III. 32. ~Kalandos interjú.*

Bekopogtak a kocsiablakon hozzám. Ijedten összerezzentem, és odakaptam a fejem. Csak egy sötét alakot láttam. Először persze, hogy mindenkinek a legrosszabb jut az eszébe. Hát nekem is. Mi van, ha egy rabló, aki elviszi a kocsim, és talán még meg is öl. Ez még nem is olyan vészes a jelenlegi helyzetemben. A leges legrosszabb eshetőség, ha Des az. Na azt nem élném túl, és valószínűleg ő sem, hisz megint csak elmennék. Vagy már én sem tudom. Óvatosan kinyitottam az ajtót. Az alak távolabb állt. Kiszálltam a kocsiból. Ekkor megláttam, ki az.

- Ian? - kerekedett ki a szemem.

- Te meg mit csinálsz itt éjszaka Niall? Tudtommal összetörted a lányom szívét. Már nincs jogod lecövekelni a házam előtt. - mondta kicsit ingerülten, de mégis kedvesen. Tudtam, hogy még nem utált meg. Valószínűleg felkeltettem, mivel egy köntös volt rajta, az alatt pedig pizsama.

- Sajnálom. Ez...bonyolult. - hajtottam le a fejem.

- Tudod, ha már úgyis felkeltettetek, bejöhetnél, és beszélhetnénk. - mondta kedvesen.

- Nem találkozhatok Destiny-vel. - húztam el a szám.

- Nyugalom, az előbb néztem be hozzá. Alszik, mint a bunda. Fel sem fog nekitűnni. - mosolygott, és elindult a ház fele. Lezártam a kocsit, és követtem.

 Bementünk a házba. Egyenesen a dolgozószobája felé vettük az irányt. Ijedten tekingettem a lépcsőre, mintha fellátnék Des szobájába, pedig ennek semmi esélye. Leültünk a kényelmes, fekete, bőr fotelekbe az ablak mellett.

- Hogyan vettél észre? - kérdeztem.

- Nyitott ablakkal szoktam aludni. Hallottam, hogy a lányom halkan mondogatja az erkélyen a te nevedet. Kinéztem az ablakon, és láttalak elrohanni a kertben. Szóval miért vertetek át Des-sel? Titokban még mindig együtt vagytok, csak nekem nem áruljátok el? Pedig Prücsök alakítása nagyon is élethű volt. - húzta fel a szemöldökét, és meregetett.

- Jó lenne. - húztam el a szám. Nehéz volt erről beszélni. - Tényleg szakítottunk. Egyszerűen csak látnom kellett, és gondoltam, senkinek nem okozok fájdalmat, talán csak magamnak, ha utoljára megnézem álmában. - mosolyodtam el kicsit.

- És ezért betörtél hozzám. - fejezte be a mondandóm.

- Így elég durván hangzik. Megértem, ha haragszol Ian, csak kérlek ne szólj Destiny-nek. Ha rájön, hogy itt jártam, és teljes szívemből szeretem, csak még nehezebb lesz neki elengedni. - kértem.

- Nem haragszom rád Niall. Igazság szerint, mérhetetlenül hálás vagyok neked, amiért ilyenre vagy képes, csak a lányom kedvéért. Vagyis a továbbtanulásáért. Tudom, hogy soha nem fogod tudni elengedni. Ilyenkor egy üresség van a mellkasodba. Tiszta szívből szereted a lányom, és csak az a fontos számodra, hogy boldog legyen. Kénytelen vagy nélküle leélni az életed bármennyire is fáj. De így hozta a sors. És tudod, hogy soha nem fogsz senkit sem úgy szeretni, mint Őt. - meredt ki az ablakon. Meglepődtem, és összezavarodtam.

- Pontosan. Ezt meg honnan tudod? - kérdeztem.

- Nekem is el kellett vesztenem Des anyját. Megszerettelek Niall, és nem akartam, hogy rátok is ez a sors várjon. Felőlem bemászhatsz minden este, de jobban örülnék, ha inkább az ajtót használod. Nincs kedvem újraszegelni a deszkákat. - mosolyodott el. Elkezdtem nevetni.

- Köszönöm, de nekem is el kell szakadnom valahogy. - húztam el a szám.

- Azért, ha legközelebb jössz, vagy kérdezni akarsz valamit...hát tudod a számom. Mielőtt felmászol, hívj fel, és nyitva hagyom az ajtót. - nevetett Ian.

- Rendben. - mosolyodtam el én is. - És sajnálom, hogy felvertelek. Én csak...nem is tudom, miért tettem ezt. Csak látni akartam, hogy el van nélkülem is. - rántottam meg a vállam.

