32. ~Te jó ég, te jó ég, te jó ég.*

Remélem emlékeztek még, mit írtam a komikról tegnap. : )

32. ~Te jó ég, te jó ég, te jó ég.*

Elindultunk az ajtó fele,a hol a fiúk eltűntek. Benyitottunk. Bent éppen a ruhájukat nyomta a kezükbe az a nő.

- Pillanat. - pattan fel Harry, és odajött hozzám. - Minden rendben?  - fogta meg a vállam.

Hevesen bólogattam, ami aztán lelassult és áttért fejrázásba. A szemembe aggodalom ült.

- Mi baj? - ölelt magához. - Mondott neked valamit a férfi?

- Nem dehogyis. Csak… Félek.

- Mitől?

- Három dolog van. Az első, hogy anya mit fog szólni, ha esetleg meglátja azt a riportot. A második, ez a fellépés. El fogok esni.

- Nem fogsz. Anyud miatt meg ne aggódj. Magyarországon nem vagyunk valami népszerűek. Te se hallottál rólunk.

- De a nővérem imád titeket.

- Jó, pár ember. Mi a harmadik?

- Lehetséges, hogy fél Anglia meg fog utálni.

- Ezt meg hogy érted? - tolt el magától, hogy a szemébe nézzek.

- A sok kicsi tini lány meg fog utálni, amiért elrabollak tőlük, ami ráadásul rohadtul nem igaz.

Elképedt. Erre nem is gondolt. Őt mindenki szereti, de a barátnőit…

- Ne aggódj. Senki nem fog utálni. Amúgy meg ez még nem is biztos. De ha az interjú megjelenése után ez lesz, hát teszek ellene. Nyugalom. - és kaptam egy apró csókot.

- Köszönöm. Nekem hova kell mennem öltözni?

- A táncosok öltözőjébe. - mondta.

Bólintottam, majd kimentem az ajtón, és elindultam a folyosón jobbra. El akartam kanyarodni, de valamit meghallottam.

- Nekem ez nem fog menni Liam. - ez Rebecca hangja.

- Dehogynem. Csak csináld azt, amit szoktál. Hidd el nem lesz nehéz. És neked már gyakorlatod is van benne. - mondta neki a fiú.

- Nem. Én nem megyek ki. Csak maradok a többiek között.

- Csipkerózsika, ne csináld már. Nem lesz semmi baj. Régen hányszor megcsináltad közönség előtt.

- Majd meglátjuk, de szerintem nem megyek ki.

Ha jól hallottam, Liam csak sóhajtott. Majd elhallgattak.

Elindultam, mintha mit sem hallottam volna. Mikor kikanyarodtam, megláttam miért lett ilyen nagy csend. Éppen el voltak foglalva…egymással.

- Bocs srácok. Nem is zavarok. - gyorsan elslisszoltam mellettük, de mindketten rám néztek.

- Hova mész? - kérdezte barátnőm.

- Készülődni. - fordultam vissza.

- Megyek veled. Neked is ideje menned. - fordult Liam fele. Az csak bólintott, majd elindult.

Mi bementünk a lányok öltözőjébe.

- Sziasztok. - mondtuk, mikor benyitottunk.

Mindenki visszaköszönt, de több idő nem volt, mivel benyitott egy fiatal nő.

- Melyik kőtök az, aki a WMYB-ban megy fel Harry-hez? - kérdezte.

- Én. - álltam előre.

- Rendben. Akkor Te várj egy kicsit. A táncosoknak ott van hátul a ruha. Keressétek meg a megfelelő méretet, a tok elején van. Ha felöltöztetek, menjetek a másik szobába a fodrászhoz. - mutatott a lányok mögött lévő felakasztott szürke ruhatartó tasakokra. Mindenki bólintott, majd odamentek, és elkezdték kiválogatni a méreteket.

A nő felém fordult.

- Gyere velem. Neked másmilyen ruhád lesz. - mosolygott. Szimpatikus volt.

Átmentünk egy másik szobába.

- Mindjárt adom a ruhát, addig kezdj el vetkőzni. (Nem félreérteni) - mondta a nő.

Engedelmeskedtem. Mikor kész voltam elém nyomott egy ruhát. Először nem nagyon láttam ki, hogy kéne felvenni, de a nő segített.

- Ez gyönyörű. - állt el a szavam, mikor felvettem.

- Tudtam, hogy tetszeni fog. - mosolygott a nő. - Máris adom hozzá a cipőt.

Azzal elment a szoba másik végébe, és valahonnan előkapott egy fekete cipős dobozt.

- Sandra gyere egy kicsit kérlek. - nyitott be egy nő ezek szerint Sandra-hoz.

