IV. 5. ~Két tűz között.*

Már előre éreztem, hogy ez kegyetlen nagy égés lesz, de meg kellett tennem a gyerekekért. Beöltöztettek valami világoskék ruhába, ami eléggé tapadt. A hajam és az arcom tökéletesre megcsinálták, de tudtam, fölösleges, hisz úgyis tönkre fog menni. Hétfő volt. November utolsó hétfője. Jaymi-vel egész jól haladunk. Már merek előtte énekelni, és már az alapot vesszük fel az ének alá. Szerencsére még nem is buktunk le, szóval minden rendbe megy. De ma hanyagolni kell a próbát. Ma van a tv-show, ahova meghívtak minket, hogy pénzt gyűjtsünk a Children in need alapítványnak. Pont 10-en voltunk, mivel Ed is csatlakozott a 9 fős csapatunkhoz. Két csoportra lettünk osztva. Én Louis-sal, Niell-el, Will-lel és Liam-mel voltam együtt. Értelem szerűen így a másik csapatba került: Harry, Zayn, Rebecca, Vicky és Ed. Mi kék ruhát kaptunk, míg a másik csapat lilát. Mondhatom Harry-nek nagyon szexin állt az a lila, tapadós ruha. Hihetetlenül sápasztotta ez a szín, de még így is szívdöglesztő volt. Azt hiszem volt valami hasonló játék Magyarországon is, mikor eljöttem, de nem néztem nagyon. Az biztos, hogy most már tudom, hogy innen vették az ötletet. Szinte ugyanaz volt minden. A mi nevünk Kék kutyák volt, míg az ellenfelünk a Lila elefánt nevet viselte. Vicces volt. Az első feladat, hogy ki kellett találnunk valami mottót a nevünkhöz. A mi mondatunk az lett, hogy: "Who let the blue dogs out? Woof Wooof Woof". Míg a másik csapat Ed egyik számából vett ki egy sort: "We forget like a purple elephant.". Mindenki nevetett a másik csapaton. Látszólag nagyon figyeltek rá, hogy a párok tagjai külön legyenek, így csak még jobban kiéleződött a verseny.

(Az elefántok soha nem felejtenek, és soha nem bocsájtanak.)

Idióta feladatokat kellett csinálni, például egymásról volta érdekes kérdések, és aki nem tudta a választ, azt megdobálták tejszínhabos tortával. Ilyen vicces feladatok, ami az égésre szolgáltak valamint az ügyesség felmérésére. A lányok a fizikai gyakorlatokat nagyon jól teljesítették, hisz táncosok, míg a srácok általában csak hülyültek, de nem baj, hisz show-t kellett csinálni. Azt hiszem remekül teljesítettünk. Hatalmas rész született a napból. Remélem sok pénzt gyűjtöttünk az alapítványnak, és nem volt hiába való megaláznom magam nyilvánosan. De ezt majd csak akkor tudjuk meg, mikor adásba kerül a rész. Már várom, hogy megnézhessem, mit össze nem baromkodunk. Hatalmas volt. Aztán másnap bepótoltuk a próbát Jaymi-vel.

- Leah ezzel az alappal készen vagyok. Szerintem vegyük fel rá hangod. - mondta a srác a stúdióban. Félénken bólintottam.

- Mit kell csinálnom?

- Vedd fel ezt! - nyomott a kezembe egy fülhallgatót. Engedelmeskedtem. - Állj be a mikrofon mögé, és hajrá! - mutatott a szoba közepén álló érdekes mikrofonállványra. Körbe volt véve valami szigetelőanyaggal, gondolom, hogy a lehető legjobb legyen a minősége. Éppen elkezdtem volna énekelni, mikor megcsörrent a telefonom.

- Bocsi, ezt fel kell vennem. - vettem le a fejhallgatót.

- Csak nyugodtan.

- Szia Noémi. - szóltam bele a telefonba.

- Leah. Ide kell jönnöd most! - suttogta.

- Mi a baj? - ijedtem meg.

- Harry és Ed. Megint itt vannak és téged keresnek. Azt hazudtuk, hogy a postára mentél, és mindjárt jössz vissza. Kérlek gyere ide! - hadarta.

- Istenem. Életmentők vagytok. Rohanok. Köszi. - és ki is nyomtam. Már mentem is a kabátom fele. - Ne haragudj Jaymi, el kell mennem. Harry és Ed betoppantak a boltba. A lányok azt hazudták, hogy postára mentem, és mindjárt jövök vissza. Harry ott vár rám. Megmutatom magam, és ahogy elmennek, jövök vissza. - hadartam.

- Oké.

- Sietek. -  mondtam, és le is léptem.

