IV. 1. ~Party.*

- Kicsim siessetek már! El fogunk késni! - kiabált föl Harry a fürdőszobába.

- Pillanat!

- Halkabban Leah. Meg fogok süketülni. - kapott a füléhez előttem a szöszi srác.

Bocsánatkérően rámosolyogtam.

- Oké...Most már csak ez van hátra.

Felvettem a pultról egy kis tartót, és Niall kezébe nyomtam. A fiú idegesen rám nézett.

- Félsz egy kis kontaktlencsétől? Te akartad ezt, nem? - nevettem el magam.

Sóhajtott, majd felállt, és a tükörhöz hajolt. Óvatosan a szemébe csúsztatta a kicsi lapot. Ezután pislogott párat, majd megtette a másikkal is. Gyorsan ismét lehunyta párszor a szemhéját, majd megvizsgálta magát a tükörben.

- Ez tök jó lett Tündérke! - fordult felém.

- Már várnak a többiek kint! Siessetek kicsit jobban! - kiabált ismét Harry.

Nem is figyeltem rá, csak Niall-t vizsgálgattam. Tényleg jól sikerült a művem. A szöszi srác haja az égnek meredezett, a szeme ijesztő narancssárgában játszott, az arca oldalán pedig borosták díszelegtek, amik meglehetősen hasonlítottak az igazihoz, pedig én rajzoltam.

- Hűh. Te leszel a legjobb vérfarkas! Taylor Lauthner irigykedhet! - nevettem.

- Köszi Tündérke. Menjünk, mert a pasid bekattan.

Nevetve lebaktattunk a lépcsőn. Harry idegesen topogott lent.

- Göndörke, te vagy az? - méregette a srácot Niall.

Harry csak kihúzta magát, és bólintott egyet. El kell ismernem én is kételkedtem benne kicsit. Szerelmemből ugyanis semmi nem látszott. Az egész testét jelmezbe bújtatta. Még az arca sem volt kint. Harry ugyanis egy emberi test jelmezben virított, aminek volt egy csukja része. Így meg sem lehetett ismerni. A tarkójához nyújt. Egy cipzár hangját hallottuk, majd a maszk előre bukott Harry arcáról. Megrázta a haját, és bal oldalra simított. Édesen elmosolygott.

- Jó ez a jelmez, de egy idő után megfulladok. - nevetett.

Felkaptuk a cipőnk. Mondhatom, Harry igazán szexi volt  abban a jelmezben hozzá egy fehér Convese cipő.  Kinyitottam az ajtót. Kint egy egész csapat szörny várt. Egyszerre megszólaltak:

- Csokit vagy csalunk!

De egy ember mindenkinél hangosabban azt kiabálta:

- Répát vagy csalunk!

Nevetve a mellkasomhoz kaptam.

- Te jó ég. A frászt hoztátok rám....Hűh. Ezek aztán jelmezek. - mértem végig a többieket.

Rebecca ha jól láttam macskanőnek öltözött. Egy édes fekete egybe ruha volt rajta, meg egy cica maszk. Will indián lánnyá változott. Nagyon csinos volt abban a ruhában. És a fején az a nagy tollas valami...nem tudom, mi a pontos neve. Amit a törzsfőnökök szoktak hordani. Vicky egyszerű fekete-fehéren volt felöltözve, de az arcán kész műalkotás pihent. Nagyon szépen megcsinálta. Hófehér volt az egész arca, de még a nyaka is, a szeme meg a szája feketére volt festve, és piros könnycseppek díszelegte az arcán.

Liam Batmen bőrébe bújt de nagyon jól állt neki ez a jelmez. Bár miért is lepődök meg, hisz a tortája is Batmen-es volt. Igazi fan. Mi másnak öltözött volna. Zayn is egyszerűen volt felöltözve, de az arcfestése nagyon is félelmetes volt. Pláne ahogy vigyorgott. Kicsit megrémített, de tetszett. Louis egy fehér alapon fekete denevéres felsőben volt, és a fehérre festett arcán csak egy nagy fekete csillag díszelgett a bal szemén. Összeöltöztek Vicky-vel. Andy egy ijesztő zombivá változott. A hosszú haját kócosan feltupírozta, az arca sápadtra volt festve, és még a pólóját és farmerét is szétszaggatta. Tom egy csontváz jelmezbe díszelgett, amihez egy ördögbotot is szorongatott. Ed pedig...Ő Chucky-nak öltözött a horrorfilmből. Már a fiútól is halálra rémültem. Az arcára vágások voltak festve, a kezében pedig egy véres kardot szorongatott. Ez önmagába nem lett volna vészes, de olyan ijesztően és gonoszul vigyorgott rám, hogy végigfutott a hátamon a hideg.

