III. 54. ~Nem egy leánykérés, de...*

Liam szemszögéből:

Csipkerózsikával egyből a lassú folyó felé vettük az irányt, mikor szétváltunk. Gondoltuk, romantikázunk egy kicsit. Szerettem vele kettesben lenni, és erre a legjobb hely egy barlang volt tele vízzel. Felkaptunk egy kétszemélyes úszógumit, és beleültünk. Én voltam a hátsó, míg Rebecca az első lyukba. Hagytuk, hogy vigyen minket az ár. Aztán a pár méter után meguntam ezt. Kicsit előre hajoltam de nem értem el. Túl messze volt.

- Csipkerózsika, nincs kedved feljebb csúszni? - kérdeztem. Hátranézett rám, és végigmérte a helyzetünk a gumiba.

- Úgy érted, üljek fel erre a magaslatra?

Hevesen bólogattam. Megrántotta a vállát, majd óvatosan, a térdemre támaszkodva feljebb tolta magát. Kicsit csúszkált, mivel a gumi és bőre is vizes volt, szóval könnyen előre csúszhatott volna. Próbált egyensúlyt találni a magaslaton, de nem sikerült. Hátracsúszott hozzám. Ijedten rám nézett az ölemből. Félt, hogy fájdalmat okozott. Elmosolyodtam, és átkaroltam a hasát jelezve, hogy maradjon itt. Az én lábam a gumi két oldalán ért a vízbe, míg az övé az első lyukba lógott. Most hálát adta az istennek, hogy ennyire szeretek sportolni, és megvan az a hat kocka a hasamon, különben nem tudtam volna tartani magunkat, hisz nem volt háttámla vagy ilyesmi. De szerencsére így nem került különösebb erőfeszítésbe.

Aztán átúsztunk az egyik híd alatt. Rebecca felnézett, majd elkezdett nevetni. Én is felkaptam a fejem, és rájöttem mit talált ennyire viccesnek. A deszkák között alulról lehetett látni az embereket, akik fönt vannak.

- Mostantól felveszlek az ölembe ha ezeken a hidakon megyünk át. - hajoltam a füléhez.

- Persze. Mint egy kis királykisasszonyt, aki nem mer átmenni a hídon. - nevetett.

- Egy: Nem ott a gond, hogy te nem mersz átmenni, hanem én nem akarom, hogy a vízből megbámuljanak. Kettő: Tényleg királykisasszony vagy Csipkerózsika.

- Ha én királykisasszony vagyok, te vagy a király? - fordította oldalra a fejét.

- Persze. 2012 a One Direction éve, nem hallottad még? - nevettem halkan.

- Nem a bandára gondoltam, hanem Liam James Payne-re, mint emberre. Minden hírnév nélkül. - fordult kicsit oldalra, hogy ne előre beszéljen.

- Néha azt kívánom, bár így lenne. Minden hírnév nélkül. - suttogtam halkan a fülébe, hogy tényleg csak ő halja.

- Azt hittem az éneklés az álmod. Ezt akartad, és el is érted. Ti vagytok a legjobb példák, hogyha nagyon akarod, bármit elérhetsz. Miért nem szereted? - láttam rajta, hogy meglepődött.

Ezt eddig még soha nem mondtam így ki, mert én sem hittem el. Azt gondoltam, az életem tökéletes, de tegnap rájöttem valamire, mikor képet akartam csinálni Rebeccával. Ő elhúzódott tőlem, mivel nem akart a neten virítani.

- Rájöttem, hogy a szeretteimet bántom csupán azzal, hogy velük vagyok. - feleltem halkan, de kicsit sem mutattam az érzéseimet. Éreztem, amint megremeg a mondatomtól. A kezem a hasán pihent, és azt is éreztem, amint az kicsit megrándul. A levegőt magába szívta, és próbált hátranézni rám. Ekkor beértünk a barlangba. Igazán hangulatos hely volt. Nagyon tetszett.

- Liam. Ha ezzel azt akarod mondani, hogy választanod kell az éneklés és... - nem fejezte be, de nem is volt szükséges. Tudtam, mit akart mondani.