- Megyek. Sajnálom Leah, de nekem most mennem kell. Itt a cipő, kérlek vedd fel, és menj át a fodrászhoz. - mondta, majd kiment.

Odamentem a dobozhoz, és kinyitottam. Mikor megláttam, kis híján elájultam. 

Még sportcipőben is félek, hogy elesek, nem hogy ebben. Felkaptam a cipőt kézbe, és ahogy voltam, mezítláb kimentem a folyosóra. Benyitottam minden szobába, ahova tudtam, de sehol nem volt Sandra. Végül a fiúkhoz nyitottam be.

- Nem láttátok Sandrát? Azt aki öltöztette a lányokat?

- De. Azt előbb még itt volt, de nem tudom hova lett. - mondta Louis.

- Mi történt? - fordult felém Harry.

- Nézd meg ezt. - lengettem meg előtte a magas sarkút. - Még nélküle is félek, hogy elesek, nem hogy benne.

- Nyugalom Tündérke. Nem fogsz elesni. - nevetett Niall.

- Te láttad mekkora ennek a sarka?

- Igen, és te nőből vagy, vagyis tudsz benne menni.

- Normál esetben tudok is, de a színpadon nem fog menni.

- Majd eléd megyek, és segítek, rendben? - karolta át a derekam Harry.

Bólogattam, majd megcsókolt.

Ezúttal nem hagytuk abba hamar. Nem érdekelt, hogy a fiúk is itt vannak. Szerettem Harry-t, és nem akartam elengedni. Imádtam érezni a közelségét. Hogy az enyém, hogy itt van velem.

- Jó-jó. Elég lesz már. - nyafogott Louis. - Ha már Őt választod helyettem, legalább ne előttem csináljátok.

Elváltunk, és szakadtunk a röhögéstől.

- Na én megyek a fodrászhoz meg a sminkeshez. - nevettem és felvettem a cipőt.

Most ment benne a járás, de kitudja mi lesz fent a színpadon. Lehetséges, hogy minden rendbe lesz, de az is, hogy egy hatalmasat fogok esni.

- Kár lenne, ha nem ez lenne rajtad. - nevetett Zayn.

Hátranéztem, és mindenki utánam bámult.

- Pedig egyre jobban szeretném. - céloztam arra, hogy levakarhatnák rólam a tekintetük.

Elmentem a fodrászhoz. Szépen megcsinálta a hajam, majd a sminkes jött. Leültem a székbe, és rábíztam magam. Féltem, hogy nagyon erős lesz a sminkem, de éppen olyat csinált, hogy természetesnek tűnjön. Mikor visszamentem az öltözőbe, már csak háromnegyed óra volt a kezdésig. A táncosok, köztük Rebecca is bent volt. Mindenkinek fel volt kötve egy copfba a haja. Igazán jól állt nekik. A ruhájuk, pedig csinosan egyszerű volt. De azért a One Direction-os fölső, és karkötők befigyelt. 

- De szerencsések vagytok. - mondtam.

- Miért? - kérdezte egy lány, ha jól emlékszem Vicky volt a neve.

- Mert ti lehettek sportcipőbe. - nevettem.

- Pedig jól áll a magas sarkú, és a ruhád is tetszik. - mondta a lány.

- Köszönöm, de ebbe a cipőbe fix, hogy el fogok esni.

- Csak légy természetes, és akkor minden rendben lesz. - mosolygott barátnőm.

- Remélem. De aztán ti is ügyesek legyetek.

Mindenki mosolygott.

Rebeccával visszamentünk a fiúkhoz, hogy még a kezdés előtt velük legyünk. Sokat beszélgettünk. Mindenről. Megtudtuk, hogy a koncert után megyünk egy buliba. Mi is. De nem baj. Max. hamarabb lelépünk Rebeccával. A fiúk beleegyeztek, hogy két kocsival menjünk, hogy ha valaki haza akar jönni, vagy Harry-nek lesz valami a karjával, akkor ne kelljen egy embernek ugrálni miatta.  És eljött az idő, mikor már csak 10 perc volt kezdésig. A fiúk összeálltak egy körbe. Bemelegítették a hangaszálaikat, majd Harry megszólalt.

- Gyerünk. Csináljuk meg ezt a szart. 

Azzal, elindultak a színpad fele. Mi is odaálltunk hozzájuk, majd mikor már csak egy perc volt a kezdésig, Rebecca felment a többi táncossal, és megállt a közönségnek háttal. Ekkor én is elmentem és beálltam a helyemre a másik oldalon, de előtte még mindketten elbúcsúztunk szerelmünktől, és sok sikert kívántunk mindenkinek. Beindult a zene, és mindenki beszívta a levegőt. A szívdobogás elnyomta a rajongók kiabálását. Most jön a neheze.