- Háh zebra! - nevetett Louis.

- Tudod, először répának akartam öltözni, de gondoltam, nem égetem magam. - vágtam vissza neki. Evégre az én jelmezemet csúfolta. Én ugyanis egy fekete-fehér zebramintás minibe, fekete szőrmés magas sarkúba és egy zebrás kapucniszerűbe voltam.

- Húúúh. - kiabálták az oltásomra többiek. Elnevettük magunkat,majd oldalba löktem Louis-t.

Három kocsival mentünk, ami azt jelentette, hogy Rebecca, Liam és Tom nem iszik. A Funky buddha előtt ismét nyüzsögtek a fotósok, és lekaptak minket. Már várom, holnap hogyan húzzák le a jelmezünk. De most ez nem érdekelt. Most csak bulizni akartam, és ezt szépen meg is kaptam. De a klub dugig volt. Nem élveztem annyira.

Aztán, egyszer Liam félrehívott minket. Mind a 12-en köré gyűltünk.

- Átmenjünk Austinhoz? Halloween bulit rendezett.

Egy határozott "igen" volt a válasz mindenki részéről, így leléptünk. Átmentünk Austinhoz. Ahogy beléptünk hozzájuk a kertbe, egyből letámadott minket a srác. Egy meglepően élethű Joker jelmezben volt. Még zöld parókát is húzott. Összeöltöztek Liam-mel. A kert ijesztően fel volt díszítve. Tiszta Hallowen hangulat uralkodott.

- Sziasztok! Jó hogy benéztetek. Nyomás be! Már nagy buli van. - tolt be mindenkit a srác, miután megölelt minket.

- Angy! - láttam meg hátul a lányt egy cowgirl jelmezben. Igazán csinos volt benne.

- Jaj, halihó. - vett észre minket és hozzánk jött. Megölelt mindenkit.

Aztán a párocska velünk maradt.

- És milyen a Columbia? - kérdezte Vicky.

- Jaj nagyon csúcs. Amerika király egy hely. És az első vizsgáink is tök jók lettek. - mesélte Angy.

Aztán szétszakadtunk. Mi Harry-vel táncolni mentünk. Találkoztunk sok ismerős arccal. Aztán leültünk Ed-del a nagy hátsóteraszon az egyik kanapéra, és beszélgettünk. Közben természetesen ittunk.

- Ed, képzeld el, tegnap megérkeztek az új cuccok, amiket rendeltünk a boltba. Mikor kipakoltunk, az egyik doboz tele volt tök jó Ed Sheeran-ős cuccokkal. Sok volt rá a kereslet, és Nikol bíztam meg, hogy rendeljen. Olyan jó dolgokat rendelt...én is vettem egy pengetős láncot. - nevetettem. Nikol az új lány, akit felvettem még szeptember elején, mikor visszajöttünk a nyaralásból. És igazán aranyos. Jól jártam vele. Szóval így már hárman vagyunk.

- Majd bemegyek már hozzátok. Lehet én is veszek egy pengetőt. - nevetett a fiú. - Jaj, én meg annyi üzenetet kaptam, hogy a köszönik a Little Things-et meg az I would-ot. Nagy sikere volt az albumnak, meg a két klipnek is. - fordult Harry-hez.

- És nemsoká jön a harmadik is. - vigyorgott szerelmem gonoszul.

- És én nem láthatom hamarabb. - húztam el a szám.

- Még mi sem láttuk készen.

- De most a forgatáson sem voltam ott. - fontam össze magam előtt a karjaimat.

- Ezt még megbeszéljük. - húzott magához.

- Leah, neked hogy állnak a dalaid? - kérdezte Ed.

- Igen, Leah neked hogy állnak a dalaid? - kérdezte Harry is felhúzott szemöldökkel.

