II. 10. ~ Akkor maradok...*

II. 10. ~ Akkor maradok...*

Rebecca szemszögéből:

Olyan kettő fele elindultunk haza. A lányokat elkísértük a házukig, én pedig mentem a fiúkkal Leah-hoz. Nem voltunk a legrosszabb állapotban, bár nem is  a legjobban. Tény, hogy nagyon finom koktélok voltak azon a helyen, amit Destiny mondott, de attól keményen be lehetett állni. Nem tudom, mi volt benne, de alig lehetett érezni, és mégis... Megérkeztünk a fiúkhoz.

- Nézzétek! Leah cipője! - mutatott le Niall az előszobában.

- Még itt van. - jelentette ki Zayn.

- Akkor maradsz itt Csipkerózsika? - kérdezte Liam.

- Előbb nézzük meg, ébren van-e még. - javasoltam.

Szétnéztünk a házban, de sehol senki. Harry ajtaja becsukva. Biztos bent alszanak.

- Akkor maradok. - mondtam Liam-nek.

- Wooohoooo. - kiabálta a fiú.

- Cssst, halkan. - akarta a szája elé tenni Louis a kezét, de az orrához tette részegen. Vicces volt.

Mindenki elment lefeküdni. Mi is Liam-mel.

- Kérhetek egy pólót aludni? - kérdeztem a fiút.

- Persze. - odament a szekrényhez, és elővett egy fehér pólót, aminek volt egy kevés minta a vállán. - Ez jó lesz?

- Tökéletes. - vettem el, és kezdtem el átöltözni.

Csak hát részegen nem teljesen én parancsolok magamnak, így szembe Liam-mel vettem le szinte minden cuccom.

Csak a bugyim nem. De így utólag, már átkozom magam, hogy miért nem francia bugyit vettem fel. Miért kellett nekem akkor tangában lenni?! Persze felkaptam a fiú pólóját, de mindent látott. Gondolom nem teljesen józan állapotba azért beindultak a kis hormonok. Elkezdett közeledni felém. Én csak álltam, és vártam, mit fog tenni. Hát na. Akkor én se voltam a legjobban. Odajött hozzám, átkarolta a derekam, és magához húzott. Megcsókolt, és közben nekitolt a falnak. Egy hajszál se fért volna el köztünk. Aztán a combom alá nyúlt, és maga köré csavarta azt. Így szinte a levegőbe voltam.

 A nyakamat kezdte el puszilgatni. Megláttam a felkarját. Ekkor jöttem rá igazán, hogy milyen erős. A felkarján az izmok kidagadtak, ahogy engem tartott. Hihetetlen látvány volt. Eddig erre soha nem figyeltem fel. Mikor az állam vonalát hintette be apró puszikkal, elkezdte felhúzni a pólómat. Vagyis az övét. Gyorsabban vettem a levegőt. Még nem voltam kész erre. Észrevette, és elfordította a fejét. Lefelé nézett.

- Sajnálom Csipkerózsika. - óvatosan leengedett a földre. Olyan volt, mintha egyből kijózanodtam volna.

- Liam, én... - ültem le az ágyra. - lehuppant mellém. - Lehet, más lány ezt egyből megengedi, ami nem is csoda, mivel te egy híres sztár vagy, de én nem vagyok ilyen. Sajnálom, de én ezt még nem akarom.  - csendbe maradt. Szerintem értelmezte a szavaimat, és az arcáról olyat olvastam le, mintha hideg zuhanyként érte volna. Kezdett ő is észhez térni.

- Jaj. Mit tettem? - jött rá. - Csipkerózsika. Bocsánat. Én várok rád, csak hát részegen nem a legegyszerűbb dolog ellenállni egy ilyen szép nőnek. - ölelte át a derekam.

- Semmi. Szóval szép vagyok? - mosolyodtam el.

- Te vagy a legszebb a világon. - puszilta meg az arcom. - Gyere. - fogta meg a kezem, és bedőltünk az ágyba.

Az oldalán feküdt, és én is felé fordultam.

- Lehet egy furcsa kérdésem? - kérdeztem egyszer.

- Persze.

- De már nem vagy részeg, igaz?

- Hidd el, az előbb kijózanodtam. - mosolygott.

- És nem fogsz rám megharagudni, hogy ilyet kérdezek? - kezdtem el aggódni. Lehet ez mégse volt olyan jó ötlet, de tudnom kell.

- Én? Rád? Soha. Mondd. - bíztatott.

- Liam. Te önmagamért szeretsz engem? Már mint nem fogsz elhagyni, csak mert nem engedtem meg az előzőt? - kérdeztem óvatosan.

- Csipkerózsika. Hogy juthat ilyen az eszedbe?! Persze, hogy önmagadért szeretlek. Csak mert nem akarsz még lefeküdni velem, azért nem hagylak el. Inkább te szakíthatnál vele, amiért ilyen erőszakos voltam. Imádlak. Imádom, mikor nevetsz, mikor elmosolyodsz, vagy csak mikor rám nézel azokkal csodás nagy szemeiddel. És nem tudom, hogy lehetett ekkora szerencsém, hogy rád találtam. - kulcsolta össze az ujjainkat.

- Inkább én vagyok szerencsés. Hisz te egy sztár vagy. Egy ilyen kis magyar lányt észre se kéne, hogy vegyél. Szeretlek. - mosolyodtam el.

- Pont ezért vagy te tökéletes. Mert nem egy fannal beszélek, aki miden egyes tettemtől sikít, és elolvad, amint megcsókolom, vagy énekelek. - mondta. Elkezdtem nevetni. - Mi az? - kérdezte zavartan.

