IV. 16. ~Victoria's Secret.*

Izgatottan léptünk be Rebeccával olyan 10 fele a liftbe. Elrángattam magammal. Nem akartam egyedül jönni. Harry dolgozott, így ő volt az első gondolatom.

- Izgulsz Leah? - nyomta be a 6. emelet gombját.

- Nem, csak véletlen rándul egyfolytában görcsbe a gyomrom. Olyan rendes ez az ember, nekem pedig vissza kell utasítanom. - húztam el a szám.

- Sajnálom, de ha nem akarod, hát mondd meg. Inkább, mint hogy belecsöppensz valamibe, amire nem vágysz. - nyugtatott. Tudtam, hogy Ő szeretne modellkedni, de jelen pillanatban jobban lekötötte a tánc.

- Igazad van.

A lift ajtaja kinyílt, mi pedig egy pulttal találtuk szembe magunkat. A fapult túloldalán egy kedves arcú, szőke hölgy ült. Hozzá siettünk.

- Jó napot! Leah Crawford vagyok. Mr. Razek-hez jöttünk. Azt mondta, bármikor zavarhatom ma. - magyaráztam.

- Ms. Crawford. Említette. Menjenek nyugodtan. - mosolygott a hölgy.

- Köszönjük. - feleltük.

Elindultunk a nagy, szürke ajtó fele. Óvatosan bekopogtam, majd benyitottam. Mr. Razek az asztalnál ült. Felnézett ránk az iratok mögül. Ahogy meglátott  minket, elmosolyodott.

- Leah! Kérem jöjjenek, üljenek le! Örülök, hogy eljött. - csókolta meg ismét a kézfejem az asztalon át, majd Rebecca kezét ragadta meg.

- És ki ez az angyal? - méregette a lányt. Láttam, amint barátnőm elpirul.

- Rebecca Summer vagyok. - felelte halkan a lány.

- Kedves nyugodtan lehet bátrabb. Én nem harapok. - nevetett a férfi, majd leültünk.

(Az élet mindig felajánl neked egy második esélyt. Ezt hívják holnapnak)

- Nos Leah. Megfontolta az ajánlatom? - kérdezte.

- Meg, és akármennyire is nagylelkű, vissza kell utasítanom.

- Jól meggondolta? Ez nagy lehetőség.

- Igen, és hálás vagyok érte, de amit akartam, már elértem, és nem szeretnék ebbe belefogni. - magyaráztam határozottan.

- Nagyon sajnálom, hogy így látja. Viszont úgy tűnik, hozott nekem még egy angyalt. Úgy érzem magam, mint Charlie, csak maguk ketten vannak, nem hárman. Így ketten nagyon szép párost alkotnának a képeken, de ha csak az egyikkőjüket tudom meggyőzni, már megérte. Maga is egy természetes szépség Kedves.  - fordult immár Rebeccához. Barátnőm zavartan pislogott.

- Hogy én?

- Igen. Nem mondták még, hogy modellkednie kéne? - mosolygott a férfi.

- Hát nem is tudom. Én táncos vagyok. - hebegte barátnőm.

- Gondolhattam volna. - mérte végig az alakját. - És nincs kedve elgondolkodni a pályaváltáson?

- Úgy érti, hogy legyek modell a Victoria's Secret-nél? - lepődött meg a lány.

- Természetesen. Van egy olyan érzésem, hogy magában hatalmas lehetőségek rejlenek.

- Hűh...hát erre nem tudok mit felelni.

- Remélem, nem utasít vissza, mint a barátnője. Fáj a szívem, ha egy nap két ilyen csodás lányt is el kellene engednünk. - vigyorgott ellenállhatatlanul a férfi. Láttam, hogy barátnőm hezitál. Ezt Ed is kiszúrta. - Rebecca, kérem gondolja meg. Ha gondolja, még ma visszajöhet, de fel is hívhat. Nem akarom, hogy kárba vesszen a szépsége, ha fogalmazhatok így. - nevetett, és a kezébe nyomott egy ugyanolyan kártyát, mint amilyet én kaptam még tegnap. Holnap már csak délelőtt leszek bent, és után majd csak 2.-ától. De bármikor hívhat. Akár hajnalba is. Fel fogom venni. Magának bármikor. - mosolygott.