- Jól vannak a kis füzetemben a fiókba.

- És mikor adatod ki őket? Már biztos összegyűlt egy albumra.

- Kettőre is. - tette hozzá Harry.

- Ti most ellenem fordultatok? Soha nem fogom kiadatni a dalaim.

- Ed! - kiabálta Louis oldalról. A srác felállt, elnézően mosolygott, majd elment.

- Tudod, a legnagyobb örömet nekem az jelentené, ha egy nap a te albumodat venném meg a boltban. - hajolt hozzám Harry és suttogta a fülembe.

Az alkohol szaga csak úgy áradt belőle, és marta az orrom. Most kivételesen én nem ittam sokat, és teljesen magamnál voltam. De Harry jóval többet ivott, mint én és kezd nagyon látszani rajta. Maga felé fordította a fejem, hogy megcsókoljon. Az arca közeledni kezdett felém. A szemébe bámultam. Körülöttem kezdett minden elhalkulni, de ekkor kiszúrtam valamit a kert végébe.

- Basszus... Niall!

Niall szemszögéből:

Leah olyan jól megcsinálta az arcom, hogy még akkor sem jött le, mikor enyhén ittas állapotba őrültségeket csináltam. De ez mind eltörpül amellett, amikor kerestem Liam-et. Bejártam utána az egész házat. Felmentem az emeletre. Benyitottam minden szobába. Az egyikbe Zayn és Will ült az ágy közepén, és éppen a ruhákat hámozták le egymásról. Gondoltam, nem nézem végig a tervüket az estére, így be is csuktam az ajtót. Már én magam sem tudtam, miért, de meg akartam találni Liam-et. Csak az volt bennem, hogy meg kell keresnem. És ehhez szorgalmasan tartottam is magam. Kimentem a kertbe is. Lebaktattam a kis lépcsőn. Mindenfele emberek nyüzsögtek. Soha nem értettem, hogy tud ennyi embert meghívni Austin. De már nagy gyakorlata volt a házibulikban. Régebben szinte minden héten csinált legalább egyet nyaranta. Persze ez megváltozott, mikor ő és Angy leléptek USA-ba. Megkerültem a medencét. Forgattam a fejem, és vizsgáltam az arcokat.

Kiszúrtam egy ismerőst a kert sarkában egy kisebb csapattal. A szívem kihagyott egy pillanatra. A szemem le sem tudtam venni a lány arcáról. A lábát egy fekete combfix díszítette. A tökéletes alakját egy kék-fekete mini ruha takarta el, mely sokat tett közszemlére a férfiaknak. Kicsit elöntött a féltékenység. A hátán egy apró szárny díszelgett, ami tökéletesen passzolt a ruhájához. A szőke haja egyenesen omlott a vállára. A csodaszép arcán egy kis kék csillámos díszítés virított még jobban kiemelve a mesés kék szemeit, melyek mindig rabul ejtettek. A torkom összeszűkült. Az én csodaszép tündérem...

Miért kellett nekünk pont most összefutnunk? Persze nem is tudom, mit hittem. Hisz ezt a bulit a testvére pasija tartja. Persze, hogy itt a helye. Nagy nehezen levettem róla a tekintetét, és végignéztem a kis csapaton körülötte. Egy sötétbarna hajú lánnyal beszélgetett, aki csontváznak volt öltözve. Rá figyelt, de állt még mellette három pasi. Végigmértem őket. Férfi szemmel nézve nem volt bennük semmi érdekes, de tudtam a lányok nagyon jó pasinak találnák őket. Igazán kidolgozott testük volt. Kicsit irigykedtem rájuk, hisz én mostanában elhanyagoltam magam. El is döntöttem, hogy mostantól nincs vita, edzeni fogok. De az egyik srác megragadta a tekintetem. Őt ismertem. Ő állt a legközelebb a szőke szépséghez. Ismertem, és nem a legjobb emlékeim maradtak meg róla. Kyle. Rossz volt látni, hogy ennyire közel áll Destiny-hez, pedig a lány nem figyelt rá. Láttam szerelmem arcán, hogy már van benne jópár pohár pia. Istenem. Olyan szép volt. Miért kellett nekünk pont akkor találkozni? Már éppen kezdtem elfelejteni. Már a kezdtem alig gondolni rá, erre tessék. Meglátom itt. Pedig már majdnem három hónap telt el a szakításunk óta. El akartam felejteni. El akartam, de nem ment. És ezt nem annak köszönhettem, hogy itt láttam. Amúgy sem ment volna. Szégyellem bevallani, de van, hogy néha felmentem a Twitter oldalára. Csak sajnos ezt egyszer kiszúrták a srácok, és leállítottak. Bár lehet jobb volt így.

