III. 57. ~Szülinapi ajándék...-ok.*

Liam szemszögéből:

Hihetetlen napunk volt ma. Azt hiszem ez eddig a legjobb szülinapom. Hisz annyi szeretetre való ember vesz körül. Annyira boldog voltam. De kiderült, hogy vacsora után jött az igazi izgalom.

- Én felmegyek. Beszélgess nyugodtan. Majd jöttök. - nyomott egy puszit szerelmem az arcomra, majd eltipegett. Kicsit furcsálltam.

- Eldurrrranok. Ott valami készül. - nevetett Louis. Mindig ezt mondogattuk.

Én csak magamba elmosolyodtam, de nem vártam semmit. 10 perc múlva mi is felmentünk. Még beszélgettünk egy kicsit a kanapéknál, de nem sokáig. Leléptünk. Bekopogtam a szobánkba, mivel nálam nem volt kártya. Kinyílt az ajtó, és szerelmem várt bent. Édesen elmosolyodott, majd behúzott. A szobában hangulatos félhomály volt. Egy pezsgő is elő volt készítve az asztalon.

- Mit tervezel Csipkerózsika? - néztem végig a szobán.

- Ünnepelünk! - mosolygott, és a kezembe nyomott egy poharat. - Rád! 

Koccintottunk, majd ittunk egy-egy korty pezsgőt.

- Szóval...Az igazi nagy ajándékod otthon vár, ahogy már mondták a srácok, de csak nem hagyhattam, hogy meglepetés nélkül maradj a nagy napon. - mosolygott, és felvett egy szépen becsomagolt kis négyzetet. - Boldog szülinapot Liam! - tartotta elém.

- Reb, nem kellett volna. - vettem el mosolyogva. Jól esett, hogy ennyire gondolt rám. Pedig tényleg nem kellett volna. Izgalommal telve kibontottam. Még egy doboz nézett rám, de a név alapján már elnevettem magam. Azért tovább bontottam. Egy kis zacskóban három kocka figyelt engem, és leste, vajon mit dobok ki velük. Még jobban nevettem, és felnéztem az előttem ácsorgó lányra. Az arcán a vörös minden árnyalata játszott. Letettem az ajándékom a pultra, majd hozzá léptem. Átkaroltam a derekát.

- Ez édes, de tudod, hogy ehhez nem kell kocka. - vigyorogtam gonoszul.

Magamhoz rántottam, és megcsókoltam. Láttam, hogy élvezi. Imádtam ezt a lányt. Az életem volt. Ha Ő boldog, én is. Ha Ő szomorú, én is. Olyan mintha egy képzeletbeli szál összekötne minket érzelmileg és testileg egyaránt. Az ágy fele kezdett el húzni, de a szánk egy pillanatra sem távolodott el. Aztán megállt. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy Rebecca eltávolodik. Kinyitottam a szemem. Gonoszul elmosolyodott, majd a mellkasomnál meglökött. Megijedni sem volt időm, máris landoltam a puha takarón. A selyem kellemesen csiklandozta a bőröm. Rebecca rám mászott, és térdelve tartotta magát fölöttem. Egy kis ideig megcsókolt, de utána a nyakam hintette be puszikkal. Átkaroltam a derekát, és fordítottam a helyzeten. Óvatosan helyeztem a takaróra, majd kihúztam alóla a karjaim. Így azok tudták kényeztetni az oldalát és a nyakát. Én is nyomtam pár puszit a nyakára, de nem hagyott cselekedni. Akaratosan visszafordított a hátamra. Nem bírtam, mikor én vagyok alul. Olyan kiszolgáltatottnak éreztem magam, de nem volt mit tenni. És őszintén; egyre jobban kezdett megtetszeni a helyzet.

- Ma én kényeztetlek szépfiú. - ült a hasamra Rebecca egy pillanatra, majd előre hajolt, és folytatta a nyakam kényeztetését. Akaratosan megszorítottam a combját, és közelebb húzta magamhoz. Elmosolyodott, és rátért az ajkaimra.

