60.~Tücsök és Beautiful.*

Szörnyen röstellem, hogy késtem az új fejezettel, és ilyen sokat kellett várnotok. Most már itthon vagyok jó net mellett. Kaptam visszajelzéseket, hogy már várjátok a kavarásokat, és jobban szeretitek, mikor Leah szemszögéből írok. Nos most egy kicsit szüneteltetnem kell mindkettőt. Nem tudok Leah szemszögéből írni, mivel Ő nincs a helyszínen. Majd meglátjátok. Sajnálom, bár mentségemre szóljon, hogy szerintem mindenki szereti a romantikus részeket. A kavarásokra is várnotok kell két részt. Elnézést. Valahogy be kell melegíteni arra is, hogy legyen mit csavargatni. Remélem azért tetszik. Véleményeket kéreeek!: D

60.~Tücsök és Beautiful.*

Destiny szemszögéből:

Megbeszéltem Niall-lel, és reggel nyolckor a házunk előtt állt a kocsija. Pontos volt.

- Szia. - mentem ki elé.

- Szia. - köszönt vissza, majd elkapta a derekam, és megcsókolt.

- Vezethetek, vagy menjünk az én autómmal? - adtam neki választási lehetőséget. Mindenképpen én vezettem.

- Vezess nyugodtan. Amúgy se találnék oda. - nevette el magát.

- Oké. - kikaptam a kezéből a kulcsot, és beszálltam.

Elindultunk. 10 perces út után, kiértünk London szélére a farm elé.

- Ez…meseszép. - mondta Niall, mikor kiszálltunk.

- Az. Kész vagy?

- Teljes értékbe. - válaszolta határozottan, majd átkarolta a derekam, és elindultunk.

Bementünk a hosszú folyosón, a fán lovas képek lógtak. Az egész ház fából volt, ezért olyan természetes, meleg hatást keltett. Imádtam itt lenni. Ha rossz kedvem volt, mindig ide jöttem. Vagy leültem, és csak élveztem a látványt, vagy elmentem lovagolni Tücskön. Bementünk az irodába a folyosó végén. Kicsit olyan volt, mint egy társalgó, de mi csak irodának hívtuk. Itt gyűlt össze a "személyzet".

- Melissa! Elcserélhetjük ma az órát? - kérdeztem a barna hajú 30-as nőt.  

- Persze. De ugye tudod, hogy az enyém 9-kor kezdődik? - kérdezte mosolyogva.

- Most már igen. Az enyém 10-es.

- Oké. - bólintott egyet. - Kit hoztál? - nézett a derekamat szorosan szorító Niall-re.

- Melissa ő itt Niall, Niall ő itt Melissa. - mutattam be őket gyorsan.

- Örülök, hogy megismertelek. Találkoztunk már? Olyan ismerős vagy nekem. - tanakodott.

- Én is örülök. Lehet, hogy már találkoztunk. - nevette el magát Niall.

- De tényleg láttalak már valahol, és miért nevetsz? - mosolyodott el Melissa.

- Talán láttál egy újságban, vagy az egyik koncerten. Niall Horan, One Direction. - nyújtotta udvariasan a kezét a fiú.

- Jaj, ti vagytok az a banda, igaz? Sajnálom, de nem ismertelek meg. Az már nem az én korosztályom. - mindhárman nevettünk. Imádom Melissát. Nagyon aranyos, és figyelmes. Imádja a gyerekeket. Nem csoda, hisz amúgy övé lenne ez az óra.

- Elhívtam Niall-t, hogy lássa a gyereket. És őszintén, ráfér egy kis önbizalom. - magyaráztam.

- Értem. Hát, jók legyetek gyerekek. És Destiny csak okosan. Minden téren. - méregette a fiút mellettem.

- Ne aggódj Melissa. - nevettem.

Elindultunk az öltözők fele.

- Aranyos egy nő. - mondta Niall.

- Az. Olyan mintha családtag lenne. - bólintottam.

Adtam Niall-nek egy lovagló ruhát, majd elvettem a sajátom, és elindultunk az öltözőkhöz. Bementünk egy-egy öltözőbe. Gyorsan felkaptam a ruhám, majd elindultam hátra a szekrényekhez. Egybe beletettem a cuccom, aztán bezártam, és belecsúsztattam a zsebembe a kulcsot. Ekkor kijött Niall is. Ő is belerakta egy szekrénybe a ruháit, és eltette a kulcsot. Végigmértem. Elmosolyodtam. Észrevette.