- Én is elolvadok, ha énekelsz, és elvesztem az eszem, ha megcsókolsz. - pirultam el.

- Tényleg? - kerekedett ki a szeme, majd elmosolyodott.

Egészen közel volt az arcunk. Elkezdett énekelni.

"You know cos all my life

I've been waiting for a girl like you

To come around."

Fejezte be majd megcsókolt. Direkt csinálja. Tudja, hogy ez a két dolog készít ki. Ettől elolvadok.

- Akkor most olyan lettem mint egy rajongó? - kérdeztem, mikor ajkaink elváltak.

- Te soha nem leszel olyan. - mondta.

- De teljesen stimmel rám, amit mondtál. - húztam el a szám.

- Jó. Akkor bebizonyítom. Hmm... Hova ment Louis, mikor az X-factor-ban kihívtuk utána rendőrséget? - tett fel egy keresztkérdést.

- Huh...bulizni? - kérdeztem. Elkezdett nevetni. - Ez nem vicces. Fogalmam sincs, hova ment.

- Na látod. Ezért nem vagy te rajongó. Az kapásból rávágta volna. Amúgy az anyukájához ment.

- Tényleg? De cuki. És köszönöm. De azért szeretem a bandát, ugye tudod?

- Persze. És ki a kedvenced abból a híres bandából? Tudod? A One Direction-ból? - kérdezte viccesen.

- Hmm. Ez nehéz kérdés. Talán az a Liam Payne nevű édes, kedves, aranyhangú srác. Valamiért Ő fogott meg a legjobban. De sajnos nem hiszem, hogy felfigyelne egy ilyen kis magyar lányra. Ha tudná, mennyire szeretem. - feleltem viccesen.

- Pedig ha olyan nagy sztár, mint amilyennek tartod, biztos megtalál egy ilyen csinos magyar lányt. És azt is tudja, hogy mennyire szereted. - mosolygott.

- Gondolod?

- Persze. És biztos vagyok benne, hogy neki te vagy a mindene. Nélküled már nem is lenne a régi. - felelte. Tetszett, hogy úgy beszélünk Liam-ről, mintha nem ő feküdne velem szembe.

- Azt mondod? - fordítottam oldalra  a fejem.

- Hidd el. Én már csak tudom. - nevette el magát. Majd nyomott egy puszit a számra.

- Milyen lesz ez az út? - gondoltam bele.

- Ezt hogy érted? - kérdezte.

- Szerinted jó lesz? - kérdeztem.

- Remek lesz. Velem leszel végig. Együtt alszunk, aztán együtt megyünk mindenhova, majd este együtt lépünk fel. - simogatta a karom.  

- Magyarországon annyi mindent szeretnék mutatni. Majd mi fordítunk nektek. - mosolyogtam.

- Mit akarsz mutatni? - fordította oldalra a fejét.

- A kedvenc helyeimet,  az ételeket, a látnivalókat, a házunkat... - tetem hozzá titokzatosan.

- Hogy érted az utolsót? - húzta fel a szemöldökét.

- Tudod, anyáék tudják, hogy megyek haza, de azt mondtam majd ott mesélek, és bemutatok valakit. Azt se tudják mi okból érkezem.

- Te be akarsz mutatni a szüleidnek? - kerekedett ki a szeme, és mondta halkan.

- Igen.  Baj? - kezdtem el aggódni.

- Nem. - rázta meg a fejét.

- Ne aggódj Liam. Minden  rendben lesz. De ha lehet az öcsémet kerüld el, oké? - mosolyogtam.

- Miért?

- Tudod Jason...nagyon idegesítő. - mondtam.

- De miért? - ráncolta a homlokát.

- Mert nagyon hiperaktív, és egy percem se lenne veled. - nevettem.

- Azért valamilyen szinten jó. Még ha a szüleidnek nem is tetszek, a tesóddal akkor is jóba leszek.

***

Reggel kinyitottam a szemem. Egy nagyon kellemes illatot éreztem, és valami sima és puha dolgot az arcomnál. Odakaptam. Liam bal keze volt a fejem alatt, a másikkal pedig átkarolta a derekam, és előttem az ágyon pihent. Mélyen beszívtam a levegőt, majd kifújtam. Mögöttem Liam is kezdett mocorogni. Megfeszítette a kezeit, majd a jobbat végigcsúsztatta a hasamon, de nem vette el róla.

- Ébren vagy? - kérdezte óvatosan.

- Ühüm. - feleltem.

- Jó reggelt Csipkerózsika. - húzott magához a hasamnál fogva.

- Jó reggelt. - válaszoltam.

- Hogy aludtál? - kérdezte.

- Remekül. Minden rémlik a tegnapból?

- Aha. És neked? - óvatoskodott.

- Igen. De részegek voltunk. - nyugtattam. Nem érdekelt a tegnap este. Ő is ember, és én is.

- Azok. - nyomott egy puszit a fejem búbjára, mivel háttal voltam neki.

Felnéztem rá, és egy kéz megnyomta az orrom.

 -Na! - nevettem.

Átfordultam felé, és a szemébe néztem. Jóval följebb volt, mint én. Kaptam egy puszit a homlokomra.

- Miért nyomtad meg az orrom? - kérdeztem, és a hátamra fordultam. 

- Mert szeretlek, és édes a nózid. - csókolt meg.

Még mindig teljesen igaz volt rám, hogy elolvadok, mikor megcsókolt. Nem tudom miért? Ezt a hatást váltotta ki belőlem. Abban a pillanatban teljesen biztos voltam benne, hogy Liam az én "szőke" hercegem. Örökké, és tovább.