IV. 15. ~Ajánlat.*

Leah szemszögéből:

A Karácsony mesésen telt. Nálunk csődült össze az egész família. Harry és az én családom is. De ezt egyáltalán nem bántuk, bár azt sem, mikor elutaztak. Már kellett a nyugalom. Ahogy elnéztem, a többieknél is így volt ez. De a Karácsony már csak ilyen. Csodás díszek, csodás fa, csodás ételek, csodás ajándékok, és egy idő után már bosszantó család. De mint minden ez is eltelt. Immáron 28.-a volt, és én ismét egy jól megszokott mozdulatsort végeztem  tükör előtt. Sminkeltem magam.

- Kicsim, nem akarok elkésni! - jött be az ajtón Harry.

Fekete farmer, és fehér ing volt rajta, míg én egy sötétbarna garbós, hosszú ujjú mini egybe ruhát viseltem, amin néhány helyen fehér prém díszelgett.

- Mehetünk. - fordultam felé.

- Csinos vagy. - mosolyodott el.

- Köszönöm. Te is igazán elegáns lettél. - igazítottam meg a gallérját.

Lementünk és felöltöztünk a kinti hideghez. Én a sötétkék kabátomat vettem fel, és egy világos barna, fehér prémes, apró csízmát, míg Harry a barna kabátjába és cipőjébe bújt bele. Beültünk a terepjáróba és elindultunk. Izgatottan hajtottunk a megfelelő címre. Én igazság szerint kicsit féltem tőle, de már nincs mit tenni. Ilyen sok idő után már nincs visszaút. Megálltunk a megadott cím előtt. A parkolóban rengeteg autó pihent. Alig találtunk magunknak helyet. Végül besétáltunk az épületbe. Mindenfele emberek nyüzsögtek. Még szerencse, hogy egy többszintes épületről volt szó. Hatalmas volt ez a hely. Beálltunk a sorba a jegyeshez.

- Nekünk belépőnk van. - mutatta fel Harry két kis meghívót.

- Rendben. Jó szórakozást. - mosolygott  hölgy, majd beengedett minket. Megálltunk a táblánál, amin a művészek nevei voltak kiírva. Megvizsgáltuk, majd megtaláltuk a mi emberünk. Harry végighúzta az ujját a néven.

- Darell Foster, 2. emelet. - mondta, majd a lépcsőhöz mentünk.

Felsétáltunk a világosbarna szőnyeggel borított lépcsőkön. Mellettünk mindenfele emberek beszélgettek. Látszott rajtuk, hogy nagyon kifinomultak és tehetősek. Te jó isten, hova hívott minket Darell. Végül megérkeztünk a megfelelő emeletre, és végignéztünk a helyen.

- Nézd Kicsim! - fordított Harry az első kép felé, amit meglátott. Én voltam rajta. Az én arcom mosolygott vissza rám, csak sokkal nagyobban.

- Hűh. - lepődtem meg, és zavartan álltam önmagam előtt.

- Csodaszép vagy. - karolta át a derekam Harry.

Pirulva szétnéztem. Nem tetszett ez a helyzet. A terembe szétszórtan hevertek a képet többek között a rólam készültek is. Az emberek az arcomat bámulták, és összesúgtak. Zavart ez az egész. Nem tudtam, mit gondolnak rólam. Aztán kiszúrtam a Darell arcát pár emberrel beszélgetni. Ő is észrevett és elmosolyodott. Megveregette a férfi vállát, majd elnézést kérve felénk jött.

- Sziasztok. Örülök, hogy eljöttetek. - ölelt meg minket.

- Csak természetes. - feleltem.

- Csodás képeid vannak. - nézett szét a terembe Harry.

- Kösz. Ezt jó hallani egy világsztártól. - nevetett Darell. Harry is csatlakozott. - Leah, mindenki oda van a képeidért. Bocs, hogy ezt mondom Harry, de jó dicsekedni a barátnőddel. - lökte oldalba szerelmemet.

- Tudom, de azért okosan. Ő az enyém. - fonta a karjait a derekam köré még szorosabban.

- Nyugalom. - nevetett a művész.

- Darell ki ez a sok ember. Senkit nem ismerek. - néztem szét, és kérdeztem óvatosan. Ugyanis az emberek nyüzsögtek minden fele. Nagyon sokan voltak.