- Köszönöm Mr. Razek. Meggondolom. - mosolygott a lány.

- Azt pedig szörnyen sajnálom, hogy Leah nem dicsőíti szépségével az angyalainkat. Remélem maga csatlakozik a családunkhoz. - mosolygott a férfi ránk. Én nem sajnáltam annyira.

Elköszöntünk, és kimentem az irodából.

- Gratulálok Reb. - mosolyogtam rá a liftben. Csak elhúzta a száját. - Miért nem örülsz? Mi a baj?

- Mit fog szólni hozzá Liam. - nyomta be a fölszint gombját.

- Beszéld meg Liam-mel, és szerintem vállald el. Tökéletes vagy. - bíztattam. Én soha nem vágytam erre, de tudtam, ő nagyon is. Mindig táncos vagy modell akart lenni. És most egyszerre mindkettő összejöhet neki.

Rebecca szemszögéből:

Ez az ajánlat...fel sem tudom fogni. A Victoria's Secret engem szeretne modellnek. Olyan hihetetlen ez az egész, mintha álmodnék. De nem tudom, mit szólna hozzá Liam. Nekem Ő a legfontosabb, de ezzel a munkával lehet szétszakadunk. Viszont együtt dolgozhatnék megannyira híres modellel. Én. Egy átlagos magyar lány. Hazamentünk Leah-val. Kitettem a házuk előtt, majd megálltam a bejárónkon. A kocsim mellett kiszúrtam Liam autóját. Itthon van. Hazaért. Ez nagyszerű. Akkor meg is tudom beszélni vele ezt az egészet. Bementem a házba, lekaptam a kabátom, és a konyha fele vettem az irányt. Tudtam, hogy ott fog ülni a bárpultnál, és a gépét bújja. Mindig ezt teszi.

- Szia Csipkerózsika. - pattant fel egyből, ahogy meglátott. Hozzám sietett, és megölelt. - Hol voltál?

- Tudod, Leah kapott egy ajánlatot a Victoria's Secret-től, és elmentem vele visszautasítani. - magyaráztam.

- Ez annyira Leah-ra jellemző. Képes kihagyni egy ilyen jó ajánlatot.

- Nos, örülök, hogy  jónak látod, mert mikor meglátott Mr. Razek, engem is meghívott az angyalai közé. Ez hatalmas lehetőség. Ilyen egyszerűen nem gyakori a bekerülés. - kezdtem bele óvatosan de a mutatóujját az ajkaimhoz nyomta, jelezve, hogy álljak meg. Zavartan nézett rám.

- Akkor te egy Victoria's Secret modell lettél? Apró fehérneműkben fogsz pózolni? - kérdezte elhaló hangon.

- Nem. Még nem vagyok az, és ha nem akarod, nem is leszek. Előbb hazajöttem megbeszélni veled a dolgot. - feleltem. A szemembe pánik ült. Ha ő nem akarja, természetesen nem vállalom el, de egy érszem mégis kiabál, hisz erre vágytam. Mindig is modell vagy táncos akartam lenni.

- Nem. El kell vállalnod. Ez nagy lehetőség. - bólintott határozottan.

- Liam, ha nem akarsz úgy látni, mondd meg. Nekem te vagy a legfontosabb.

- Örülök a sikerednek. Mondj igent! - nyomott egy puszit a homlokomra, majd kiment a konyhából.

(Igent fogok mondani minden jó dolognak, ami jön az utamon.)

