IV. 12. ~Mit tettél?*

Már mindenkinek volt karácsonyfája, csak nekünk nem. Most tényleg az utolsó pillanatra hagytuk, pedig nem direkt. Véletlen volt. De ma elmentünk szétnézi egy tökéletes fa után. Már 20.-a volt. Istenem, mindjárt Karácsony. Már annyira várom. Olyan király lesz. Végül Harry-vel kinéztünk egy tökéletes, nagy fenyőfát. Azt mondták, ez nem szúr és nem is hullajtja el a levelét egy hamar. Nagyon szép, magas és szimmetrikus volt, így e mellett döntöttünk. A hazaszállítás egy külön kihívás volt számunkra. Harry a kocsi tetejére erősítette a fát, és óvatosan hazavezettünk.

Beálltunk az udvarra, és elkezdtük leszedni a kocsi tetejéről. Így még a garázsba sem állhattunk be, szóval bárki nyugodtan lefotózhatott minket az utcáról, de nem érdekelt. Abban a pillanatban semmivel nem törődtem, csak nevettem, hogy hogyan lehetünk ilyen szerencsétlenek. Végül sikerült bevinni fát, és felállítani a nappal sarkába, a tévé mellé. Nem kellett sok, hogy elérje plafont, pedig nem volt kicsi házunk. Székre kellett állnom, hogy fel tudjam díszíteni. Harry adogatta a díszeket, én pedig felraktam őket, a megfelelő helyre. Pontosabban csak próbáltam, mivel a fa másik oldalát nem értem el. Mérgesen leszálltam a székről.

- Van egy ötletem. Ülj a nyakamba! - guggolt le Harry.

- Mi? Nem! - nevettem.

- Miért? Olyan pici vagy, hogy még úgy sem érjük el a palafont. - nevetett.

- Gonosz! - játszottam a durcit.

- Gyere már! - hajtotta le a fejét, és még lejjebb hajolt a guggolásban.

- Rendben, de okosan! - másztam a nyakába.

Amint Harry biztosan érzett a nyakába, felpattant. De sajnos ezt túl gyorsan tette, így én hátra dőltem, és majdnem leestem. Ijedten a fejéhez kaptam. Egyik kézzel az állába kapaszkodtam, míg a másikkal a hajába, amit egy fájdalmas nyögéssel nyugtázott.

- Harry, kérlek, vigyázz már rám! - nevettem a nyakából.

- Tudod, hogy sosem hagynám, hogy bajod essen. - felelte.

- Köszönöm. Akkor adj egy ezüst gömböt! - nyújtottam le a kezem.

És ez így ment egészen addig, míg végül a földről is elértük a díszítendő területet. Mikor már csak az utolsó simításokat végeztem a székről, Harry két bögre forró csokit hozott be. Végeztem, és hozzá mente a kanapéhoz .

- Szép lett. - mérte végig vigyorogva a fánkat.

- Meseszép. - helyeseltem.

Belekortyoltam a forró csokiba. Harry mindig tudta, hogyan kell csinálni. Most is tett bele nekem sok apró kis mályvacukrot. Ő nem szerette, ha van benne, de én imádtam. Mikor lenyeltem a kortyot, nevetni kezdett, és rám mutogatott.

- Mi az? - értetlenkedtem.

- A...a kakaó. - nyögdécselte. Annyira nevetett, hogy nem bírta kimondani.

- Mondjad már Harry! - nevettem kínosan.

- Bajszod van....a kakaó.

- És te kinevetsz? Gonosz vagy? - töröltem meg a szám, és leültem a kanapéra.

- Jól van, na. Pillanat. - nyomott egy puszit az arcomra.

Kiment a konyhába. A telefonja az asztalon pihent. Kinéztem utána, de nem láttam. Gondoltam, itt a remek alkalom a bosszúra. Felkaptam a telefonját, és felmentem Twitterre. Kis gondolkodás után arra jutottam, hogy nem kéne nagyon durva dolgot kiírni a rajongók miatt, így ez a szöveg lett Harry legfrissebb állapota: I'm the devil. Who wants a bit of punishment for Christmas? (Én vagyok az ördög. Ki akar egy kis büntetést Karácsonyra?). Immár én is ördög lettem, de nem érdekelt. Édes a bosszú. Már előre nevettem a sok vicces hozzászóláson, ami érkezni fog a rajongók részéről. Lenyomtam oldalt a telefonján a kis gombot ezzel lenémítva a készüléket, majd képernyővel lefelé gyorsan visszatettem az eredeti helyére. Így nem látja vagy hallja meg az értesítőket, és nem törli ki még jó darabig a tweetet.

(Forró csokoládé egy hideg, téli napon.)

Harry egy adag sütivel a kezében visszatért.