- Többnyire befektetők és multimilliomosok. Remélem tetszenek nekik a képeim, és támogatnak. - magyarázta.

- Én is remélem. Megérdemled. - mosolyogtam.

- Hát nagyon sok mindenkinek tetszenek a képeim, de a tieid nyerték meg őket a legjobban. Egyre inkább azt kérdezgetik, ki ez a lány.

Erre nem tudtam, mi felelni, csak elpirultam. Szerencsére nem is kellett, ugyanis Darell elnézést kérve elrohant egy férfihoz.

- Kicsim lassan népszerűbb leszel, mint én. - nevetett halkan Harry, miközben végignéztük Darell képeit.

- Tudod, hogy én nem akarok az lenni.

- Tudom, bár nem értem az okát. Neked még annyit sem kéne szenvedned érte, mint nekem. Elég a szépséged.

- Te is nagyon jól tudod, hogy nem én tetszek az embereknek, hanem az, hogy a barátnőd vagyok. - feleltem, de nem néztem Harry-re. Egy képet csodáltam, amin egy lány ül egy nálánál kisebb szobában összegubózódva. Hogy tud Darell ilyen csodás képeket készíteni?!

- Ebben nagyon tévedsz. Nélkülem is meg tudtad volna valósítani az álmaidat.

- A legnagyobbat nem. - feleltem.

- Melyiket? Az ajándékboltot? Dehogynem. - rántotta meg a vállát.

- Nem. A legnagyobb álmom Te voltam, csak akkor még nem tudtam, hogy akit kerestem Harry Styles-ba találom meg. - nyomtam egy puszit az arcára.

- Ha most nem nyilvános helyen lennénk, ezért olyan csókjutalmat kapnál... - suttogta a fülembe.

- A francba. Kellett nekünk eljönni. - nevettem halkan, hogy csak ő hallja, hisz nem gondoltam komolyan. Nem bántam meg, hogy eljöttünk, bár azt a jutalmat nagyon is kívántam.

- Csinálsz velem egy képet magad előtt? - kérdezte Harry nevetve, mikor megálltunk egy arcképem előtt.

- Persze. - bólintottam.

- Uram, csinálna rólunk egy képet? - kérdezte meg Harry az éppen mellettünk álló férfit.

- Persze. - vette el a férfi a telefont. Megálltunk Harry-vel a képem mellett, és mosolyogni kezdtünk. Mikor kész lett a kép, boldogan nyugtáztuk, hogy remek lett. De a férfi még nem lépett le, csak engem méregetett.

- Elnézést Kisasszony. Ugye maga van azon képen? - kapkodta a fejét köztem, és a kép között.

- Igen. - mosolyodtam el.

- Engedje meg, hogy elmondjam; maga gyönyörű. Elnézést, még be sem mutatkoztam. Hogyan lehetek ilyen udvariatlan. Szóljon rám, Kedves. - nevetett a férfi. - Ed Razek vagyok. - nyomott egy csókot a kézfejemre. Kicsit elpirultam ettől. Még soha nem csináltak ilyet velem azelőtt.

- Leah Crawford. Ő pedig Harry, a barátom. - mosolyogtam, majd bemutattam a mellettem egyre idegesebben ácsorgó fiút.

- Örvednek Fiam. Nagyon szerencsésnek mondhatja magát. - ráztak kezet, majd ismét felém fordult az idős férfi. - Nos Leah. Tudja, én vagyok a marketingigazgató a Victoria's Secret-nél. Nagyon örülnék, ha az angyalaink között tudhatnánk magát is. Tudom, hogy ez kicsit gyors. Általában nem így szoktuk intézni, de magában van valami különleges, ami a képeken igencsak előjön. Nem jönne be holnap az irodámba? Már ha nem haragszik, hogy 30.-án zavarom ezzel. - kérdezte. Megfogott a férfi szavaiban rejlő udvariasság. Igazán rokonszenves volt számomra.

- Az ajánlata igazán hízelgő és nagylelkű, de...- akartam belekezdeni, de a férfi belém fojtotta a szót.

- Kérem ne mondjon nemet. Legalább gondolja meg. Holnap egész nap bármikor kereshet bent leszek. Itt a névjegyem. Kérem. Gondolja át. Remélem helyesen fog dönteni. - nyomott a kezembe egy is névjegykártyát. - Örültem Harry.  - mosolygott szerelmemre majd lelépett.