- Mi az?

- Semmi-semmi. - mondtam gyorsan.

- Nem úgy tűnik…

- Semmi csak…Jól áll ez a gatya. - néztem végig, és pirultam el.

- Neked is. - nevette el magát, és ő is végigmért.

Ugyanis a lovaglónadrág amilyen tapadós, hozzásimult a lábához, és kiemelte az izmait. Nagyon jó volt a "hátsó része" a gatyának azt meg kell hagyni. Kimentünk az öltözőből. Előkaptam a telefonom a zsebemből, és megnéztem az időt. Fél 9. Tökéletes.

- Hozunk ki lovakat a pályára. - fogtam meg a kezét, és kezdtem el húzni az istálló fele.

- Szia kislány. - álltam meg az istállóban a lovam előtt. Bementem a bokszába, és megsimogattam az nyakát. - Ő itt Tücsök. Az én drágaságom. - mondtam Niall-nek.

- De szép. - húzta végig a kezét Tücsök fehér szőrén. - És jó a neve.

- Régen, mikor kicsi csikó volt mindig kergette a tücsköket a réten, ezért lett ez a neve. - nevettem.

Megsimítottam a pofáját, amire egy elégedett nyerítés volt a válasz.

- A tied pedig Beautiful lesz, hogy egy kicsit a zenétekhez is kapcsolódjon. - nevettünk. - Amúgy nem ez az oka. Csak Ő az egyik legkönnyebben kezelhető ló.

- Az jó, mivel nem vagyok valami nagy lovas. - mentünk ki Tücsök bokszából, de az ajtót nem csuktuk be.

Arrébb mentünk pár bokszot, és megálltunk egy teljesen barna lónál.

- Ő itt Beautiful. Tudod, hogy kell felnyergelni? - kérdeztem.

- Hát…valami rémlik, de azért... - nyúlt a nyakához.

- Rendben. - mosolyogtam. - Akkor hozd ki. - rátettem a lóra egy vezetőszárat, majd Niall kezébe nyomtam. - Kösd ki oda. - mutattam a nyerges melletti korlátra. Bólintott, majd elindult Beautiul-lal. Kihoztam Tücsköt is, majd még négy lovat. Mindet kikötöttük a nyergeshez. Megmutattam Tücskön, hogy kell felnyergelni egy lovat. Velem párhuzamosan csinálta Beautiful-on. Aztán közösen megcsináltuk a másik négy lovat is.

- Most vigyük ki őket a pályára. - mondtam 50-kor.

Felültem Tücsökre, és megfogtam két szárat. Ugyanígy tett. Lépésben kimentünk a pályára. Kikötöttük a lovakat a fakerítéshez, majd mentünk egy tiszteletkört a pályán. Ez egy egyszerű futtató volt, de a gyerekeknek mégis örömet okoz. Majd mi is leszálltunk, és nekidőltünk a kerítésnek.

- Destiny. - tárta ki felém a karját egy kislány.

- Szia Lara. - guggoltam le, és öleltem meg.

- Hogyhogy megint te vagy itt? Melissa? - nézett szét.

- Elcseréltük. Most én jöttem be. - magyaráztam.

- De jó. - ugrált.

- És Ő ki? - mutatott Niall-re.

- Ő Niell. Jött nekem segíteni.

- Szia Lara. Készen állsz a lovaglásra? - guggolt le a fiú is.

- Igeen. - kiabálta a kislány.

- Remek. Gyere. - fogtam meg a kezét, és indultunk el az egyik ló fele.

Niall feltette a Lara-t, majd elkezdtük körbe-körbe futtatni a lovat.

- Amnéziás volt, de már gyógyul. Már a nevemre is emlékszik. - súgtam a fiúnak egyszer.

- Szegényke. Pedig olyan aranyos. - húzta el a száját Niall. - Megyek. - kiáltotta oda egyszer csak a pálya szélére egy anyukának.

- Hű. Biztos? Menni fog? - kerekedett ki a szemem.

- Persze. Te csak figyelj Lara-ra. - nyomott egy puszit az arcomra.

Persze végig figyeltem, mit csinál. Fél szemem végig rajta volt.

 - Jó reggelt. - köszönt az anyukának. - Szia kishaver. - guggolt le a tolószékes kisfiúhoz.

- Jó reggelt. Ő Christofer. Le van bénulva mindkét lába. - súgta oda az anyuka.

