IV. 21. ~Kedvenc album.*

A srácok ma koncerteztek Skóciában. Két nap, egy éjszaka nélkülük. Késő délután mind a 3-an átcsődültek hozzánk. Des nem tudott jönni, hisz suliba volt. Gondoltuk, csapunk egy 4-es csajos estét. A nappali már tele volt rakva felfújt matracokkal, párnákkal és takarókkal. Nevetgéltünk, aztán bekapcsoltuk a tévét. Megnéztük az egyik sztárokkal foglalkozó hírműsort. Tudtuk, hogy lesz benne szó az 1D-ről. Izgatottan figyeltük a fejleményeket. Azután még volt pár hír, de már nem nagyon figyeltük. Inkább beszélgettünk. De egyszer valami megütötte a fülem.

- Hangosítsd fel! - kiabáltam Vicky-nek, mivel nála volt a távirányító.

Felvette, mi pedig figyelmesen hallgattuk az interjút Simonnal. Nagyon a szívemhez nőtt ez az ember, így kíváncsi voltam, mi lesz a téma.

- Mit gondolsz most, hogy vége lett az X-Factornak? Megérte átjönnöd egy másik országba? - kérdezte a riporter.

- Teljes mértékben. Brit vagyok, így Anglia marad a szívem csücske, de Amerikában is rengeteg a tehetség. Boldog vagyok, hogy egy új országban is kipróbálhattam magam, mint zsűri. - felelte Simon.

- Nincs rossz érzésed, hogy nem a te versenyződ nyert?

- Azt gondolom, hogy aki már eljut az élő show-ba mindenképpen nyertes. Lehet nem az én versenyzőm zsebelte be az első helyezett díját, de nem kell ahhoz nyerni, hogy elismerjék az embert és híressé váljon.

- Támogatni fogod a versenyzőidet?

- Természetesen. Már készítjük az albumokat. Nyár végére mindhárom csapatom kiadatja a CD-jét, szóval hajár srácok! Nyomás a bolt! - üzente a nézőknek Simon. Elmosolyodtam.

- Ha már az albumoknál tartunk. Sokan kíváncsiak, mi a kedvenced mostanában. De őszintén!

- Hát van egy kedvencem, de azzal bajba lesznek a nézők. - nevetett a férfi. - Azt sajnos nem találjátok meg a boltokban. Lehet ezért most meg fog rám haragudni az a lány, de a kedvenc albumom Leah Crawford-tól az I Love You. - nevetett. A szemem kikerekedett.

- Micsoda? - álltam fel, és mentem a tévé elé.

- Ez egy készülőben lévő album? - kérdezte a riporter.

- Ne mondj semmit Simon léci! Ne mondj semmit! - kérleltem a tévét, mintha meghallaná Simon.

- Már készen van, de ez nem lesz kiadatva sajnos soha. Ennek a lánynak csodás hangja van, viszont nem akar híres lenni. Ez az album ajándék volt Karácsonyra. Ezért most meg fog rám haragudni, de készítettem magamnak egy második példányt. Azt gondoltam, emlék lesz, de teljesen rákattantam. - nevetett.

- Ez a Leah nem ismert már egy-két dologról? - kérdezte óvatosan egy női hang. Nem láttuk a riportert, csak a mikrofont, amit Simon szájához tartott, mikor beszélt.

- De. - felelte Simon vigyorral az arcán. - Sajnálom, de nekem most mennem kell. Nemsoká indul a gépem vissza Angliába. - magyarázta.

- Rendben. Köszönöm az interjút, és jó utat. - felelte a női hang.

Vége lett az interjúnak. A műsor is váltott. Zavarta lépkedtem vissza a kanapéhoz, és lehuppantam rá. A gondolatok kavarogtak a fejemben. Most mindenki tudja, hogy van egy albumom titokban. Mindenki, beleértve a directionereket. Még jobban fognak utálni, mint eddig.

- Leah jól vagy? - guggoltak le mellém a csajok. Zavartan rájuk kaptam a tekintetem.

- Jól, csak fel kell hívnom valakit. - fogtam meg a telefonom, ami az asztalon pihent.

Kiválasztottam a megfelelő számot, majd elkezdtem hívni. Kis idő után fel is vette egy hang.

- Szia Leah. - köszönt a mély férfi hang.

- Simon. Miért mondtad el? - támadtam le egyből. A lányok csak idegesen figyeltek.

- Az interjú? - kérdezte nevetve.

- Ez nem vicces Simon. Most láttam. Tisztában vagy vele, hányan fognak most megutálni. Így is ezrek utálnak, mert Harry-vel vagyok. Azt fogják gondolni, kihasználom, hogy híres legyek. - ejtettem le tehetetlenül a szabad kezem. Rebecca nyugtatóan végigsimított a karomon.

