III. 34. ~Összetörés.*

Nem bírtam tovább. Mindenhol lehetőséget látok. Ez nem fair Will-lel szemben. Will meseszép, csinos és tökéletes, de mindenütt ez a sok rajongó. Ezzel nem lenne gond, de egyre többször kell elrohannom a színpadról, vagy egy interjúról, vagy csak gyorsan lelépni a rajongóktól. Ennek az oka, sajnos, hogy a lányok nagyon csinosak, és eléggé bátran mutogatják a melleiket. Mindig igyekszem észbe tartani Will-t, de csak férfi vagyok. Nagyon nehéz ellenállni az ilyen kínálkozó alkalmaknak. Az agyam nemet mond, de a testem sajnos egészen máshogy reagál. Ezért lépek le ilyenkor mindenhonnan. Nem akarom, hogy netalántán valaki meglássa, a reakcióm. Hisz ezt a pletykalapok egyből felnagyítják. Sajnos egyre gyakrabban kell elmennem, és kezdenem magammal valamit. Harry tüntetésén kezdődött az egész. El kellett mennem. Általában ilyenkor elszívok egy cigit, és helyrejön az egész. De most kivagyok. A Ramadán teljesen kikészít. Még csak cigivel sem vezethetem le a feszültségem. Nem tudom meddig bírom. Nemsoká ki fogok akadni. De az nem lehet Will miatt. Már letettem róla, hogy megtudjam az igazat. Én bízok benne. Remélem, én nem adok okot rá, hogy ő ne bízzon bennem, és ki tudok tartani.

Will szemszögéből:

Vége a próbának. Most, hogy lement az Olimpia, már nem kell rá készülni. Ezúttal éppen egy klip felvételéhez próbáltunk egy táncot. Összepakoltam a cuccom, és elindultam le. Most nem jött velem Vicky. Hazament Rebeccával. Én a szokásos módon beültem egy shake-re a Starbucks-ban az utca túloldalán. Leültem egy asztalhoz, és kértem egy shake-et. Egyszer valaki kihúzta a mellettem lévő széket, és leült. Ránéztem.

- Nem baj, ha csatlakozom?

- Ross. Dehogy baj. - mosolyodtam el. - Nem gondoltam, hogy te is szeretsz inni egy shaket edzés után. Még soha nem láttalak. - vizsgáltam a poharát.

- Pedig szeretek, csak általában otthon csinálom magamnak. - magyarázta.

- Értem. Én is jobb szeretek otthon inni, de Zayn mindig elfelejt epret venni, én meg lusta vagyok elmenni a boltba. - nevettem szégyenlősen.

- Zayn ő a barátod, igaz? - kérdezte óvatosan.

- Igen. Már majdnem egy éve vagyunk együtt. - feleltem.

- Az nem sok idő. És máris összeköltöztetek? - kérdezgetett tovább.

- Igen. Igazság szerint a turnén két hónapig együtt laktunk mindenhol, és utána már nem bírtunk ismét külön élni. - pirultam el.

- Logikus. Nem csoda, hogy ti mentetek a turnéra. Remekül táncol a csapat és te is.

- Köszi. Ti sem vagytok semmik. Bocsi, de ki kell mennem a mosdóba. - álltam fel. Bólintott, majd elindultam ki.

Mikor végeztem, kijöttem, de valaki elkapta a karom, és oldalra rántott a mozgáskorlátozott mosdóba. Ijedten felé kaptam a fejem.

- Ross. Mit művelsz? - zavarodtam meg.

- Sajnálom Will, de meseszép vagy. - mondta, majd a fenekembe markolt, és az ajkait gyorsan az enyémekre tapasztotta. A fenekemnél fogva húzott magához közelebb, én pedig egyre inkább hajoltam hátra, hogy végre eltávolodjak tőle. De nem ment. Elfordítottam a fejem, és véget vetettem a csóknak. Ellöktem magamtól olyan nagy erővel, ahogyan csak tudtam. De hát még így is annyival erősebb volt nálam, hogy csak egyet lépett hátra.