- Értem. Ne aggódjon. Jó kezekben van. - nyugtatta meg a nőt Niall. - Na Christofer, mehetünk? - guggolt le ismét.

- Persze. - mondta tisztán és érthetően a kisfiú.

- Oké. Akkor nyomás. - vette át a tolószéket, és kezdte el tolni az emelkedő fele.  Feltolta rajta, majd lement, és odavitt egy lovat az aljához. Ismét kikötötte, bár az a kanca igazán nyugodt fajta, de biztos ami biztos.

- Mehet kisöreg? - kérdezte a fiút.

- Igen. - bólintott.

Niall felemelte, és felültette a lóra. A tószéket kitolta a pálya szélére.

- Te egy nagyon erős kisfiú vagy igaz Christofer? - mondta neki, mikor megigazította a lábát a kengyelbe.

- Remélem. A többiek mindig kinevetnek, de mama mindig azt mondja erős vagyok, mert nem veszem magamra.

- Figyelj Christofer. Te egy nagyon erős, és bátor kisfiú vagy. Ne érdekeljen ki mit mond. Ezt tudod magadról, és kész. Te vagy a legerősebb a világon.  Oké? - nézett rá, és bátorította. Átérezte, milyen nehéz neki már ennyi idősen.

- Oké. - mondta határozottan Christofer. - már Ő is elhitte.

- Akkor menjünk. - eloldotta a szárat, majd odajött mellém, és nekem adta. Én beállítottam a kisfiút Lara mögé, így már két gyereket vezettem. 

- Amit Christofer-nek mindtál, az nagyon….nem találok rá szavakat. Hatalmas szíved van. Te vagy a legcsodálatosabb ember a világon. - ez olyan volt, mint egy film. Kis híján elsírtam magam.

- Jaj Destiny. Te sírsz? - ölelt meg hátulról, majd velem forgott tovább körbe a lovakkal.

- Nem. - fogtam át mindkét szárat egy kezembe, és gyorsan letöröltem az éppen kicsorduló könnycseppet.

- Köszönöm. Szeretlek. Nekem te vagy a legcsodásabb. Aki ennyit segít a gyerekeknek. Én most először vagyok itt, és bíztatom őket, de téged már ismernek és szeretnek. De most mennem kell. - indult el a pálya szélére ismét a szülőkhöz.

Idő közben már mind a négy lónak lett lovasa. Többen már nem valószínű, hogy jönnek, hisz ez csak 10-ig tart, és már fél volt. Kettőt én, kettőt Niall fogott, és forgatott egy körben. 

- Mit szóltok ha gyorsítunk egy kicsit a tempón? - kérdeztem egyszer a gyerekeket.

- Jó.

- Oké. - mondták, és bólogattak.

Átváltottam ügetésbe, és forogtam tovább.

- Mi is gyorsítsunk? - kérdezte Niall.

- Igen. - mondták ott is a gyerekek.

- Rendben. - és Ő is fokozta a tempót.

A végére már vágtába mentünk, de tovább nem mertem átváltani. Akkor már nekünk is túl gyorsan kellett volna forogni. 10-kor csipogott a telefonom. Vége az órának. Leállítottam a jelzést, majd jelentőségteljesen Niall-re néztem. Értette.

- Sajnálom, de vége az órának. - mondtam.

- Tetszett srácok? - kérdezte Niall.

- Igen. - mondtak egyszerre.

Elégedetten mosolyogtunk. Kikötöttük a lovakat, majd levettük a gyerekeket a lóról. Két kisgyereket tolószéket, kettőt pedig kézen fogva kísértünk ki. Lara anyukája elment az óráról. Azt mondta majd jön, csak el kell mennie a másik lányáért. Már mindenki elment csak a kislány maradt itt. Leültünk vele egy padra, és vártunk. Nem kellett sokat. Már jött is az anyukája a nővérével.

- Anya, El! - kiabálta a kislány, és elkezdett rohanni feléjük.

- Szia kicsim. - ölelték meg egymást, mi is odamentünk.

- Destiny, Niall. - kiabálta nekünk Lara.

- De jó a névmemóriád. - mondta az anyja. Elkezdtem mosolyogni.

- Niall? Niall Horan? - kérdezte El.

- Igen. - mondta a fiú.

- Istenem! Imádom a zenéd? Te itt? De hogy? - hebegte.

- Destiny elhozott magával, és nagyon megszerettem. - magyarázta Niall.