- Nyugalom Leah. Ez nem jelent semmit. Elmondtam, hogy nem akarod kiadatni, csak ajándék volt. Nincs gáz. Senki nem fogja azt hinni kihasználod Harry-t. - magyarázta.

- Dehogynem. - idegeskedtem.

- Figyelj Leah! Ha mégis valaki emiatt pattogna, majd én leállítom. De hidd el, senki nem fog haragudni rád, mert örömet akartál szerezni Harry-nek. Ha mégis, mondom, majd elrendezem. - nyugtatott.

- Hálás vagyok neked Simon a segítségért, de miért nem mondtad, hogy csináltál egy második CD-t is?

- Mert tudtam, hogy elleneznéd. Nem hiszed el, hogy király hangod van. De mennem kell ne haragudj. Várnak rám. Sajnálom, és ne aggódj, senki nem fog beszólni a CD miatt. Szia Leah.

- Hát remélem. Szia. - köszöntem el, majd kinyomtam.

- Na? - kérdezte egyből Vicky.

- Szerinte nem lesz ebből gond, mert csak örömet akartam szerezni Harry-nek, és nem adattam ki a lemezt. Ezért nem szólhatnak be a rajongók.

- Igaza van. - mosolygott Vicky.

- Ne akadj meg ezen Leah. Minden rendben lesz, pláne ha Simon is azt mondja. - mosolygott Reb.

- Menjünk bulizni. - pattan fel Will.

Elnevettem magam, és felálltam.

- De ajánlom, hogy most már tényleg nagy buli legyen az este.

Kicsinosítottuk magunkat. Egyszerűbb volt minden, hogy itt voltak mellettem a csajok. De természetes, hogy így könnyebben megy a sminkelés meg az öltözködés. Segítenek eldönteni mindent.

Aztán megérkeztünk valami szórakozóhely elé. Nem akartunk a Funky Buddha-ba menni, így egy új hely mellett döntöttünk. Még Jaymi mesélt róla, én meg továbbadtam a csajoknak, így gondoltuk, most megnézzük. Kívülről semmi érdekes nem volt, de mikor bementünk...az egész hely fényekben úszott. Fehér, világoskékkel kivilágított, félkör alakú bárpultok voltak egymás mellett. A sarkokban voltak a fekete bőrkanapék és asztalok. Középen egy hatalmas tánctér terült el, ahol már jópár ember mozogott. Pár oszlop nyúlt a plafon felé, amelyek lilán voltak megvilágítva. Nagyon jól nézett ki az egész hely. A zene is elnyerte a tetszésünk. A bárpulthoz mentünk, és kértünk magunknak italt. Leültünk egy asztalhoz. Kihozták az italaink. A fekete tálcán 3 pohár pihent, Rebecca ugyanis nem iszik. Tudtuk, hogy Whisky van benne, mégis lilán játszott. A poharak aljába ugyanis lámpa volt szerelve, ami ilyen fényt adott neki.  Hihetetlenül királyul nézett ki. Nagyon tetszett. Megittuk a bemelegítő kört, majd mentünk táncolni. Nem akartunk sokat inni az este. 

Eltáncolgattunk 4-en, mikor rám jött a pisilhetnék.

- Csajok lelépek a mosdóba. - kiabálta a zenébe.

- Veled megyek. - mondta Rebecca.

Bólintottam. Nem tudtuk, merre lehet a vécé, csak sejtettük. Elindultunk a bárpultok fele. Oldalt vitt lefele egy lépcső. Egy mosdó jel és egy "S" betű. Nem tudtam az mit jelent, de ott van lent a vécé, ahova nekem más nagyon ki kellett mennem a koktailoktól. Lebaktattunk a lépcsőn. Kevés volt a fény, de jól láttam. Balra volt a női mosdó, bementünk. Végezvén, elindultunk ki. Felfelé lépkedtünk a lépcsőn. Oldalt egy pasi támaszkodott a falnak. Óvatosan mentem el mellette, mivel a keskeny lépcsőn nem akartam neki menni, de ő úgy döntött, máshogy lesz. Középre állt, így kénytelenek lettünk volna a falhoz nyomódva, szűkösen elaraszolni mellette.

- Kicsit arrébb állnál? - kérdezte Rebecca teljesen udvariasan.

- Hova sietsz Cica? Még csak most jöttetek. Nem gondoltam volna, hogy itt futok össze veled, de ha már így alakult, szerintem nem kéne rád még az a pár fehérnemű sem. - vigyorgott gonoszul.

- Hogy mondtad? - lepődött meg Rebecca. Az én szemem is kikerekedett.

