy volt a legjobb barátja, ez látszott.

- De van egy kis gond...- felelte óvatosan a melírozott srác. Értetlen néztünk rá. Ennek láttán elnevette magát. - Annyi tortát kaptál, hogy a miénk már igazán nem is számít. De azért azt kapod meg elsőnek.

- Bolond! - lökte oldalba Ed.

Aztán felvágtuk a tortát. Liam nagyon örült mindnek, de kétség kívül a mi Batmen-es édességünk nyerte el a tetszését a legjobban. Jó volt látni, ahogy örül. Aztán indult a buli. Rengeteget táncoltunk, nevetünk és ittunk. Aztán éjfél előtt nem sokkal Andy Liam mellé lépett egy hatalmas üveg pezsgővel. Először nem tudtuk, mire készül, de szerencsére nem kellett találgatnunk.

- Haver, nemsoká megszületsz. Rázd fel! Hadd robbanjon a születésedre! Nincs sok időd! - ütötte meg kétszer a karján az órát, mikor már az ünnepelt kezébe nyomta az üveget.

Liam elnevette magát, és elkezdte rázni a pezsgőt. A srácok köré gyűltek. Mi, lányok hátrébb vártunk. Nem akartunk pezsgősek lenni. Aztán hirtelen kipattant az üveg teteje. Éppen mellkason találta Andy-te, de a srácnak mintha meg sem kottyant volna. Láttam, amint a száján kiszalad egy fájdalmas nyögés, de ugyanúgy tovább ugrált. Liam szétlocsolta a pezsgőt. Mindenkire jutott, aki a közelében volt. Harry is tiszta pezsgő lett, de nem érdekelte. Csak ugrált tovább. Azután hozzám jött. Még a haja is ragadt oldalt az alkoholtól.

- Ez király volt. - húzott magához.

- Harry tiszta pezsgő vagy. - toltam el.

- És? Bulizunk nem? - nevetett és jött ismét közelebb. Egy pillanatra megcsókolt, majd oldalra nézett.

Követtem a tekintetét. Zayn és Will éppen egy páros Beer Bong-ból ittak valamit.

- Mi is próbáljuk ki!

Harry odarángatott, majd vártunk, míg a pár befejezte.

- Mi is ki szeretnénk próbálni. - állt oda Harry. Ittam már ilyenből, de csak egyedül. Ez pedig kétszemélyes volt. Megvizsgáltam a folyadékot benne.

- Mit öntesz bele? - kérdeztem Tom-ot. Hisz ő öntötte.

- Semmi rosszat Kicsilány. - vigyorgott, majd a fejével az egyik cső végére bökött.

- Gyere már Kicsim. Jó móka lesz. - húzott oda Harry.

Belementem. Leguggoltunk egymással szembe, és bekaptuk a csövek végét. Megnyitottuk a csapot. Tom ennek láttán beleöntött még piát. Mi csak ittuk és ittuk, míg én éreztem, hogy elég lesz. Gyorsan elráztam a csapot.

- Hűűh. Megittátok az üveget. Hozok egy másikat. - ment el Tom. Természetesen nem egy egész üvegről beszélt, de akkor is sok volt. Éreztem is a hatását. A falnak döntöttem a hátam, és elültem a földre. Az alkohol marta a torkom. Az emberek körülöttem kezdtek elmosódni, ahogy forgattam a fejem. A hasamban melegséget éreztem, ami elöntötte az egész testem a lábujjamtól a fejem búbjáig. Éreztem, kellett volna valami kísérő, de nem volt kedvem felállni még. Lassan a marás a torkomba kezdett csökkenni, és éreztem, hogy ez a pia a részemmé vált. Még mindig nem tudom, mi volt ez, de az íze nagyon is ismerős volt. Csak sajnos ilyen állapotba már nem tudtam beazonosítani. Harry állt elém. Felnéztem rá. Lenyújtotta a kezét jelezve, hogy felhúz. Megfogtam, és magához rántott. Megcsókolt. A nyelveink találkozásakor éreztem, ő is ugyanazt az alkoholt itta, mint én. Ugyanazt, amely engem kezdett kiütni. Kezdtem a színes világba süllyedni, és elfelejteni az etikettet. Elfelejteni, ki is vagyok én, és mit kéne tennem. Feltűnően jó kedvűen kezdtem táncolni a ritmusra csók közben. Harry nevetve eltolt, majd a táncparkettre húzott.

***

A ritmus a fejemben nem akart elmúlni. Minden egyes dübbenésnél fájdalmat hagyott maga után a DJ. Nem tudom, ki lehetett, de nem tetszett a zene amit játszik. A csukott szemhéjamon keresztül is érzékeltem, hogy félhomály van. Egy meleg test simult hozzám hátulról. Harry! Éreztem, ahogy kócosan fekszek a hajamon. Ezt nem szerettem. Én mindig összekötöttem mielőtt elalszok, de ez most elmaradt. Hallottam az óra kattogását az éjjeli szekrényen. Olyan volt, mintha az a kis szerkezet összebeszélt volna  DJ-vel. Egyszerre játszották a ritmust. Ekkor valami derengeni kezdett. Itthon vagyok. És nincs semmiféle DJ. Sajog a fejem. Ez az a döbbenés, amit én ritmusnak hallok. Ezért fáj minden egyes dobszó után a fejem. Fájdalmasan kinyitottam a szemem. Magammal szemben az órát láttam meg. Az óra délután fél 1-et mutatott. Istenem, de sokáig aludtam. A szobában félhomály uralkodott. A fény próbált betörni, de a redőnyön át nem nagyon ment neki. Szerelmem felé fordultam. Pontosabban csak akartam. Mikor megláttam, ki fekszik mellettem, teljesen lefagytam.