- Ti ketten…- nem bírta befejezni, csak kapkodta ide-oda a fejét köztünk.

- Elizabeth! Ez magánügy. - szólt rá az anyja.

- Sajnálom. Csinálnál velem egy képet? - kérdezte.

- Persze.

- Majd én megcsinálom. - Elizabeth a kezembe nyomta a telefonját, megcsináltam a képet, majd visszaadtam.

- Még egy olyat is, ahol megpuszilsz! - kérlelte Niall-t.

- Lehet? - nézett rám kérdőn a fiú.

- Öö…Persze. - dadogtam. Furcsa volt, hogy engem kérdez. Nem akarta, hogy nekem rosszul essen. Milyen figyelmes.

- Köszönöm. - mondta El, mikor ezt a képet is megcsináltam.

- Gyere Édesem. Menjünk. Köszönök mindent.

- Szia Destiny. - integetett a kicsi Lara.

- Sziasztok. És sokáig. - szólt még El vissza, majd elment a családjával.

- Vigyük be a lovakat. - mondtam. Felpattantunk a sajátunkra, megfogtunk két-két szárat, majd visszaügettünk az istállóhoz. - Kimenjünk egy körre? - kérdeztem miközben leszálltam Tücsökről.

- Oké. Annyira megy a lovaglás. - mosolygott.

- Akkor nyergeljük le a négy lovat, és vigyük ki őket a karámba. Utána mehetünk.

Bólintott. Lekaptunk mindent a lovakról, csak a zablát hagytuk rajtuk. Kivezettük őket a karámba, ott még azt is levettük róluk, majd visszasétáltunk az istállóba. Elrendeztük a felszerelést, és végre nyeregbe pattantunk.

- Merre menjünk? - kérdezte Niall, az istálló előtt.

- Tegyünk egy kört a farmon. Aztán ha még van kedvünk, elmehetünk az erdőbe. Oké?

- Tökéletes. Olyan csodás ez a hely.

- Az. - mosolyodtam el.

Elmentünk az ugrató pálya mellett, ahol éppen Melissa tartotta az edzést. Egy férfi állt a kerítésnek támaszkodva, majd mikor észrevett minket, elkezdett integetni. Visszaintegettem széles mosollyal. Elkezdett sétálni felénk. Még elég messze volt.

- Ő ki? - kérdezte Niall.

- Apa. - mondtam nyugodtan. - Gyere. Megismered. Nagyon aranyos ember.

- Oké. - mondta, bár a hangjában egy kis idegességet véltem felfedezni. - Ki ér oda hamarabb? - kérdezte.

- Oké. - mondtam, és először csak vágtába fogtam neki a távnak.

De Niall galoppba kezdett, és elhúzott mellettem. Én is átváltottam, és kezdtem beérni. Majd mikor mellé kerültem, nem előztem tovább. Tücsök felvette az Ő tempójukat, és egyszerre értünk Apához. Nevetve befékeztünk.

- Szia Apa.

- Szia Prücsök. Ki a barátod? - mosolygott, és jött mellém.

- Apa Ő itt Niall.

- Jó napot. - köszönt udvariasan a fiú.

- Szia. Örülök, hogy megismertelek.

- Én szintúgy uram. - bólintott Niall.

- Hagyd ezt a megázást. Tegeződjünk. Csak Ian. Elvégre majdnem egykorúak vagyunk. - kacsintott apa.

- Rendben. Ian. - mosolygott Niall.

- Apa, hát te? Nem Franciaországban vagy? - szálltam le Tücsökről, és öleltem meg.

- Ma reggel jöttem meg. Kijöttem, hogy megnézzem az órád, de Melissa mondta, hogy cseréltetek, aztán itt ragadtam. - magyarázta. Idő közben Niall is leszállt, és odaállt mellém.

- De jó, hogy itt vagy. - nyomtam egy puszit az arcára.

- Én is örülök neki Prücsök. Nagyon fárasztó volt Franciaország. Sehol nem álltunk meg csak a rohanás ment mindenhol. Utálom, az ilyet. De a jó hír, hogy leszerződtettem egy világhírű lovast, hogy képviseljen majd.

- Ez remek Apa. Franciaország miatt meg ne aggódj. Lesz még lehetőséged szétnézni. Majd egyszer elmegyünk együtt, jó?

- Tökéletes. Angela jön délután terepre?

- Szerintem biztos.