Leah szemszögéből:

A napok csodásan teltek. Másnap hatalmasat buliztunk Liam tiszteletőre. Olyan jóra sikeredett, hogy én nem is emlékszem rá. Reggel megint mesélhetett nekem Harry. Ez már szokássá vált nálunk. Még rengeteg dolgot kipróbáltunk a Balatonon, de már nem utaztunk el sehova a "Magyar Tenger" mellől. Amiket akartunk Rebeccával, már megmutattuk, ezután már nem volt terv. Megnéztük a Tihanyi apátságot. Nekünk Rebeccával nem volt annyira új, hisz már sokszor voltunk itt, de a többiek ugyanazt csinálták, mint mi Londonba. Ott mi nem látunk még mindent, itt meg ők nem. Nincs mit tenni, mindenki a saját országát ismeri a legjobban. De a többiek tetszését nagyon is elnyerte az apátság. Kipróbáltunk egy király játékot. Nem tudom, hogyan lehetne jellemezni. Egy hatalmas gumi volt felfújva a Balatonban egy emelvénnyel a végén. Annyi volt a lényege, hogy egy ember belefekszik az egyik végére, míg kettő ráugrik a másik végére az emelvényről. Ennek hatására az illető felrepül és a vízbe zuhan. Nekünk nagyon tetszett, de először mindenki viszolyogva fogadta. De végül kipróbáltuk. Nagyon vicces volt. Mikor én jöttem, megértettem, miért mondta Rebecca: ijesztő. Ráfeküdtem a hatalmas gumi egyik végére, amitől az besüppedt alattam. Semmit nem láttam, csak az eget fölöttem meg körülöttem a piros anyagot.

- Ááááh. - hallottam Liam és Harry hangját, amint leugranak. Hallottam a halk puffanást, ahogy a gumira érkeznek, de semmi nem történt. Csak vártam és vártam. Már az is átfutott az agyamon, hogy túl kövér vagyok, vagy rossz helyre feküdtem, mikor hirtelen valami alulról hatalmas erővel fellökött. Eddig tartott, míg ideért a hullám. Király volt. Csak repültem és repültem. Közbe persze sikítottam. Nagyon tetszett.

- Huuhúúú. - hallottam a partról nevetés mellett. Mikor kiúsztam a vízből, mindenki nevetve fogadott. Aztán a férfi jött oda hozzám nevetve, akinek fizettünk.

- Gratulálok kicsilány. Ekkorát még soha nem repült senki. Ha nem haragszol, a te videód kerül fel a Youtube-ra. Ezért jár még egy ugrás. - veregette meg a vállam a pasi.

- Az enyém. Hát...oké. Köszönöm.  - hebegtem, majd a többiekhez siettem.

- Én repültem eddig a legnagyobbat! - nevettem elégedetten.

De még egyet már nem mentem, inkább átadtam Zayn-nek. A srác is magasra repült, de én még nála is nagyobbra mentem állítólag. Nagyon durva. Megijedtem, hogy mekkora magasságokba repültem, de vicces volt.

- Eldurrrranoook! - kiabálta Zayn a levegőbe, majd a vízbe csapódott.

Mindenki nevetett. Ez tényleg szállóige lett nálunk. Zayn féle aranyköpés.

Aztán eljött az utazás napja is. A többiek Budapestet járták be kicsit, míg Rebeccáék, és mi hazamentünk a családunkhoz. Anyával és Apával ebédeltünk Harry-vel. Rose nem jött. Valahova elutazott. Nem tudom pontosan hova, csak hogy nincs Pesten. De azt mondta sajnálja. Bár vele már amúgy is töltöttem el egy egész napot. Nem mintha nem láttam volna szívesen ismét. Így csak 4-en voltunk. Kiderült, hogy Anyáék nagyon kedvelik Tamást....de Harry-t még jobban. Háh. 1-0 a javamra nővéremmel szembe. Na, nem versenyzünk, csak ezt jól esett hallani. Aztán hazautaztunk.

