II. 1. ~Bajusz!*

Niall és Destiny is megjött. Mindenki összegyűlt a srácok házban. Leültünk a nappaliba, és elkezdtünk tanakodni.

- Figyeljetek! Hiába is tartanánk szavazást, mikor egyértelmű, hogy mindenki a saját párjára szavazna. - tisztázta le a tényeket Liam. - Én sem akarom itthon hagyni Rebeccát. Ő az életem. - karolt át a lány vállát, és húzta megához.

- Én itthon maradok. - sóhajtott egyet Destiny.

- Nem azt már nem. - ölelte meg Niall.

- De Niall. Itt már mindenkinek megvan a párja. Mi még nem vagyunk együtt. Nem akarok szétszedni másokat. - húzta el a száját, és tolta el magától a fiút.

- De…én nem akarlak itthon hagyni. Azt akarom, hogy mindig legyél mellettem. - vallotta be.

- Niall. - bújt hozzá a lány.

- Én kifizetem Leah-nak az utat és a hotelt, így mindig velünk lehet. - mondta Harry.

- Nem. Azt már nem. - támadtam le.

- Gyerekek ez nem megoldás. Megpróbálok beszélni Simonnal. Addig nem tudunk mit tenni.

- Harry. Itthon maradok. Nem lesz baj. Már sok mindent megértünk kevés idő alatt. Kibírjuk. - öleltem meg.

- De én nem akarom kibírni. - nyomott egy puszit a fejem tetejére.

Ha jól hallottam Niall-nél is hasonló beszélgetés ment. Liam elkezdte hívni Simon-t. kihangosította.

- Simon Cawell. Jelenleg nem vagyok Londonban. Próbálkozzon később, ha addig mégse várhat a hang után hagyjon üzenetet. - mondta az üzenet rögzítő.

Liam kinyomta.

-  A francba. Ez nem lesz jó. Várnunk kell. Addig is senki ne rágódjon ezen, mert lehet megoldódik. Mindent megteszek érte. - mondta.

Bólintottunk.

- Elmegyünk a Moo-moo's-ba? - kérdezte Niall széles vigyorral.

- Ez jó ötlet. - egyezett bele Loui.

- Oké. - mondtuk.

Elindultunk az ajtó fele, majd ki a garázsba. Mi, és Vicky-ék beszálltunk Harry terepjárójába a többiek pedig Liam-mel mentek a nagy kocsival.

Megálltunk a Moo-moo's előtt.

- És amúgy mi az a nagy hír? - kérdezte Harry.

- Anyáék tudják. - vigyorogtam.

- Elmondtad nekik? - kerekedett ki a szeme.

- Igazából rájöttek…. - elmeséltem neki, mit mondtak Anyáék.

- Hát. Ez így könnyebb volt. - nevetett.

Louis meghozta a shakeket, majd feltartottam.

- Rebeccára. - mondtam.

- Rebeccára. - mondta Vicky, és Will is.

- Miért? - kérdezte Liam.

- Velünk fog táncolni. - ujjongott Vicky.

- Ma hívott fel Lora, hogy nincs-e kedvem csatlakozni hozzájuk. Igent mondtam. - magyarázta Rebecca.

- Gratulálok. - mondták a fiúk.

- Büszke vagyok rád Csipkerózsika. - csókolta meg Liam.

Még sokat beszélgettünk, és nevettünk, majd egyre többen gyűltek össze a shake-bár előtt, így jobbnak láttuk hamar lelépni. Persze pár fotót, és autógrammot azért kiosztottak a srácok, aztán elhajtottunk.

- Elmegyünk hozzánk lányok? - kérdezte Vicky, mikor kiszálltunk a kocsiból a garázs előtt.

- Oké. - mondtuk.

- Akkor induljunk. - mondta Will.

- Holnap együtt ebédelünk? - kérdezte Harry.

- Persze. - mondtam.

- Remek. - vigyorgott.

Mindenki nyomott egy csókot szerelme szájára, és elköszönt a többiektől, majd elindultunk. Persze most is ragaszkodtak hozzá, hogy elvigyenek minket, de elutasítottuk. Tényleg pár utca, és a lányok háza előtt is álltunk, ami nagy megkönnyebbülés volt, mivel azt a nagy csokor rózsát végig cipeltem.

- Szép a házatok. - mondta Rebecca.

És valóban. Olyan hagyományos Londoni ház volt. Bementünk.

- Most rajtatok a sor, hogy itt aludjatok nálunk. - mondta Will. Vicky pedig hevesen bólogatott. - Nincs programotok, igaz?

- Nincs. - mondtuk.

- Remek. Akkor maradtok. - jelentette ki Vicky.

Rebecca, Destiny és Én elkezdtünk nevetni, levettük a cipőnk, majd bementünk a nappaliba. 

- Kérhetek egy vázát? - kérdeztem.

- Persze. És hogy is volt ezzel a gyönyörű csokorral? - vett le a szekrény tetejéről egy vázát, és kezdte el tölteni vízzel.

Amíg elrendeztük a virágot, elmeséltem.

- Ez édes. - mondták, és sóhajtoztak.

- Ez hány rózsa amúgy? - kérdezte Destiny.

- Én megszámolom. - mondta Vicky, majd nekilátott.

- Lányok. Én félek. - mondta egyszer Rebecca. Kérdőn néztünk rá. - Mi van, ha Liam elmegy két hónapra? Én nem fogom kibírni. - hajtotta le a fejét.

- Én se Harry nélkül. Csak abban tudok reménykedni, hogy Simon meg tudja oldani. De mi van ha nem?! - csóváltam meg a fejem.

