44. ~Hoppá...*

- Vársz valakit? - kérdeztem Rebeccát.

- Nem. - nézett rám kikerekedett szemekkel.

- Akkor ki lehet az? - ráncoltam a homlokom.

- Nem tudom, de maradj. Majd én kinyitom.

Bólintottam, felbontottam egy tábla csokit, és néztem tovább a filmet. Egyszer csak hangokat hallottam az előszobából.

- Szia Rebecca. - ezek a szavak ismerősen csengenek.

- Hoppá… Szia. Hát te hogy kerülsz ide? - Rebecca meglepett hangja.

- Jöttem segíteni.

- Roseeeeeee. - kiabáltam, felpattantam, és elkezdtem kifele rohanni az előszoba fele.

Nem tévedtem. Az ajtóban nővérkém drága arcát pillantottam meg. Megtorpantam, majd a nyakába ugrottam. 

- Roseee. Istenem. Imádlak. De hogy..? - kiabáltam a nyakába.

- Leah nyugalom. Én is imádlak, de nyugodj meg.

Mélyen beszívtam a levegőt, becsuktam a szemem, majd kifújtam. Felemeltem a szemhéjam, és bólintottam. Nyugtáztam, hogy ez nem csak egy álom, és Rosalie még mindig itt van.

- Megnyugodtam. Hogy…? - nem tudtam befejezni a mondatot, csak mutogattam nővéremre.

- …kerülök ide? - fejezte be helyettem. Hevesen bólogattam. - Amikor beszéltünk még reggel, és lemeséltél mindent, egyből felhívtam a repteret. A délutáni gépre foglaltattam jegyet. És most itt vagyok. - mosolygott, és mutatott magára.

- De… - akadt el a szavam.

- Leah! Mindjárt elmondja biztos, de hadd jöjjön egy kicsit beljebb. - intett Rebecca. - Rosalie. Gyere. Rendeződj el, aztán megbeszélünk mindent.

- Köszi.

Levette a kabátját, a cipőjét, és bepakoltunk az én szobámba. Velem fog aludni. Két személyes az ágyam, ez nem okoz gondot. Közbe a film már szépen előrehaladt, ezért kikapcsoltuk.

- Akkor hogyhogy iderepültél? - kérdeztem, mikor leültünk a kanapéra.

- Eddig minden szakításodkor veled voltam, és vigasztaltalak. Nem akartam, hogy ez abbamaradjon. Idejöttem, hogy most is melletted legyek. - mosolygott.

- Köszönöm, de ezért nem kellett volna ilyen sokat fáradoznod. Nekem elég lett volna, ha a telefonba megbeszéljük a dolgokat.

- De az mégis csak más. És nem volt nagy fáradság. Amúgy is. Régen voltam Londonban.

- Ebben az esetben nagyon nagyon köszönöm. Imádlak Rose. - öleltem meg.

- És Rebecca. Elvitted vásárolni? - fordult felé nővérkém.

- Igen, de bár ne tettem volna. - szomorkodott.

- Miért? Mi történt?

- Ismersz mindent Austin-ig, igaz? - kérdeztem. Bólintott. - Akkor elmentünk vásárolni a plázába. Csodás az a hely. Hatalmas és meseszép. El is vásárolgattunk, mikor lent egy csomó kiscsaj tűnt fel. Lementünk megnézni, és… és én előrefurakodtam. Szembe találtam magam…H…H…- elsírtam magam. Nem bírtam tovább. Ez nem megy. Nem tudom elmesélni. Csak csóváltam a fejem, és potyogtak a könnyeim.

- Folytassam Leah? - kérdezte Rebecca. Bólintottam. - Szembe találta magát Harry-vel. Sajnálom, de ki kellett mondanom. - nézett rám elnézőn, majd folytatta. Én csak sírtam. - A One Direction éppen abban a plázában volt dedikáláson. Leah elkezdett sírni, és elrohant a mosdóba, de Harry hamarabb ott volt.

- Meglátta milyen lett a szemem, mikor elfolyt a szemfesték. Lekapta a kezem, mikor be akartam menni a wc-be, és megcsókolt. - vettem vissza a szót. Muszáj túlesnem ezen. - Megmondtam, hogy ezt ne merje még egyszer megtenni, és felmentem egy másik mosdóba. - sírtam egyre jobban.

- Jaj Hugi. Sajnálom. Ne sírj. - ölelt át Rosalie. Bólogattam. - Nem ér annyit.

- De. Az a baj, hogy a szívemnek ér. Az agyam tudja, hogy egy hülye köcsög, de ez hiába, ha ez itt mást akar. - ütögettem meg a mellkasom. - Nem hittem, hogy pont benne csalódok. Szeretem. És hiányzik. Hiányzik, ahogy megölel. Hiányzik, ahogy megcsókol. Hiányzik, mikor megfogja a kezem, vagy egyszerűen csak mellettem van. Újra és újra eszembe jut a hangja, mikor énekelt nekem. Eszembe jut, mikor azt mondta elloptam a szívét, vagy egyre több darabját loptam el. Szeretem. Még soha nem éreztem ilyet. Ilyen hamar. - kibukott belőlem. Szinte üvöltöttem Rose-nak. Nem akartam, egyszerűen csak kijött belőlem.

- Leah. Kérlek nyugodj meg. - nyugtatott nővérem. Rebecca lefagyott. Még sose látott ilyennek. Egy fiúm után se akadtam így ki. Persze fájt, de nem mutattam. Talán ehhez, még Péter állt a legközelebb. De ez más. Ez minden eddiginél rosszabb.

Megint mélyen beszívtam a levegőt, majd csukott szemmel kifújtam.