Ha jól tudom Rebecca még Liam szülinapján meglepte a srácot a saját kis ajándékával. De azt nekem sem mondta el mit vett neki a zongora mellett. Csak annyit árult el: "Egy kis apróság. Fogjuk rá, hogy társasjáték.". De ismertem barátnőm ezt az arcát. Valami kis gonoszsággal készült szerelmének. Nem faggattam. A magánéletük. Ha akarja, majd elmondja. De gondolom jó estéjük volt, mivel másnap nagyon vigyorogtak mindketten.

Vasárnap még nem hoztuk el a Molly-t, és Rebecca is rávette Liam-et, hogy maradjon még egy kicsit a szüleinél Sky. Bár a srác nem értette, de ráhagyta szerelmére. Aztán Niall megkérte Liam-et, hogy menjen át egy kicsit délután. Liam természetesen átment, hisz a tesója. Gondolom, azt hitte, Niall a szívügyeit akarja neki kiönteni. Nem tudom a végén mit csináltak. A lényeg, hogy Liam nem volt otthon. Addig mi átvittük a zongorát a garázsunkból Rebeccáék nappalijába. A lány már eltervezte, hol lesz a legjobb helye. A hangszert én már szépen átkötöttem egy vörös szalaggal, majd egy hangjegyes masnit tűztem rá. Ezután már csak vártunk. Zayn megcsörgette Niall-t. Ez jelentette, hogy jöhetnek. Niall kitalált valamit, hogy visszajöjjenek.

- Niall szerintem akkor a hálóba lesz. Lehet véletlen becsomagoltuk. - lépett be a nappaliba Liam, de közben hátra beszélt Niall-nek.

Aztán meglátott minket.

- Boldog szülinapot! - kiabáltuk ismét, és arrébb álltunk, hogy meglássa a zongorát.

- Srácok. - vigyorgott meglepetésében a srác.

- Sajnos nem tudtuk elvinni Magyarországra. - mosolygott Harry.

- Úristen.... - mért végig minket, és az ajándékát. - Köszönöm, de nem kellett volna. - ölelt meg mindenkit.

Mikor végzett, a hangszerhez ment. Végighúzta a kezét a billentyűkön anélkül, hogy megszólalt volna a zongora. De egyszer megállt. Már vártam, mikor veszi észre. Lehajolt, és megvizsgálta a kis betűt az egyik fekete billentyűn.

- Istenem. - suttogta.

Végighúzta az ujját a kis "L" betűn, ami fehérrel volt odaírva. Ránk kapta a tekintete.

- Ez az én zongorám? - kérdezte óvatosan.

- Rendbe hoztuk. - felelte Louis.

- Te jó ég. Köszönöm szépen. - ölelt meg minket ismét, de ezúttal egyszerre húzott magához mindenkit.

- Na, játssz már valamit! - nevetett Will.

Liam vigyorogva leült a kis székre, majd elkezdett zongorázni egy dallamot. Fejből tudta. Hallgattuk, majd a végén megtapsoltuk. Tényleg remekül zongorázott.

- Haver csinálj már egy képet! Hadd tudja az egész világ, hogy milyen csodás barátaim vannak. - nyújtotta a telefonját Harry-nek. Szerelmem elvette, és lefotózta Liam-et.

- Ez megy Twitterre. Köszönöm srácok. Ez király. El sem hiszem, hogy újra itt van...épségben. - nézett végig csillogó szemekkel a zongorán. Jól esett látni, hogy ennyire örül az ajándékunknak. Elöntött egy érdekes melegség, amely Liam mosolya váltott ki belőlem. Az érzés megállapodott a hasamba, és belülről melegített. Tetszett.

- 9-re legyetek készek. Megyünk ünnepelni. - mondta Niall.

- Hova? - kérdezte Laim.

- Természetesen a Funky Buddha-ba. Kicsit bepiálunk szülinapod alkalmából. - nevetett Zayn.

- Oké. - rántotta meg a vállát a srác.