- Te jó isten! - szaladt ki a számon ijedten. Ez nem Harry. Bár az arca olyan volt, mint szerelmemnek, de a haja...szőke volt, és rövid. Olyan mint Niall-nek, csak tényleg, teljesen szőke. Hova lettek a göndör tincsek? Hova lett Harry? Ez nem Ő! A férfi álmosan kezdte nyitogatni a szemeit. Ijedten végignéztem magamon. Csak félig voltam betakarózva, ráadásul csak egy bugyiba aludtam. Gyorsan magamra rántottam a takarót. A selymes, fehér anyag szélét a nyakamnál szorongattam. Mi történt velem tegnap? Ki ez a Harry hasonmás mellettem? Mit keres a mi hálószobánkba? Miért vagyok mellette egy bugyiba? Miért sajog ennyire a fejem? Annyi kérdés merült fel bennem, amikre nem tudtam a választ. 

(Őrült dolgok történnek, mikor az ember részeg.)

A fiú kinyitotta a szemeit, és rám nézett. Pont ugyanolyan zöld íriszei voltak, mint Harry-nek. Ugyanúgy méregettek, mint minden reggel. Ugyanúgy rabul ejtettek. Melegséget éreztem a szívembe. Ez Harry. Vagy mégsem?! Elmosolyodott. Ez is olyan volt, mint Harry édes féloldalas mosolya, amiért bármit megtettem volna.

- Harry? - kérdeztem óvatosan.

- Mi a baj Kicsim? - kezdett magához térni, de láttam, hogy neki is komoly fejfájása van.

- A...a hajad. - hebegtem.

Álmosan és lassan a fejéhez nyúlt. Végighúzta a kezét a szőke tincsein. Elnevette magát.

- Megijedtél?

Azzal lerángatta a szőke parókát a fejéről.

- Igaza volt Ed-nek. Ez tényleg nem esik le. - nevetett. Értetlen néztem rá. - Gyere! Elmesélem. Csak előbb adj egy fájdalomcsillapítót.

Hevesen bólogattam. Mint az már annyiszor előfordult velem, most is az alkohol hatására elfelejtettem az este történéseit.

Átfordultam az éjjeliszekrényhez. Kihúztam a felső fiókot, és elővettem a kis dobozt. Megfogtam az üveget az ágy mellett. Mindig volt idekészítve egy kis víz, ha este szomjasak lennénk. Harry felült. A tenyerébe pattintottam egy fehér gyógyszert, és a kezébe nyomtam az üveget. Bevette a gyógyszert, majd én is. Visszafeküdt a hátára. A hasára ültem, ahogy szoktuk a mesélésnél.

- Meddig vagy képbe? - kérdezte.

- A Beer Bong-ig. - feleltem.

- Melyikig? - értetlen néztem rá. - Tehát az elsőig. - nevetett.

- Több is volt?

- Szépen sorjában. Először is táncoltunk. Láttam rajtad, hogy nem vagy a toppon, de enyhén szólva le se sz*rtad. Ugyanúgy pattogtál. Gondoltam, akkor nincs komolyabb gond. Aztán előkerült egy óriás üveg Vodka. Hatalmas volt. Ott hülyültünk vele. Mikor elfogyott, mi visszamentünk a Beer bong-hoz, és szó szerint versenyt rendeztünk. Az nyert, aki tovább bírta. Természetesen én nyertem. Te elzártad a csapot. De nem nyugodtál bele. Visszavágó akartál. Jobbnak láttam, ha a saját érdekedbe hagylak nyerni, különben kellett volna még egy visszavágó.

- Milyen lovagias valaki. - mondta cinikusan. 

- Jól van, na. - simított végig az oldalamon. - Aztán elbuliztunk, és olyan 5 fele hazamentünk. Azt út király volt. Liam kinyitott a tetőablakot, és kihajolt rajta. Azt kiabálta: "Szülinapom vaaan!" - utánozta. Elnevettem magam. - Gondolta, fontos tudatnia egész Londonnal. De mi sem voltunk semmik. Mikor mi ketten álltunk fel enyhén ittas állapotba én azt tudattam a várossal: "Figyelem férfiak! Leah Crawford az enyééém!". Az a pár járókelő elég érdekesen nézett rám, de nem érdekelt. Te próbáltál csitítani, de nem nagyon ment, így gondoltad, jobb, ha megcsókolsz. De bevált. Elhallgattam.

