III. 53. ~Mogyoród.*

Sziasztok manook! 

Elnézést szeretnék kérni ugyanis tegnap végzetes hibát követtem el, ahogy barátnőm mondta. Ellenőrzésnél nem vettem észre egy elírást, és a rész így került fel. Aztán mikor komiba is írták, meg barátnőm is szólt, kijavítottam, de addigra más sokan nézték meg. Szóval az előző részben "Leah szemszögéből"- t akartam írni, nem Rebeccáét, de elnéztem. Sajnálom, már rendbe van a rész. Jó olvasást ehhez, remélem, tetszik, és mindenki szereti a fürdőket. Véleményeket elfogadoook ! És boldog szülinapot Harry-kének ! 

III. 53. ~Mogyoród.*

Átbaktattunk Harry-vel a kis folyosón, ami az étterembe vezetett. Mikor bementünk, megláttuk Vicky-t, Louis-t és Niall-t az egyik nagy asztalnál. Hozzájuk sétáltunk, és leültünk. Aztán leszivárogtak Rebeccáék is, és végül Will lépett be az ajtón. Hozzánk jött egyedül. Vártuk, hogy betoppan Zayn, de nem így lett.

- Nyuszit hol hagytad? - kérdezte viccesen Louis.

- Az ágyban. - rántotta meg a vállát, és ivott egy korty kávét.

- Jól megdolgoztattad az este. - nevetett Harry. Ki más?!

- Mit vársz? 5-kor jöttünk vissza. - iszogatta az ébresztőt a lány álmosan.

- Hol voltatok olyan sokáig? Mi 3-kor már itt voltunk. - lepődött meg Liam. Louis, Vicky és Niall felől halk kuncogás jött, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.

- Buliztunk. - felelte Will tömören. Ennél pontnál a három pukkadozó jómadárból végképp kitört a nevetés. Mindenki feléjük kapta a fejét, hisz nem tudtuk, mi olyan mulatságos.

- Jó kis buli lehetett. - nevetett Louis.

- Ha annyira érdekel fantasztikus volt. - vágott vissza Will.

- Képzelem. De legalább az SMS-et láttátok? - kérdezte a srác.

- Aha. De minket nem üldöztek bi-bii. - nyújtotta ki a nyelvét Will Louis-ra.

- Hajnali 5-kor már minket sem. - rántotta meg a vállát Niall.

- Elmondaná végre valaki, mi volt az este, miután elmentünk? - kértem most már én is.

- Miután ti leléptetek, Will és Zayn felrohant az emeletre, aztán Niall-re rákattant egy tuti csaj, de leléptünk, mert a DJ benyomta a WMYB-t, és felismertek. - magyarázta el tömören Louis.

- Akkor értem, miért alszik még Zayn. - nevetett Harry.

- Oké. Abba lehet hagyni. - forgatta meg a szemét Will.

- Mi is lesz a mai program csajok? - kérdezte Vicky egyszer.

- Mogyoród! - mondta Rebecca.

- Bővebben? - kérte Niall.

- Mogyoródi Aquapark. - feleltem.

- Aquapark? - kerekedett ki Will szeme. Gondolom Zayn jutott eszébe elsőnek. A srác kicsit fél a víztől, de biztos vagyok benne, ha odaérünk, annyira be fog pörögni, hogy ez jelentéktelenné fog válni.

- Cool. Induljunk! - pattant fel Louis.

- Azért reggelizzünk már meg, Haver. - mondta ijesztő nyugodtsággal Liam.

Elfogyasztottuk a reggelit, majd felmentünk. Megbeszéltük, hogy fél óra, és a szokásos kanapéknál találkozunk a folyosón. Szinte már a törzshelyünké vált ez a hely.

Will szemszögéből:

