III. 36. ~Fáj, de nem baj.*

Bementünk az ajtón. A fal vajszínben pompázott, és mindenütt fekete bútorok voltak. Nagyon igényes hely volt. Balra egy pult pihent, ahol egy fiatal fekete hajú, orrpiercinges nő ült. Útbaigazított minket, a megfelelő ajtó fele. Bementünk. Will végig a kezemet szorongatta. Tudtam, hogy nem fél, hisz nem ez lesz az első, de mégis fontos neki ez az alkalom. Tagnap előtt kipattant egy ötlet a fejéből, és máris meg akarja valósítani. Pont olyan, mint én. Pont így szoktam, szóval egy szavam sem lehet. Az ajtó túl oldalán egy férfi várt minket. Fekete trikóban volt, így kivillant az összes nagy tetoválása. Tetszettek a minták, de még nem szántam el magam egy ilyen nagy területű tetkóra. Kopasz volt, és fültágító is díszlett a fülében. Na, nem nagy, de azért volt. Will közelebb állt hozzám. Köszöntünk.

- Biztosan Zayn és Will vagytok. Én Rey vagyok. Nos, akkor milyen mintáról lenne szó, kinek a részére és hova? - kérdezte. Már beszéltünk korábban telefonon. Meglepően rokonszenves férfi.

- Nekem lenne, ide és egy felirat. - állt előrébb Will, és jelentette ki határozottan. Közben a helyet megmutatta magán.

- Milyen feliratról lenne szó?

- Erről. - adott a Rey-nek egy papírt. Már megterveztük csak igazítani kellett rajta.

- Rendben. - pillanatok alatt beszkennelte, majd a laptopjáról köszönt vissza ránk. Kicsit átalakította, kivágta, elforgatta és kész is volt. Kinyomtatta pár példányban átlátszó papírra.

- Biztos  vagy benne? Kötelességem elmondani, hogy örökre megmarad, vagy csak lézerrel lehet leszedni. Természetesen azt is tudunk csinálni a szalonban, de nem lesz szép a nyoma. Látom, már nem az első tetkód, de ezt az uncsi oktató szöveget le kell nyomnom. - mosolygott a férfi.

- Biztos vagyok benne, és nem hátrálok meg. - bólintott aprót Will. Elmosolyodtam a bátorsága és határozottsága miatt.

- Rendben. Akkor itt kell aláírni. - tolt elénk egy papírt. Will aláfirkantotta. - Remek. Ott az öltöző. Felülről vegyél le mindent...már bocs. - nevetett Rey. Will mosolyogva bólintott, majd bement. 

Ekkor kezdett tudatosodni bennem, hogy mibe is adtam a beleegyezésem.

- Haver, nagyon tetszik a mikrofon a karodon. Hol csináltattad? - fordult hozzám Rey.

- USA-ban. - feleltem mosolyogva, és lenéztem a karomra.

- Rohadt jól néz ki, és nagyon alapos munka. Nem kevés fájdalommal járhatott. - vizsgálta meg.

- Nem volt vészes. - feleltem.

- Remélem... - kezdett bele, de ekkor kijött Will. A felsőteste teljesen meztelen volt. Kicsit furcsa volt, de tetszett a helyzet. Viszont ráeszméltem, hogy nem csak én vagyok itt. Nem akartam, hogy Rey az én csajomat így lássa. Legszívesebben Will-hez rohantam volna, és eltakartam volna a világ elől, de nem lehetett.

- Menjünk. - indult el Rey az ágy fele. Egy apró kézmozdulattal intett Will-nek, hogy feküdjön fel. A lány engedelmesen megtette. Rey a melle alá helyezte a mintát, és odamérte. Láttam amint szerelmem gyorsabban kezdi venni a levegőt. Közelebb álltam hozzá, és rámosolyogtam. Visszamosolygott. Rey lefertőtlenítette a bőrét, és elrendezte a szükséges dolgokat. Mikor végzett megszólalt.

- Készen állsz Will? Jöhet az első szúrás? - kérdezte a férfi.

