II. 11. ~Szégyenlős.*

Leah szemszögéből:

Egyszer nyílt a hátsó ajtó a konyhából. Rebecca és Liam lépett ki rajta.

- Jó reggelt.

- Jó reggelt. - köszöntek vissza.

- Hogyhogy ilyen korán fent? - kérdezte Harry.

- Felébredtünk. - mondta Rebecca.

- Mire? - kérdeztem.

- Egymásra. - bújtak össze.

- Milyen volt az este? - kérdeztem.

- Jó volt, bár most nem voltak olyan nagy poénok. - mondta Rebecca.

- Nem is ittunk annyit. Főleg koktéloztunk. Még Zayn is. Nagyon finomak voltak, de sok alkohol lehetett bennük. - magyarázta Liam.

- Az jó. Ma meg mehet a pakolás, és holnap irány Amerika. - mondta Harry.

- Bizony. - néztem össze Rebeccával.

- Voltatok már Miami-ban? - kérdezte Liam.

- Nem. - vágtuk rá barátnőmmel.

A fiúk csak mosolyogtak.

- Mennyi az idő? - kérdeztem.

- Háromnegyed 7. - felelte Rebecca.

- 8 doki! - jött rá Harry.

- Pedig reméltem, hogy nem jut eszedbe. - dünnyögtem. 

- Kicsim. Ezt már megbeszéltük. - húzott magához.

- Tudom-tudom. - húztam el a szám.

- Gyere Kicsim. Menjünk készülődni. - indultunk el be a házba, majd föl az emeletre.

Elmentem zuhanyozni, de megint nem vittem be magammal a ruhám, így fehérneműbe és törölközőbe mentem vissza. Megint... Harry természetesen ismét bent volt.

- Hmm. - vitte fel a hangsúlyt a végére, és csalódottan mondta.  

- Mi az? - kérdeztem, és becsuktam az ajtót magam mögött.

- Nem értem, miért rejted magad még mindig el. Már láttalak meztelenül is.  - állt elém.

- Bárki jöhetett volna a folyosón. - hoztam fel mentségemre.

- De már bent vagy. - mondta, és megint kiakasztotta a törölköző szélét, így az lecsúszott a bokámhoz. Lenéztem, majd oldalra.

- Mi baj? Miért vagy ilyen szégyenlős előttem?  - fordította maga felé a fejem.

- Nem vagyok az. - mondtam, de nem tudtam jól hazudni.

- Igen? Akkor ez már nem is zavar? - húzott megához, és nyúlt volna hátra a melltartóm kapcsához.

- Harry. El fogunk késni. - nyomtam egy puszit az arcára, majd kibújtam a karjaiból, és a ruhámhoz siettem.

Csak sóhajtott, majd elment ő is zuhanyozni. Ez kellemetlen volt. Nem tudom, miért vagyok előtte ilyen szégyellős. Talán mert még soha senki nem akarta, hogy meztelenül is önmagam legyek előtte. Harry-n viszont tényleg azt éreztem, hogy azért szeret, amilyen vagyok.

Felöltöztem, majd Harry is visszajött a zuhanyzásból. Direkt egy száll alsóban, ami ráadásul koszos volt gondolom, mivel azt is lecserélte a szobában. Már csak azért is.

Elindultunk az orvoshoz. 7:50-kor a váróteremben ültünk.

- Harry Styles. - szólt ki az orvos.

Elindultunk az ajtó fele.

- Nos. Maga a gipszét jött levetetni saját felelőségre, jól emlékszem? - kérdezte.

- Igen. - felelte Harry.

- Biztos ezt szeretné?

- Teljesen. - mondta magabiztosan.

- Rendben. Akkor elmúlt 18? Kérnék személyit. - a fiú elővette, és a dokinak adta. Leellenőrizte, majd visszaadta. - Rendben. Ezeket alá kéne írni, hogy saját felelőségre veteti le. - tolt elé két papírt.