- Nem. Nem kell választanom, de ha mégis szükség lenne erre, hazamennék hozzád, és nyitnék egy kis édességboltot. - feleltem. Ezt a kérdést még akkor átgondoltam, mikor összejöttünk Rebeccával. Tudtam, hogy ha választanom kell, ott fogom hagyni a bandát. És azt is tudtam, hogy valószínűleg ezzel a többiek álma is megszűnne, hisz vége lenne a One Direction-nek. Tudtam, hogy ezer ember haragját szabadítanám magamra és szerelmemre, köztük azért a négy srácét is, akiket a testvéremnél is jobban szeretek. De ezt a gondolatot elhessegettem akkor is, és most is.

- Lia... - kezdett bele.

- Hagyjuk ezt, rendben? Csak nem akarom, hogy félned kelljen a rajongóktól. Oké? Ígérd meg, hogy nem foglalkozol a Hater-ekkel! - kértem.

- Nem foglalkozom a Hater-ekkel. - felelte komolyan, majd a mellkasomnak döntötte a fejét.

Kiértünk a barlangból. A nap a szemembe sütött, és kicsit elvakított, de hamar hozzászoktam. Ahogy elnéztem Rebeccát is zavarta a hirtelen fény, ugyanis a szeme elé kapta a kezét. Csak csónakáztunk csendben, majd elérkeztünk a végállomásig. Kimásztunk a gumiból, és szétnéztünk. Egy oszlopon egy nagy óra lógott. Még csak fél 11 volt.

- Liam menjünk arra! - mutatott Rebecca egy kék csúszda aljára. Jól nézett ki.

A szemmel végigkövettem, és megláttam honnan indul. Megfogtam a gumit, amiben pár perce még csónakáztunk.

- Menjünk!

Megragadtam szerelmem kezét, és elindultunk fel a lépcsőn.

Végre mi következtünk, majd a férfi, aki segítőnek volt ott, intett, hogy beszállhatunk. Beültünk a szokásos módon, majd a srác meglökött minket. Elindultunk. Éreztem, ahogy az adrenalinom a magasba szökik. Bementünk egy kis barlangrészbe, ahol az ár felvitt minket a falra, majd mikor kiértünk egy adag víz a nyakukba zúdult.  Nevetve csúsztunk bele az első körbe. Próbáltuk a kijárat felé irányítani a gumit, de nem nagyon sikerült. Csak forogtunk az  örvénnyel. Aztán a segítő, aki a térdig érő vízben állt , megsajnált, és kilökött az örvényből. Kanyarogva érkeztünk a második és egyben utolsó körbe. Itt is keringtünk kicsit, de hamar kijutottunk, csak ott a gond, hogy háttal. Rebecca sikítani kezdett, ami átváltott nevetésbe, és pedig a vállához kaptam védelmezőn, hisz csak azt értem el. Aztán kipottyantunk a csúszdából, de nem láttuk, hova érkeztünk. Hátrafordultam, hogy megnézzem, de ekkor egy szinte függőleges falon lecsúsztunk. Rebecca megint csak sikított egy aprót, majd átfordultunk, és a vízben landoltunk. A felszínre löktem magam, majd megpillantottam nevető szerelmemet a gumiba kapaszkodva. Már nem másztunk vissza az úszógumiba. Kiúsztunk így. Nem volt nehéz, hisz sodort minket az ár.

- Most merre Csipkerózsika? - néztem szét a parton.

- Hmm. - nézett ő is körbe, majd integetni kezdett. Oda kaptam a fejem, és megnéztem, kinek integet annyira. Vicky, Louis és Niall jött felénk vigyorogva.

- Hát ti merre? - kérdeztem.

- Kettőt találhatsz. - lökött Louis nevetve a fejével Niall-re. Egyből levágtam, hogy kajálni mennek.

- Liam én is szomjas vagyok. - fordult felém Reb.

- Rendben. Menjünk. - sóhajtottam.

- Nem kell velem jönnöd, ha nem akarsz. Nem vagyunk összekötve Liam. Menj nyugodtan csúszdázni. - mosolyogott.

- Haver, engem is kényszerítenek. Ments meg! - nevetett Louis.

- Jól van már te rab. Ne mond, hogy annyira rossz. - simított végig a srác mellkasán Vicky. Láttam, hogy Louis válla kicsit megremeg. Vicky tudta, hol a gyengepontja. Ez édes volt.