Zavartan álltam egyhelyben. Nem értettem. Láttam, hogy rossz ez neki, mégis bíztat. Teljesen összezavarodtam. Nem akartam olyat tenni, amivel megbánthatom, de ő nem mondja el, mit szeretne. Ez így nem fair. Akkor mégis honnan jöjjek rá?! Kirohantam a konyhából, és a háló felé siettem, mivel a nappali üres volt. Jó volt a sejtésem. Liam az ágy szélén ült. Arcát a kezeibe temette, és a könyökét a térdén támasztotta. Nem értettem a reakcióját a híremre. Hozzá mentem, leguggoltam elé. Óvatosan megfogtam a csuklóját, és lehúztam az arcáról a kezét. A csodás barna szemei elővillantak, és engem kezdtek fürkészni. Félelmet látta bennük.

- Nem értem Liam. Mi a baj? Bíztatsz, de látom, hogy nem esik jól.

- Nem akarom, hogy miattam kihagyd ezt. Azt egész életedben bánni fogod, és én leszek az oka. - hadarta halkan.

- Semmit nem bánok meg, amit érted teszek.

- Most ezt mondod, de idővel meg fogsz utálni, mert visszatartottalak. Ezt nem akarom. - nem tudtam rá mit felelni. Ne láttam a jövőt, de abba biztos voltam, hogy soha nem fogom utálni Őt. Soha!

- Nem foglak megutálni. Sokkal jobban utálnám magam, ha azok ellenére modellkednék, hogy tudom; neked fájdalmat okozok. - simítottam meg a combját, hisz még mindig guggoltam előtte.

- Ne tedd tőlem függővé az életed. Én nem vagyok biztos pont. Csak az érzéseidre és az akaratodra szabad hallgatnod. - csóválta meg a fejét szomorúan.

- Mi az, hogy nem vagy biztos pont?

- Nem szabad az én érdekemben döntéseket hoznod. Ha nem a saját akaratod szerint cselekedsz, azt később megbánhatod.

- Nem értem. Ha most ezt mondod, miért esik rosszul a hírem? - zavarodtam meg. Bíztat is, meg nem is. Most mi van? Sóhajtott, majd belekezdett.

- Egyszerűen csak féltetek. Már egyszer bajba kerültél a szépséged miatt, és ennek a veszélye csak fokozódik, ha apró ruhákban billegsz, amiknek az a célja, hogy a lehető legtöbbet mutassák. - emlékeztetett arra az éjszakára Magyarországon.

Megremegtem az emlékektől. Ez volt az egyik olyan, amit próbáltam elfelejteni, de nem ment. Még most is gyakran álmodtam azzal a férfival, pedig tudtam, nem árthat nekem. Ez egy olyan szörnyűség volt számomra, ami rajtam hagyta a bélyegét, és valószínű, soha nem fogom tudni lerázni magamról. Liam felnyitotta a szemem. Elkezdtem remegni, és már egyáltalán nem vágytam a modellkedésre. Aztán eszembe jutott, hogy a többi angyalnak sem esett soha baja, pedig már jó pár éve benne vannak a szakmában. Nem tudtam, mi legyen. Liam folytatta, így a gondolataim félbeszakadtak.

- Bár tudom erős vagy, de féltelek. Tudom, hogy nem lennél a régi, ha még egy ilyen trauma érne. A másik pedig, hogy utálok féltékeny lenni, de egyben szeretné büszke lenni rád, mikor a magazinok címlapjáról mosolyogsz vissza rám. - mosolyodott el a végér kicsit.

- Köszönöm Liam. De én nem félek. Régen szeretnék modell lenni, és végre van rá lehetőségem. Féltékenykedned meg felesleges, mert soha nem fogok találni még egy olyan édes srácot, mint te. Belőled csak egy van, és az az egy is az enyém. - mosolyodtam el, és feltoltam magam térdelésbe, hogy közelebb kerüljek az arcához. Ő is kivillantotta a fogait.

- Szeretlek.

Megemelt, majd gyorsan összezárta a lábait, és az ölébe húzott. Én voltam a magasabb. Háh. Ilyen is ritkán van. A kezeit olyan szorosan font össze a derekamon, hogy a hasamat érintette az ellentétes keze. Ezzel teljesen eltüntette köztünk a távolságot, ami egyáltalán nem volt ellenemre. Ajkait az enyémekre nyomta. Mézédes ajka szinte könyörgött a bejutásért, amit én szívesen megadtam neki. Egyikőnk sem akart véget vetni ennek az édes elfoglaltságnak, pláne mikor mi olyan ritkán csókolunk így, de végül levegőt kapkodva váltunk el. Liam arcára széles vigyor telepedett, ami elvarázsolt.

