33. ~Koncert.*

Khmm. Csak ennyit mondok.Tudjátok...: )

33. ~Koncert.*

A fiúk felmentek a színpadra. Csak úgy sugárzott az izgalom minden egyes lépésükből. Mikor középre értek Liam már a része végénél tartott. Nekem úgy tűnt, mintha hihetetlenül gyorsan énekeltek volna. Vészesen közeledett az én részem. Nem akartam felmenni. Nem. Nekem ez nem fog menni. De muszáj, mivel akkor szegény Harry beég. Azt nem akartam. Már az én belépőm előtti refrénnél tartottak. Neee. Niall elkezdte énekelni a "na-na-na" részt. Itt indulok. Jaj.

Megtettem az első lépést a lépcsőn. Második, harmadik. Fent voltam a színpad szélén. Lassan, de magabiztosan elindultam. "Csak természetesen! Csak természetesen! Minden rendben lesz. " hajtogattam magamban.  Minden szem rám szegeződött. Csak a lépteimet hallottam. Hihetetlenül kopogott az a cipő. A rajongók eszeveszettül üvöltöttek, és énekeltek lent. Csak a tartásomra és a lépéseimre bírtam figyelni. Az volt a cél, hogy tökéletes legyen minden. Nem akartam beégni. Vészesen közeledtem Harry-hez, de még nem kellett volna ott lennem. Kicsit lelassítottam. Éppen annyira, hogy ne legyen feltűnő. 

Éppen a szólója kezdetére értem oda. A közönség engem figyelt. Nem tudták, hogy én mégis ki vagyok, és hogy mit keresek ott. Aztán Harry elkezdte a szólóját. Ahogy meg volt beszélve. Én a szemébe néztem, és Ő is. Közbe szépen énekelt. Ahol le kellett hajtanom a fejem szégyenlősen, ott meg is tettem. Aztán jött az a rész, ahol közelebb húzott magához, ami valljuk be eléggé nehezen ment a gipsz miatt. És volt az a rész, ahol nem Harry énekelt, hanem a többiek és ő csendbe maradt.

"You don't know oh-oh." - és ennél a résznél a többiek elénekelgettek, Harry pedig nem is tudom miért… Talán hirtelen fellángolásból, vagy kitudja. Nem különösebben érdekelt, csak az a lényeg, hogy ennél a rövid kis résznél megcsókolt gyorsan. Hallottam lentről a rajongókat:

- Ahw.

Erre a rövid időre is kizártam a külvilágot, és csak Harry-re koncentráltam. Nem érdekelt, hogy már esetleg nem festek tökéletesen. Csak annak a pillanatnak éltem. És megérte. Aztán ennek a csodának is vége szakadt. Ajkaink elváltak, és eljött az az idő, mikor én már csak zavarok. Letipegtem a színpadról, és  alig vártam, hogy leüljek, abba kicsi  fotelbe, ami színpad szélén volt odakészítve. Éreztem, hogy lábaim összecsuklanak, de még időben elértem az ezüst kis párnákat. Onnan figyeltem tovább a koncert eseményeit. Mikor végeztek az első számmal, köszöntötték Londont.

De hogy a fiúk mennyire szemetek voltak. Amikor valaki szólót énekelt, mindig röhögtették és szívatták. Egyszerűen nem hagyták békén. Szegény Liam meg Harry énekelt a legtöbb külön részt, így ők lettek az áldozatok. Mikor Harry énekelt a One thing-ben a részét, a fiúk felraktak egy bugyit a fejére, amit akkor dobott be egy lány. Hogy lehet egy rajongó ennyire… neveletlen, őrül és gáz? Mégis mit hisz? Hogy a srácok hazaviszik a bugyiját, és bekereteztetik? Na szóval feltettek egy ilyen szerzeményt Harry fejére, miközben énekelt. Persze Ő egyből lekapta, de szereztek még egyet, és szinte azonnal feldobták a fejére, ahogy megszabadult az előzőtől. És ez így ment.

Aztán mikor végeztek az első három számmal, ami név szerint a WMYB, a One thing és az I want volt, megszólaltak.

- Mit szólnátok egy kis beszélgetéshez? - kérdezte Zayn.

A válasz csak egy sikítás volt.

- Ezt igennek veszem. - mondta a fiú.

Azzal elindítottak a közönség között egy mikrofont. Mikor megkapta az első lány belesikított, amit a sok hangfalon visszahallani nagyon "kellemes" volt.

- Istenem, imádlak titeket. - majd összeszedte magát. - Én azt szeretném kérdezni, hogy mi volt ez az előbb, Harry?