Benyitottam a szobánkba. Elég érdekes látvány tárult elém. Zayn keresztbe, hason feküdt az ágyon, a bal keze és a feje lelógott oldalt, és horkolt. Ja, és azt majdnem elfelejtettem említeni, hogy a fehér, vékonyka takaró csak a fél fenekét takarta el. Hát igen. Tegnap este alsó nélkül aludt el. Nem rétem, ez miért volt jó, hisz én is pizsibe voltam, és ő is boxerbe szeret aludni. De mindegy. Zayn viselkedésére már régen nem keresek magyarázatot, pláne nem ha részeg. De be kell valljam, igencsak vonzó látvány volt. Törökülésbe leültem az ágy mellé, pont oda ahol a feje volt. Kicsit figyeltem, ahogy remeg a szeme, amint álmodik. Vicces de egyben édes látvány volt, ahogy nyitott szájjal horkol előttem. A haja kócosan meredezett össze-vissza. A kis borosták az arcán kedvesen hívogatták magukhoz a kezem. Engedtem nekik, és óvatosan végigsimítottam Zayn arcát. De nem kellett volna, ugyanis ettől alvó szerelmem úgy megijedt, hogy lefordult az ágyról egyenesen az én ölembe. A takarót, nem tudom, hogyan csinálta, de rántotta magával, így a fehér anyag fele az ő ölében, míg fele az én fejemen pihent. Nagyokat pislogott rám a combomról. Kicsit fájt a sípcsontom, mivel Zayn válla éppen belefúródott, de nem volt vészes. Lekaptam a fejemről a takarót, és nevetve az ölébe dobtam. Kicsit balra fordultam, hogy Zayn kényelmesebben feküdjön a combomon. Simítás közben megigazítottam a haját, majd csak kényeztettem a tenyeremmel az arcát.

- Nem akartalak így megijeszteni. - néztem rá. Láttam, hogy még csak most ébredezik, és igen lassú a felfogása. Majd elkezdett nevetni.

- Szépen leestem. De te mit kerestél itt?

- Fel akartalak kelteni, de gondoltam még előtte meghallgatom a koncertedet.

- Mimet? - nézett rám zavartan.

- Énekesként nagyszerű koncerteket adsz, de horkolóként még jobbakat. - nevettem.

- Jól van már. Hosszú este volt tegnap.

- Az biztos, de remek. De öltözzünk, mert a mai program Aquapark lesz, és fél óránk van.

Feltolta magát ülésbe, és rám kapta a csodás, nagy, barna szemeit.

- Akkor muszáj lesz együtt zuhanyoznunk. - állt fel, és takarót az ágyra dobta. A fehér feneke felém villant. Elnevettem magam. Úgy éreztem, mintha én lennék a pasi, aki megbámulja egy csaj hátsóját. Vigyorogva felkeltem.

- Nyuszi, én már tusoltam reggel, míg aludtál. - feleltem.

- Micsoda? - állt meg, és jött vissza hozzám. - És nem fér bele még egy?

Nevetve követtem a fürdőbe. Kicsit fájt a sípcsontom, mikor rá kellett állnom, de kibírható volt.

Zayn beállt a zuhany alá, és én is követtem. Mikor felé fordultam, megláttam, hogy végigmért. Mosolyogva hozzá mentem, és hagytam, hogy a meleg víz kényeztessen.

- Nyuszi, nem lesz gond, hogy egy Aquaparkba megyünk?

- Miért lenne? - értetlenkedett.

- Mert ott sok a víz, és tudom, hogy te nem vagy oda érte annyira. - néztem a szemébe. Édesen elmosolyodott.

- Szépen fogalmaztál: Nem vagyok oda érte annyira, de ez egy kihagyhatatlan élmény. Tudod, hogy a veszélyért és az adrenalinért oda vagyok. Ezek kedvéért a lemerülést is bevállalom. - vigyorgott.

- Rendben. - nyomtam egy puszit az ajkaira. - De siessünk, mert el fogunk késni.

***

Egy örökkévalóság után és két komplett koncert után végre megláttuk az autópályáról a domb oldalán elterülő aqaparkot. Elég hosszúnak tűnt az út idáig, pedig csak egy óra volt. De már nagyon izgatottak voltunk. Az út elején még elénekelgettünk. Pontosabban a srácok, de nem a saját számaikat, hanem butaságokat. Például a Scooby-Doo főcímdalát és az I'm a Barbie Girl-t. Azután Zayn és Niall elaludt. Én pont köztük ültem, és sztereóba hallgattam a horkolásukat. Ha az egyik levegőt vett a másik kifújta, és ez így ment egészen addig, míg meg nem láttuk a domboldalon a nagy csúszdákat. Ekkor oldalba löktem mindkét srácot, hogy felkeljenek. Mindenki ámuldozott, hogy milyen király helyre hozott minket Reb és Leah. Immár még jobban vártuk, hogy bemehessünk. A parkoló dugig volt autókkal, de szerencsére a nagyobb parkolóknál, ahol a minibuszok is helyet kaptak, állt egy őr, aki útbaigazított minket, hogy melyik helyre álljunk be. Izgatottan felsétáltunk a lépcsőkön a bejárathoz. Hosszú sor állt, de kivártuk. Aztán kinyitott egy másik kassza. Így már 4 ment, és a sor kicsit eloszlott. Viszonylag hamar sorra kerültünk, bár a srácok egyfolytában nyavalyogtak. Aztán ezt én untam meg, mikor a bejáratnál is várni kellett kicsit.