- Mire vársz? Még ma vállald el!

A szemem kikerekedett a meglepetéstől. Jól esett, hogy sikerült meggyőznöm, és bíztat. Aprót bólintottam.

***

Egy óra múlva már a nem is olyan rég elhagyott lifttel mentünk fel a megfelelő emeletre. Liam végig fogta a kezem, ami nagyon megnyugtatott. Összemosolyogtunk, majd kinyílt az ajtó. Megint a szőke nővel találtam szembe magam, aki kicsit elnevette magát, mikor meglátott.

- Ms. Summer menjen nyugodtan. Azt hiszem Mr. Razek már nagyon várta. 

- Köszönöm. - mosolyogtam, és az ajtó felé húztam Liam-et.

Óvatosan bekopogtam, majd bementünk. Mr. Razek ezúttal a laptopját bújta. Felnézett ránk, és még szélesebb vigyor jelent meg az arcán, mint az előző találkozásunkkor.

- Rebecca. Annyira örülök, hogy visszajött. - csókolta meg ismét a kézfejem. Ezt soha nem tudnám megszokni. Olyan...furcsa, de mégis udvarias gesztus. Majd a férfi Liam-hez fordult.

- Ed Razek. - rázta meg szerelmem kezét.

- Liam Payne. - mérte végig szerelmem alig észrevehetően a férfit.

- Hát persze. Egy ilyen csodás lánynak, persze, hogy egy világsztár a barátja. - ültünk le, és nevetni kezdett. Liam-mel csak összemosolyogtunk. Büszke voltam a sikereire, és azt hiszem, ő is az enyémekre.

- Hogyan döntött Rebecca? Remélem csatlakozik az angyalokhoz. Igazán köztük a helye.

- Köszönöm Mr. Razek, nagyon szeretnék csatlakozni. - mosolyogtam, és talán kicsit félénken is beszéltem, amit a férfi észrevett.

- Ennek hihetetlenül örülök, de Kedves. Miért beszél ilyen félénken? Maga csodás, felnőtt nő, aki immár Victoria's Secret modell is. Semmi oka nincs félni. - mosolygott.

- Ez egy kicsit új még nekem.

- Majd megszokja. Nos, bátorkodtam maga után nézni kicsit, remélem nem gond. - csak elmosolyodtam. - Láttam a sikereit táncosként. Az Olimpia, Pixie Lott, az X-Factor és természetesen a One Direction turné. - mosolygott Liam-re, aki csak elnevette magát. - Ja, és pár képet felküldtem az igazgatósághoz magáról. Egyből kaptam is egy telefont, hogy el ne merem engedni mMgácskát. Sajnos barátnőjéről is ezt mondták, de az nem jött össze. - húzta el a száját. - Szóval ki is nyomtattam a szerződés papírjait. Először csak fél évre szól, de ha hozza szokásos szépségét, és megkedveli ezt az életet, természetesen meghosszabbíthatjuk.

Tolt elém pár papírt.

- De Mr. Razek. Még azt sem tudom, mit kéne majd csinálnom. Nekem ebbe nincs gyakorlatom. - néztem rá zavartan.

- Elnézést a sietségemért. Csak természetes, hogy először szeretné kipróbálni magát, és látni a feladatát. Azt hiszem éppen folyik lent egy fotózás. Nézzünk be! - állt fel.

Mi is követük a példáját.