Zavartan néztem Harry-re. Ő sem tudott, mit mondani. Mindkettőnknek kattogott az agya.

- Leah... - kezdett bele.

- Ne. - vágtam rá egyből.

- ...majd otthon. - felelte. Bólintottam.

Nagyon sokáig nézegettük még a képeket. Végigjártuk az emeleteket, majd elköszöntünk Darell-től, és haza indultunk. Én próbáltam húzni még egy kicsit az időt a bevásárlással meg egyebekkel, de egyszer ígyis-úgyis szembe kellett néznem Harry-vel és az ajánlattal, amit kaptam. Ennek az ideje most jött el. Most, mikor a nappali fele mentünk.

Harry lehúzott a kanapéra, és várt. Várta, hogy én kezdjem el. De nekem egy hang sem jött ki a torkomon. Rettegtem ettől a pillanattól, mióta beszéltem azzal a férfival. Mélyen magába szívta a levegőt, és elkezdte Ő, mikor látta, én nem vagyok rá képes.

- Kicsim...ha szeretnél modellkedni, én nem tartalak vissza. Támogatni foglak mindenben. - mondta halkan. A szívem a szavai hallatán összeszorult. Úgy éreztem, nem jut bele több vér, amit pumpálhatna. Ez az érzés fojtogatott belülről.

- Én...nem akarok modellkedni. Pláne nem a Victoria's Secret-nél. Nem lennék képes apró fehérneműkben billegni tudva, hogy férfiak sokasága bámul meg, miközben otthon Te vársz rám. Ez...nem fair. - magyaráztam lassan.

- Miattam, ne utasítsd vissza. Ha te boldog lennél, én is. Nem mindennap kap az ember ilyen ajánlatot. - fogta meg a kezem.

- De én nem szeretném Harry. Ez nem az én világom. Darell képei még elmentek, de nem lennék képes bugyiban a kamera elé állni.

- Tényleg ezt szeretnéd? Ki sem akarod próbálni magad? Nem akarom, hogy később megbánd, ha kihagyod.

- Nem fogom. Hidd el. Csak azt sajnálom, hogy visszautasítok, egy ilyen udvarias embert. Bemegyek holnap hozzá, hogy elmondjam neki. Nincs szívem telefonon közölni vele. - húztam el a szám.

- Kicsim, kérlek gondold át! Nem akarom, hogy miattam hagyj ki egy ilyen lehetőséget.

- Átgondoltam Harry. Nem vállalom. Ez nem az én világom, és nem is akarom, hogy az legyen.

- Ahogy akarod Kicsim. - bólintott.

Látszólag nem bánta, hogy így érzem. Gondolom, ő sem akart féltékenykedni. Kitudja mit adtak volna rám, vagy inkább mit nem. Persze kicsit irigykedtem a VS modellekre, de soha nem lettem volna a helyükben. Inkább csak a szépségük tett iriggyé. De csak minimálisan. Aztán megszereztem Harry-t, és rájöttem, nem kell modellnek lennem, hogy megtaláljam a tökéletes férfit.

- Arra viszont kíváncsi lennék, milyen jutalomra gondoltál. - mosolyogtam gonoszul.

Vigyorogni kezdett. Hirtelen elkapta a derekam, és az ölébe rántott. A térdemmel támaszkodtam a kanapé két szélén. Harry kezét a fenekemen pihentette, majd közeledni kezdett felém. Alig vártam, hogy a mézédes ajka az enyémhez érjen. Már csak pár centi. De az a pár centi nem tűnt el. Sőt. Még több lett, mikor Harry telefonja jelzett egyet. Előkotorta a zsebéből, a combom alól a készüléket, majd megnézte.

- Mi az? - kérdeztem.

- Twitter. - rántotta meg a vállát, és gyorsan lezárta a telefont. Közben egy pillanatra sem nézett a szemembe. Ez furcsa volt, és ismerős.

- És mit írtak? - faggattam tovább.

- Csak a rajongók jelölgetnek meg butaságokban. Bírom, mikor azt hiszik, nem látom, pedig nagyon is figyelem. - nézett oldalra. Az arcát vizslattam. Nem mutatott semmilyen érzelmes sem, és nem nézett a szemembe. Ez zavart.

- Hadd nézzem! - vettem el a telefonját, és felnyitottam a billentyűzetzárat. Már álmomban is be tudtam volna írni: 2202.