- Hogy gondoltad ezt Ross? Nekem van barátom! - emeltem fel a hangom.

- Will, én szeretlek. Jobban mint Zayn. Fogadok, hogy nehéz vele, amiért híres. Velem annyival egyszerűbb lenne. Igazán boldoggá tudnálak tenni. - jött ismét közel.

- Nem. Én szeretem. - mondtam határozottan, és elindultam az ajtó felé.

Elkapta a karom, és visszarántotta. A mellkasunk szinte összeért. A harag, a szeretet Zayn iránt, a csalódás és a zavartság kavargott bennem. Igaza volt. Tényleg nehéz Zayn-nel, de én igazán szeretem.

- Will. Kérlek, engedd, hogy megcsókoljalak. - nézett a szemembe és mondta halkan.

- Én Zayn-t szeretem. - feleltem.

- Az nem akadály. - és megint megcsókolt. Éppen csak egy pillanatra ért össze a szánk, és máris elrántottam a fejem. Valami belső indulattól vezérelve a tenyerem csattant az arcán jó hangosan. Elfordította a fejét, és egy pillanatra lehunyta a szemét.

- Mi az, hogy nem akadály? Többé látni sem akarlak Ross! - kiabáltam, és kiviharzottam a mosdóból. Felkaptam a táskám és a shake-m. Elindulta haza.  

Nagyon felmérgeltem magam. Hogy gondolta ezt Ross?! Még hogy képes lennék megcsalni Zayn-t mikor ő soha nem tenni ilyet?! Dühvel telve sétáltam haza. Most frisslevegőre volt szükségem, nem volt kedvem beszállni egy taxiba. Betettem a fülest a fülembe, és halkan elindítottam a zenét. Azon gondolkoztam, vajon elmondjam-e Zayn-nek a történteket. Meg kéne tennem, de félek, hogy reagálja le. És a gondolataim átterelődtek a szerelmemre. Imádom Zayn-t, de nem tudom, mi van vele. Nekem nem mond el semmit. Azt hiszi, nem látom, hogy baj van, pedig nagyon is feltűnt, csak nem teszem szóvá, mivel bízok benne, elmondja magától. De eddig semmi. Látom, milyen nehéz neki megállni, hogy ne gyújtson rá. Nem volt ilyen. Már alig szívott el két szálat hetente, de most ismét kell neki a cigi. Nem értem. Csak mentem és mentem a hazafele vezető úton. Közben hallgattam a zenét.