- Mindannyiunk fél, hogy itt kell hagynia a szerelmét, de csak reménykedhetünk, hogy megoldják. - mondta egyszer Destiny.

- Én nem szeretnék Harry nélkül két hónapot, de ha muszáj kibírom. Már sok mindenen keresztül mentünk, és azt sem fogom hagyni, hogy kifizesse nekem az utat. - húztam el a szám. Eszembe jutott Caroline, és éktelen harag töltött el.

- Csajok! Ez 99 szál rózsa, és egy mű. Vagyis együtt 100. - rohant oda hozzánk Vicky.

- 100 száll rózsa. - mondtam inkább csak magamnak.

Jól esett, hogy Harry ennyire törődik velem.

Jól kibeszéltük a fiúkat, és Destiny is elmesélte, mi volt a lovagláson. Nem is tudtam, hogy Niall ilyen jól lovagol. Ki nem néztem volna belőle.  Kellemes meglepetés.  És azt is megtudtuk, hogy Angela és Austin is jól állnak. Austin-ból se néztem volna ki a lovaglást. Valahogy egyikük se olyan nekem. De tévedtem. Mindent megbeszéltünk. Jól esett, hogy nekik mindent elmondhatok, hisz Ők is szinte ugyanabban a cipőben járnak, mint én.

- Milyen filmet nézzünk meg? - nézegette a laptopját Vicky.

- Nézzük meg a Pretty woman-t. - mondta egyszer Destiny.

- Rendben. - vágtuk rá.

- Oké. - mondta Vicky is, és elkezdett gépelni. - Itt is van. - mondta, majd fogott egy vezetéket, és villám gyorsan  tévéhez kapcsolta a gépet.

Megjelent egy netes oldal, majd rányomott a lejátszásra, és a film már indult is a tévén.

Végignéztük. Közbe hol nevettünk, hol felháborodtunk, és a végén sírtunk.  Este a lehető legtöbb ideig fent voltunk, és nem érdekeltek a szomszédok, üvöltettük a zenét. A buli elengedhetetlen része volt. Ugráltunk, pörögtünk, nevettünk. Nagyon jól sikerült ez az este.

Olyan hajnali négy fele lefeküdtünk. Kis beszélgetés az ágyban, majd elsőnek Destiny benyomta a szunyát. Aranyosa elkezdett szuszogni.

- Elaludt. - suttogtam.

Vicky felpattant, kiment a konyhába, és valamit szorongatott a háta mögött.

- Biztos, hogy ez jó ölet? - suttogtam, miközben mindenki Destiny fölé hajolt.

- Teljes mértékben. - mosolygott Vicky, és tett két gyors mozdulatot. - Nézd milyen jól sikeredett. - vigyorgott elégedetten.

- Nem rossz. - mondta Rebecca.

Megcsodáltuk a művűnk. 10 percnyi veszekedés után kiegyeztünk ebben. Igen jóra sikeredett. Destiny arcán ugyanis egy kis tejszínhab-bajusz díszelgett. Lefényképeztem. Visszaültünk a helyünkre, és amilyen halkan csak tudtunk elkezdtünk nevetni. Biztos hangosabbnak bizonyult, mint azt gondoltuk, mivel Destiny sóhajtott egyet, és az oldalára fordult.

- Nee! Az ágynemű! Összetejszínhabozza! - mondta viccesen Will.

- Ez meg mi a…- hallottuk egyszer. Odakaptuk a fejünk. Destiny motyogta. - Ez finom. - nyalta meg a száját.

- Ízlik a bajuszod? - nevetett Vicky.

- A mim? - kérdezte kómásan a lány, majd felült.

A tejszínhab lepottyant az ölébe. Hiába, a gravitáció. Elkezdtünk nevetni. Lassan lenézett az ölébe, és megfogta a "bajuszát".

- Ez meg mi a… Ez tejszínhab? - kóstolta meg.

Mi már fetrengtünk a nevetéstől. - Ez tejszínhab. Finom. - nevetett Ő is. - Bajuszom volt? - kérdezte.

Hevesen bólogattunk mivel egy árva szót sem tudtunk kinyögni annyira röhögtünk. Már ő is nevetett. Nem haragudott.

- Itt a kép. - toltam elé a telefonom, majd nyomtam egy kis habot a számba.

Hatalmas nevetésben tört ki.

Mindenen nevettünk. Olyanok voltunk, mint akik keményen be vannak rúgva, pedig egy kortyot se ittunk. Már azon nevettünk, ahogy a másik nevetett. Egyszerűen ránk tört a röhögő görcs, és nem bírtunk leállni. De jól van az. Ilyen is kell néha.

- Gyerekek. Hajnalodik. - nézett ki Rebecca az ablakon.

- Én azt javaslom, tegyünk be egy filmet. Azon biztos bealszunk. - mondtam.

- Ez nem rossz ötlet. Tudom is mi a jó film. - kuncogott Will.

Leült Vicky gépe elé, majd elkezdett keresni a neten.

- Az egyik Jackass megfelel?

- Tökéletes. Már hallottam róla, de még nem láttam. - mondtam.

- Én se. - helyeselt Ő is. - Akkor most megnézzük.

- Aludni jó lesz. - mondta Destiny. - De tejszínhabot nem kérek. - nevetett.

Bedőltünk az ágyba, és elkezdtük nézni a filmet. Hatalmasokat nevettünk rajta, főleg a "Csapj bele!" tetszett nagyon mindenkinek. Aztán szépen lassan mindenki elaludt. Én utolsó előtti lehettem, mert több mindenre már nem emlékszem.