- Mit nézzünk? - fogta meg a távirányítót.

Végül a Christmas Carol mellett döntöttünk. Imádtam ezt a filmet. Az egyik kedvencem. Soha nem tudom megunni, de csak a régebb fajta animációs formáját szeretem. Szerencsére pont az ment. Már minimum 1 óra telt el, mikor reklámba Harry megfogta a telefonját. De most  a szokásosnál több értesítője virított a képernyőn. Elkezdett lefelé gurulni, majd megunta, mert nem ért a végére. Nagyon sok volt.

- Mik ezek? - lepődött meg, majd feloldotta az egyiket, így belelépett a Twitterbe.

Meglátta, mihez is szóltak hozzá. Vagy 1000-en írták alá, hogy én kérek büntetést. Fulladoztam a nevetéstől mellette. - Ez nem volt vicces Leah. - de azért ezt nevetve mondta. Valamit nagyon elkezdett írni.  Ekkor megcsörrent a telefonom. Felvettem, és azt láttam, hogy Harry megjelölt valamiben Twitteren. Megnyitottam. Azt írta ki: "@Leah_Crawford haha...funny...really funny...You'll still get it back...I'll be really evil."  (@Leah_Crawford haha...vicces...nagyon vicces...Ezt még vissza fogod kapni...Tényleg ördög leszek.)

- Húúú, de félek. - nevettem Harry-re.

- Helyes.

Elkezdett csikizni, én pedig rugdosni ennek hatására.

- Jól van. Harry elég. Visszakaptam. - kiabáltam nevetve.

- Még nem elég. Ki a leggonoszabb nő a világon? - kérdezte gonoszul.

- Te! - fogtam meg a karjait, csak sajnos így nekem is foglalt lett mindkét kezem.

- Én? A leggonoszabb NŐ? - hangsúlyozta az utolsó szót.

 Nyakamhoz hajolt, és belefújt. Nevetve felhúztam a vállam.

- Jól van, akkor én. Nézzük már a filmet!

- Így van. - bólintott.

Láttam rajta, hogy komolyan mondta, így óvatosan elengedtem a kezeit. Mindketten jól tudtuk, hogy ha akarta volna, ő  maga is le tudta volna fejteni a csuklóiról a szorításom, hisz jóval erősebb volt nálam, de nem tette.

Tovább néztük a filmet, aztán reklám jött. Szétnéztem a szobába.

- Harry, hol van Molly?

- Talán a kosarába, nem tudom. - rántotta meg a vállát.

- Nem is érdekel? - néztem rá zavartan.

- Biztos ott van, de ha nem hiszed, nézd meg. - valami fogkrém reklámot figyelt.

A reakciója láttán zavartan ugyan, de feltámolyogtam a hálóba. A villany felkapcsolása nélkül belestem az ajtón. Molly tényleg ott feküdt a kosarában, és édesen szuszogott. Mosolyogva, kicsit megkönnyebbülten baktattam le a nappaliba. Harry nekem háttal ült a kanapén lehajtott fejjel. Lehuppantam mellé. Ekkor megláttam, mit néz.

- Harry, a telefonom! - kaptam ki a kezéből, és gyorsan lezártam. Nem akartam, hogy visszaadja a kiírásos dolgot. De nem Twitteren volt fent.

Üveges tekintetét rám emelte. Szomorúság, és harag sütött csodás zöld szemeiből.

- Hogy tehetted Leah? - kérdezte halkan.

Láttam, küszködik, hogy ne kiabáljon. A keze ökölbe feszült mérgében. Zavartan néztem a szemeibe.

- Mit?

- Megcsaltál. Hogy tehetted? - emelte feljebb a hangerőt, de még nem kiabált.

- Micsoda? Dehogy csaltalak meg. - lepődtem meg. Ezt meg honnan veszi?!

- Legalább már ne tagadd, Leah! - és itt kitört belőle a kiabálás. Felpattant és szó szerint leüvöltötte a fejem. Még soha nem csinált ilyet. - Bizonygatom itt, hogy mindig megvédelek, pedig van más aki megtenné. Azt hittem, ha valaki miatt elhagysz, az Péter lesz, nem holmi Jaymi! Hogy tehetted? Én szerettelek! Mindennél jobban. Mit tudott ő adni, amit én nem? - akadt ki. Megszólalni sem tudtam.

- Miről beszélsz Harry? Szeretlek. Nem csaltalak meg! Soha nem tenném. - álltam fel én is, és mondtam hangosabban.

- Nem?  Akkor mi az az SMS-t a telefonodba? Csak azt vártátok, hogy elmenjek? Itt csináltátok, a házunkban? A közös ágyunkba is beengedted? Ahol én alszok? Hogy voltál erre képes, Leah? Ez...ez undorító! - kiabálta, és felrohant a hálószobába.