A tekintetem végigfutott a kirakatokon, de nem értelmeztem mi van az üveg mögött. Maximum csak valahol nagyon tudat alatt. Ezen az ügyön járt az eszem. De egyszer leesett, mi volt abba a kirakatba, ami mellett éppen elmentem. Megtorpantam, és visszafordultam. Megálltam előtte. Tudtam, nem lenne szabad, de most erre volt szükségem. Valahol mélyen egy kis hangocska azt suttogta, hogy ne tegyem meg, mert abból csak bajok lesznek, de nem bírtam megállni. Valahogy le kellett vezetnem a feszültséget. Bementem a boltba. Nem tudom, mik ezeknek a boltoknak a pontos neve, a lényeg, hogy minden egészségre káros dolgot meg lehet benne kapni. Dohány, alkohol, vízipipa, minden ami kell. És abban az biztos vagyok, hogy ha drogot kértem volna, a pultos még azt is tudott volna előhúzni a pult alól. De én csak egy doboz cigit kértem a régi kedvencemből. Végeztem, és folytattam az utam haza. Közben elszívtam az első száll cigimet nagyon hosszú idő óta. Kellemes volt ismét érezni, ahogy a füst marja a torkom. Jól esett, de mélyen belül tudtam, mostantól megint nehéz lesz leállni. Itt van ez a csábító doboz a táskámban, és csak arra vár, hogy valaki elszívja. Erre most már én is szívesen vállalkozom. Mire hazaértem három cigit is elszívtam. Hosszú, nagyon hosszú séta volt, de jól esett. Végre hazaértem. Továbbra is azon tanakodtam, vajon elmondjam-e Zayn-nek, mi történt. Még egyedül voltam. Zayn még nem ért haza, és ahogy ismerem, nem is fog, majd csak este. Az album miatt folyamatosan interjúkra rohangálnak. Azt hittem végre nyugalom lesz, hegy felvették az összes számot, de nem így lett. Megint elszívtam egy cigit. Ez már ma az 5. volt. Tudtam, nem helyes, de szükségem volt rá. Melegem volt. Levettem a gatyám, és bugyiba, meg pólóba leültem a konyhába a földre. Nekidöntöttem a hátam a szekrénynek, és csak ültem. Néha-néha cigiztem. Bűntudatom volt, hogy Zayn-t megcsaltam, bár nem önszántamból, de akkor is. Egy pillanatra csókolóztam egy másik fiúval. Kétszer is. Innentől kezdve már lényegtelen, hogy önszántamból vagy nem. Nagyon hűséges típus vagyok, és ha megszegem a saját elveimet, az nagyon tud bántani.

Egyszer csengettek. A kaputelefonhoz mentem, és beleszóltam.

- Ki az?

- Különleges küldemény Will Elers-nek. - mondta egy férfi hang. - Kijön érte?

- Kinyitom a kaput. Jöjjön be. - megnyomtam a nyitás gombot. Felkaptam a rövidgatyámat mivel éppen csak az akadt a kezembe. Ezzel csak az volt a baj, hogy ez nagyon rövid volt. Kint volt a fenekem alja belőle. Tulajdon képen olyan volt, mint egy francia bugyi, csak nem olyan tapadós. De mindegy is. Arra jó volt, hogy kinyissam az ajtót, átvegyem azt a küldeményt és kész. Odamentem az ajtóhoz, és kinyitottam. De magam előtt nem egy futárt láttam, hanem egy fiút. Egy nagyon ismerős férfi arcot. Meg sem várta a válaszom, már be is jött a házba, és becsukta az ajtót.

- Ross! Mit keresel a házamban? - akadtam ki.

- Nem mondtál semmit. A hallgatás beleegyezés. - rántotta meg a vállát.

- Jó hogy nem mondtam semmi, mikor meg sem vártad. Menj innen Ross. - mondtam ingerülten, de nem kiabálva.

- Will. Én szeretlek. - jött közelebb.

- Nem. Az nem lehet. Ne mondd ezt. - fogtam be a fülem, mint egy kislány, aki nem akarja hallani az anyja nemleges válaszát.

- Csak beszélgessünk, rendben? - kérdezte óvatosan.

- Nem. - jelentettem ki.

- Will. Kérlek. Csak meg akarom beszélni ezt az egészet. - lépett hátrébb jelezve, hogy tartja a távolságot.

- Legyen. Gyere. - adtam be a derekam, és elindultam a nappali felé.

Követett. Leültem, és mellém ült, de távolabb.

- Will, én még soha nem láttam ilyen szép lányt, mint te. Még soha nem éreztem ilyet, de rabul ejtettél. Első látásra beléd estem.

- Köszönöm Ross, ez aranyos. De én Zayn-t szeretem.

- Most is egyedül vagy. Eltudnálak kényeztetni. Mindig gyengéd lennék veled, és vigyáznék rád, csak maradj velem. - kért.

- De én nem akarom, hogy gyengéd legyél velem. Nekem pont jó azzal a vad durvaságával Zayn. - mondtam óvatosan. Nem akartam megbántani.