- Nem baj csajok...ha lelépünk? - álltam Louis mellé.

- Nem Édeseim. - váltott lányos hangra Niall jelezve, hogy ő nem lány.

- Sietek vissza hozzád Kicsi Ír Manókám. - simította meg az arcát Louis. Mindenki elnevette magát, majd leléptünk ketten.

Louis-sal csak pár csúszdára tudtunk felülni, ugyanis délben találkoztunk a többekkel. Csak az volt a gondom, hogy fél perc alatt lecsúsztam egy csúszdán, aztán fél órát álltam sorba. De azért megérte. Plusz egy olyan lánnyal, mint Rebecca és egy olyan haverral, mint Louis repül az idő. Megkajáltunk a többiekkel. A délután csodásan telt. Ezúttal együtt maradtunk, és mindent kipróbáltunk legalább egyszer. Végül olyan 4 fele leléptünk....sajnos. Én vezettem vissza Siófokra. Ez azt jelentette, hogy csak én nem aludtam a kocsiba. Mindenki más bevágta a szunyát. De ez nem is csoda, hisz teljesen kimerültünk. Mikor lekanyarodtam az autópályáról, belém bújt a kisördög. Megsimogattam magam mellett Rebecca karját, mivel neki nem akartam rossz ébresztőt. A lány álmosan rám nézett. Még nagyon nem volt magánál.

- Ne ijedj meg! - tátogtam neki.

Zavartan nézett hátra. Nem tudta, ezt miért mondtam. Aztán felcsavartam a rádiót, majd benyomtam a bekapcsoló gombot. Mit ad isten, éppen a Flo Rida & Olly Murs - Troublemaker ment. Imádtuk ezt a számot. Maxon meg különösen kellemes volt...nekem. De az alvóknak már koránt sem. Mindenki felijedezett.

- Haver a francba is! Kapcsold ki az a rohadt rádiót! - hallottam Zayn hangját.

Letekertem a hangerőt, hogy csak háttérzene legyen. Kaptam az oltásokat, de én csak nevettem rajtuk. Egy idő után megnyugodtak a kedélyek. Mindenki átváltott nevetésbe.

Mi Rebeccával letusoltunk, és mindketten hajat mostunk. Igaz, hogy az öltözőben is lezuhanyoztunk, de ez azért csak más. Szerelmemnek természetesen kicsit tovább tartott a hajmosás, mint nekem. Eszembe jutott, hogy az öltöző zuhanyzójában mit össze nem hülyültünk a srácokkal. Együtt laktunk nagyon sokáig szóval nem volt olyan, hogy valaki szégyenlős, és mivel 5 férőhelyes volt, lefoglaltuk az egészet. Annyit nevettünk. Louis hozta a szokásos formáját. Szerintem aki kintről hallott minket, igencsak félreérthette  helyzetet, de kit érdekelt?! Mindenki tudja, hogy nem vagyunk melegek, aki számít a többiek meg azt gondolnak, amit akarnak. Nem izgatott. Bekapcsoltam a tévét és kerestem egy zenecsatornát. A Music Channel-re esett a választásom, mivel annak a nevét értettem én is, és szerencsére nem volt benne beszéld, csak klipek. A hajszárító elhallgatott, de szerelmem nem jött még ki. Csak néztem a tévét, és néha énekeltem is a vele. Aztán egyszer megpillantottam egy kis feliratot a bal sarokba, ami azt jelezte, mi jön ezután. Elkezdtem vigyorogni, majd nevetve kiabáltam.

- Reb, gyere, ezt nézd meg!

- Pillanat. - hallottam. Vártam, hisz még a Simple Plan & Sean Paul - Summer Paradise ment. Aztán éppen a végén, kijött Rebecca.

- Mond Liam. - mosolygott.

- Nézd! - fordultam vissza a tévé fele.

Ekkor átváltott a következő számra, és az általam már olyan jól ismert dal elindult. "Ti-ti-tititi-ti-tiii...I've tried playing it cool...". Rebecca nevetni kezdett.

- Még hogy Magyarországon nem szeretnek titeket.

Visszament a fürdőbe.

- Csipkerózsika, lassan mennünk kell vacsorázni. - szóltam be a szobába.

- Mehetünk! - jött ki 5 perc múlva tökéletes hajjal, és  sminkkel.