- Igen. - mondta Will, és lehunyta a szemét. Láttam, hogy fél egy kicsit. Az ujjaim az övéibe kulcsoltam, óvatosan cirógatni kezdtem az arcát, hogy eltereljem a figyelmét. Majd Ray beleszúrta a tűt. Egy pillanatra a homloka ráncba szaladt, majd egyből kiengedett. A férfi hozzálátott a készítéshez. Will arca minden egyes szúrás után egyre simább és simább lett. Megszokta a fájdalmat, majd kinyitotta a szemét. Kedvesen rámosolyogtam. Ő is felfelé húzta a szája szélét ennek láttán.

- És hány tetkód van Will? - kérdezte Rey, hogy elterelje a figyelmét. A tű közben egyre gyakrabban hatolt be a bőrébe, és hagyott maga után feketeséget. Rosszul esett, hogy látom a szemébe a fájdalmat, pedig nem volt feltűnő. Egyszerűen csak ismertem Will-t, de más módja nincs a tetoválásnak. Viszont büszke is voltam rá, hogy ismét elszánta magát erre.

- Négy van. A Believe, - kicsit megemelte a csuklóját. - a Honesty, a szív a lábamon, és egy Forever young a nyakamon. - magyarázta Will.

- A kulcsot már észrevettem. Nagyon jól néz ki. - mondta. - Aranyos, hogy ennyire szeretitek egymást, hogy részben a párod nevét is magadra tetováltatod. - mosolygott Rey.

- Bár ne lenne benne a nevem. - feleltem halkan. Will csak elhúzta a száját, de Rey felhúzta a szemöldökét.

- Nyuszi ezt már megbeszéltük. - jelentette ki Will.

- Mi baj Zayn? Nem örülsz a lány szerelmének? - mosolygott gonoszul a tetkós.

- Dehogynem. Én csak annak nem örülök, hogy ennyire megbélyegzi magát. Ha valami nem jól sül el, ottmarad egész életére. - böktem a fejemmel a készülő feliratra.

- Hát ez igaz, de biztos vagyok benne, hogy veletek minden rendben lesz. Olyan jól mutattok együtt, és látszik, mennyire szeretitek egymást. - bíztatott Rey.

- Az biztos. - mosolygott Will. Nyomtam egy puszit az arcára.

Kis idő és sok beszélgetés után Rey kimondta azokat a bizonyos szavakat.

- Will, készen vagyunk. - tette le a készüléket.

- Máris? - kerekedett ki a szerelmem szeme.

- Igen. - nevetett Rey. Will felült, és a falon lévő tükörbe nézett. Felállt, és közelebb ment. Nem szólt semmit, csak megvizsgálta a kis, fekete feliratot.  - Hogy tetszik?

- Ez...köszönöm. Nagyon jó lett. - fordult Rey felé, és kis híján megölelte. Közelebb mentem, és megvizsgáltam a feliratot. Be kell valljam tetszett. Tényleg szép volt, és a nevemmel is kezdtem megbékülni. Már úgysincs mit tenni. Ha Will minden egyes porcikáját szeretem, ezt sem fogom kihagyni.

- Zayn olyan boldog vagyok. Egyik tetkóm után sem éreztem ezt. - ölelt meg, de eltoltam. Rey is egyből ugrott, de gyorsabb voltam.

- Most még ne húzd nagyon a bőrt Baby. Nem kell sok idő, és megnyugszik, de le kell ragasztani, hogy ne legyen bajod. - mondtam. Már volt gyakorlatom benne, de neki is.

- Ja tényleg. - feküdt vissza az asztalra. - Bocsi.

Rey gyorsan lerendezte a piros területet. Kis időre eltűnt a felirat. A fehér géz eltakarta. Eléggé kényes területen volt, szóval a kötés igencsak zavarta Will-t, de muszáj volt.

- Remek. Most már felkelthetsz, és fel is öltözhetsz, de a melltartót mellőzd egy ideig, ha nem gond. - mondta Rey. Will bement az öltözőbe.

Fél perc sem volt, máris ismét előttünk állt.

- Oké. Szóval ezzel rögtön mosd le ha hazamész. - nyomott a kezébe egy apró tubust. - Kb 3 napig fóliázni kéne óránként. Ekkor kend be ezzel. - nyomott a kezébe egy nagyobb krémet. - Néha, ha gondolod szabadon is hagyhatod, hogy levegőzzön. Úgy gyorsabban gyógyul. Az sem gond ha esetleg tovább kell fóliáznod mert fáj, de lehet kevesebb lesz. Nem kell megijedni. De ti otthon vagytok a tetkókban, szóval gondolom nem kell elmondanom pontosan, mi fog történni. - mosolygott Rey.