- Ahogy mondtam, úgy jobban hangzott, de valahogy mindig is sejtettem, hogy te egy vadóc lány vagy.  - mosolyodott el, majd közelebb csúszott.

- A távolság... - mondtam emlékeztetőn, de nem mentem arrébb. Jöjjön rá maga.

- ...eltűnt. - fejezte be a mondatom. Majd átkarolta a derekam.

- Ross. - toltam távolabb magamtól.

- Szeretem, mikor kimondod a nevem. - mondta, és elkezdett közeledni felém az arca.

- Ross, elég legyen. Azt mondtad beszélgetni akarsz! - toltam el még jobban magamtól, de a kezei átfontak. Nem tudtam eltávolodni. Meg akart csókolni, de elfordítottam a fejem, és az arcomra kaptam a puszit.

- Ross. Ideje menned! - löktem meg a vállát. - Ez már nem beszélgetés.

Elengedte a derekam, és felállt.

- Csak gondold meg! - mondta, és kiment. Felálltam, és mentem mögötte. Becsuktam mögötte az ajtót, majd kulcsra zártam.

Lehunytam a szemem, és lerogytam a fal tövébe. Mélyen beszívtam a levegőt, azután kifújtam. De meghallottam valamit. Lépteket. Felpattantam, és már kiabáltam volna, hogy "menj innen", mikor valaki becsúsztatta a kulcsot a zárba. Ez nem Ross. Neki nincs kulcsa. Kinyílt az ajtó, és Zayn lépett be rajta.

- Zayn! - borultam a nyakába, majd megcsókoltam. Már nagyon hiányoztak az ajkai, a vad nyelve.

- Szia Baby. Mi történt? - köszöntött mosolyogva, majd lelohadt a mosolya, és kikerekedett a szeme. - Te cigiztél?

Lehajtottam a fejem. Érezni lehetett a leheletemen. Lassan bólintottam.

- Miért Baby? - zavarodott meg. Felnéztem rá, és a szemeim könnyben úsztak, de egy könnycseppet sem engedtem el. - Will. Mi a baj? - ijedt meg.

- Sajnálom Zayn. Én nem akartam. Ross erősködött. Sajnálom. - hadartam.

- Mit csináltál? Ki az a Ross? - fogta meg a karom.

- Ross-sal táncolok együtt. És ma a Starbucks-ba berángatott a mosdóba, és meg akart csókolni. Egy pillanatra sikerült neki, de egyből megütöttem. - kicsordult az első könnycsepp, mire elengedte a kezem. - És most is itt volt. Azt mondta csak meg akarja beszélni ezt az egészet, de megint próbálkozott, viszont nem hagytam. Sajnálom Zayn. Szeretlek. - mondtam halkan.

- Micsoda? - nyomott a falhoz, és a kezét a torkomon éreztem. Egy pillanatra megfeszültek az izmai a karján, de nem szorította meg a nyakam. Erőlködött, hogy ne tegye. A szemében feszültséget és dühöt láttam. Egyre több könnycsepp pottyant ki, és a karján landolt. Lenézett a cseppekre. Lehunytam a szemem. Vártam, aminek következnie kell. Egyszer a kéz, már nem szorult a nyakamon. Kinyitottam a szemem, és Zayn-t láttam kiviharozni az ajtón. Egyből utána futottam.

- Zayn várj. Szeretlek. Én nem akartam. - kiabáltam, miközben futottam a kapu fele, hogy utolérjem.