Hozzáteszem, az előbb még  felcsatolt hajjal, és természetesen tiszta arccal rohangált. Mindig is csodáltam a nőkbe, hogyan képesek ilyen gyorsan elkészülni, mikor annyi dolguk van. De azt viszont soha sem értettem, hogy miért sminkelik magukat. Szerintem a lányok természetes szépségek. Soha nem értettem, miért hiszik, hogy sminkkel jobbak, szebbek, többek. Soha nem szerettem látni Rebeccát, mikor festi magát. Mindig cipelte magával a kistáskáját a kocsijában, ami tele volt mindenféle piperecuccal. És a táskájában is mindig volt púder, szempillaspirál, tus, szemceruza és szájfény. Soha nem értettem, miért, hisz smink nélkül mindig is szebbnek tartottam. És mindig mondtam is neki, hogy nekem nem kell sminkelnie magát, de a válasz mindig ugyanaz volt: "De ezzel szép vagyok.". Mondhattam neki bármit nem hitte el, hogy anélkül nem tökéletes. Hajthatatlan volt.

Lementünk vacsorázni. Már mindenki lent volt. Hangulatosan falatoztunk, majd mikor végeztünk az emeletünkön a szokásos kanapéknál megálltunk.

- Szerintem ma töröljük az esti bulit. - ásított Niall. Egyetértettünk.

- Pihenjétek ki magatokat, mert holnap is fantasztikus helyre viszünk titeket. - nézett Leah jelentőségteljesen Rebeccára.

- A második hely a listán. - vigyorgott szerelmem.

- Szerintem akkor 8-kor találkozzunk a reggelinél. Az úgy jó? - kérdezte Louis a két "idegenvezetőnket".

- Tökéletes. - vigyorgott Reb.

Elköszöntünk, majd mindenki bevonult a saját szobájába.

Rebecca bement a fürdőszobába. A csap csobogását hallottam. Nem tudtam mit csinál, de inkább nem nyitottam rá. Kimentem az erkélyre. A kellemes nyári éjszaka megcsapott. Élveztem. Londonban sem volt hideg a nyár, de azért nem ilyen. Élveztem, hogy ez az ország új, más és különleges. Már sötét volt, és a csillagok villogtak az égen. A Balaton elém tárult. A víz csillogott a Holdfényben. A partokon sok kis fény villogott, és a  világítótornyot is láttam. Láttam a Tihanyi-félszigeten a lámpákkal megvilágított apátságot. Meseszép látvány volt. A Balatont átszelte egy hajó, ami dugig volt emberekkel.

Ekkor egy apró kéz ölelt át a hasamnál, és egy törékeny test bújt hozzám jobb oldalról. Átkaroltam a hátát. Végignézett a tájon.

- Olyan szép a Balaton. - mondta halkan.

- Igen. Csodás ez a hely. - néztem le rá.

Megláttam, miért ment be a fürdőszobába. Lemosta magáról a sminket és a haja fel volt kötve. Gyakran nem értettem, Rebecca mit miért tesz, de tényleg nem bírtam felfogni, miért festette ki magát egy órára, és csinálta meg a haját. Felé fordultam, és átkaroltam a derekát.

- Hogyhogy hirtelen ilyen természetes lettél?

- Sminkbe aludni nem szabad. Különben is. Nem te szoktad mondani, hogy ne fessem magam? - rántotta meg a vállát.

- De. Gyönyörű vagy, de nem fér a fejembe. Miért csípted ki így magad egy órára? Hisz csak mi voltunk ott. - ráncoltam a homlokom.

- Így volt kedvem. - nézett oldalra egy pillanatra. Ebből rájöttem, hogy hazudik. Konkrét oka volt, de nem mondja meg, mi.

- Rebecca, bízol bennem?

- Persze. - felelte határozottan.

- Akkor mondd el az igazat Reb! - kértem. Sóhajtott egyet, és oldalra fordította a fejét.

- Ha elmondom intézkedni akarsz majd. - mondta halkan, és nem nézett rám.

- Ha olyan az ügy, természetesen. - rántottam meg a vállam.

- De én nem akarom. Elmondom, ha megígéred, hogy nem teszel semmit. - nézett rám idegesen. Láttam, hogy ez fontos neki. Nem tudom, miről lehet szó, de meg kellett ígérnem.