Időt sem hagyott válaszolni, így csak futni tudtam utána. Sajnos gyorsabb volt, így mikor én a szobába értem, már az ágyról tépte le az ágyneműt. Molly ijedten futott ki az ajtón. Minden ott hevert a szőnyegen. A párna, a takaró, a lepedő...minden.

- Mit csinálsz Harry! Állj már meg! - futottam hozzá. A szeme csillogott. Fájt így látnom. Nem is tettem semmit, mégis bűntudatom volt. - Elmagyarázhatom, vagy idegbeteg módjára tönkreteszel mindent? - kérdeztem nyugtatóan.

- Jó. Magyarázd el, hogyan csaltál meg! Magyarázd meg, hogyan voltál erre képes! Magyarázd el, mit kaptál meg tőle, amit tőlem nem! - huppant le az ágy szélére, és nagy tenyereibe temette arcát.

- Figyelj Harry, én... - akartam belekezdeni, de félbeszakított.

- Tudod mit? Nem akarom hallani! Csak rosszabb lenne! Mennem kell. - pattant fel, és kirohant a szobából. Király. Megint futhatok utána. A szememből kipottyant az első könnycsepp. Futás közben végigfolyt az arcomon, majd elhagytam valahol. Nem láttam magam előtt Harry-t, de hallottam, merre fut éppen.

- Harry, állj meg! - kiabáltam rekedten. Sajnos nem sikerült túl hangosra a sírás és a hatalmas gombóc miatt a torkomban, de biztos voltam benne, hogy hallotta. Mire leértem az előszobába, már motorbőgést hallottam a garázsból. Felkaptam egy cipőt, az sem érdekelt, mennyire taposom a sarkát. Kabát nélkül kirohantam a bejáróra. Harry éppen vészes tempóban kanyarodott ki a garázsból az Audival.

A kapu elé álltam. Tulajdonképpen farkasszemet néztem két fényszóróval, de nem érdekelt, mennyire vakít. Harry arcát sem láttam, viszont tudtam, bent ül a vezetőülésben. A motor gyakran ütemesen felbőgött, ahogy kicsit a gázra taposott, de még nem engedte fel a kuplungot. Ebben a pillanatban nem voltam benne biztos, hogy nem ütne-e el. A szívem száguldott. A mellkasom gyorsan mozgott fel-le, a levegőt kapkodtam. Ez meg is mutatkozott, ahogy a fehér leheletem az ég felé szállt. Ekkor Harry elengedte a kuplungot, és a motor felbőgött. A kocsi villámtempóban közeledni kezdett felém. A két fehér fény egyre közelebb és közelebb ért. Szinte láttam Harry vad és fátyolos tekintetét a volán mögött. Képes lenne elgázolni? Ez nem az én Harry-m. Ő soha nem tenne ilyet. Nem is Ő ül a volán mögött, hanem valami szellem. De a kocsi csak nem állt meg. Még csak nem is fékezett. Ijedten oldalra ugrottam. Vetődés közben láttam, amint az autó hirtelen befékez pontosan az előtt a pont előtt, ahol pár másodperce még én álltam. A hóban landoltam oldalt. Láttam Harry arcát, ahogy rám néz az oldalsó ablakból, majd őrült tempóban kihajtott a kapun. Felálltam, és a kocsi után futottam.

- HARRY!!! - kiabáltam az út széléről az egyre inkább távolodó autónak. Mintha meghallaná, és visszajönne, pedig ennek semmi esélye nem volt. Végül a kocsi fénye eltűnt a távolban. A ruhám vizes volt a hótól, és remegtem is, mégsem voltam képes többre, mint összerogyni az út szélén. A kezem az ölembe ejtettem, és a szememből potyogtak a könnyek. Miért velem történik ez? Miért éppen karácsony előtt? Miért kellett megcsinálnom azt a hülye lemezt? Akkor nem lenne gond ezzel az egész Jaymi üggyel. A fejemben kavarogtak a gondolatok. Harry képes lett volna elgázolni? Nem. Nem tudta megtenni, hisz befékezett, csak én addigra félreugrottam. Nem hiszem el, hogy azt hiszi megcsaltam. Meg sem hallgatott. Meg sem várta, mit mondok. Teljesen bemesélte magának, és nem bír felfogni mást.

Egyszer két kart éreztem a hátamon, és a hónom alatt, amik felhúztak.

- Mi történt veled Leah? - a lányra kaptam a tekintetem, aki feltámogatott. Rebecca volt az.

- Elment... Itt hagyott. - hebegtem halkan.