Harry gondolkodás nélkül aláírta. A dedikálás nagyon jól megy neki.

- Kezdjük is. Foglaljon helyet. - mutatott a vizsgálóasztalra.

Harry felült. A doktor elővett valami speciális eszközt, és hozzálátott.

Elvágta a gipszet, majd szétfeszítette. Szépen megvizsgálta Harry immár szabadon lévő kezét.

- Úgy látom, minden a legnagyobb rendben. Ennek már nem lesz baja, hacsak nem akar baseball-ozni. - mosolygott a doki. Nevettünk.

Bekötötte a kezét.

- Meg szeretné tartani a gipszet? - kérdezte a végén.

- Köszönöm, de nem. Nem volt rajta semmi. - mondta Harry.

- Rendben. - bólintott a doktor.

Elrendeztük, amit még kellett, majd elmentünk.

- De most aztán nagyon vigyázz a kezedre. Tudod! Tőlem is kapsz. - mosolyogtam, de tudta, hogy komolyan gondolom.

- Rendben Kicsim. Ne aggódj, nem lesz semmi baj. - húzott magához.

- Remélem is. - mondtam, miközben beszálltunk a kocsiba.

- Egy fagyi? - kérdezte.

- Nem sajnos. Haza kell mennem pakolni. - húztam el a szám.

- De hát ott az egész délutánod. - húzta fel a szemöldökét.

- Tisztában vagy vele, hogy egy lánynak mennyi idő kell a pakoláshoz?! - nevettem.

- Nem, de szívesen segítek, és úgy gyorsabban végzel. - mosolygott gonoszul.

- Ez igazán nem szükséges. - mondtam.

- De szívesen megteszem.

- Rendben. Akkor menjünk hozzánk. - bólintottam.

Megálltunk a házunk előtt, majd bementünk, és fel a lifttel a lakásunkig. Egyenesen a szobám fele vettük az irányt. Előkaptam egy nagy bőröndöt. Azt a hatalmasat, amiben az összes cuccomat lehoztam ide. Kinyitva letettem a sarokba, hogy azért ne zavarjon. Kipakoltam az összes ruhám az ágyra, majd Harry-vel kiválogattuk, hogy mi kell.

- Ezt vigyem szerinted? - mutattam fel egy szürke hosszú ujjút.

- Ne. - rázta meg a fejét. - De ezt mindenképpen hozd el! - fogott meg egy pántnélküli fölsőt, ami éppen akkora volt, hogy a mellemet eltakarja.

- Nem. - pirultam el.

- Miért? Akkor minek vetted meg? Légy szíves vedd fel. A kedvemért. Csak én látom. - nyújtotta felém a kicsi ruhadarabot.

- Nem. - nyúltam szégyenlősen a nyakamhoz.

- Miért? Pont előttem nem mered? - láttam a szemében a csalódottságot.

- De. Add ide. - vettem ki a kezéből. Felkapta a fejét, és vigyorgott.

Elfordultam, és már vettem is le a felsőm. Csak azzal nem számoltam, hogy ezt a fölsőt melltartó nélkül kell hordani. Kipattintottam hátul, és ledobtam az ágyra. Felvettem azt a kis toppot, majd visszafordultam. Harry először csak bámult, és vigyorgott, majd megszólalt.

- Igazad van. Ne hozd el. - mondta.

- Ennyire rosszul áll? - kaptam a hasamhoz. Soha nem voltam a méretével elégedett.

- Ellenkezőleg. Nem akarom, hogy minden pasi az én csajomat bámulja az utcán. - jött oda hozzám, és elvette a kezem a hasamról. - A hasadat pedig nem kell takargatni. Tökéletes. - nyomott rá egy puszit. Elnevettem magam. Eléggé csikis vagyok. - De azt nem értem, miért fordulsz el mikor öltözöl...- csóválta a fejét, és ült le az ágy azon szélére, ahol nem olyan sok ruha volt.