- Hidd el, semmi érdekes. Inkább folytassuk, ahol abbahagytuk. - vette ki a kezemből a telefont, mielőtt bármit is láthattam volna, és ismét letámadta az ajkaim.

Akármennyire is imádtam a csókját, elfordítottam a fejem. Komolyan néztem a szemébe.

- Harry, mi van a telefonodon, amit nem kéne látnom? - vettem fel óvatosan a készüléket a kanapéról. Nem szólt semmit, csak sóhajtva oldalra fordított a fejét. Fél szemmel az arcát lestem, majd a szemem a telefonjára tévedt. Twitteren tényleg megjelölte egy rajongó, de nem mindegy, hogy miben. Ő is feltette azt a képet, amit ma csináltunk, csak volt rajta egy "apró" változás. Az én fejem helyére valami undorító szörny volt bevágva, a háttérben lévő fényképem pedig össze volt firkálva. A lány azt írta hozzá: "@Harry_Styles miért maradsz vele? Még csak nem is szép? Csak veled akar híres lenni! Nem hiszem el, hogy nem látod mekkora k*?&%. " A szám kicsit szétnyílt, de nem nagyon. Azon át kapkodtam a levegőt. Ez nagyon nem esett jól. Lehajtottam a fejem, és a kezem leejtettem Harry hasára a telefont. Ekkor eszméltem, hol is ülök. Lemásztam róla, és a kanapéra huppantam. Lehajtottam a fejem. A szemem csípték a könnyek. Nem egyszerű úgy az életem, hogy kismillióan utálnak a szerelmem miatt.

- Leah... - ült kicsit oldalt Harry, hogy teljesen közel tudjon hajolni az arcomhoz.

- Igaza van. - feleltem halkan. Alig jött ki hang a torkomon.

- Nem volt igaza Leah! Te... - kezdett bele, de ekkor a szemébe fúrtam erős, komoly tekintetem, ami belé fojtotta a szót.

- Tényleg így nézek ki melletted. Mint egy szörny. Én nem akarom, hogy azt hidd, kihasznállak a karrierem érdekében. Még csak nem is akarok híres lenni. Higgy nekem! - kétségbeesés sütött a hangomból. Harry szája apróra nyílt, és vette a levegőt a beszédhez.

- Nyugalom Kicsim. Én nem hiszek ezeknek a rossz indulatú beszólásoknak. A rajongók azt hiszik, hogy nem is veszem észre őket, pedig mindent látom. Nekem is lenne hozzá egy-két szavam, de tartanom kell magam. Hidd el, nekem te vagy a legszebb. Ne törődj ezekkel! - simogatta az arcom.

- Neked lehet tartanod kell magad, de nekem nem! - jelentettem ki határozottan.

Megragadtam a telefonom, és megkerestem ezt a gonosz tweet-et. Vadul gépelni kezdtem. Harry oldalról figyelte mit írok.

- Jól meggondoltad Kicsim? Biztos harcba akarsz szállni?

- Igen. Nem fogom eltűrni ezt tovább. Elegem van belőle. - jelentettem ki, majd rányomtam a megosztás gombra. Harry elismerően bólogatott. Megjelent az én hozzászólásom a kép alatt. Mivel másé nem volt előttem, ezért elég feltűnő volt. De nem bántam. Hadd lássa meg a véleményem. Ez állt benne: "Lehet, nem vagyok szép. Lehet, nem vagyok modell, de Harry mégis szeret. Nem a külsőm, hanem a belsőm miatt. Mert én nem akarok rosszat szándékosan másoknak. Nem akarok tönkretenni egy kapcsolatot, amikor így is nehezen sikerül együtt maradni a sok rosszakaró miatt. Szóval köszönöm, hogy felnyitottad Harry szemét, milyen is vagy valójában."

Lehet, Harry nem szállhatott szembe a rajongóival, de én megtehettem. Pláne, ha ilyeneket mondanak rólam. Az is lehet, hogy ezzel még többen megutálnak, de nem érdekelt. Ahonnan én jöttem (Budapest mélyéről), ott nem viselik el, hogy az embert csak úgy lehordják mindennek. De ahonnan Harry jött (angol kisváros), ott a legfontosabbak a külsőségek. Ezért tetteti a banda, hogy nem látja ezeket a tweeteket. De én nem vagyok a One Direction tagja. Nyugodtan megvédhetem magam.