Kimentünk az irodából, egyenesen a liftbe. Mr. Razek megnyomta az 1. emelet gombját. Lementünk, majd egyenesen a folyosó végén lévő nagy ajtó fele vettük az irányt. Egy fotóstúdióba érkeztünk, ahol éppen nagyban folyt a munka. A gép villogott, ahogy készítette a művész a képeket. Egy lány éppen pózolt a fehér háttér előtt egy motorral. Egyből megismertem. Mosolyogva hozzá siettem, és oldalról figyeltem. Ekkora szerencsém, hogy lehet. Pont vele futok össze. Észrevett, és intett a fotónak, hogy állj. Vigyorogva hozzám sietett. Csak egy lenge fehérnemű volt rajta, de nem zavarta. Megölelt.

- Rebecca. - az a vékony lány olyan erővel szorongatott, hogy alig kaptam levegőt. Végül elengedett, és én is meg tudtam szólalni.

- Szia Barbi.

- De régen láttalak. Hogy vagy? Mit csinálsz itt? - kérdezte izgatottan.

- Látom ismeritek egymást. Hiába egy nemzetiség. - jött hozzánk Mr. Razek.

- Rebecca te is? - örült meg Palvin Bari.

- Még nem hivatalos. Kicsit félek tőle. - feleltem.

- Pedig nincs miért. Én imádom ezt a munkát. A világ legjobbja. - áradozott pörögve.

- Rebecca nem akarsz beállni Barbihoz? Legalább kipróbálod magad. Ha benne vagy szerintem, úgyis aláírjuk még ma a szerződést, és meg is jelenhetnek a képek. - mosolygott a férfi.

- Hát nem is tudom... - hebegtem félénken.

- Rebecca ne csináld már! Itt leszek melletted. Megmutatom, hogy kell. - bíztatott Barbi is.

- Liam, nem haragszol? - fordultam hozzá.

- Hogy haragudnék? Már én is kíváncsi vagyok rátok. - nyomott egy puszit az arcomra az eddig oldalt, csendben ácsorgó fiú.

- Remek. Akkor emberek egy-kettő. - tapsolt kettőt Mr. Razek, mire három hölgy fogott közre, és bevitt az öltözőbe oldalt.

Rám adtak egy vajszínű fehérnemű-szettet, ami valójában nagyon is tetszett, de éreztem, ahogy elpirulok ennyire lenge öltözetben. Nem voltam ehhez szokva. Ezután átkerültem egy székbe, ahol sminkeltek, és a hajam igazították. Idegesen markolásztam a karfát. Barbi jött hozzám. Leült a mellettem lévő székbe, és felém fordult. Beszélgetni kezdtünk.

- Annyira örülök, hogy te is itt leszel. Ez király hely Rebecca. El sem hiszed, milyen szerencsések vagyunk. A kamera miatt meg ne aggódj. Csak tégy úgy, mintha Liam állna előtted. Én is Kristófot képzelem oda. Hidd el, beválik.

- Barbi én még soha nem csináltam ilyet. 

- Csak légy önmagad. Táncos vagy! Mintha lazán mozognál. Hidd el, nem lesz gond. Imádni fogod.

- Barbi, te mindig fehérneműbe pózolsz? - kérdezem óvatosan.

- Nem mindig. Van, hogy ruha-szetteket reklámozok. De értem mire gondolsz. Nyugi, nem kell levetkőzni teljesen soha. Volt már, hogy csak bugyiba voltam, de mindig eltakarod a felsőtested valamivel. Ha mással nem, a kezeddel. Ne aggódj. - legyintett.

- Te könnyen beszélsz. És mit fog szólni ehhez Liam? - hebegtem lepetten.

- Az előbb beszéltem vele. Nagyon büszke rád. Pont azt mondta, hogy róluk is keringenek a neten alsógatyás vagy netán meztelen képek, de téged ez soha nem zavart. Nagyon, de nagyon büszke lesz rád, mikor a magazinokból mosolyogsz rá. Ezt ő mondta.

- Tényleg így gondolja? - mosolyodtam el, miközben egy nő a hajam göndörítette be kicsit, hogy úgy tűnjön, mintha kócos lennék, de mégse.

- Igen. Szóval ne aggódj Rebecca. Csak légy természetes. - bíztatott.

- Rendben.

- Mehetsz! - mondta a nő mögöttem.