- És amúgy hogyhogy cseréltetek Melissával? Azt hittem utálod az ilyen korai órákat. Mindig kómás vagy még. - nevetett.

- Igen, de most meg akartam mutatni Niall-nek milyen egy óra. És remekül csinálta. Képzeld, úgy beszélt egy lebénult kisfiúval, hogy elsírtam magam rajta. - nevettem.

- Igen? Olyan gonoszul? - viccelődött Apa. Niall még kicsit feszéjezve érezte magát.

- Nem dehogyis. Olyan bátorítóan, és kedvesen. Szegényke szomorú volt, mert mindig kiröhögik, de Niall felbátorította, és soha nem láttam még ilyen boldog kisfiút.

- Akkor te idevaló vagy. Ha gondolod csatlakozhatsz hozzánk. - fordult Niall-hez.

- Köszönöm. Szívesen jönnék segíteni, de nem hiszem, hogy lenne rá időm. - húzta el a száját szomorúan.

- Miért? Pedig pont ilyen emberek kellenek ide. - húzta fel a szemöldökét Apa.

- Apa. Niall a One Direction egyik tagja. Tudod, akik voltak az X-factorba. Sajnos nincs ideje. - mentettem meg a fiút.

- Akkor onnan voltál olyan ismerős. Hát sajnálom. De ha mégis felhagynál az énekléssel szívesen látlak a farmon. Egész jól tudsz lovagolni sztár létedre.

- Köszönöm Ian. - nevetett Niall

Apa csak bólintott.

- Na hagyom is a fiatalokat. Jók legyetek. Aztán csak óvatosan. - intett apa, majd elindult a főépület fele.

- Jó fej. - mondta Niall miközben felültünk a lóra.

- Én mondtam. - mosolyogtam. - Menjünk az erdőbe? - bólintott. - Verseny az erdő széléig?

- Oké. De most ne hagyj győzni. - kikerekedett a szemem. Honnan tudta? - Tudom. Nem vagyok hülye. Simán le tudtál volna előzni. - küldött felém egy puszit, majd galoppra ösztökélte Beautiful-t, és elkezdett vágtatni az erdő felé. Én is követtem. Az erdő széléhez Ő ért hamarabb.

- Nézd a mestert. - húzta ki megát.

- Azért van még mit tanulnod ifjú Padavanom. - legyintettem. - Mehetünk az erdőben is vágtában? Az már nehezebb terep. - kérdeztem.

- Persze.

- De csak vágtába. Na hajtsd túl. - utasítottam.

- Oké.

Elkezdtünk vágtázni az erdőben. Imádom ezt az érzést. Olyan felemelő. Mintha repülnék. Csodás. Tücsök a legjobb ló. Az én kedvencem. Imádom, mikor fehér sörénye meglobban. És az, hogy ezt még megoszthatom Niall-el, az egy plusz öröm. Kiértünk egy kis tisztásra, melynek a szélén egy kis patak csordogált. Ismerem ezt a helyet. Itt van az erdei ugrató pálya felállítva. 

- Álljunk meg egy kicsit. Ez jó hely. A lovaknak is van víz, és fű is bőven. Nincsenek mérgező növények.

- Rendben.

Leszálltuk a lóról, és elengedtük őket, had élvezzék a helyet. Mi letelepedtünk a partra, ahonnan az egész helyet beláttuk. Így mindenre tudtunk figyelni. Niall leült, én pedig az ölébe feküdtem. Átkarolt, és élveztük mi is a hely varázsát.

- Miért engem kérdeztél meg, hogy megpuszilhat-e El-t? - kérdeztem egyszer.

- Nem tudom. Gondoltam így illik. Elvégre valamilyen szinten együtt vagyunk. Nem?

- De. - feleltem.

- Vagy baj, hogy most itt vagyunk? - kérdezte hirtelen.

- Ezt hogy érted? - néztem fel rá. Maga elé bámult a messzeségbe.

- Nem akarom elsietni a dolgot. Remélem nem baj. Ugye nem haragszol rám, hogy nem kérdezem meg egy nap után, hogy lennél-e a barátnőm? - nézett le rám. Szemében zavarodottság volt.

- Ellenkezőleg. Ha most megkérdezted volna, MÉG nemet mondanék. - hangsúlyoztam azt a szót, és fordultam vissza.

- Szeretlek. - mondta, és nyomott egy puszit a fejem búbjára.

- Én is.  - feleltem, majd lehunytam a semem.