Fogtam egy taxit, és megadtam neki a címet. 5 perc után a sétálóutcán tartottam a bolt felé. Benyitottam.

- Sziasztok. Harry? Ed? Hát ti? - játszottam. Láttam a lányok arcán a megkönnyebbülést.

- Beugrottunk hozzátok szabadidőben, de te pont nem voltál itt. - húzta el a száját szerelmem, majd üdvözlés képen nyomott egy puszit a számra.

- Postára kellett mennem. - rántottam meg a vállam. 

- Értem. Csak azt akartam mondani, hogy siess ma haza, mert megmutatom a Kiss You-n készült képeket. Nevetni fogsz. 

- De én a klipet szeretném látni. - erősködtem. Ezt már annyiszor átbeszéltük. Én látni akartam már most, de Harry azt akarta, hogy akkor nézzem meg, mint a többi rajongó. De az még egy hónap.

- Sajnos csak a képekkel tudok szolgálni. Most küldte át Paul. - vigyorgott.

- Legyen. - húztam el a szám. Jobb, mint a semmi. - Sietek haza. Ha ennyi, akkor mehettek, mert elég sokan méregetnek már titeket a boltban. - néztem szét. És tényleg mindenki minket figyelt fél szemmel.

- Mi van Kicsilány? Nem szereted a reklámot? - szólt be Ed.

- Az ilyet nem. - feleltem.

- Rendben. Lépünk már. Szeretlek Kicsim. - csókolt meg Harry.

Elköszöntek és elmentek.

Kifulladva a pultnak dőltem.

- Köszi Csajok. Hősök vagytok. - néztem rájuk.

- Ez csak természetes. - mosolygott Noémi.

- És hogy haladtok? - kérdezte Nikol.

- Ma vesszük fel az első éneklésemet.  - vigyorogtam izgatottan. 

- Csak ügyesen. - mondták.

Még vártam 15 percet, majd visszasiettem a stúdióba. Jaymi mosolyogva fogadott.

- Na?

- Meleg volt, de nem buktam le. - vettem le a kabátom.

- Oké. Akko folytassuk!

Nagy nehezen sikerült felénekelnem az első dalt. Többre nem is maradt időnk ma. Siettem haza, nehogy gyanút fogjon Harry. Jaymi holnapra összeszerkeszti az első dalom, és meghallgatjuk. Már alig várom. Simonnak is elküldjük, hogy véleményt mondjon róla. Furcsa, de kezdem élvezni ezt a dolgot. Úgy érzem magam, mint valami fontos ember. Király érzés, bár nem szeretnék belőle rendszert csinálni.

Destiny szemszögéből:

Mindjárt itt vannak az első vizsgáim. Jól kell sikerülniük. Bár azért még messze lesz. Majd a Karácsony után, de az egész szünetet tanulással fogom tölteni. Viszont ezen még nem rágódok hisz még egy hónap. Még csak december eleje van. Ma nagy nap lesz az Oxfordban. Kyle első nagy meccse más suli ellen, nekem pedig az első szurkolásom élőbe. Bizony. Pompon-lány lettem. És be kell valljam, élvezem. Még soha nem csináltam ilyet, de tök király. A csapatkapitány szerint remek adottságaim vannak, és ha ő végez, vagyis jövőre, engem fog javasolni a helyére, pedig még csak gólya vagyok. Hihetetlen érzés, hogy valaki lát bennem valami különlegeset. Már értem, mit érez Kyle a focicsapat vezetőjeként. Végre kitűnik valamivel, amit szeret is csinálni. A ruhákról nem is beszélve. Soha nem voltam ez a "kivágott topp, miniszoknya" típus, de szeretem az öltözékünket. Szóval mi csak buzdítottuk oldalt a közönséget. Tetszett, hogy mindenki azt a szöveget kántálja, amit mi tanítottunk neki. És végül nyertünk. Mindenki rávetette magát Kyle-ra. Legyőztük az ellenfelet, bár nem tudom melyik suliból jöttek. Nem is érdekelt. A lényeg, hogy mi nyertünk. A legtöbb srác a szerelméhez rohant, Kyle pedig barátnő híján hozzám jött beszélgetni. 

- Istenem, nyertünk! - kiabáltam neki, és megöleltem.

- Csak mert ilyen szép lányok buzdítottak minket oldalról. - vigyorgott, mikor eltávolodtunk.

- Nem is igaz. Ez a ti érdemetek. - pirultam el kicsit. Jól estek a bókjai.

- Rendbe hozom magam. Megvársz az öltözőknél? Valamit kérdezni szeretnék.