Mire kiértem az utcára, ő már a kocsiban ült. A motor felbőgött, örült nagy sebességgel, szinte egy helyben megfordult, és padló gázzal elhajtott. Nem akartam, hogy baja essen. Ilyen állapotba nem kéne vezetni. Egyre csak a szemeit láttam magam előtt. Még soha nem láttam bennük ilyet. Mit tettem?! Vagyis nem is én, hanem Ross, de ez mindegy. Én sem vagyok ártatlan. Visszarohantam a házba a telefonomért. Elkezdtem hívni Zayn-t. Kinyomott egy csörgés után. Megint megpróbáltam. Ugyanaz. Megint próbálkoztam, de ezúttal foglaltat jelzett. Megpróbáltam Liam-et hívni. Tudtam, hogy ha másra nem is, rá hallgatni fog Zayn. A gondokat mindig Liam-mel beszéli meg. Liam is foglalt volt. Vele beszél. Leejtettem  kezem a telefonnal együtt. Fel-alá járkáltam. A gondolatok kavarogtak a fejemben. Zayn konkrétan képes lett volna megfojtani, de nem tette. Ellenállt. Ez nem stimmelt. Megint agresszió van benne. De ebben a ramadán is közre játszik. Most eleve nagyon feszült. Én csak olaj voltam a tűzre, ami fellobbantotta a lángot. Megint megpróbáltam Zayn-t. Már nem volt foglalt, de nem vette fel. Ezután Liam jött.

- Szia Will. - mondta komolyan.

- Liam. Kérlek beszélj Zayn-nel. Hülyeséget csináltam, és elhajtott. Nem tudom, hova megy, de nem akarom, hogy baja essen. - hadartam.

- Nyugalom. Már beszéltem vele. Tudom, hova megy. Én sem örülök neki, de nem tudtam lebeszélni. Vagyis címet nem tudok, de ő nemsoká tudni fog. Valami Rob-ot emlegetett, és hogy megbánja, hogy elkezdett táncolni. Tőlem kérte a címét, de nem tudtam, nem is ismertem, így kinyomott, mikor belekezdtem a lebeszélésbe. - magyarázta Liam.

- Nem Ross véletlen? - kérdeztem.

- De, az.  Will mit tett?

- Megcsaltam majdnem, hála Ross erőszakosságának. Nem tudod, honnan szerzi meg a címet? - kérdeztem.

- Nem. Talán Paul-tól. Ő mindent megtud fél perc alatt. - mondta.

- Add meg nekem Paul számát! - lediktálta. Beírtam a telefonomba.

- Will. Megyek én is. Hívj vissza, ha tudod a címet.

- Nem. Megoldom. Én csesztem el, és helyre is hozom. Köszi Liam. - és kinyomtam. Még próbált egyszer visszahívni, de feladta.

Betárcsáztam Paul számát.

- Igen? -  szólt bele.

- Paul? Will vagyok.

- Szia. Mi baj?

- Semmi. Beszélt veled Zayn? - kérdeztem.

- Igen. Egy címet kért. - felelte.

- Remek. Add meg nekem is kérlek. - lediktálta.

- Will, mi ez az egész?

- Semmi különös Paul, csak Zayn meglepetésre készül. - mondtam gyorsan.

- Segítsek? - kérdezte.

- Nem kell. Megoldjuk. Köszi Paul. - és kinyomtam.

Felkaptam a másik gatyám, megragadtam a telefonom. Bevágtam magam egy taxiba, és megadtam a címet. Megkértem, hogy taposson a gázra. Megtette, és nagyon hamar megérkeztünk. Nem is néztem mennyit kell odaadni, csak a sofőr kezébe nyomtam a pénzt.

- Köszönöm. - és elrohantam. Elhajtott.

Zayn kocsija a bejárón állt. Berohantam a kapun. Időben voltam. Szerelmem most csengetett be.

- Zayn. - kiabáltam. Megfordult, és rám nézett. Végigmért, majd előre kapta a fejét, mivel Ross kinyitotta az ajtót.

- Haver magadnál vagy? - lökte meg, és beljebb ment. Becsukta az orrom előtt az ajtót. Lenyomtam a kilincset de nem nyílt. Kizárt.

- Zayn! - dörömböltem.

- Sajnálom Baby. - hallottam. Mérgesen belerúgtam az ajtóba, majd körbe mentem, hátha találok más bejáratot.