- De édes vagy. Tényleg ezt kiabáltad? - pirultam el. Elmosolyodott.

- Még nincs vége. Itthon pedig...a hátadra fordítottalak. - és szépen csinálta velem, amit mondott. Ezért imádtam, mikor emlékeztet. Óvatosan az ágyra helyezett. - Föléd másztam...te édesen elmosolyodtál, mint most is. És én nem tudtam ellenállni ennek. És ezt tettem: - fejezte be, és megcsókolt. A nyelveink táncba fogtak. Édesen értek egymáshoz, és forogtak együtt. Majd Harry egyik keze levándorolt a combomra. Belemarkolt, és magához húzta. Rátért a nyakamra. Tudtam, mi jön, mit szeretne. De a másnaposság nagy úr. Pláne nálam.

- Harry ne. - toltam el a mellkasán kidudorodó izmokra helyezve a kezem.

- És pont ugyanezt mondtad akkor is. - fordította oldalra a fejét.

- Nagyon másnapos vagyok. Tudod: I got a hangover...wo-oh. I've been drinking too much for sure." - énekeltem viccesen immár a hasáról.

- "I got an emty cup, pour me some more." - folytatta. Elmosolyodtam.

A szemét vizsgáltam. Imádtam belenézni. Olyan természetfelettiek voltak azok a zöld íriszek. Rabul ejtettek. Majd kis idő után hozzá hajoltam, és térdelve ráfeküdtem meleg, izmos mellkasára.

- Harry, miért van az, hogy én mindent elfelejtek, ha iszok?

- Nem tudom, de elmesélek mindent. - simogatta meg a hátam.

- De ez annyira...gáz. Tök rossz, hogy semmire nem emlékszem. Akár el is rabolhattak volna az UFO-k, az sem tűnne fel másnap.

- Nem hagyom, hogy őrültséget csinálj. És én szeretem reggelente ezt a is játékot. - nyomott egy puszit  fejemre. Elmosolyodtam. Én is szerettem.

(Egy kattintás kinagyítja a képet)

Kis idő után eltávolodtam. Ismét a hasára nehezedtem.

- Még egy dolog. Miért aludtam én egy szál bugyiba? - kérdeztem. Éreztem, amint az arcomon megjelenik a pirosság.

- Eddig jutottunk. - rántotta meg a vállát. Elnevettem magam. - Nincs kedvem felkelni. - nyafogta.

- Már amúgy is vége mindjárt a napnak, de el kell mennünk Molly-ért.

- Basszus. Mennyi az idő? - kapa a fejét az órára. Nem válaszoltam, hisz már megnézte. Letolt magáról, és kipattant a ágyból. De megtorpant. Láttam, amint kicsit dőlöngél egy helyben. Hirtelen felugrott, és megszédült. Felnyúltam, és a derekánál fogva visszahúztam, hogy rendbe jöjjön.

- Ne ugrálj ennyire. Mi a baj? - öleltem át hátulról. A fejem a vállára helyeztem. A kezeimmel a mellkasánál öleltem át. A meleg háta hozzám ért. Imádtam a Harry-ből áradó forróságot. Imádtam a bőre illatát. Olyan...Harry-s.

- Ma kéne megnéznünk a klipet.

- Mikor?

- 2.

- Addig még van idő Harry. Még egy bő órád van. - nyomtam egy puszit a vállára. Elmosolyodott, és oldalra fordította a fejét, hogy felém legyen.

- Igaz. Elmegyek lezuhanyozni. Nagyon rám fér. - állt fel immár lassabban. Nyomott egy puszit a homlokomra, és eltűnt az ajtóba.

Nekem mintha az rémlett volna, hogy nincs több puszi, de nem baj. Egy év után már egy puszi is ugyanannyit jelent. Már más jelentést kap. Visszadőltem az ágyba. Eldöntöttem, hogy egyedül elmegyek Molly-ért. Legalább beszélgetek egy kicsit Anne-el és Joe-val. Fel kell hívnom Noémit is, hogy nem kell holnap bejönnie. Kap egy hét szabadságot, és azt is elújságolom neki, hogy felveszek mellé még valakit. Ketten nehezen, de bírjuk a pörgést, de hárman még könnyebb lenne. Szegény lány...egyedül hagytam egy teljes hétre. Ráébredtem, hogy ha nem jövök ki Londonba, még mindig a szobámba tölteném a napokat a régi képeket nézegetve, míg Péter vissza nem könyörgi magát. De akkor sem lett volna a régi minden. De kitartottam az álmom mellett, és elutaztam. És valóra vált minden, amit csak akartam. Van egy csodás pasim, aki mindennél jobban szeret. Van egy ajándékboltom, amiről mindig is álmodtam. Olyan barátokat szereztem, akikről nem is álmodtam, és olyan embereket ismertem meg, akikkel soha nem hittem, hogy találkozni fogok. Arról az édes kis szőrgombócról nem is beszélve, aki a Molly névre hallgat. Azt hiszem kijelenthetem, hogy az életem minden apró kis nézeteltérés ellenére T-Ö-K-É-L-E-T-E-S.