- Tudom, hogy semmiért nem kellett sorba állnotok, de kicsit próbáljatok már meg úgy viselkedni, mint a normál emberek, oké? - álltam eléjük. A lányok csak bólogattak és nevettek.

- Húh, de nagy a szája valakinek. - vigyorgott Niall, de láttam felfogta, amit mondtam.

- De igaza van. - állt mellém Zayn.

Több panaszkodás ezután nem volt a hosszú sorra, sőt igazából nem is volt vészes, csak felfújták ezt a dolgot. Vidáman sétáltunk be.

A kapu túl oldalán egy elágazás fogadott minket. Szembe egy lépcső vezetett fel, míg balra a kajáldák terültek el, jobbra pedig az volt kiírva: "öltözők" magyarul és angolul is. Közbe persze az út mindkét oldalán boltok helyezkedtek el, amikben mindenféle vízi cuccot lehetett kapni. Elindultunk az öltözők fele. Külön volt lány és fiú, így két csapatra oszlottunk. Pár perc múlva az öltözők előtt találkoztunk, és elindultunk fel a kis lépcsőn. Egy nagy füves részt láttunk magunk előtt balra pedig a gyerekmedencét pár csúszdával.

- Szerintem mi nézzünk szét arra hely után, Louis te meg maradhatsz a gyerekmedencében. - szólt be Zayn. Mindenki elkezdett nevetni. Átmentünk pár medence fölött a hidakon, majd kiérkeztünk egy füves kis szigetrészre. Gondoltuk, itt lesz a legjobb, így letelepedtünk. Ezután szétoszlottunk, mivel mindenki más fele akart menni, de megbeszéltük, hogy délben itt találkozunk, és együtt elmegyünk ebédelni.

Mi Zayn-nel egyből az UFO fele vettük az irányt. Bevállalósak vagyunk, gondoltuk kezdjünk a legdurvábban kinézővel. Beálltunk a kígyózó emberek mögé. Szerintem itt volt a legnagyobb sor, de örömmel kivártuk. Aztán mikor már csak páran voltak előttünk, Zayn megkérdezte:

- Mész először Baby?

Az a bátor lány, akit szeretek mutatni, rávágta volna, hogy persze, de őszintén szólva ekkora ilyen fajta csúszdába még soha nem voltam, és először félelmetes volt. De egyben volt bennem egy kis "anyáskodás" is, mivel Zayn biztos jobban parázik a víztől, és lehet meg kéne mutatnom neki, hogy nem vészes a csúszda. Nem tudtam, mi legyen. A szemébe néztem, de nem tudtam kiolvasni, hogy mire gondol. Előre kaptam a fejem, és megláttam, ahogy egy kb. velem egyidős lány örömében sikít a csúszdában, majd belecsobban a kicsi medencébe. Nevetve feljön, és pattogva a barátnőjéhez megy. Bátorságot kaptam, és határozottan Zayn-re néztem.

- Megyek. - feleltem.

Az előttem lévő srác lecsúszott. Én következtem.