- Rendben. Csak, hogy leszállj rólam. - mondtam, majd elkezdtem levenni a fölsőt. Félmeztelen ott álltam előtte. Felvettem a melltartót, majd a pólót is. Közben pirultam mint állat. Elkezdett nevetni.

 - Akkor ez jön. - dobtam oda a bőröndhöz.

- Direkt kínzol?! - forgatta meg a szemét viccesen.

- Én? Mivel? - játszottam az ártatlanságot.

- Ezzel a toppal, a mosolyoddal, a szemeddel, a tökéletes alakoddal...soroljam még?! - állt fel, és húzott magához.

Szégyenlősen lehajtottam a fejem. Nem akartam, hogy lássa, amint elpirulok. Mert éppen rákvörös lettem.

- Jól áll a piros. - mondta, majd megcsókolt.

Nem tartott sokáig.

- Pakolnom kell. - mondtam.

- Oké. De ezt mindenképpen hozd el! - kapta elő a háta mögül a piros tangám. Ez volt az egyetlen piros, és csak a vörös gatyám miatt.

- Hé. - kaptam ki a kezéből. - Ezt hol találtad?

- A fehér nemük között. - vigyorgott, és hátra biccentett egyet a fejével.

- Te kutattál a fehér neműim között? - húztam fel a szemöldököm.

- Nem. Kint van az ágyon mind. - rántotta meg a vállát. - Egyszer majd én is láthatom rajtad? - vigyorgott gonoszul.

- Nem. Csak a vörös gatyám alá veszem fel, hogy ne látszódjon. - tettem vissza a többihez.

- Kár. - húzta el a száját.

Összepakoltunk, és szerencsére több gáz dolgot nem talált. Látszólag nagyon élvezte, hogy már nem volt a kezén a gipsz. Végre megint önfeledtnek láttad. Semmi miatt nem kellett visszafognia magát. Ezután átmentünk a srácokhoz. Mindenki ott volt. Vagyis Destiny, és Niall kivételével mindenki. Felmentünk Harry-hez, és összepakoltunk. Szépen összehajtottam a ruháit, és elrendeztem a bőröndben.

- Még jó, hogy itt vagyok neked. Hogy pakolnál össze nélkülem?! - nevettem.

- Sehogy. Minden bele lenne gyűrve. - felelte.

- És ez mi? Én is tudok ilyeneket találni. - nevettem. Odakapta a fejét, é. Hogy pakolnál össze nélkülem?! - nevettem.

- Sehogy. Minden bele lenne gyűrve. - felelte.

- És ezek mik? Én is tudok ilyeneket találni. - nevettem. Odakapta a fejét, és megismerte a két ruhadarabot, amit szorongattam. Az ugyanis egy fehér alsót fogtam meg, amin volt egy kis zöld dínó, és egy buborék jelezte, hogy éppen azt mondja: "Sex!  Sex! I wanna sex!". Meg egy rózsaszínt, aminek a hátulján ez díszelgett: "It's gonna be Legendary!!!"

- Ezek a kedvenc alsóim. - rántott egyet a vállán. Mintha nem érdekelné.

- Hmm. Nagyon aranyosak. - szorítottam magamhoz öket.

- Egy rajongótól kaptam öket. - mondta még mindig közömbösen.

- Hogy mi? - kerekedett ki a szemem.

- Nyugi. Csak vicceltem. Még régen kaptam a srácoktól csak poénból a névnapomra. - nevetett.

- És ezek a kedvenceid? Tényleg így gondolod? - húztam el a szám, mintha megsértődnék, pedig csak játszottam vele egy kicsit.

- Jaj Kicsim. Dehogyis. Magadra ne vedd. Ez csak poén. Téged teljes mértékben önmagadért szeretlek. Tudod, hogy nem bírnám ki, ha elmennél. Már tapasztaltam, és nem szeretném még egyszer átélni. - ölelt meg.

