41. ~Egy jó ötlet...*

Sajnálom, hogy sokáig kellett várnotok a tábor miatt. De itt vagyok, és a rész is. Remélem tetszik. ha igen kimutathatjátok. : )

41. ~Egy jó ötlet...*

Lehuppantam a kanapéra.

- Leah, te vagy az? - kiabált ki a szobájából Rebecca.

- Igen.  

Elkezdett rohanni ki, és ráugrott a kanapéra.

- Csodás volt ez a meglepetés. Köszönöm neked is. Tudom, hogy benne voltál. - nevetett. Le se lehetett volna lőni.

- Mi jót csináltatok? - mosolyogtam.

- Megjöttem, és kipakoltam, mikor felhívott…- elmesélt mindent. Csak úgy ömlöttek a szavak belőle. - És hol aludtál a végén? - nevetett. Gondolom Liam elmesélt mindent.

- Hát egy telefonfülkében aludtam, el de reggel Liam ágyában keltem. - húztam el a számat.

- Hogy mi? Mi történt veled? - kerekedett el a szeme.

- Kértem cuccot Harry-től, és elmentem lezuhanyozni…- én is elmeséltem mindent neki. Még Austin-t is.

- Jaj Leah. Úgy sajnálom. Én meg itt mesélem a love-storyt.

- Nem baj. Örülök, hogy ti jól elvagytok. És nektek milyen volt a reggeletek?

- Csodás. Arra keltem, hogy Liam hajol fölöttem. Mikor kinyitottam a szemem, kaptam egy csókot, és azt mondta: Jó reggelt Csipkerózsika. - olvadozott. - Aztán megreggeliztünk, és elment. Nagyon nagyon édes volt. Imádom. Elénekelte nekem az Everything abuot you-t este, reggel pedig a One thing-et.

- De édes. - mondtam, de éreztem, hogy a szemembe összegyűlnek a könnyek, és a hangom halkul, majd elcsuklik.

- Jaj édesem úgy sajnálom. Nem mesélek többet, rendben? - ölelt magához.

- Nem. Nem baj, csak…Harry is énekelte nekem a One thing-et. - sírtam el magam. - Rebecca én annyira szerettem, de ugyan olyan, mint Péter. Sőt még rosszabb.

- Cssst. Nem érdemli meg, hogy tovább sírj. - dörzsölgette a hátam. - Ha tényleg ilyen szemét volt, hát inkább Ő sírjon utánad.

Bólogattam és visszanyeltem a könnyeim.

- És most hogy lesz a srácokkal? - kérdezte egyszer.

- Én nem megyek vissza, de neked attól még ugyanúgy ott a munkád. - rántottam meg a vállam.

- Na nem. Azt már nem. Ha te nem vagy ott, hát én se.

- De neked így-úgyis lényegtelen, hisz visszamész Liam-hez. - mosolyogtam. - Jut eszembe. Ha visszamész nézd már meg a fürdőt. Nem hagytam ott a kedvenc láncom?

- A szíveset a zászlóval?

- Igen. Nem találom, és szerintem tegnap zuhanyzásnál levettem, és ott maradt.

- Rendben. Majd megkérdezem.

Elbeszélgettünk Rebeccával. Aztán Ő felhívta Liam-et, hogy majd estefele beugrik, és fontos dolgot akar mondani. Addig nem megy. Velem lesz itthon. Én ez idő alatt megpróbáltam anyáékat hívni. Ezúttal felvették.

- Szia kicsim.

- Sziasztok.

- Jaj olyan régen hallottam a hangod. Nagyon hiányzol. - mondta anya.

- Sokszor próbáltalak hívni titeket, de nem vettétek fel.

- Sajnálom. Mostanában összejöttek a dolgok. - apa. - És hogy tetszik London? Van már munkád?

- London remek. De a munkáról nem akarok beszélni, rendben?

- Kicsim. Mi baj? Nem találtál még munkát?

- De. Anya, nem az a baj. Már volt munkám, de tegnap este kiléptem. Nem akarom részletezni, oké?

- Persze. Ha nem akarsz beszélni róla, mi nem faggatunk. - hallottam, amint apa mosolyogva mondja ezeket.

- Amúgy London csodaszép. Imádom az angolokat. Mindenki nagyon kedves. Igaz a városból, még sokat nem láttam. Csak a Trafalgar-teret.

- Hogyhogy? - kérdezte Anya.

- Hát elindultunk városnézésre, de félbemaradt. Nem ecsetelem miért. Hiányoztok.

- Te is nekünk kicsim. - mondta anya.

- De ezt egyszerű megoldani. Gyere haza. - nevetett apa.

- Majd. Egyszer. De ez még remélem nem a hónap végén lesz. - nevettem én is.

- Rose ott van? - kérdeztem.

- Elment a plázába. Átadjunk neki valamit? - anya.

- Nem kell. Majd felhívom. - mondtam.

- Leah nekünk most mennünk kell egy megbeszélésre. Majd még beszélünk. - zárta le apa.

- Puszi Kicsim. Vigyázz magadra. - köszönt el Anya.

- Nyugalom vigyázok. Sziasztok. - azzal kinyomtam.

Kikerestem Rosalie számát, majd felhívtam.

- Szia Hugi. Magyarul? - nevetett.