- Nem. Tudjuk. - mosolyogtunk.

- Rendben. Ha bármi gond vagy kétely adódik nyugodtan visszajöhettek. - mondta a férfi.

- Csináljunk egy képet! Ez nekem fontos nap. - kérte Will.

- Rendben. - nevettünk Rey-el. Rey behívta a recepciós nőt, és beálltunk egymás mellé. Mindhármunk telefonjával készült egy-egy kép.

Ezután még elintéztük, amit el kellett, és elmentünk. Mindketten egyből feltöltöttük a képeket. Igazán jók lettek. Mikor hazaértünk, elrendeztük a tetoválást. Természetesen segítettem benne, hisz így könnyebb volt. Azután fel kellett hívni a többieket, hogy minden rendben ment. Leültünk a nappaliba, és néztük a tévét. Óvatosnak kellett lennünk, hisz ilyenkor még nagyon fáj, mikor húzódik a bőr egy-egy mozdulatra. Reklámba Will megszólalt.

- Tudod, nekem nagyon furcsa volt, hogy kaptam hozzá mindenféle krémet. A régiekhez soha nem járt semmi. Sőt a lábamon lévőt le sem ragasztották gézzel. Jó, tény, hogy ezt egy ismerősöm csinálta egy buli előtt. Viccnek indult, és ez lett belőle. - ült följebb, nézett a szemembe és mesélte.

- Elárulnád nekem, milyen butaságokat csináltál még a rossz-korszakodban? Mert ez tényleg oltári nagy hülyeség volt. - én is kihúztam magam.

- Mi az, hogy hülyeség volt? - kerekedett ki a szeme. Kihívóan kérdezte, de egyben viccesen is.

- El is fertőződhetett volna. - mondtam.

- De nem tette. - rántotta meg a vállát.

- Még szerencse. Szóval milyen butaságokat csináltál még? - kérdeztem ismét.

- Túl hosszú. Majd egyszer. - rázta meg a fejét.

- De most van időnk, és szeretném tudni. - kértem.

- Zayn, nem szeretnék erről beszélni. - nézett el oldalra, és mondta halkan.

- Muszáj elmondanod. Will, mindig ezt mondod, ha rákérdeztek. Csak pár részletet mesélsz el magadtól. Velem élsz Will. Tudnom kell a múltad. Nem fogok megharagudni, vagy lenézni. Mindennél jobban szeretlek. - győzködtem. Rám kapta a tekintetét. Mélyen magába szívta a levegőt. Siker.

- Legyen. Cigiztem, piáltam, vízipipáztam, rossz társaságba kerültem, drogoztam, megvertek, erőszakoskodtak velem, egyszer majdnem elraboltak, olyanokat tettem, amikre nem vagyok büszke és szereztem 4 tetoválást. Aztán jött a tánc. - hadarta el gyorsan. Egyre jobban kerekedett ki a szemem. Felét fel sem tudtam fogni egyből, később értelmeztem.

- Csak ennyiről nem tudok? - kérdeztem óvatosan, és cinikusan. Kevés ideig töprengett, majd megszólalt.

- Ja, és kórházba is kerültem. - jutott eszébe.

- Még, jó hogy szólsz. - ingattam meg a fejem. Teljesen elképedtem. Ennyi minden történt vele, és én nem tudtam róla. - Akkor most elmesélheted, hogyan történtek ezek.

- Azt majd legközelebb. Folytatódik a film. - fordult vissza a tévé fele.

Azt hitte, ennyivel le van rendezve. De én nem hagytam ennyiben. Tudni akartam, hogyan történtek ezek a szörnyűségek a szerelmemmel. Előrehajoltam az asztalhoz, megfogtam a távirányítót, és kinyomtam a tévét. Will ijedten rám nézett. A nappaliban nem égett egy villany sem, csak a tévé fénye volt, de már az sem. A konyhából szűrődött be kevés fény, de épp elég, hogy jól lássuk egymást.  

- Halljam a sztorikat! - néztem komolyan rá, de kedvesen mondtam. Kerülte a tekintettem. Csak oldalra nézett.

- Zayn... - mondta halkan. Nem akart erről beszélni.