Azt neki nem kellett tudnia, hogy mi csak a fél igazat mondtuk el. Tényleg a Funky Buddha-ba megyünk ünnepelni. Ezt ő el is hitte. De azt nem tudta, hogy ott várja majd a meglepetés buli. Ő csak annyit hisz, hogy 9-en bulizunk egy jót.

Mindenki hazament, és pihentünk. Mi személy szerint Harry-vel leültünk filmet nézni a kanapén. Elvégre még csak 4 óra volt. Még egy csomó időnk volt 9-ig. Bár addigra már készen kell lenni. Mondjuk, akkor 8-ig. akkor is 4 szabad óra.

- Mit nézzünk meg? - huppantam le a tévé elé.

Harry mellém telepedett. Elkezdtem váltogatni az adókat, de nem találtam semmi érdekeset. Végül egy zenecsatornán állapodtam meg. Csak hallgattuk a zenét, és néztük a klipeket. Aztán egyszer Harry felém fordult.

- Leah neked nem tűnt fel, hogy megváltoztunk?

Felhúztam a szemöldököm. Nem tudtam ezt mire vélni. Miben változtunk meg?

- Ezt meg hogy érted, Harry?

- Eszembe jutott, milyenek voltunk régen, és milyenek vagyunk most. Szerintem nagyon is sok különbség van az akkori és mostani énjeink között.

- Öregszünk, változunk. - rántottam meg a vállam. Nem tudtam, hova akar kilyukadni.

- De nem így.

- Mire gondolsz Harry? Nem értem. - hajoltam közelebb.

- Régen. Annyira szerelmesek voltunk. - bökte ki végül. Gyakran pislogtam, és a fejem kicsit előrébb döntöttem meglepetésemben. A szavai sokkoltak. Először egy szót sem tudtam kinyögni. Aztán összeszedtem a gondolataim, és megszólaltam.

- Én még mindig fülig szerelmes vagyok beléd. Te már nem szeretsz? - hebegtem. Lesújtottak a szavai. Ezt nem gondoltam volna. Mindig annyira bizonygatja, hogy szeret, erre most tessék.

- Jaj, Kicsim nem úgy értettem, hogy most nem szeretjük egymást. - nevetett. Egy kő esett le a szívemről, aminek a puffanása visszahangzott  a szobában. De még mindig félénken hallgattam. - Úgy értettem, hogy régen annyira szerelmes pár voltunk. Mindig csókolóztunk, ölelgettük egymást meg ilyenek. Soha nem zavart hol vagyunk, mindig szívesen estünk egymásnak. De mostanában...csak néha smárolunk, azt is akkor, mikor kettesben vagyunk. Általában mindig csak puszikat adunk a másiknak. Ez neked nem furcsa? Olyan mintha...aszexuálisak lennénk. - nevette el magát a végére. Én is csatlakoztam, de azért végiggondoltam, amit mondott. Igaz volt. Tényleg mások lettünk. És ezt Harry meglátta.

- Először is: nem vagyunk aszexuálisak, ahogy a hét éjszakáit számolom. - nevettem. Erre elismerően bólintott, hisz ezt tudta jól. - Másodszor: azt hiszem, igazad van. Tényleg mások lettünk, de szerintem ez normális. Úgy értem, az első hónapban természetes, hogy egyfolytában egymásnak esünk, hisz még a egész kapcsolat új, és nem tudjuk megszokni a másik által keltett érzést. De most, hogy együtt élünk és szinte a nap 24 órájából 20-at együtt vagyunk ez már kezd inkább komollyá válni. Már nem kell bizonygatni a másiknak, hogy mennyire fontos és csókokkal elhalmozni. Tudjuk anélkül is. - fejtettem ki. A szeme kikerekedett a mondataim alapján, majd elismerően mosolygott.

(Játszd a pillanatot...állítsd meg az emlékeket...állítsd le a fájdalmat...tekerd vissza a történéseket.)

- Igaz. Szerintem visszavezethetnénk a régi énünket. Én szerettem veled lenni koncert előtt a mozgás korlátozott vécében. - nevetett.