- És mit láttál? - kis izgatottságot láttam rajta. Tényleg érdekli.

- Nem fog tudni elfelejteni egyhamar. Sírt álmában, és újraélte a szakítást. Aztán mikor beszéltem hozzá, megnyugodott, majd a nevem ismételgette. - feleltem szomorkásan. Fájt újra átélni ezt az emléket.

- Nagyon sajnálom Niall, de ha ez vígasztal, apai szemmel nézve helyesen cselekedtél. - hajolt előre, és bólintott egy aprót "köszönöm" képen.

- Remélem, nem fogom megbánni. De egyszer úgyis meg fogom még csókolni. Ha más nem csak álmába megint. - mondtam magabiztosan. Ian lepetten hátradőlt a fotelben. A szemöldökét felhúzta, és csak méregetett. Megzavarodtam. - Mi az?

- Des is pont ezt mondta, mikor vigasztalni próbáltam. Pont ugyanezt: "Úgyis meg fogom még csókolni" - mondta halkan.

- Igazán? - kerekedett ki a szemem.

- Tényleg egymásnak lettetek teremtve. - nevette el magát.

- Ez nem is kétséges. De nem akarlak ébren tartani. Már megyek is. Köszönök mindent. - álltam fel. Kimentünk az előszobába. Elköszöntem Ian-től, és leléptem. Szerencsére Des tényleg az igazak álmát aludta fent.

Hazamentem. Már nekem is ideje volt aludnom. Holnap hosszú napom lesz, bár ráérek csak 10-kor felkelni. Még szerencse, hisz még 4-kor is álmatlanul forgolódtam az ágyba. Elegem volt ebből a rohadt világból. Nem akartam emlékezni. Nem akartam emlékezni semmire sem. Egyedül akartam lenni jó sokáig. Egyáltalán nem hiányzott holnap az interjú. Ráadásul valamin show-ba megyünk, ahol a nő mindent tudni akar a szerelmi életünkről. Rohadt jó.

***

Álmosan léptem be az ajtón. Harry-éknél találkoztunk az interjú előtt. Kicsit elkéstem. Már fél 12 volt, és 11-re itt kellett volna lennem. Már mindegy. Mindenki a nappaliban ült.

- Niall! Jól vagy? Hallottam, mi történt. Sajnálom. Gyere át nyugodtan bármikor ha beszélgetni akarsz. - ölelt meg Leah egyből. Majd már el is rohant a boltba. A többi lány próbán volt. Így egy kocsival tudtunk menni 5-en.

- Köszi, de erre nem lesz szükség. Bocsánat, hogy késtem. - ásítottam.

- Mi történt veled az este? - nézett rám gyanakodva Zayn. Túlságosan is ismertek. Ilyenkor nem szeretem, hogy van 4 "testvérem". Elmeséltem. Csak tömören és gyorsan. Fájt volna részletesen elmondani. Fél 1-re mentünk az interjúra, ami azt jelentette hogy el kell indulnunk... éppen most. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Louis vezetett, ami azt jelentette, hogy egész úton dumáltunk. Ő a legpletykásabb, és nem bír csendbe maradni, mikor vezet. Bár amúgy se. Már csak 10 percre voltunk a stúdiótól. Muszáj volt megkérnem őket. Már nem volt sok idő.

- Srácok. Nem segítenétek ismét? Tudjátok, mint régen. - kértem őket. Biztos voltam benne, hogy tudják, mire gondolok.

- Persze, hogy segítünk. - mondta egyből Liam.

- Alap, Haver. - mondta Zayn is.

- Miben is? - kérdezte Harry zavartan.

- Haver, ne csináld már. - szólt rá Louis.  Úgy tűnik, tévedtem. Harry nem tudta.

- De tényleg nem tudom. - nevetett kínosan a kis göndör.

- Niall azt szeretné, ha megint segítenénk, hogy őszinte legyen a mosolya. - súgta neki halkan Zayn, de nem jött össze nagyon, mert még így is hallottam.

- Jaj, bocs. Persze. - kapott észbe egyből Harry is.

- Nincs para. Köszi Srácok. - mosolyodtam el kicsit. Istenem, de szeretem ezt a 4 bolond fiút. Ők a családom.

Bementünk a stúdióba. Egyből el is kaptak minket egy smink és hajigazításra. Lou már három nappal az interjú előtt elhozta nekünk a cuccokat, amiket fel kell vennünk, szóval azzal nem volt gond. A menedzserünk is itt volt és Paul is. Oldalról figyeltek. Aztán kezdődött is interjú. Lementünk a kicsi lépcsőn, és köszöntünk Amy-nek. Ez volt a hölgy neve.