- Sajnálom. Nem akartam kiabálni. Ne haragudj Rebecca. Tudom, hogy így még nem láttál. - csak lassan megrázta a fejét. Nem bírtam abbahagyni a sírást. Már nem is jött könny, csak hüppögtem. Már nem tudtam sírni, de az volt az érzésem, hogy teljes erőmből bőgök, és üvölteni tudnék.

- Semmi gond. Megértem. Sétáljunk egyet? - kérdezte Rebecca.

- Nem. Inkább most nem.

- Pedig egy kis friss levegő lehet jót tenne. - biztatott Rosalie.

- Most nem szeretnék. - jelentettem ki határozottan, majd elvettem egy zsebkendőt. - Inkább együnk csokit, és beszélgessünk. - mondtam, miközben megtöröltem a szeme.

- Rendben. - egyeztek bele.

Szorgalmasan zabáltuk a chipset, a csokit és a különböző édességeket. Pontosabban csak én zabáltam. Nagy részét én faltam fel. Nem érdekelt ha elhízok. Már nem akartam senkinek se tetszeni. Bár szerencsére olyan az alkatom, hogy bármennyit ehetek, nem hízok. Most ez jól jött.

- És mi van veled Rebecca? - kérdezte egyszer Rose.

- Semmi.

- Van valami kiszemelt a bandából? Zayn? Loui? Vagy netán Liam? - méregette.

- Igen. Liam. Együtt vagyunk. Ma jelentette be a médiának, mikor Harry is.

- Sokáig. - mondta Rosalie.

- Sokkal tovább, mint mi. - húztam el a szám.

Sokat beszélgettünk, majd bekapcsoltuk a tv-t. Váltogattuk a csatornát. Még szerencse, hogy Rosalie is kiválóan beszélt angolul, így nem okozott nehézséget, a tv nyelve. Egyszer csak Rebecca megakadt egy csatornán, és nem ment tovább. Odakaptuk a fejünk, hátha valami jó filmet talált, de mást láttunk. Egy "sztárhíradó" szerűségen álltunk meg. Egy csinos fiatal nő beszélt benne. A következőt mondta, melyet később képekkel tarkított.

- És egy vagyis mondhatom úgy is hogy két forró pletyka a One Direction-ról.

 Rebecca épen kapott volna a távirányító felé, hogy elváltsa, de rászóltam.

- Hagyd! - a szemem le sem vettem a képernyőről.

A nő folytatta.

- A híres tini bandában megy a dráma. Harry Styles pár napja a koncertjükön bejelentette, hogy kapcsolatban van Leah Crawforddal. Leah egy magyar lány, aki eredetileg a felügyelőjükként dolgozott a fiúk házában. Ez a kapcsolta nem volt hosszú életű, ugyanis ma egy dedikáláson Harry bejelentette, hogy szakítottak. Állítólag a fiú megbántotta Leah-t. Harry minden esetre nem tűnt nagyon lelombozottnak. Örömmel ölelgette, és puszilgatta a rajongókat. A részleteket, majd megtudjuk. A másik hír, hogy Liam Payne-re is rátalált a szerelem. Úgy tűnik a két alkalmazottjuk, kicsit több lett számukra. Liam szintén ugyanazon a dedikáláson Harry előtt bemutatta új párját, Rebecca Summer- t, a másik lányt. Most rajongók millió szomorkodhatnak, hogy kedvencük foglalt lett, vagy éppen örülhetnek, hogy másik példaképük ismét szabad. Holnap minden részletet tisztázunk a srácokkal ugyanis itt lesznek velünk a stúdióban. Holnap is tartsatok velünk, és minden ki fog derülni.

Reklám jött. Én csak álltam a szőnyegen teljesen lefagyva. Csak bámultam ahogy a színes kis figurák valami sampont reklámoznak, de nem értettem sok mindent. Meredtem magam elé a semmibe. A szemembe gyűltek a könnyek. Gombóc nőtt a torkomba. Némán, csendesen tűrtem, amint az első könnycsepp kibuggyan, és lefolyik az arcomon, majd eltűnik valahol a szőnyeg bolyhai között. Majd követte még egy, és még egy, és még egy, és így tovább.

- Leah? Minden rendben? - kérdezte óvatosan Rebecca. Rose csak az arcom vizslatta.

- …nem tűnt nagyon lelombozottnak…- ismételtem meg azokat a szavakat, melyek folyamatosan ott visszhangoztak a fejemben.

- Ne is figyelj rá. Ez csak egy médiai felkapás volt. Tudod, hogy most ezen fog lovagolni a sok újságíró, és mindent kiforgatnak. - mondta nővérem.

- Jó hogy nem tűnt nagyon lelombozottnak, mikor az exével feküdt le. Tökéletes volt neki ő is. Sőt. Mondtam, hogy én csak felejteni kellettem egy pár napra. Most boldog. - továbbra is meredtem magam elé. Ezeket halkan és nyugodt hangon mondtam. Magam is megijesztettem ezzel.

- Tudod hogy a média mindent kiszínez. Ez biztos nem így van. Te is tudod.

- Jah. - mondtam gúnyosan. - Na én megyek lefeküdni.

- Én is megyek veled.

- Én is hulla vagyok.

Értettek velem egyet.

Szépen bementünk lefeküdni. Hiányzott a "jó éjt" üzenet a telefonomon. Hiányzott egy hang, amelyik elköszön. Hiányzott egy kéz, amely átölelte a derekam. Szépen oldalt fordultam és elnyomott az álom. Még szerencse, hogy hamar, mert nem volt kedvem sokat agyalni. Csak az álmok édes földjén járni, ahol minden olyan szép és egyszerű. Ahol mindig tiszta, napos az ég, és szivárvány van.