- Persze. Siess! - nevettem, majd én is elindultam a lányöltözők fele. Kicsit fáztam már ebbe a ruhába, de még így is a hosszabb szettünk volt rajtunk. Szerencsére a nagy izgalomban és ugrálásban kimelegedtem. Átöltöztem, és lebontottam a hajam. Kifésültem, majd a másik folyosón a fiú öltöző ajtajától nem messze megálltam a falnak támaszkodva.

Miközben vártam, az járt a fejembe, vajon mit akar kérdezni Kyle? Kíváncsi voltam. Imádom ezt a sulit, és szeretem az embereket is. Év elején azt hittem, ide öntelt emberek járnak, de tévedtem. Persze akadnak azok is, de az én társaságomban nincs ilyen szerencsére, és egytől-egyig mindenkivel jóba vagyok. Pedig azt hittem, nehezen fog menni a beilleszkedés. Szerencsére tévedtem. Aztán nyílt az ajtó, és Dylan jött ki rajta.

- Szia Des. Jessy?

- Nem tudom. Az öltözőben láttam utoljára.

- Rendben. Nagyon ügyesek voltatok. - mosolygott rám.

- Köszi. Ti is.

Olyan édes együtt Dylan és Jes. Szinte egyből összejöttek, ahogy elindult a suli. Össze illenek, de kicsit rossz volt látni. Rám jött a hiányérzet Niall iránt, de el is hessegettem mindig. Sajnos ebbe egyáltalán nem segített, mikor találkoznom kellett vele Halloween-kor. Szerencsére Jes megmentett, és már azt hiszem túltettem magam rajta.

Ismét nyílt az ajtó. Kyle és Shane jött ki rajta.

- Kösz Haver. Na, hali. - köszöntek el, majd Kyle felém indult, míg Shane az ellenkező irányba ment a folyosón.

- Szia Des. Jó, hogy megvártál. - mosolygott.

- Mi akartál kérdezni?

- Ne itt! Menjünk ki!

Megfogta a kezem, és kihúzott. Kisiettünk az épületből, és balra kanyarodtunk. A kis ösvényen bementünk a fák között lévő kis padhoz. Hideg volt, látszott a leheletem is, mégis csak egy prémes pulcsi volt rajtam. Csodával határos módon, nem fáztam. Kyle-on is csak pulcsi volt.

- Miért jöttünk ide? - álltam meg a pad előtt. Elém jött.

- Mi hogy vagyunk most Des?

A kérdése hallatán sokszor pislogni kezdtem. Én magam sem tudtam. Kicsit megzavarodtam, de muszáj volt felelem. Kyle választ várt. Látta, hogy nem tudom, így ő kezdett el beszélni.

- Csak mert, engeded, hogy megfogjam a kezed és a derekad, de még nem csókoltalak meg. Ez nem furcsa? - mosolygott.

- Én... nem tudom. - hebegtem. Magam sem tudtam, mit szeretnék.

- Majd én segítek eldönteni.

Az arca felém közeledett egészen addig, míg össze nem értek az ajkaink. A szívem kicsit gyorsított a tempóján, és az arcához kaptam. Ő ennek láttán a derekamnál közelebb húzott magához. A nyelve betört a számba, és kiéhezve kutatta az enyémet. Megtalálta, és édes táncba kezdtek, amit nem akartak abbahagyni. Eltávolodtunk, és egymás szemét vizslattuk. Kicsit elmosolyodtam, és ő is vigyorgott.

- Szeretlek Des. Annyira régen várok erre. - simította végig az arcom.

Válaszként csak elmosolyodtam, és nyomtam egy puszit a szájára. Magam sem tudom, mit éreztem. Valahol én is szeretettem. Azt hiszem. De nem tudtam kimondani. Még nem voltam biztos benne. Jól esett, hogy valaki szeret és törődik velem.

- Az első győzelmünk alkalmából házibuli lesz nálunk. Menjünk. - kulcsolta az ujjait az enyémekbe.

Elindultunk ki az erdőből.

- Kyle és most azt szeretnéd, hogy én így állítsak be a buliba? - kérdeztem zavartan. És mutattam az öltözékemre. Igazából farmer, póló és egy fehér bundás pulcsi volt rajtam, de mégis úgy éreztem kicsit ki kéne öltöznöm.

- Persze. Miért mit szeretnél viselni? Kisestélyit? - mért végig nevetve.

- Hát nem, de... - magam sem tudtam befejezni.

- Tökéletes vagy Des. Ha valaki beszól, majd jól megverem. - felelte viccesen. Tudtam, hogy nem gondolja komolyan. Kyle nem az a verekedős típus. Szerencsére.

- Inkább ne!

