55. ~Szívünk választottjai.*

Köszönöm szépen mindenkinek a 15.000 oldalmegtekintést. Csak így tovább. Tegnap szóvá tettem, hogy nem írtok valami sok kommentet. Ez azóta sokat változott. Ezt is nagyon köszönöm. Őrizzétek meg jó szokásotok. Jó szórakozást a fejezethez. 

Ui.: Ha gondoljátok ehhez is írhattok pár véleményt. : )

Vicky szemszögéből:

Nem fair, hogy Louis üldöz engem. Ezen változtatni kell. Nem vagyok én egy ijedős kiscsaj. Magam sem tudom miért, de egyszer csak megfordultam, és vele szembe kezdtem el rohanni. Először nagyon meglepődött, aztán vette a lapot, és sikítva, mint egy kislány elkezdett szaladni ki. Most én lettem a kergető. Kint a parton megállt, és kitárta nekem a karját. Én egyenesen felé rohantam, majd mikor oda értem megölelt.

- És így lett az üldözőből üldözött. - nevettem, miközben mélyen beszívtam az illatát. Ő is velem tartott. Megcsókolt, majd mikor elváltunk megkérdetem. - Kérsz egy zöldalmát? - mosolyogtam.

- Hát… - nyúlt szégyenlősen a nyakához.

- Vagy akkor sárgarépát? - mentettem ki.

- Sárgarépaaaaaa! - kiáltotta el magát, hogy tőle zengett az egész part.

Én csak nevettem, majd elindultam a cuccom fele. Kivettem belőle egy almát, és egy répát, majd visszamentem Louis-hoz.

- Tessék. - adtam oda neki a zöldséget.

- Köszönöm. Életmentő. - nyomott egy puszit az arcomra.

- Hogy te mennyire szereted a répát… - csóváltam a fejem.

- Pont annyira mint amennyire te a zöldalmát. - vágott vissza.

- Nem. Jobban. - feleltem. - De pont így vagy tökéletes. Jaj. Vagyis… - haraptam az ajkamba.

- Ezt csináld még egyszer. Ez szexis volt. - csillogott a szeme.

- Mégis mit? - nem értettem az egészet.

- Mindegy. Majd én. - hajolt az arcomhoz, és megcsókolt, majd megharapta az ajkam. Itt leesett minden. Arra gondolt, hogy harapjak még egyszer az ajkamba. Az volt szexis, de én nem értettem, ezért gondolta megteszi ő.

- Most már értem. - mosolyogtam, mikor végeztünk. Neki is kivillantak a fogai.

- Szeretlek. - nézett a szemembe. - Még sose éreztem ilyet. Egy napja ismerlek, és mégis már egy percet se tudnék elképzelni nélküled.

- Tudom. Én is szeretlek. - feleltem.

Elmosolyodott. Nyomott egy puszit az arcomra, majd lecsücsültünk, és tovább majszoltuk a vega kajánkat.

Szépen lassan kezdett mindenki kiszivárogni a vízből, és csatlakozni hozzánk. Elsőnek Rebecca és Liam, másodiknak Angela és Austin, majd Will és Zayn, Rose, és végül Leah és Harry. Destiny és Niall még mindig bent ücsörögtek a vízben. Szépen leültünk a törölközőinkre, és elkezdtünk beszélgetni. A nap magasan az égen volt, és eléggé égetett. Ez azon napok egyike volt, mikor Angliában is tiszta volt az ég, és meleg volt az idő. Ez még nyáron is ritka.

- Valaki nem kenné be a hátam? - kérdeztem mikor már mindenem tiszta krémes volt. Nem akartam leégni.

- Majd én. - kiabálta Loui.

- Rendben. - nyomtam a kezébe a naptejet, majd lefeküdtem hasra.

Szépen bekente a hátam, aztán nyomot egy puszit az arcomra.

- Nem akarod bekenni magad? Nehogy leégj még a végén nekem. - célzott Zayn Will-nek.

- Oké. - bólintott barátnőm, és Ő is hasra fordult. Zayn alaposan és meglepően sokáig kenegette a hátát naptejjel. Szinte már átment masszírozásba.

- Te nem fogsz leégni? - kérdezett vissza Will.

- Én árnyékba ülök. - felelte Zayn. És valóban. Minden fiú árnyékba ült. Egyikük se feküdt ki a napra, mint mi, lányok. Az ikrek visszautasították a naptejet. Nem akarták magukat bekenni. Pedig nagyon fehérek voltak, de azt mondták nem kérnek.  Rebecca külön térdelt a homokon, és nézte a tengert. Pontosabban a tengerbe egy hajót. Az a hajó üres volt. Az emberek, akik rajta voltak búvárkodtak. Ezt figyelte annyira.

Liam jó pasi révén megfogta a naptejet, és halkan mögé lépett. Óvatosan a vállára helyezte át a haját. Rebecca összerezzent, majd hátrakapta a fejét.

- Nyugalom Csipkerózsika. Csak én vagyok. - nyugtatta meg a fiú.

- Liam. - mondta egészen halkan a lány, de azért még lehetett hallani.

- Hoztam egy kis naptejet, nehogy leégjen az én Csipkerózsikám. - nyomott ki egy kicsit a kezére, majd elkezdte bekenni a lány vállát.