Csak álltam ott lefagyva mint egy vérfarkas-szobor, és figyeltem a lányt. De bár ne tettem volna! Bár tovább mentem volna! Ugyanis ekkor rám kapta azokat a csodás kék íriszeket. Először láttam, amint feltűnően magába szívja a levegőt, majd kicsit elmosolyodott. Óvatosan felemelte a kezét, de megállt. Majd bátorságot szerzett, és intett egy aprót. Kicsit elmosolyodtam. Ez annyira rávall. Olyan Destiny-s. Aprót visszaintettem. Ennek láttán szélesen mosolyogva maga felé lökött jelezve, hogy menjek oda. Kicsit lefagyott a mosoly az arcomról. Addigra már mindenki felém fordult, aki Des-sel állt. Látta, hogy hezitálok, így szomorkásan elhúzta a száját. Nem bírtam így látni. Megrántotta a vállam, és mosolyogva felé indultam. Tudtam, nem kéne, de egyszerűen rabul ejtett ennek a lánynak a mosolya, a szeme, az arca, az alakja..mindene.

 (Meg fogom találni az módját, hogy újra lássalak)

- Sziasztok! - köszöntem, mikor odamentem.

- Szia. - egy pillanatra megölelt, de éreztem az érintésében a tartózkodást. - Ő itt Jes, Shane és Dylan. Kyle-t már ismered. Srácok ő itt Vérfarkas...akarom mondani Niall. Jó a jelmezed. - nevetett.

- Hali. - néztem végig rajtuk. - És köszi. Leah alkotott. Te is mesésen festesz.

- Köszi. Ez annyira Leah-ra vall. De jó lett. Ők is itt vannak? - nézett mögém.

- Igen. Ti honnan ismeritek egymást. - néztem végig köztük.

- Des szobatársa vagyok. - felelte Jes.

- Mi meg haverok. - mondta komolyan Kyle.

- Milyen az Oxford? Milyen volt a gólyatábor? - kérdeztem.

- Nagyszerű volt. Bár az elején nem kellett volna az a rossz helyre tévedés. - nevetett szerelmem. Zavartan néztem.

- Betévedtünk a pasiházba. Nem tudtuk, hogy az. De berángattam Des-t. - nevetett a barátnője.

- Miért? Ha nem jöttök be, nem találkozunk. - húzta magához Dylan Jes-t. Elmosolyodtam. Ezek szerint ők együtt vannak.

- Amúgy a suli nagyon király. Az első ZH-k nagyon jól sikerültek. - mosolygott szőke szépségem.

- Már akinek Des. - felelte Shane.

- Igen. Nekem sem lettek a legjobbak Kicsilány. - csatlakozott Kyle.

- Jó de a focisoknak minek a jó átlag? - nevetett Jes. Szóval akkor ezek szerint ez a három srác a football csapat tagjai.

- De nekünk mennünk kell. Még át akarunk menni egy másik klubba is. Örültem Niall. - mondta Jes, majd leléptek.

- Szia Niall. - ölelt meg Destiny is.

Kínzóan lassan csinálta, és édes hangon mondta a nyakamba a szavakat. Éreztem a leheletét a nyakamon. Kikészített, hogy nem lehet enyém. Kiakadtam a gondolattól, hogy többé nem érinthetem Úgy és csókolhatom.