- Megígérem. Halljam! - húztam magamhoz. Sóhajtott.

- Rendben...Tudod, feltetted azokat a képeket. - aprót bólintottam. A szemében szomorúság és félelem ült. - Tudtam, hogy ez lesz, de mégis rosszul esett. Mikor ma visszaértünk, megnéztem a Twitterem. Láttam, hogy megjelöltél, és ezt is láttam, hogy sokan hozzászóltak. De egy páran külön tweet-ben is megjelöltek. Elolvastam őket. A 4-ből 3 azt ecseteli, hogy milyen csúnya vagyok, és takarodjak mellőled. És én még szépen fogalmaztam. Mindenki úgy gondolja, nem vagyok hozzád való, Liam. Csúnya vagyok hozzád. Aztán láttam, hogy az aquaparkban is csináltak rólunk képeket, köztük rólam is. Tényleg nem a te súlycsoportod vagyok. Gondoltam, ha vacsoránál netán valahogy lekapnak, mindent elkövetek, hogy ne mondhassák ezt ismét. - a végére elhalkult, és lehajtotta a fejét. A szívem a szavai hallatán összeszűkült. Meg akartam cáfolni, de egy hang sem jött ki a számon. Hogy mondhatják ezt erről a csodás lányról? Ha nem ő a szépség, hát ki? A másik meg, hogyha engem szeretnek az rajongók, őt miért nem tudják elfogadni? Ha én szeretem, nem lehet rossz ember. És Rebecca nem rabol el a rajongóktól. Sőt. Van amikor ő csinál rólunk képet.

- Reb tökéletes vagy. - fogtam a kezem közé az arcát, hogy a szemembe nézzen. Fájdalmat, de egyben szeretetet is láttam rajta. - Megígérted, hogy nem törődsz a Hater-ekkel. Őket nem érdekli, hogy milyen vagy valójában. Ha a világ legnépszerűbb topmodellje lennél, akkor is ezt mondanák, csak mert ők a Hater-ek. Lehet azt mondják, nem vagy tökéletes, de én se, és senki se. Csak ott a gond, hogy te tökéletes vagy. - mondtam.

- Olyan édes vagy velem, de te is tudod, hogy hozzád minimum Leona Lewis illene. - ez szíven ütött. Honnan jutott eszébe éppen Leona? Mindig is Ő volt az álomnőm, míg meg nem ismertem Rebeccát. Ő sokkal többet jelent nekem, mint Leona.

- Figyelj rám Reb! Te. Tökéletes. Vagy. Nekem. Aki ezt nem látja, az vak. - mondtam neki komolyan. Szomorkásan elmosolyodott.

Még nem hitte el teljesen. Muszáj volt tennem valamit. Valamit, amitől elhiszi, hogy ő az egyetlen és az igazi. Először az ugrott be, hogy megcsókolom, de ide valami különlegesebb kell. Még csak 19 vagyok ő meg 18  és gyűrű sem volt nálam szóval ez kilőve. Bár az ötlet maga nem volt olyan rossz. Csak kicsit formálni kellett. Letérdeltem elé, és felnéztem rá. A szeme kikerekedett és megijedt. Nem tudta mire készülök. Gonoszul elmosolyodtam és megfogtam a bal kezét.

- Liam, mit csinálsz? - dadogta.

- Rebecca Summer. Megtisztelsz azzal, hogy 100 %-osan nekem adod a szíved, és nem figyelsz senki másra. - kérdeztem vigyorogva. Elnevette magát.

- Meg. Állj már fel! - nevette, és felhúzott.

- Szeretlek.

- Én is te bolond. - vigyorgott.

Magamhoz húztam és megcsókoltam.

Már megkértem a szívét és ő nekem adta. Tudom, hogy nem egy leánykérés, de ki várná el, hogy arra igent mondjon. És én sem akartam megkérni a kezét, csak felvidítani, és elhitetni vele, tiszta szívből: szeretem. Ha ezt egy fotós lekapta, holnap keringeni fog a pletyka, de kit érdekel?! Azt teszek, amit karok. Senkinek semmi köze hozzá. A szerelmemre koncentráltam, és nem a lesifotósokra.