- Szóval srácok. Gondolom tudjátok, hogy most csakis a csajok lesznek a téma. Kezdjük mondjuk az Olimpiával. Nos, Zayn, Liam és Louis. Ha jól hallottam, ti belógtatok a barátnőitekhez a színfalak mögé. Aztán kidobtak titeket a biztonságiak. Ez igaz? - kérdezte Amy.

- Sajnos igen. Mikor végeztek a lányok a tánccal, bekéredzkedtünk, de hamar rájöttek, és a biztonságiak végigkergettek minket a folyosón. - mesélte nevetne Louis.

- Nem tesznek jót nektek a barátnőitek. Egészen rosszfiúk letettek tőlük. - nevetett Amy.

- Ezt teszi a szerelem. - mondta Harry.

- Örülök, hogy ezt te mondtad. Veled akartam kezdeni Harry. Ha jól tudom, a te barátnőd Leah Crawford. Szép lány. - bevágtak róla egy képet a tévén. - Egy aranyos ajándékboltja van. Együtt is laktok. Nem félsz, hogy a sok directioner utálja a szerelemed? - kérdezte a hölgy.

- Szerintem, aki igazi directioner az elfogadja a szerelmünket. Hisz ők úgysem mennek sehova, és már hozzánk tartoznak. Arról nem is beszélve, hogy ők mind csodás, és aranyos lányok. Szóval nincs ok az utálatra. - mondta Harry.

- Értem. Liam. A te barátnőd, Rebecca Summer táncos, és modell is, igaz? - tért át Amy Liam-re.

- Nem. Ő csak táncos. Rebecca nem modell. - nevetett a fiú.

- Szóval nem modell? - kerekedett ki a szeme.

- Nem, de lehetne. - mosolyodott el Liam. Mindenki elkezdett nevetni.

- Már elterjedt a pletyka, hogy Csipkerózsikának hívod. Ez igaz? Miért?

- Igen, igaz. Azért hívom így, mert ő az én hercegnőm. - felelte szerelmesen bandatársam. A szívem összeszorult, és csak Des-re gondoltam. Nem is figyeltem. Amy ment sorba mindenkin. Én ültem legszélen, szóval még volt időm.

- Niall. Te jössz. A legjobbat hagytam utoljára. - mondta gonoszul. Gyanakodni kezdtem. - Ha jól tudom, tegnap este volt egy kis kalandod. - kikerekedett a szemem, és a szívem zakatolt. Louis csipkedni kezdett, de most nem tudtam nevetni. - Kezdjük az elején. Tegnap délután lefotózták a barátnődet, Destiny Staford-ot, amint sírva elhagyja a házad. - bevágtak róla egy képet. Istenem, milyen szép ez a lány. - Aztán este téged is láttak bemászni a lány házába. Ezután, mikor kijöttél sírtál, majd a kocsiba ültél minimum 10 percig. Ekkor Destiny édesapja kijött köntösben, és behívott. Utána már nem figyeltünk. Áruld el, mi volt ez az egész kaland?  - végig vágták be a képeket. Louis bíztatóan oldalba lökött. Mindenki elámult. Beszédre nyitottam a szám, de nem jött ki rajta szó. Csak bámultam a képéket, majd a tekintetem a srácokra kaptam. Bíztatóan és reménykedve néztek rám. Ezután Amy-re néztem. Elégedetten méregetett. Sikerült megtörnie egy ország előtt.

Szó nélkül felálltam, és kisétáltam.

- Állj! Mit csinálsz Niall? - szólongatott a főnök. Nem feleltem. Még szerencse, hogy ez nem élő adás volt. A menedzserhez mentem.

- Ez nem jelenhet meg. Des nem tudja, hogy ott jártam, és ez jól van így. Senki nem tudhatja meg. - mondtam.

- Mit vársz tőlem Niall? - kérdezte a férfi.

- Kérlek, intézd el, hogy ez ne legyen benne, és a képek ne kerüljenek ki. Elmondom, hogy szakítottunk, csak ne így. Des nem tudhatja meg, hogy ott jártam. Összetörne. - kértem.

- Megpróbálom, de ez csak akkor lehetséges, ha még nem kerültek fel a netre a képek.  - sóhajtott, és elindult.

- Niall... - jött oda Liam,és fogta meg a vállam.

Leráztam magamról a kezét, és otthagytam. Elmentem a mosdóba. Megmostam az arcom. A mosdókagyló fölé hajoltam. Megtámasztottam magam a pulton. Tudom, hogy Liam-nek nem esett jól, hogy ott hagytam. Rá mindig számíthattam. Mindig hozzá fordultam. Nem is tudom, miért. Talán mert ő a legérettebb. Bár lassan már mindenki megkomolyodik teljesen. Még Louis is. De biztosan megérti Liam, hogy ez most csak rontana a helyzeten. Egyszerűen bepánikoltam és lefagytam. Az semmiképpen nem következhet be, hogy Des megtudja a tegnap estét. Akkor végképp összetörne, és ezt nem akarom. Mélyen magamba szívtam a levegőt. Megtöröltem az arcom, és kimentem.