- Kicsoda? Harry? Butaságokat beszélsz. Gyere! Teljesen átfagytál. - behúzott az házba, majd a kapu és a garázs gombját is megnyomta, így azok becsukódtak. Leszedte rólam a vizes nadrágom és pólóm, majd plédbe csavarva a konyhapulthoz ültetett egy székre. Teát kezdett készíteni. Egész testemben remegtem, de nem voltam biztos benne, hogy ez tényleg a hideg miatt van. Csak bambultam magam elé. Néha-néha végigfutott egy könnycsepp az arcomon, de nem érdekelt. Az a furcsa, hogy én most nem gondoltam semmire. Semmire, csak Harry-re. Egyre inkább az ő arcát láttam magam előtt. Nem csinált semmit, csak nézett. A lelkembe fúrta azokat a zöld íriszeket.

Ebből az állapotból Rebecca zökkentett ki.

- Mi történt pontosan?

- Harry elment. Elhagyott. Azt hiszi... - hebegtem, de végképp hatalmába kerített a sírás, és a pánik.

- Cssst. Nyugalom. Mély levegő. - vett velem egyet, majd együtt kifújtuk. Aprót bólintottam, és belekezdtem.

- Meglátott egy SMS-t Jaymi-től, és azt hiszi megcsaltam vele. Leszedte az összes ágyneműt az ágyunkról, aztán majdnem elütött. De én is elugrottam, és ő is befékezett. Elment Rebecca. Meg akart ölni. Itt hagyott. Magamra hagyott. - hebegtem bambulva. Én sem tudtam felfogni a mondataim jelentését. Olyan hihetetlennek tűnt.

- Nem hagyott el. Vissza fog jönni. Nem mondtad neki a CD-t?

- Nem is hagyott rá lehetőséget. Borzasztó volt. Még soha nem kiabált ennyire. Kis híján megölt. - dadogtam. - Hova mehet? Ilyen állapotba nem kéne vezetnie. Meg a végén baja esik. Meg kell találnom Reb. Tudnom kell, hol van. Oda kell adnom neki a CD-t. - álltam fel, és indultam el az ajtó fele.

- Nem. Leah nem mész sehova, maximum csak a fürdőbe egy forró zuhanyra. - fogta a meg a vállam, és visszahúzott.

- De Harry. - néztem rá idegesen.

- Biztos vagyok benne, hogy tudja, hova megy, és jól van. Hidd el, vissza fog jönni. Sokkal jobban szeret annál, hogy így elhagyjon vagy megöljön. De ha akarod felhívhatom én is.

- Rendben. Mondd meg neki, hogy csak a CD miatt csináltam, és nem csaltam meg. Szeretem mindennél jobban. - hadartam.

- Nem. A CD titok. Az karácsonyi ajándék marad.

- Már nem. Nem fog velem karácsonyozni.

- Majd meglátjuk. - mondta barátnőm határozottan, és elkezdte hívni Harry-t. Pát pillanat után tehetetlenül leejtette a telefont. - Kinyomott.

(Az elmém rendetlenség)

- Tudtam. Valami baj van Rebecca. Érzem, hogy történni fog vele valami. - idegeskedtem.

- Nem fog. Jól van. Mindketten megnyugszotok, és majd reggel megbeszélitek. Oké? -  mondta nyugtatóan.

- Rendben. - hazudtam.

- Itt maradok éjszakára. - jelentette ki.

- Nem kell. Én csak...egyedül szeretnék lenni.

- Jah, hogy aztán valami hülyeséget csinálj. Itt maradok, és kész. 

- Kérlek Rebecca. Megígérem, hogy nem megyek sehova, oké? - néztem rá szomorkásan.

- Biztos?

- Biztos.

- Rendben. Sajnálom Leah, de úgyis rendbe jön minden. Jobban szeretitek ti annál egymást, hogy elszakadjatok. - ölelt meg. Ezeknek hallatán ismét kicsordult két könnycsepp, de gyorsan letöröltem, hogy barátnőm ne lássa.

Végre elment Rebecca, és pedig elszántam magam, és felmentem a hálószobába. Az ágynemű ugyanúgy hevert a szoba közepén, mit ahogy Harry hagyta annyi különbséggel, hogy most Molly befészkelte magát a közepébe. Ismét potyogni kezdtek a könnyeim, és ledőltem a cicushoz. Óvatosan simogatni kezdtem. Láttam a szemében, hogy ő is nagyon félt. Nem tudta, most mi történik, csak, hogy mindenki szomorú és ideges. Szegényke. Lenéztem a fehérnemű kupacra amin feküdtem. Éppen Harry párnája volt a fejem alatt. Beletemettem az arcom, és magamba szívtam az illatát. Olyan Harry-s illata volt. Ez volt a kedvenc parfümöm. Lehunytam a szemem, és élveztem az illatát. Megrémített a tudat, hogy lehet többé ezt nem fogom érezni magától az embertől.