- Szerintem meg ez rendben van így. Nem kell megváltoznunk....bár....néha vágyom rá kicsit. - ismertem be, és kínosan lehunytam az egyik szememet.

- Én is. - csatlakozott. Elnevettem magam.

- Na jó. Ez vicces volt. Nézzük a tévét. - fordultam vissza.

- Azt már nem Szépségem! Most rám fogsz figyelni, és nem a The Wanted-ra. - időm sem volt reagálni, már el is döntött a kanapén, és fölém mászott. Ilyen határozottnak is ritkán láttam Harry-t. De igaza volt. A tévében ugyanis a The Wanted új klipje ment éppen. Elnevettem magam. Ő csak gonoszul mosolygott.

- És ha engem jobban érdekel a The Wanted? - kérdeztem kihívóan.

- Akkor büntetést kapsz! Mi az hogy jobban foglalkoztat 5 pasi, mint én? Arról nem is beszélve, mekkora rivalizálás van a két banda között, és te pont ezzel jössz? - kaptam a választ gonoszul.

- Igen. Úgyis jobbak vagytok náluk. Könyörgöm nézz már rájuk. Látsz te rajtuk ilyen izmos, szexi felsőtestet. - simítottam végig a mellkasán.

- Szóval téged nem is a zene érdekel, hanem a külső?

- Azért nem mondtam a zenét, mert eddig is egyértelmű volt, hogy a tiétek a jobb. - rántottam meg a vállam.

- Helyes válasz! - vigyorgott, és megcsókolt.

Imádtam ezt. Most megint úgy csókolt, mint az első hónapokban. Megint a régi féltő szenvedéllyel. A hideg futkosott a hátamon az élvezettől. Aztán egy pillanatra eltávolodott az ajka az enyémtől. Azt vártam, mikor esik a nyakamnak. Ilyenkor általában az jön. Már ismertem Harry-t. Tudtam, ha ez bekövetkezik, nem lesz megállás, de én most ezt nem akartam. De tévedtem. Harry ismét megcsókolt, ezzel eloszlatva a kételyeimet. Kis idő után...(vagy talán sok. Kitudja. Ilyenkor mindig elvesztem az időérzékem.) levegő után kapkodva váltunk el.

- Igazi régi csók. - mosolyodtam el.

- Igen. - húzott fel a kanapéról.

(Ő. A mosolya. A szemei. A hangja. A nevetése. A melegsége. A létezés. Ő.)

Leült, a lábát pedig az asztalra helyezte. Megfogta a derekam, addig rángatott, míg meg nem adtam magam, és mellé telepedtem. A lábam az ölébe húzta, hogy keresztbe legyen rajta. A combom a combjához ért. A farmere dörzsölte a bőröm. De valami nyomott. Nagyon nyomta az oldalam. A zsebébe nyúltam, és kivettem a...telefonját, pénztárcáját, lakáskulcsot, slusszkulcsot, három tiszta papír zsepit és egy használtat. Kitettem a kis készletét az asztalra.

- Mennyi minden van a zsebedbe?! - nevettem, majd a másikhoz nyúltam. - De ez meg üres... nekem bele sem férne egy zsebembe ennyi dolog. Esetleg mind a 4-be. - néztem rá. Ő csak vigyorgott.

- Ilyenek a férfi farmer zsebei. Nekünk nem kell, hogy simuljon a combunkon meg a fenekünkön.

- Nincs is a feneketeken mit akarsz?! - vágtam vissza nevetve.

- Valaki nagyon gonosz velem. - vágott szomorú fejet.

- Tudod, hogy szeretem a Calvin Klein alsódat. - nyomtam egy puszit az arcára nevetve.

- Nem Kicsim. Nincs több puszi. A régiek leszünk. Csókot kérek! - fordította felém az arcát, lehunyta a szemét, és csücsörített.

- Akkor normálisan Harry. - szorítottam össze az ajkait az ujjaimmal, mivel annyira kinyomta őket, hogy már ezt is megtehettem. Elvigyorodott, és én megcsókoltam.