- Nem hittem, hogy itt találkozok össze egy Victorai's Secret modellel, de nincs ellenemre. Imádlak Cica. Nekem nincs kedved pózolni? A barátnőd is igen jó bőr. Hozhatod Őt is. - mért végig engem, majd perverzül elkezdett vigyorogni.

- Bocs, de nekünk ilyenekre, mint te nincs időnk! - fogtam meg lefagyott barátnőm kezét, és húzni kezdtem a srác mellett felfele a lépcsőn. Direkt úgy mentem el mellette, hogy a falhoz ne érjek, de az ő vállát meglökjem. Mivel kicsi volt a hely, nagyot sikerült rajta löknöm. Tovább tipegtem felfele a lépcsőn. Alig tettem pár lépést, Rebecca megtorpant. Zavartan kaptam hátra a fejem. A srác elkapta barátnőm karját.

- Most engedj el! - sziszegte mérgesen Rebecca. Ilyennek még csak nagyon ritkán láttam.

- Szeretem a vadságot. Nem érdekel, hogy van barátod. - vigyorgott a srác, mintha meg sem hallotta volna.

- Engem viszont igen, és most engedj el, vagy megbánod. Egy telefonnal az egész életedet tönkre tudom tenni, úgyhogy most szépen leveszed rólam a kezed, és az este hátralevő részében békén hagysz. - mondta nyugodtan, de mégis villámló szemekkel Rebecca. Én is megijedtem tőle, pedig a legjobb barátnője vagyok.

- Nyugalom Cica. - engedte el lassan a pasi, és hátralépett egy lépést, de a perverz vigyor továbbra sem fagyott le az arcáról.

- Köszönöm. - mondta lenézőn a lány, majd megfordult, és elindultunk.

Ahogy mentünk fel a lépcsőn, még hallottam egy fütyülést, amit majdnem elnyomott a zene. Egyre jobban felment bennem a pumpa, de nem vettük magamra. Mintha meg sem hallottuk volna. Szerencsére ez jól ment hála a rajongóknak.

Visszasiettünk a lányokhoz, de mivel táncoltak, ketten ültünk le a kanapéra.

- Amúgy kit akartál felhívni? - kérdeztem óvatosan. Erre nagyon kíváncsi voltam.

- Nem tudom. Reméltem, hogy beveszi, és nem kell beégnem. - nevette el magát. Én is csatlakoztam.

- A kis hazudós. Jó volt. - bólogattam elismerően.

- Leah, léci ne mondd el senkinek ezt. - kérte halkan.

- Jó, de miért?

- Mert nem akarom, hogy Liam visszahallja. Az ilyenektől félt a legjobban, mikor modellkedni kezdtem.

- Rendben, nem mondom el. - hebegtem halkan.

Zavart voltam. Nem értettem, miért nem akarja elmondani a szerelmének és élettársának. Még ha félti is Liam, akkor sem tehet semmit, de joga van tudni. Mindegy, ez az Ő dolguk. Én nem kavarok be, és avatkozok bele.

(Nem tudom elmondani, ha megöl, vagy megerősít)

***

- Te jó ég! - hallottam reggel meglepően közelről.

Nagyon ismerős hang volt.  Az a hang, amely oly' sokat jelentett számomra. Álmosan kinyitottam a szemem. A fejembe őrjítő fájdalom nyilallt. A lányokat láttam magam előtt, amint a földön alszanak. Én valahogy a kanapén ébredtem hason, takaró nélkül. Pedig tisztán emlékszem mindenre, de azt nem tudom, hogy kerültem fel ide, mikor a földön aludtam el Rebecca mellett, a takaróm alatt. Magamba szívtam a levegőt, és feltoltam magam. A könyökömön támaszkodva, hason megdörzsöltem az arcom. Lépteket hallottam a kanapé mögül. Álmosan felültem, és arra fordítottam a fejem.

- Te jó ég. Mi történt veletek? - jött Harry elém kezében Molly-val.

Nehéz volt visszatartania a nevetést édes száján, de a szemében aggodalom ült. Elengedte a táskáját, ami halkan puffant a földön, majd a kanapé végéhez jött. Molly-t mellém helyezte, majd óvatosan átlendült, és mellém huppant a világos bőrre. Aggodalmasan mért végig.

- Ahogy magatokra hagyunk titeket, vad bulit rendeztek? - nevetett halkan, nehogy felkeltse a többieket. Molly dörgölőzni kezdett Harry-hez. Örült, hogy itthon van. Én is kaptam szerelmemtől egy puszit, majd feleltem.

- De pia szagod van. - nevetett. Mérgesen néztem, rá, mire kaptam egy puszit. Ezzel jóvá is tette. Válaszoltam az előző kérdésére.