- Mármint mi? - kérdezett vissza. Én tudtam a rajongó mire gondol, de biztos vagyok benne, hogy Harry is.

- Hát az előbbi csók azzal a lánnyal.

- Azt a lányt Leah-nak hívják. - mondta Harry nevetve. - És azt hiszem elmondhatom nektek, hogy Ő a barátnőm.  - egy sóhaj hallatszott. - Bemutatom nektek. Leah, kérlek gyere fel. - nézett Harry oldalra.

Nem tudtam felfogni, hogy azt akarja, még egyszer oda menjek. Egy férfi rohant oda hozzám, és egy mikrofont nyomott a kezembe, majd elkezdett tolni a lépcső felé, ahol az imént lejöttem. Én csak álltam ott, és szorongattam azt a tárgyat. Egyszerűen leblokkoltam. Megint menjek ki? Én? Na neee. Harry meglátta, hogy ott állok.

- Sajnálom, de egy kicsit félénk. - nevetett a rajongókkal. Azzal odajött a lépcsőhöz, és lenyújtotta hozzám a kezét. - Gyere Leah. - bíztatott. Megfogtam a kezét, majd felsétáltam vele a színpad közepére. - Nos, kedves rajongók. Ő itt a szerelmem, Leah Crawford.

- Sziasztok. - mondtam. Sikítani kezdett mindenki.

Ment tovább a mikrofon, és jött a következő kérdés.

- Miért nem mondtad el eddig ezt nekünk? - kérdezte egy hang.

- Azért nem mondtam el, mert nem volt rá alkalmam. Ma reggel lett hivatalos a dolog.

A következő:

- Mi történt a karoddal? - még mindig Harry-nek.

- Béna voltam, és elestem. Eltört a csuklóm.

Egy nagy sóhaj jött, mintha az a sok ember mind egy lenne, és mellé rengeteg "Ó".

- De ne aggódjatok, már javulok. Sok segítségem van. - nézett hátra a fiúkhoz, engem pedig megához szorított.

- Mit szoktatok csinálni koncert előtt, hogy minden rendben menjen? - kérdezték.

- Hát nagyon sok mindent nem szoktunk csinálni. Én személy szerint hajat csinálok, fogat mosok... - mondta Zayn.

- Én csak felöltözök. - mondta Harry.

- Én szoktam csinálni pár fekvőtámaszt. - mondta Liam.

- Ó nézd lenyomok pár fekvőt… - mondta lányos hangon Zayn, és Niall.

- Na ti inkább maradjatok csöndbe, mert Zayn, te vagy a leglustább. Niall, rólad meg ne is beszéljünk. - nevetett Liam. A közönség hatalmas nevetésbe tört ki.

- Srácok, tudni akarják, mit csináltok koncert előtt! - mondta Harry.

- Én bemelegítem a hangszálaimat. - mondta Louis.

- Nekem nem kell ilyen szertartás, hogy szerencsés legyek. Megvan a saját módszerem. - mondta Niall. A srácok elkezdtek nevetni. Én is. Még mindig ott ácsorogtam fönt. Közben a táncosok, köztük a barátnőm is leültek hátul törökülésbe, és onnan figyelték az eseményeket.

- Szóval ennyi koncert előtt. Nem nagy dolog. Minden rendben szokott menni, és mindig nyugodtak vagyunk. - mondta Liam.

Én hatalmas röhögésbe törtem ki. Mindenki rám nézett. Nem tudták, min nevetek. Ráadásul hála a mikrofonnak még hangosabb is volt.

- Min nevetsz? - kérdezte egy elég fiatal hang.

- Mindegy, semmi. Csak eszembe jutott valami. - mondtam még mindig nevetve.

- Na, kíváncsiak vagyunk rá. - mondta, mire hatalmas sikítás lett.

- Hát…jó. Bocsi srácok. - fordultam feléjük, majd vissza a rajongókhoz. - Azon nevettem, amit Liam mondott. Hogy mindig nyugalom van. Ma láttam mit műveltek a készülődéskor. Mint öt kisfiú. - nevettem. A fiúk is nevettek.

- Na jó. Van, amikor nem megy minden simán. - nevetett Harry.

Még sok kérdés volt a rajongóktól, mikor már a nem tudom hányadik kérdésnél jártunk, megelégeltem, hogy én csak ott állok.

- Harry, én lemegyek. - súgtam oda.

- Miért?

- Mert, most csak álljak itt?

- Igen.

- Hát nem.

- Jól van, nem erőltetem. Tudom, hogy ez még új.

- Köszi. Majd lent találkozunk.