- Szia Rose. Nyugodtan. Most nincs itt senki. Többé már nem kell angolul beszélnünk. - húztam el a szám.

- Ezt meg hogy érted? Hogyhogy többé?

- Nem vagyunk együtt már Harry-vel. Tegnap előtt bejelentettük a médiának, és tegnap este már szakítottunk is. - éreztem, hogy halkulok, de most nem akartam gyengének hallatszani.

- De miért? Hisz úgy szeretted. - lett szomorkás a hangja. - Jaj várj egy percet…Igen egy kávét kérek…Köszönöm…Mondhatod, csak beültem egy kávéra.

- Azért mert ugyanolyan szemét lett, mint Péter volt. Megcsalt. - elcsuklott a hangom, de összeszedtem magam.

- Hogy mit tett? De hát hogy? Kivel?

- Az exével.

- Caroline Flack-kel?

- Aha. Hogy..?

- Tudod, hogy szeretem a bandát. Sajnálom Hugi. - szakított félbe.

- Én is.

- Kérlek mesélj el mindent!

- Rendben. Tudod a koncvert előtt…- meséltem.

- Az biztos, hogy mától nem leszek oda értük.

- Ne a One Direction-t büntesd, csak mert Harry rosszat tett. Attól még ott van Louis, Liam, Zayn, és persze Niall. - elmosolyodtam, ahogy eszembe jutottak.

- Jó, de Harry minden egyes szólóját utálni fogom. És pechemre ő énekel a legtöbbet.

Kibukott belőlem a nevetés.

- Imádlak Rose.

- És te hogy vagy?

- Megvagyok.

- Remélem is. Nem zuhantál úgy össze, mint Péter után, igaz?

- Nem. - csúszott egy oktávval feljebb a hangom.

- Aha. Nem tudsz hazudni. Sajnálom, hogy nem lehetek most ott veled.

- Semmi gond Rose. Egyedül is túlélem. Itt van nekem Rebecca.

- Rendben. De azért szeretnék ott lenni melletted. De ha tetszik ott, hát szerezz munkát, és éld tovább az életed, különben Londont is el kell majd hagynod.

- Ez jó tanács. Köszönöm Rosalie.

- Szeretlek Leah. Hiányzol nagyon.

- Én is téged, és nekem is hiányzol.

- Na én megyek tovább shoppingolni. Neked is ajánlom, ha felejteni akarsz. Ott van Rebecca?

- Igen.

- Hangosíts ki kérlek.

- Megvan. - mondtam, mikor kész voltam.

- Rebecca! Vidd el vásárolni! Hidd el Leah, az a legjobb felejtési mód.

- Rendben. - nevetett barátnőm.

- Na jók legyetek lányok, én mentem tovább. Puszi nektek. Sziasztok.

- Szia Rose. - köszöntünk el.

Sóhajtottunk mindketten egyet, és belesüppedtünk a kanapéba. Egyszer csak Rebecca felkelt, és elém állt csípőre tett kézzel.

- Na, Leah Crawford kelj fel, és irány a pláza shoppingolni.

- Jaj Rebecca. Nem kell mindent komolyan venni, amit a nővérkém mond. - nyafogtam. Semmi kedvem nem volt most a vásárláshoz. Igazából semmihez nem volt kedvem, csak feküdni akartam itthon, és esetleg csokit zabálni. De ezt a drágalátos barátnőm nem engedte. Felrángatott a párnák közül, és elkezdett tolni a szobám fele.

- Először is csinálunk neked valami tűrhető külsőt. Ez a reggeli hirtelen öltözködés nem tett jót a külsődnek.

- Szerintem nincs most semmi baj velem… - álltam meg, és mértem végig magam.

- A ruháddal nincs is, de a szemeid azok katasztrofálisak.

Csak sóhajtottam, és hagytam az átalakítást. A tegnap esti nagy zuhé után kicsit lehűlt az idő.

Barátnőm kidobott elém pár ruhadarabot a szekrényből. Felvettem egy farmert, egy fehér elől összecsomózott szíves pólót és hozzá egy sportos pulcsit.

Szépen megcsinálta a hajam, aminek tegnap este a fülkében alvás nem tett jót. A szemem alól is eltüntette a karikákat. Végre emberibb kinézetem lett. Kicsit a kedvemen is dobott. Már magamtól mentem ki a cipőmhöz. Bevallom a rossz kedvem ellenére vártam ezt a vásárlást. Elvégre melyik lány nem imád shoppingolni?! 99% szeret. Én ebbe vagyok benne. Elindultunk az utcán. Fogtunk egy taxit. Beszálltunk.

- Hova lesz hölgyeim? - fordult hátra a pasas. Rendesnek tűnt. Nem azok közé a két fogú, kancsi taxissofőrök közé tartozott.

- A plázába. - mondtuk egyszerre.

- Melyikbe? - kérdezte a férfi.

- A legnagyobba. - nevetett Rebecca.

- Máris ott vagyunk. - azzal elindult a kocsi, és végig bumliztunk London utcáin.

Két dologra jöttem rá. Az egyik, hogy szerencsés vagyok a barátaim miatt, a másik, hogy nagyon, de nagyon messze van a pláza tőlünk. Harry-re pedig igyekszem nem gondolni. IGYEKSZEM.