- Will. Megértem, hogy nehéz, de muszáj tudnom. Velem élsz már egy éve, és nincsenek előtted titkaim. Te miért nem tudsz beszélni erről velem? - méltatlankodtam.

- Nem csak veled, senkivel. Soha senkinek nem meséltem még el elejétől a végéig a rossz-korszakomat. - felelte.

- Épp ideje, nem gondolod? Bízz bennem. Segítek. - hajoltam közelebb. Lehunyta a szemét. Gyorsabban kezdte venni a levegőt. - Baby nyugi. - csúsztam közelebb, és megfogtam a kezét.

- Rendben. - bólintott. - Anya és Apa repülőgép balesetben haltak meg. Még csak 16 voltam. Van róla fogalmad, milyen nehéz egy tinédzsernek a szülei elvesztése? Az egyetlen hozzátartozóm a nagymamám volt Magyarországon. Hozzá költöztem. Ritkán találkoztunk azelőtt, de nagyon szerettem. Sajnos azzal, hogy odakerültem csak nehézségeket okoztam neki. Egy év alatt borzalmas dolgokat tettem. Rászoktam  cigire és rendszeresen piáltam is. Ez nem lett volna nagyon vészes, de rossz helyre kerültem, és a drogokra is rákaptam. Egyedül voltam egy teljesen új helyen a szüleim nélkül. - kicsordult egy könnycseppje. Gyorsan letörölte. - Aztán megvertek, mert nem akartam bekapcsolódni egy buliba. Gondolták így tartom a szám. Bevált. Te vagy az első, akinek elmondom.  Ezután majdnem elraboltak, mert azt gondolták, kelendő prosti lennék. Szerencsére jött egy pasi, aki megmentett, de ezért cserébe kihasznált. Dorogos állapotba voltam, sajnálom. Ezután rátaláltam a táncra. Beleszerettem, és ez lett az új drogom. Ki tudtam fejezni magam. Az életem legmélyebb pontja akkor volt, mikor a nagyi is meghalt. Nem volt már miért tovább élnem. Gondoltam itt az idő, hogy a családommal legyek. Nem...nem... - mély levegőt vett, és továbbugrott. - A kórházban keltem. El akartam takarni azt a heget a csuklómon. Így került ide ez a tetoválás. - ütötte meg a mutatóujjával kétszer a Believe tetoválást. Megvizsgáltam. Sikerült neki eltakarni. Egyáltalán nem látszik. Ha nem mondja, azt hiszem csak egy divattetkó. - Mikor kiengedtek az egyik barátnőmhöz és a nővéréhez költöztem. Éppen, mikor 18 lettem, megnyertem azt a versenyt, és kiutaztam ide az iskolába. Elvégeztem, és azóta nincsenek gondjaim. - ért a végére.

A szívem szinte kiszakadt a helyéről, és az ő lelkébe szállt, hogy erősítse. De rájöttem, nincs rá szüksége. Ezt a lányt az élet tette erőssé, és az én szívem csak a helyes úton tartja. Vagy inkább engem tart ezzel helyes úton. Ritka az olyan ember, aki ennyi mindenen keresztül ment és utána még vissza tudott térni a helyes útra. Igaz, a múltja kísérti, és valószínűleg minden nap eszébe jut az az időszak, mégis képes mosolyogni, szeretni és tisztának maradni. Az ilyen emberek, akik érdemesek az életre csak kell egy "korlát", amire támaszkodhatnak. Szerelmemnek ez először a tánc volt, majd én.

- Sa...sajnálom Will. Én... itt vagyok neked. Már nem lesz több rossz. - öleltem meg.

- Tudom. Ezért nem akartam elmondani. Nem akartam, hogy sajnálj. Én tettem ezt, és csak a saját hibám.

- Baby, én azt sajnálom a legjobban, hogy nem találtam rád már korábban. Akkor ki tudtalak volna rántani ebből az egészből. Meg tudtalak volna menteni.

- Zayn, azt kell, hogy mondjam, jó volt ez így. Nem vagyok a legbüszkébb erre az időszakomra, és szeretném, ha kivernéd a fejedből, amit meséltem, de ha nem történik meg, nem lennék most ilyen. Nem edződtem volna meg, és nem találtam volna rá a táncra. Talán még most is egy idióta kiscsaj lennék, aki nem tudja megvédeni magát, és rohan a pasija válla mögé. Már bocs. - mosolyodott el a végére. Tetszett, hogy ennyire erős, és lazán kezeli a múltját.