- Ügyesen Baby. - nyomott egy puszit az arcomra, majd mikor előre mentem, finoman megpaskolta a fenekem. Elmosolyodtam, és beálltam a csúszda végére. Megfogtam a vas korlátot, és vártam, hogy zöldre váltson a lámpa. Ekkor ez bekövetkezett. Belevetettem magam a csőbe. A felhevült testemet körbefonta a hideg víz, és az adrenalin szintem a magasba repült. A félelemnek nyoma sem volt, az izgatottság vette át a helyét. Egy örökkévalóságnak tűnt, míg a viszonylag egyenes zárt csőből kiértem a kör alakú pályára. A víz vitt körbe-körbe a falon, én pedig vigyorogva néztem ahogy forog velem a világ. A kezemet a fejem fölé emeletem, majd a tekintetemmel egyszer megtaláltam Zayn arcát, ahogy figyelt fentről. Távol volt, de megismertem, és elmosolyodtam. Éreztem, hogy egyre kisebb köröket írok le, így lehunytam a szemem. Majd belepottyantam a kis csőbe, ami egy apró, henger alakú, mély medencébe ejtett. A levegő egy része, amit szorgalmasan magamba szívtam, kiszaladt az orromon, mikor a vízbe értem. A kezem még mindig a fejem fölött pihent, de ahogy érintettem a talpammal a medence alját, visszahúztam, és elrúgtam magam. Kibukkantam a vízből, és megtöröltem az arcom. Egy úszómester húzott ki a kis medencéből ugyanis nem volt lépcső. Igazán helyes volt. Felnéztem, de Zayn-t már nem láttam ott. Biztos most csúszik. Az úszómester rám nézett, és kicsit oldalra vezetett a medencétől. A névtábláján a Bence felirat állt. Mondott valamit magyarul, de nem értettem.

- Nem értek magyarul. - feleltem neki angolul. Elmosolyodott.

- Azt mondtam, ritkán köröznek az emberek ilyen sokáig. Nem tudom, hogyan csináltad, de szép volt... - váltott át angolra, és várt egy kicsit. Elmosolyodtam, és megmondtam a nevem. Tudtam, hogy arra vár.

- Will. Köszönöm.

Ekkor egy csobbanás zavart meg, és hátra fordultam. Valaki belecsobbant a medencébe. Gondolom Zayn. A víz széléhez mentem, és leguggoltam. Igazam volt. Zayn feje bukkant elő a vízből, és megrázta a vizes, fekete haját, amely az égbe meredezett. Szívdöglesztően nézett ki vizesen.

- Ez király volt. - vigyorgott, majd kimászott.

Felálltam, és ő is. Arrébb mentünk az útra.

- Ez annyira...hihetetlen volt. Azt mondták, nagyon sokáig köröztem, és ezt tök jó. - áradoztam.

- Igen, fent is nézett már az indító, hogy meddig forogsz még. - nevetett. - Király ez a hely. Próbáljunk ki valami mást is. - nézett szét.

- Azt! - mutattam egy csúszdára, amely ugyanarról a szintről indult, mint az UFO, de lejjebb vitt.

- De Nyuszi, ahhoz gumi kell.

Megvizsgáltam jobban a csúszdát, és rájöttem, igaza van. Szétnéztem, és megláttam valamit.

- Várj meg itt Nyuszi. Bármit teszek, ne gyere oda. - nyomtam egy apró csókot az ajkaira.

Visszamentem az úszómesterhez, aki kihúzott. Éreztem, ahogy Zayn érdeklődve figyeli a tettem.

- Bence. Az a gumi, miért van ott? Lenyúlhatom? - mutattam a betonon heverő kék kétszemélyes gumira mögötte.  

- Az egyik úszómester hagyta itt nem tudom miért. Persze, vidd csak. De hivatalosan lentről kéne szerezned. - mutatott a lassú folyó kijáratánál lévő sok matracra.

- Jaj, nem tudtam. Majd legközelebb. Köszi a gumit. - vigyorogtam.

- Will, várj csak. Ez kétszemélyes. - mosolygott féloldalasan.

- Tudom. Olyat kerestem.

- Ugye tudod, hogy egyedül csak egyszemélyesbe engednek lecsúszni? - figyelmeztetett, ahogy az egy úszómesterhez méltó.

- Gondoltam, de ketten megyünk. - néztem hátra szerelmemre, aki még mindig rám várt.

- Rendben. Jó szórakozást. - mosolygott.

- Köszi. - vigyorogtam.

Megfogtam a gumit, és visszamentem Zayn-hez.

- Szereztem úszógumit. - mondtam elégedetten.

- Ügyes vagy Baby, de azért választhatnál olyan módszert is, amit nem kerget engem az őrületbe. - nevetett.

- Bocsika, de már tudom, hogy lent lehet szerezni. - rántottam meg a vállam, és nyomtam egy puszi az arcára.