(Vársz valamire, ami soha nem fog megtörténni)

Én csak ott álltam, és figyeltem, ahogy elmennek. Aztán Destiny súgott valami Jes-nek. A lány csak magához húzta a szőkeséget, és mondott valamit a nyakába. De közben egy pillanatra sem álltak meg. Már éppen eltűntek volna a ház mögött, mikor megláttam, hogy Kyle a csípőjénél átöleli Destiny-t. A összezárt szám kipattant, és a fogaim olyan erősen nyomódtak egymáshoz, hogy már fájt. Eltámolyogtam az egyik fotelig, és lehuppantam. Millió kérdés kavargott a fejemben. Honnan ismeri az én szerelmem ennyire a focista srácokat? Elöntött a féltékenység. Destiny nagyon csinos, okos és aranyos. Persze, hogy velük lóg. Biztos, már minden csapattag kivetette rá a hálóját. Csak remélni tudom, hogy lesznek olyan rendesek, mint én voltam, és nem használják ki részegen. De miért szólítja mindenki Des-nek? Mikor velünk volt, mindig a teljes nevét mondtuk neki. Csak én szólítottam így. Most meg lebecézik...nekik hagyja. Érdekes. Sőt...lehet így is mutatkozott be. Mit súghatott Jes-nek, amitől megölelték egymást? Annyira biztosra vettem magamba, hogy rám vonatkozott. Szerintem megköszönte a barátnőjének, hogy megmentette tőlem. Már látni sem akar. Miért is akarna, hisz ott van neki Kyle. Biztos vagyok benne, hogy az a öntelt majom volt az első, aki bepróbálkozott nála. Hisz már régen is ráhajtott. Most pedig már én sem voltam a képbe. Biztos vagyok benne, hogy elcsábította. Rosszul esett látni az én szerelmemet egy fiúval. Persze ez volt a cél. Hogy tovább lápjen, de rossz volt látni.

A külvilágból abban a pillanatban semmit nem érzékeltem. Minden elhomályosodott körülöttem. A mellkasomba kezdett visszatérni az üresség, és ismét fojtogatott. Magam elé bambultam. Biztos hülyének néztek, hogy a betont vizsgálgatom, de nem érdekelt. Ekkor egy lány guggolt le elém, és megfogta a két felkarom. Megszorította. Valamit beszélt, de nem értettem.

- Niall! - rázott meg. Rákaptam a tekintetem. Leah szemeivel találtam szembe magam.

- Hmm?

- Jól vagy?

Bólogatni kezdtem, ami lassan átváltott szomorkás fejrázásba. 

- Akkor találkoztál Vele? - kérdezte aggódva. Bólintottam. - Sajnálom Niall.

- Te honnan tudod? - hebegtem.

- Mindegy. - rántotta meg a vállát. - Hogy vagy?

Éreztem, ahogy előtör belőlem valami. Valami, ami idegessé tett, és kicsit mérgessé is. Nem tudtam, mi ez, de kibukott belőlem.

- Leah, most találtam szembe magam a szerelmemmel, és nagyon nem esett jól, hogy nem az enyém, oké? Úgyhogy azonnal mondd el, mit tudsz! 

- Fájna. - felelte halkan. Meglepte, ami kitört belőlem.

- Ennél jobban már nem tud. Szóval? - sóhajtott majd belekezdett. Még mindig guggolt előttem.

- A nappaliban voltunk, mikor az üvegen át láttam erre jönni Destiny-t. Kisiettem,hogy köszönök neki, de megtorpantam a teraszon. Ismeretlen emberekkel volt. Szomorkásan nézett, majd a lánynak súgott valamit. Ő azt felelte: "Szívem, rám számíthatsz. Tudom, mikor kell lelépni." Az egyik pasi átölelte a derekát, és maga mellé húzta, de Destiny lefejtette magáról a kezeit, és csak annyit mondott: "Most ne!". Tovább nem tudom. Ez az egész meglepett.

Válaszul csak sóhajtottam.

Ezek szerint Jes tőlem mentette meg, de az kicsit jó érzéssel öntött el, hogy elutasította Kyle-t. Bár ott volt az a "most" szócska, ami aggodalommal töltött el. Akkor máskor lehet neki. De ha most nem engedte meg, akkor ezek szerint még engem szeret. Ez viszont kicsit el is szomorított, hisz túl kéne lépnie rajtam.

- Haver, idd meg! Jót fog tenni! - nyomott a kezembe Harry egy poharat, ami félig tele volt Whisky-vel. Tudtam, ez nagyon sok, de most jól esett. Egyszerre lehúztam az egészet. Kirázott a hideg, ahogy végigmarta a torkom.