50. ~Woody.*

Vicky, Rose és Will tátott szájjal bámulták a házat.

- Mi is ilyenek voltunk. - nevetettem Rebeccával.

Bementünk a kapun, és végig sétáltunk a kis járdán. Benyitottunk, és beléptünk az ajtón. Én már megszoktam a járást, és Rebecca is, de a három lányról ezt nem mondhattam el. Ők mintha kicsit feszélyezve érezték volna maguk. Lekaptuk a cipőnk, és bementünk a nappaliba. Liam, Niall, és Louis éppen a tévét nézték. Rebecca és Vicky egyből letelepedett melléjük.

- Akkor én is megyek. - mosolygott Rose, majd Ő is odament.

Ebben a pillanatban kijött Harry a konyhából.

- Sziasztok. - köszönt nekem meg Will-nek.

- Szia. - köszöntünk vissza.

Nyomott egy apró csókot az ajkamra, majd átkarolta a derekam.

- Hol van Zayn? - kérdezte Will.

- Szerintem…- majd meghallottuk a lépteket az emeletről. - éppen most jön. - vigyorgott Harry.

Megláttuk Zayn fejét a lépcső tetején. A fiú rámosolygott Will-re, majd ugyanilyen széles vigyorral az arcán elindult a lány felé. Mikor leért köszönt.

- Örülök, hogy eljöttetek. - mosolygott Will-re.

Harry jelzés képen megszorította egy pillanatra a derekam. Vettem a célzást. Bementek a nappaliba, és ők is leültek a többiekhez.

- Toy Storyyyyyy. El ne váltsd! - hallottam Liam kiabálását. Elkezdtünk nevetni. Mint egy kisfiú. Felpattant, és odament a szekrényhez. Mi éppen elindultunk be. Kikapott belőle két mesefigura játékot, majd szorosan szorongatva azokat, kétségbeesetten szétnézett. 

- Hol van Woody? - kiabálta, és a szája lefelé görbült. - Haver keresd meg nekem! Én addig nézem a filmet. - ugrott oda Harry-hez.

- És mégis hol keressem? - húzta el a száját a fiú.

- Nem tudom. - nyafogott. Eléggé vicces volt.

- Nem baj. Megtaláljuk. Gyere. - mentettem meg a hangulatot, és kezdtem el húzni föl Harry-t.

Bementünk Liam szobájába. Itt még viszonylag rend volt.

- Hol kezdjük a keresést? - kérdezte a fiú.

- Tiéd a szoba egyik fele, enyém a másik. - mutattam.

Bólintott, majd elkezdte a kicsi Woody figura keresését. Én rámásztam az ágyra, és elkezdtem áttúrni azt. Éppen a közepén térdeltem, és a párnákat forgattam fel, mikor egy kéz átkarolta derekam, és a hátamra fordított. Az a csodás ember, aki annak a kéznek a tulajdonosa volt, most fölém tornyosult. Apró csókokkal hintette az arcom, a nyakam, a vállam, majd ismét az arcom. Végül rátért a lényegre. A számra. Megcsókolt. Mohón, de mégis gyengéden és romantikusan.  

A nyelveink táncoltak, de ezt megelégeltem. A karja még mindig nem az igazi, és nem hagyhattam, hogy rajta támaszkodjon. Fordítottam a helyzeten. Most ő volt háton, és én felül. De én ráültem a hasára, nem tartottam magam. Összeráncolta a szemöldökét.

- Nem akarom, hogy…

- A kezemen támaszkodjak. - forgatta a szemét.

- Pontosan. Sajnálom. Féltelek. - mondtam, majd lehajoltam hozzá, hogy megcsókoljam. Ismét csókcsatába kezdtünk. Az én ujjaim a göndör fürtjeit szántották, míg az ő keze a hátamon vándorolt fel-le. De valamiért egyszer Harry keze nem indult vissza fel, hanem tovább folytatta útját le. Végigment a csípőmön, és a fenekemen kötött ki. Belemarkolt, és közelebb húzott magához. Lomhán felnyitottam a szemhéjam, hogy ellenőrizzem a szemeit. Ezúttal könnymentesek voltak. Megjelentek azok a kicsit vonlak a szeme alatt, amik azt jelezték, hogy mosolyogna, ha a szája nem lenne foglalt. És egy kicsit ráncolta a homlokát, minden egyes mozdulatnál, de ezt betudtam az élvezetnek, ugyanis néha én is csinálom ezt.

Már kitudja mióta voltunk így, mikor hatalmas nevetést hallottunk lentről. Eltávolodtam Harry-től. Nem volt kedvére, de muszáj volt.

- Meg kéne keresni Woody-t. - mondtam, és visszaültem a hasára.

Csak hangosan kifújta a levegőt, felült úgy, hogy még az ölében maradjak, majd az ép kezével a derekamhoz nyúlt. Végigsimította a vonalát a csípőmtől egészen a hónaljam aljáig. És ezt ismételgette, közben le nem vette a szemét a kezéről, amint az oldalamon siklott.

- Mit csinálsz? - kérdeztem egy idő után.

- Hiányzott a tökéletes alakod. - de továbbra se nézett az arcomra, csak az ujjait bámulta, amik még mindig vándoroltak. Elmosolyodtam, és oldalra néztem.

- Nézd! - mutattam a polcra. Megállt a keze, és odakapta a fejét.

Elnevettük magunkat.

- Látod. Még így is megtaláltuk Woody-t. - mondta. Hevesen bólogattam.

Odamentünk a polchoz, és megvizsgáltuk a kis babát. A talpára rá volt írva, hogy Liam. Mint a filmben az Andy.

- De aranyos. - mutattam a cipő talpára. Harry csak nevetett.

Megfogtam a kis figurát, majd elindultunk le.

- Itt van. - nyomtam Liam kezébe. - Aranyos a talpán az írás.

Csak szégyenlősen mosolygott.

- Írás? - kérdezte Rebecca, és maga felé fordította Woody talpát. Meglátta és elmosolyodott. Nyomott egy puszit Liam arcára, majd nézték tovább a filmet. A fiú immár három figurát szorongatott. Furcsa, hogy az a komoly vezér, aki az egész bandát összetartja, most egy kisfiú szerepébe bújt, és gubbaszt a rajzfilm előtt.

Mindenkinek kezdem megismerni minden arcát. Liam a kisfiús, de mégis komoly "vezető", Niall a zabagép, aki kicsit tudatlannak tűnik, de mégis okos, és hatalmas szíve van. Zayn a rejtélyes, és visszahúzódott, viszont érett, és felelősség teljes, Louis a mókamester, aki ha akar tud nagyon is komoly lenni. Például, ha a haverjáról van szó. Mint mikor a kéztörés volt. Harry pedig a szépfiú a bandában, aki bármikor csatlakozik Loui tréfáihoz.