- Tudom. - mosolyodtam el.

Összepakoltunk, majd lementünk a többiekhez. Ha jól láttam idő közben Liam is kész lett a pakolással, Niall is hazaérkezett, és Rebecca pedig lelépett.  Will és Vicky még lent ültek. Pontosabban Will a teraszon Zayn-nel.

- Rebecca már el ment. Ideje indulnom nekem is. - mentem ki az előszobába.

- Máris? - biggyesztette le az ajkait Harry.

- Sajnos igen. Holnap nyolckor találkozunk. - nyomtam egy csókot a szájára, majd felkaptam a cipőm, és a táskám.

- Sziasztok. - kiáltottam  be a többieknek.

- Szia. - jött a válasz, de senki nem jött ki.

- Szia Harry. - köszöntem el, majd elindultam az ajtó fele, de megfogta a karom, és maga felé fordított. Kaptam egy erőteljes csókot. A nyelve szinte berontott a számba.

- Elviszlek. - engedte el a derekam.

- Nem kell. Tudod, hogy pár sarok, és még nincs is sötét. - mosolyogtam. - Szia Harry.

- Szia Kicsim. - húzta a híres féloldalas mosolyára a száját.

Kimentem, majd elindultam hozzánk.

Nem kellett sokat menni, és a lakásba voltam.

- Rebecca! - kiáltottam el magam.

- Fürdő! - kiabálta vissza.

Bementem a fürdőszobába. Éppen a tisztálkodási szereit pakolta össze.

- Te már kész is vagy? - kérdezte tőlem.

- Igen. Délelőtt összepakoltunk Harry-vel.

- Tényleg segített? - kerekedett ki a szeme, és nézett rám a tükörből.

- Nem. De olyanokat talált...

- És pedig?

- Fel kellett vennem előtte a kis toppomat. Tudod, amit még régen kaptam Rosalie-tól, és Péter kedvence volt. - nevettem. Ő  is elkezdte, amint rájött melyikre gondolok. - Aztán megtalálta a piros bugyimat. - meséltem.

- Juj. És mit mondott rá? - tett el egy pár hajgumit.

- Azt kérte, egyszer vegyem fel a kedvéért. - pirultam el. - De visszakapott mindent, mert én is segítettem neki, és találtam egy rózsaszín alsót, és egy dínósat, amire rá volt írva, hogy: "Sex! Sex! I wanna sex!"

- Igen? - bukott ki belőle még jobban a nevetés. - És mi volt tegnap este? - húzogatta a szemöldökét.

- Filmeztünk, de nem néztük végig....- mondtam titokzatosan.

- Ezt hogy érted? - mosolyogott el.

- Felkapott, és bevitt szobájába. Megtörtént. - pirultam el. Rebeccának mindent elmondok.

- Igen? Leah!! Ismered a szabályt! - mosolygott gonoszul.

- Jól van na. - rántottam meg a vállam. Volt egy szabályunk, miszerint csak egy hónap után lehet lefeküdni egy pasival. Ez itt nem jött be. - És veletek mi volt? Meddig jutottatok? Mit csináltatok ma? - kérdeztem, csak, hogy tereljem magamról a témát.

- Segíteni akartam neki a pakolásba, de azt mondta nem kell. Így csak figyeltem. Villám gyorsan bepakolt, és nagyon ügyesen. Csak néztem. Minket is meghazudtolt. De mi még csak a smárolásnál vagyunk. Igaz  a fenekemet már előszeretettel fogdossa, de nem zavar. Tudod vele valahogy magam vagyok. Tegnap este is mikor haza jöttünk, és itt maradtam, brutál volt. Nem voltunk teljesen józanok...- tette hozzá, és elmesélt mindent.

Rebeccának is összepakoltunk, miközben mesélt, és én is beszéltem. Késő este lettünk kész, majd bedőltünk az ágyba.