Felálltam, és megvizsgáltam magam a tükörben. Tényleg igazi modellt varázsoltak belőlem. Ez tetszett. Végre igazán csinosnak éreztem magam a bőrömben. Liam-hez siettem, míg Barbi a fehér háttér elé állt be. A motor valahova eltűnt. Biztos kivitték.

- Csodaszép vagy. - mosolygott Liam.

- Köszönöm. Biztos nem esik rosszul? - kérdeztem óvatosan.

- Teljesen biztos. Büszke vagyok rád. Na siess Csipkerózsika. Sok sikert! - nyomott egy puszit az arcomra.

Visszamentem Barbi mellé. Gondolom a fotóst tájékoztatták a helyzetről, ugyanis már a nevemen szólított.

- Sok sikert! - mondta magyarul, egészen halkan Barbi, hogy csak én halljam.  Elmosolyodtam, és beálltunk egymás mellé.

- Csodás lányok. Oldalra! - mondta a fotós.

Egyszerű volt, hogy utasított, hogyan helyezkedjünk, és az is jól esett, hogy bíztatott. Még soha nem csináltam ilyet azelőtt, de piszkosul tetszett. Éreztem, hogy ez az én helyem, és nekem el kell fogadnom ezt az ajánlatot. Fél szemmel láttam, amint Liam és Mr. Razek beszélget. Közben engem figyeltek. Nem Barbit, engem, és mosolyogva méregettek. Ezek szerint jól csinálom. Végül befejeztük a fotózást. Kaptunk Barbival egy-egy halványrózsaszín köntöst, amit fel is vettünk, és átnéztük közösen a képeket. Mindenki el volt tőlünk ájulva, nekem pedig jól esett az elismerés, bár nem tudtam, mitől lesz remek egy fotó.

- Akkor én hagyok egy kis gondolkodási időt. Addig egyeztetek Monicával. - mondta Mr. Razek, és kiment a irodájából. Már itt ültünk teljesen felöltözve. Liam felém fordult, mikor kettesben maradtunk. A hajamon és az arcomon látszott a fotózás maradványa.

- Élvezted Csipkerózsika?

- Nagyon. - vigyorogtam.

- Akkor ezt meg is beszéltük. - mosolygott.

- Liam, téged nem zavar, hogy lehet, csak bugyiban fogok kamera elé állni? - kérdeztem óvatosan.

- Ha te ezt szeretnéd, támogatlak.

- Köszönöm. És a rajongóid, mit fognak szólni?

- Kit érdekel? Amúgy ha ez izgat, gondolj bele, hogy te mennyi rajongót fogsz gyűjteni magadnak. - nevetett.

- Gondolod, hogy nekem is lesznek? - lepődtem  meg.

- Persze. Nagyon büszke vagyok rád Csipkerózsika. Mindig is az leszek, bárhogy állsz kamera elé, mert szeretlek. - fogta meg a kezem, és mosolygott rám kedvesen.

- Köszönöm. - nyomtam egy puszit az arcára.

A szám Liam arcán, Liam arca a számon, Mr. Razek pedig az ajtóban.

- De szép is a fiatal szerelem. Nos mire jutottak? - ült le az íróasztal mögé velünk szembe.

- Szeretném aláírni. Mennyi időre is szól a szerződés?

- 1 év. Bátorkodtam meghosszabbítani. - mosolygott.

Gyorsan átfutottam én is és Liam is. Elvégre neki több gyakorlata van az ilyen papírokban. Helyesnek találtuk mindketten, így aláírtam.

- Azt hiszem most már kimondhatom, hogy tegeződjünk, rendben?

- Rendben, köszönöm.

- Nos, Rebecca. Nagy örömmel köszöntelek a Victoria's  Secret angyalai között. Itt a helyed.

Kezet fogtunk. Mr. Razek elmagyarázta, hogy ünnepeljem meg a szerződés holnap este, hisz 31.-e lesz, szilveszter, és az újévet kezdhetem is fotózással 2.-án. Már alig várom. Soha nem hittem, hogy ez velem fog megtörténni...és tessék...