Leah szemszögéből:

Mi 5-en mentünk: Harry, Louis, Vicky, Niall és Én. Elterveztük, hogy felmegyünk a sok, színes csúszdához. Mondanom sem kell, király volt. Volt, ami fekete volt, és csak néhány színes csík díszelgett belül igazán hangulatos módon, de volt, ahol tiszta sötétség várt. Vicces kis csúszdák voltak. Aztán Vicky, Louis és Niall elmentek kajálni, mivel Niall hasa elkezdet korogni. Gondoltuk, teszünk egy kört a lassú folyón Harry-vel. Beültünk egy kétszemélyes úszógumiba, és hagytuk, hogy vigyen minket az ár. Harry ült hátul, én pedig elől. Elnevetgéltünk meg beszélgettünk, aztán beérkeztünk a barlangrészbe. Hangulatos sötétség áradt szét, és csak a víz alján világított pár lámpa, valamint a szikla repedésein át szűrődött be oldalt egy kis fény.

- Hangulatos ez a hely. - nézett szét szerelmem.

- Igen, az. - feleltem halkan.

Beugrott a millió emlék. Beugrott, mikor Péterrel csónakáztunk itt. Minden eszembe jutott, amit olyan régen el akarok felejteni. Most is próbáltam elhessegetni a gondolatot, de nem ment egészen addig, míg Harry meg nem szólalt. Ha az ő hangját hallom, csak a jelenre koncentrálok, és csak a színtiszta szeretetet érzem iránta.

- Nézzük meg, mi van ott. - kezdett el evezni szerelmem a kezével egy kis bemélyedésbe a sziklában, ahonnan fény szűrődött ki.

- Ne Harry. Semmi nincs ott. - ellenkeztem.

- Honnan tudod?

- Sehonnan, de biztosan semmi érdekes. - feleltem, és elkezdtem evezni az ellenkező irányba.

- Miért ellenkezel? Ne félj már Leah! - nevetett.

- Harry, és ha nem szabad oda bemenni?

- Istenem, ne legyél már ilyen. Péter nem vitt bele semmi rosszba? Csak én vagyok ilyen gonosz? - nevetett, és még nagyobbakat evezett, hogy gyorsabban haladjunk. Szerintem ezt nem akarta ezt mondani, csak úgy kibukott a száján. Az ölembe ejtettem a kezem, és végigfutott az agyamon a sok emlék. Mikor Péter megalázott. Mikor elvitt a drogtanyára. Mikor megmentett a kutya elől. És még megannyi emlék merül fel, amit el akartam felejteni. Eszembe jutott, mikor először csókolt meg. Aztán az is, mikor Harry először csókolt meg.

- Leah? Leah sajnálom, nem akartam ezt mondani.

Harry hátulról megsimította a karom. Észbe kaptam, és szétnéztem. Rájöttem, hogy már beértünk a kis barlang részbe. Jobbra és balra is sziklák voltak. Volt pár lyuk a kőbe, kint volt az ugrómedence. A műsziklák alatt voltunk. A kis réseken beszűrődött a fény. Mocorgást hallottam hátulról. Harry próbált előrehajolni, hogy megöleljen, de túl messze voltunk egymástól. A következő pillanatban, már billegünk, és elvesztettük az egyensúlyt. A gumi fejre állt, mi pedig kiborultunk belőle. A vízbe loccsantunk, és elmerültünk benne. Mély volt, nem ért le a lábam. Nem csoda, hisz a másik oldalon fejeseket ugrottak az emberek. A felszínre úsztam, és köhögve a gumiba kapaszkodtam. Szétnéztem, de nem láttam semerre sem Harry-t. Ekkor egy erős kéz húzta magához a hasam, míg egy másik beszorította a matracot két szikla közé, így az nem tudott elúszni, és a barlangból sem látszott ki. A szikla egyik egyenletes részéhez tolt az a bizonyos kéz, így a gazdája elölről hozzám simult.

- Sajnálom, amit mondtam Kicsim. - vizslatta a szemem szomorúságot keresve. De nem talált, ugyanis nem volt benne.

- Nem baj. - mosolyodtam el. - De csak te lehetsz ilyen tehetséges, hogy kiborulunk. - nevettem el magam.

- Persze. Ki más?! - csatlakozott. Nevetve megcsóváltam a fejem.

- Pétert sajn... - kezdett bele, de nem akartam hallani, ezért megcsókoltam.

A nyelveink táncba kezdtek, és csak nehezen tudtak megszabadulni egymástól. De sikerült nekik.

- Nem érdekel. Nem érdekel a múlt, és nem érdekel a jövő. Most egy teljes hétig az enyém vagy és a legjobb helyen vagyunk a világon. - mosolyogtam. Elégedett vigyorral az arcán bólintott.