- Én viszont büszke vagyok rád. - mosolyodtam el. Ő is így tett.

Ásított egyet.

- Menjünk aludni. De előtte még el kell rendeznünk a tetoválásod. - mondtam.

Hálásan mosolygott. Felmentünk a fürdőbe, és lecseréltük a fóliát, valamint bekentük a kenőccsel a bőrét. A pirosság már lement, de még látszott, hogy friss a tetkó. Szépen bekentem, majd bekötöttem neki. Ezután a szemébe néztem. Mosolygott, szinte a szeme is csillogott. Láttam rajta, hogy most egy hatalmas kő esett le a szívéről, amit már hosszú évek óta cipelt. Végre elmondta valakinek a múltját. Nem bírtam megállni, megcsókoltam. A derekánál fogva átkaroltam, és közelebb húztam magamhoz. Persze óvatosan, hogy az érzékeny bőre nem érjen a pólómhoz. Éreztem a teste melegét. A fejemben, még mindig ott motoszkált annak a tegnapi szörnyű napnak az emléke, mikor ezt hittem levesztem Will-t. Pedig már biztosan az enyém marad örökre.

Bedőltünk az ágyba. Nagyon hamar elaludtam. De nem hiszem, hogy sokáig tartott a békés éjszaka, mert Will forgolódására keltem. Mocorgott, majd kimászott az ágyból. Éppen a szélén ült.

- Will. Mit csinálsz? - kérdeztem álmosan, és nyitogattam a  szemem.

- Aludj Nyuszi. Csak elintézek valamit. - mosolygott, majd kiment.

Gondoltam, hogy csak szomjas vagy ilyesmi, de már fent vagyok szóval lényegtelen. Álmosan felálltam, és elindultam az ajtó irányába. A folyosón szétnéztem. Sötét volt, de a fürdőszoba ajtaja alatt halvány fény szűrődött ki. Zavartan felé botorkáltam. Lehetséges, hogy Will-nek ki kellett mennie a mosdóba, bár ő nem az a fajta, akire éjszaka rájön a pisilhetnék. Megzavarodtam. Óvatosan benyitottam, és bekukucskáltam. Will a pultnál állt, és a tetoválásáról szedte le a fóliát. Ekkor kivillant a bőre. Piros volt. Nagyon piros.

- Mi történt Baby? - léptem be. Ijedten felém fordult. - Mi lett vele? - vizsgáltam meg a vörös és kicsit dagadt bőrét.

- Nem tudom, de nagyon viszket és fáj. - ejtette le a kezét. - Nem bírtam aludni, mert bárhogy fordultam fájt, háton pedig képtelen vagyok aludni. - sóhajtott.

- Rendben. Hadd nézzem meg. - óvatosan megvizsgáltam.

A tetoválásnak nem volt gondja, csak a szokásos felesleges festék szivárgott kicsit. Eddig nem volt gond. Elvettem az egyik kis kéztörlőt, és bevizeztem a végét.  Óvatosan hozzányomtam, és megtisztítottam. Will magába szívta a levegőt. Nem volt neki kellemes az érintés, de tűrte.

- A pirosság és a fájdalom csak attól van, hogy még friss és ráfeküdtél, megnyomtad. A viszketést meg tudod, hogy gyógyul. - mondtam egyszerűen.

- Tudom, de ez az első, ami miatt nem tudok aludni. - húzta el a száját.

- Sajnálom. Próbálj meg háton vagy bal oldalt maradni. Eléggé rossz helyen van. Majd segítek. - közben bekötöttem neki ismét.

Visszamentünk a hálószobába, és bedőltünk az ágyba. Will háttal fordult nekem, így a bal oldalán feküdt, én pedig átkaroltam, hogy ne tudjon forgolódni.

- Köszönöm Zayn. Mindent. - mondta halkan. Tudtam, hogy a kézszorításra, az ápolásra és a szeretetre gondol.

- Nem. Én köszönöm. - nyomtam egy puszit a fejére.

Ha ő nincs még mindig elveszetten bolyonganék a cigiket darálva. De immár másodszor is leálltam, és olyan dolgokat is meg tudok oldani, amiket előtte nem. Úgy tűnik, ez a módszer bevált, mert nyugodtan aludtunk az este hátralevő részében.