- Nem. Elmentünk egy helyre, de nem ittunk sokat. Mindenre emlékszek. - végigmértem a szobán és saját magamon, majd helyesbítettem. - Majdnem mindenre.

- Hihetetlenek vagytok. - igazította meg a trikómat, ami össze-vissza állt rajtam.

Nálam ez már csak így van. A pizsama felsőm általában egy nagy, bő trikó, ami reggelre mindenhogy áll, csak úgy nem, ahogy kéne. Tűrtem, ahogyan forgatja rajtam az anyagot, hisz szinte teljesen elfordult. Én őt vizslattam. Édes, féloldalas mosoly pihent az arcán. Néha-néha szívdöglesztően felnézett rám, ami rabul ejtett.

- Most már tűrhetően áll. - simította meg az arcom jelezve, hogy kész vagyok. Hálásan rámosolyogtam. - Mire nem emlékszel?

- Csak arra, hogyan kerültem fel ide. Még rémlik, hogy lent aludtam el. - néztem le a többiekre, akik még mindig édesen szuszogtak a földön. - Hogyhogy reggel jöttetek haza?

- Reggel? Kicsim délután 4 van. - nevetett.

- Micsoda? Komolyan átaludtuk az egész napot? - kerekedett ki a szemem.

Mondjuk nem mintha baj lett volna, hisz senkinek nem volt ma dolga, és eleve 5-kor értünk haza.

Harry éppen nyitotta volna a száját, hogy mond valamit, de ekkor elkezdett csörögni egy telefon. Tudtam, hogy ez nem az én csengőhangom, mégis összerezzentem. Mindenki megmozdult, majd Will kezdett álmosan nyöszörögni elsőnek. Ő a bal oldalán feküdt.

- Francba! - nyöszörögte halkan, majd a párna alatt kezdett kotorászni. Kivette a telefonját, és anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, felvette. A jobb füléhez emelte a készüléket, és álmosan beleszólt.

- Igen?...Halkabban Nyuszi, megsüketülök. - motyogta. A szeme még mindig csukva volt. Nem csoda, hogy megsüketül, mikor én is hallottam Zayn ideges hangját a vonal másik végén. Bár azt nem értettem, mit mond. - Leah-éknál...Várj! - álmosan kinyitotta a szemét, és végigmérte a szobát, majd a szeme megakadt Harry-n. - Itt van már...Nem...Várj már, még csak most keltem...5-kor értük haza...Nem. Te ezerszer rosszabb vagy nálam. - jelentette ki, majd a hajába tűrt, és egy nagy tincset a frufrujából jobbra fordított. Közben a többiek is nyitogatták a szemüket, és felültek. Harry oldalra fordított fejjel köhögött párat. - Jó, oké...Én is. - mondta a végét már mosolyogva, majd kinyomta a telefont. Hozzánk fordult.

- Mindjárt betör Zayn, ne ijedjetek meg. - nyújtotta ki az egyik kezét az ajtó fele, majd visszaejtette a fejét a párnára, és lehunyta a szemét.

- Szépen átaludtuk a napot. - bólogatott elismerően, álmos fejjel Rebecca.

- Az biztos. Gratulálok. - nevetett Harry mellettem.

- Ideje hazamennem Lou-hoz. Már biztos keres. - áll fel Vicky lassan. Így nem szédült meg.

Ekkor Zayn rontott be a hátsó ajtón, és felénk vette az irányt. Végigmért minket, majd elnevette magát.

- Úristen. Mekkora bulit hagyhattunk ki tegnap este. - huppant le Zayn Will mellé a takaróra.

- Nem is volt olyan vészes, csak sokáig tartott. - motyogta a lány csukott szemmel. Vicky és Rebecca felvonult öltözni.

- Azért remélem, eszedbe jutottam. - puszilta meg Will haját Zayn.

- Hogy is felejthetnélek el! - ült fel a lány, és nyomott egy álmos puszit a srác arcára.  

- Mi léptünk haza. - jött le Rebecca, majd utána Vicky is.

- A srácok már biztos keresnek minket is. - magyarázta Vicky.

Gyorsan leléptek. Bár ez nem csoda. Siettek haza a srácokhoz. Aztán Will és Zayn is lelépett. Hárman maradtunk. Harry, Molly és én. Már nagyon hiányzott ez a srác, pedig csak két napra ment. Mostanában egyre több időt töltünk külön, de ez a munkájával jár. Megértem és büszke vagyok rá. Nem akarom, hogy még miattam is idegeskedjen.

- És mit csinálunk ma? - kérdezte kicsit rekedten, majd megköszörülte a torkát.

- Úgy érted, abban a pár órában, ami hátra van a napból? - nevettem. 

- Nézzünk egy filmet!

- Rendben. - bólintottam.