Szétnézni sem volt időm, a menedzser máris leállított.

- Niall. Elintéztem. Még nem kerültek ki a képek, és nem is fognak. Kitöröltettem az összeset, és szerződést kötöttem a főnökkel. Ne lesz gond. Ezt a részt pedig újravesszük. Már kitörölték a felvételt is. De azt el kell mondanod, hogy szakítottatok. Ennyit muszáj. Menni fog? Mert, ha gondolod, behazudhatjuk, hogy beteg vagy, és csak négyen jöttek el az interjúra. Ezzel csak az a gond, hogy lehet lekaptak minket a stúdió előtt. - magyarázta.  

- Nem kell még nagyobbat hazudni. Elmondom, hogy közös megegyezés alapján szakítottunk. - hajtottam le a fejem.

- Rendben. Akkor hajrá. Még van dolgunk. - bólintott.

Újravettük az interjút.

- Niall, te vagy az utolsó. Mi újság van a barátnőddel, Destiny Staford-dal? - kérdezte Amy, de láttam, hogy gonoszul méreget. Nem tetszett neki, hogy a jól eltervezett pletykája nem kerül napvilágra, de meg volt kötve a keze.

- Sajnos tegnap délután közös megegyezés alapján szakítottunk, mivel nem lenne időnk egymásra. Nekem is sok dolgom van, és Destiny-nek is kezdődik az egyetem. - magyaráztam. Louis ismét megcsípett. Ez azt jelenti, hogy túl szomorúan mondtam. Próbáltam korrigálni, de nem nagyon ment.

- Tegnap lekaptak titeket az Oxfordon. Oda fog járni a barátnőd? Elbeszélgetésen voltatok? - kérdezte.

- Igen. - bólintottam.

- Hát nem aranyos, hogy elkísérte a barátnőjét? - kérdezte a srácokat. Ők csak bólogattak. - Bár utána szakítottatok. - nézett rám komolyan. Próbált bosszút állni, de ehhez csak a fájdalom volt a fegyvere. Az igazság elpártolt tőle. Bár ez is épp elég volt. Így is majdnem megtörtem. De csak majdnem. Nem tudtam szólni semmit, csak bólintottam egyet, és lehajtottam a fejem. Louis sűrűn csipkedett. Olyan volt, mintha azt mondaná: "Túl szomorú, túl szomorú, túl szomorú...". Arrébb csúsztam. Rám kapta a tekintetét. Csak nyugtatóan lehunytam a szemem. Láttam a szemében, hogy megértette, mit szeretnék, majd visszafordult Amy-hez.

Az interjúnak hamar vége lett. Ránk csak 10 perc volt, mivel még voltak vendégei. Sietve elhagytuk a stúdiót. Mindenki csendbe volt.

- Srácok. Tudom, hogy miatta van ez a nagy csend. - törtem meg egyszer. Senki nem felelt, aztán Liam megadta magát.

- Sajnálom Niall. Soha nem lehet megszokni ezt a sok paparazit. Még hajnalban is követnek. - mondta Liam.

- Tudom Liam, oké? Srácok. Nem akarom, hogy sajnáljatok. Tudom, hogy csak segíteni akartok, de már nem vagyok kicsi, és ezzel egyedül kell megbirkóznom. - mondtam.

- Azért ránk mindig számíthatsz. - mondta Harry.

- Igen. Akár hajnali 3-kor is dörömbölhetsz az ablakunkon. - boxolt vállba Zayn.

- Oké. - mondtam.

Kifele bámultam az ablakon. Két éve még segítségért könyörögve borultam volna a srácok nyakába, de most valami megváltozott. Felnőtt lettem. Bár akkor sem voltam gyerek, mégis most érettebb vagyok, mint valaha. Feladtam a szerelmet a tanulásért. Ezt a két évvel ezelőtti énem nem tette volna meg. De azért még biztosan ott motoszkál bennem ez az éretlen, kisfiús rész, különben nem másztam volna be ilyen felelőtlenül Des-hez. Ez nagy hülyeség volt a részemről, bár ezt már a kocsiban is tudtam a ház előtt. Egy biztos: soha nem fogok még egyszer elkövetni ilyen meggondolatlan dolgot. Már nem csak én számítok. Már a banda, a karrier, a srácok és nem utolsó sorban Des is a középpontba került.