Bólintott, és nyomott egy puszit az arcomra. A közönségtől, megint jött egy "ahw". Integettem egyet, majd letipegtem a színpadról, de még előtte rámosolyogtam Rebeccára, aki elismerően bólintott, és aprót tapsolt. Már várom lent azt a mondatát, hogy: "én megmondtam, hogy nem fogsz elesni."

Visszaültem a színpad szélén a helyemre. Te jó ég. Azért rendesek voltak a rajongók, hogy még arra is rákérdeztek, min nevetek annyira. Lehet, hogy mégse én leszek az első számú közellenség. Remélem. Nagyon remélem. Aztán Harry hangja egyszer megzavart. Az a csodás, mézédes hang, amit annyira imádok, most ezeket a szavakat mondta:

- Nos kedves Rajongók. Ki szeretne ökörré fiatal maradni?

A közönség egy emberként üvöltött fel.

- Én.

- Akkor lássuk, mennyire tudjátok a szöveget.

És elindult a Forever young zenéje. Elkezdtek énekelni. Persze most is ment a hülyeség. Természetesen a rajongók kívülről fújták a szöveget, amit szépen be is mutattak. Ezután a Moments jött. Itt Louis-t annyira röhögtették a szólójánál, hogy nem bírta kiénekelni a magas hangot. Nagyon vicces volt, de természetesen az annyira imádott rajongók kisegítették. Ezután jött az a szám, amit én már annyira vártam. Eljött Rebecca ideje. Következik az Up all night.

Rebecca szemszögéből:

Minden királyul ment. Mikor lekezdtük az első táncot, már nem is izgultam. Aztán meg minden jött magától. Leah is gyönyörűen teljesített. Még vissza is jött, mikor Harry kérte. Nagyon aranyosak voltak vele a rajongók. Aztán mikor kiment, összenéztünk. Már alig várom azt a mondatot, hogy "Én megmondtam". Imádom ezt a bolond lányt. Aztán eljött az én időm. Következett az Up all night. Na itt egy kicsit beparáztam. Na jó… nagyon. Én jövök. Nem fogok kimenni. Kizárt. Nem, nem, nem és nem. Teljesen bepánikoltam. Aztán Liam végzett a részével, és jött Harry.

Katy Perry’s on replay (Liam kérdőn hátranézett nézett rám, és én kicsit megráztam a fejem)
She's on replay (Elkerekedett a szeme, én csak elhúztam a szám szélét.)
DJ got the floor to shake, the floor to shake (Elindult felém, majd mikor odaért, megfogta a kezem, és elkezdett húzni középre.)
People going all the way (Nyomott egy puszit az arcomra. Hallottam a sikításokat lentről.)
Yeah, all the way (Eltávolodott, de a kezem még fogta.)
I'm still wide awake (Itt a kezem is elengedte, majd arrébb állt.)

I wanna stay (Ennél a résznél kihagyott a dob.)

Up all night and jump around until we see the sun (Ennek a sornak az elejénél, már ugrottam is, majd meg kellett tartanom magam egészen a "aruond"-ig.)

Túl voltam rajta. Liam elismerően nézett rám. Mindenki sikított. Én visszaálltam a helyemre, és ment tovább a tánc. Jó érzés volt újra ilyen szinten csinálni ezt a mozdulatot. Itt jöttem rá igazán, mennyire elcsesztem, hogy egy kicsiség miatt abbahagytam a táncot. Régen ez volt az életem, és most ismét. Vagyis inkább most az életem Liam, de a tánc is fő helyet tölt be. Meg persze Leah is ott van, meg a család, meg a One Direction. Mindegyik a részem lett.

A fiúk nagy nehezen elérték, hogy ne tapsolják vissza őket hatodjára is. Valahogy mindig visszajöttek. Háromszor még egy-egy plusz számmal, negyedszerre még egy kérdés volt, és az ötödiket pedig Louis cseszte el, mivel ott hagyta a pulcsiját, és vissza kellett mennie érte. Így énekeltek még egyet. De a hatodik kimenetel már sikeres volt. Nem mentek vissza.

Én Liam-et, Leah pedig Harry-t ölelgette mikor lejöttünk. Letisztáztuk, hogy mindenki remek volt. Megbeszéltük, hogy haza megyünk, aztán a fiúk felvesznek minket. Mintha discoba mennénk. Csak természetesen, de csinosan. Mindenki oda meg vissza volt hátul, hogy milyen édesek voltunk. Megbeszéltük, hogy a táncosok is jönnek, majd a klubba. A fiúk hazafuvaroztak minket, aztán ők is az otthonuk fele vették az irányt. Fél óra. Ennyi időnk volt, és újra itt fognak állni a ház előtt.