- Köszönöm. - fordította még mindig oldalra a fejét Rebecca.

Liam alaposan bekente a vállát, majd a hátát. A keze végigsiklott a karján, és azt is bekrémezte. Végül átnyúlt a derekánál, és a combjára is kent. De még valami eszébe jutott, ezért kinyomott még egy kicsi krémet az ujjbegyére.

- Csukd be a szemed. - mondta.

Rebecca engedelmeskedett. Óvatosan bekente a lány arcát, és homlokát. De figyelmes. Ez olyan aranyos. Csak az igazi szerelem képes ilyenre.

- Kész vagy. - nyomott egy puszit a lány arcára.

- Köszönöm. Ez nagyon figyelmes volt. - fordította megint oldalra a fejét Rebecca.

Liam válaszul megcsókolta. Eléggé sokáig tartott, de olyan édesek voltak együtt. Öröm volt nézni, hogy ilyen szép párt alkotnak. Közben Harry is észhez kapott.

- Megnézem Leah-t. Lehet őt is be kéne kenni. - állt fel a naptejjel, és indult el a lány felé, aki egyedül feküdt a homokon már egy jó ideje. - Leah? - szólongatta mikor odaért. Nem kapott választ. - Gyerekek. Szerintem Leah elaludt. - mondta viszonylag halkan nekünk.

- Így könnyen le lehet égni. - pattantam fel, és mentem oda.

- Fel kell keltenünk. - követett Angela is.

- Ne. Hagyjátok szegényt, had aludjon. - mondta Zayn.

- De le fog égni. - ellenkezett Will.

- Nekem van egy ötletem, hogy óvjuk meg naptej nélkül. Nem fog rá felkelni. - mosolygott gonoszul Louis.

10 perc múlva elégedetten néztük a munkánk. Így biztos, nem ég le Leah. Bár kicsit koszos lett, de legalább megóvtuk a naptól, és nem is kelt fel. Will és én még az alvó lány mellett térdeltünk. Egyszer odajött Lou a telefonjával.

- Lányok, egy képet? - kérdezte, és már hasalt is le a homokra, hogy alulnézetből csinál.

- Na, azt már nem. - néztem Will-re.

Egyre gondoltunk. Mindketten belemarkoltunk a homokba, és a fiúra dobtuk.

Louis nagy sikításban tört ki. Olyan bolond módon, ahogy szokta. Gondolom a szemébe is ment. Leah elkezdett mocorogni erre  a nagy hangzavarra. Rájött, hogy nem tud megmozdulni. Hirtelen kipattant a szeme, és fel akart ülni, de nem ment neki teljesen. Mi csak röhögtünk mellette.

- Mi történt? Gyerekek. Ez meg mi? - ijedt meg. Hát kómásan az ember még nem az igazi. Majd rájött, mi is történt vele. - Ti komolyan beástatok engem a homokba? - kezdett el nevetni. Nem nagyon haragudott érte.

- Csak így tudtunk megóvni a leégéstől úgy, hogy ne kelj fel. - nevetett Loui.

- Tudom, hogy a te ötleted volt mókamester. Ezt még visszakapod. - fenyegetőzött felfele a földről.

- Nagy szavak ezek egy olyan lánytól, aki nem tud megmozdulni. - nevetett gonoszul Louis.

- Még  hogy nem tudok megmozdulni?! - ült fel először Leah, majd  hirtelen felpattant, és Louis-ra vetette magát. A fiú hátraesett Leah pedig győzedelmesen a mellkasára tette a lábát.

- Háh. - mondta, miközben lemosolygott Loui-ra. Mindenki nevetett. Ők is.

- Gyere te kis harcias. - ölelte meg Leah-t Harry, majd felhúzta legjobb haverját a földről.

- Te csak maradj csöndbe. Miért nem állítottad meg őket? - tette csípőre a kezét.

- Féltem, hogy leégsz, és csak így tudtalak megóvni.

- Aha. Persze. Hogyne. - bólogatott gúnyosan Leah. - Tiszta homok vagyok. - nevette el magát.

- Ezen majd én segítek. - fogta meg a derekát Harry, és elvitte a víz széléig.

- Neee Harry. Majd én megoldom. Nem kell segíteni. - kiabálta a lány. Mi csak nevettünk, majd Harry lazított a fogáson a bokáig érő vízben. De azért nem engedte el. Ugyanúgy fogta Leah derekát, és elkezdte puszilgatni a nyakát. Barátnőm hátrafordította a fejét, és kapott egy nagy cuppanós puszit az arcára.

- Harry engedj el. - fogta meg a kezét. - Menjünk ki a partra.

- Már nem zavar, hogy homokos vagy? - forgott vele körbe egyszer Harry.

- Nem. Már nem, csak menjünk ki. - nevetett Leah.

- Oké. - engedte el. - Menjünk.

Összekulcsolt kézzel kijöttek hozzánk a partra. Közbe Niall és Destiny is előkerült.

A fiúk elkezdtek bent a mélyebb vízben labdázni. Hívtak minket is, de nem akart menni egyikőnk se, így kifeküdtünk a homokba a víz szélére, és figyeltük szívünk választottját.