Kis séta után végre visszaértünk a srácok házához. Amúgy nem értem, miért nem mentem el minden szó nélkül átöltözni, hisz csak pár méterre van a házunk egymástól...már mindegy. Kyle benyitott. Bent hangosan szólt a zene, és a folyosón minden fele beszélgettek, iszogattak. Megfogtunk egy-egy piros, műanyag poharat. Belekortyoltunk. Finom volt, de éreztem, hogy mindenféle pia keveredik benne, és nagyon erős. Arról nem is beszélve, hogy minimum 1 dl pia volt egy pohárba. Bementünk Kyle-ék szobájába.

- Haver, nem tudsz kopogni? - nézett fel ránk Shane.

Éppen az egyik szurkolótársam volt alatta. Smárolni készültek tovább nem tudom, és nem is érdekel. Magánélet. Szerencsére még ruhába voltak. Shane felállt, és kitessékelt minket, majd még a zenébe is hallottam, amint hangos kattanással bezáródik az ajtó.

- Még szerencse, hogy a zsebembe van az én kulcsom. - nevetett Kyle.

- Én hazamegyek. Most nincs kedvem bulizni. Elfáradtam. - tettem le a poharam az egyik szekrényre.

- Rendben.

Kimentünk a házból. Tetszett, hogy megérti, és nem erőszakoskodik. Kezdtem egyre jobban beleszeretni, de ez még nem volt erős. Még kellett egy kis idő, még a szívem nagy része mást szeretett, és kicsit olyan érzésem is volt, hogy megcsalom Őt, de legbelül tudtam, fölösleges Rá várnom. Bekísért a házba egészen a lakásunk ajtajáig.

- Gyere be! - nyitottam ki az ajtót, és behúztam.

(És *bumm* szerelmes vagy.)

- Nálatok aztán rend van. Bezzeg a mi szobánk... - nézett szét.

- Láttam. Gratulálok. És még elvárjátok, hogy bárki is bemenjen abba a koszba? - leült az ágyamra, én pedig mellé huppantam.

- Holnap kitakarítok csak neked Des. - mosolygott édesen. Láttam rajta, hogy tényleg nagyon szeret. Elmosolyodtam, és a falnak döntöttem a hátam, és felhúztam a lábam törökülésbe. A cipőm halk koppanással jelezte, földet ért.

- Hihetetlen, hogy végre megkaptalak. - mosolygott.

- Olyan sokat kellett rám várni? - nevettem. Hisz csak a Halloween buli után kerültünk tényleg közel egymáshoz.

- Te lehet nem láttad, de én már 11.-óta beléd vagyok zúgva. - ismerte be. A szemem kikerekedett.

- Ezt miért nem mondtad soha?

- Féltem. Nincs mit tenni, gyáva vagyok. - nevetett kínosan, és tehetetlenül az ölébe ejtette a kezét. Egyik lábát felhúzta, így felém tudott fordulni. Ellöktem magam a faltól, hogy a szemébe nézhessek.

- Nem vagy gyáva. Ez édes tőled. - adtam egy puszit az arcára.

Elnyomtam egy ásítást, és hátradőltem. Már minimum éjfél volt. Kicsit a meccs is elhúzódott, meg minden. Kyle ezt látva mellém feküdt, és a fejem alá helyezte a karját. Elmosolyodtam, és a vállára hajtottam a fejem. Átölelt, és nyomott egy puszit a homlokomra.

- Mikor mész haza jövő héten? - kérdezte.

- Még nem tudom. Kedden még lesz egy előadásom. Arra maradok.

- Az hányadika is?

- 11. - feleltem.

- Oké. Még szerencse, hogy itt ilyen hosszú a szünet. Majdnem egy hónap.

- És ezalatt 4 vizsgára való anyagot kell bevágni. - emlékeztettem.

- Ne is mond! Ha nem lesznek minimum 3-asok, kitesznek a csapatból. - húzta el a száját.

- 3-asra összehozni nem nehéz.

- Jól van, tudom, hogy te az 5-ösre hajtasz, de ígérd meg, hogy nem törsz össze, ha rosszul sikerülnek. - simogatta a hátam. Jól esett. Éreztem a közelségét. Régen feküdtem így bárkinek is a vállán, de mégis furcsa érzésem volt. Tudtam, nem vagyok senkihez sem kötve, mégis bűntudatom volt, hogy itt fekszek Kyle-lal.

- Nem török össze, de nem szándékozom elcseszni. Neked sem ártana, ha 5-ös lenne.

- Nekem az úgysem menne. A gimibe még ment, de itt már nem.

- Akkor legalább 4.

- Rendben. - egyezett bele. - És mit kapok, ha 4-es lesz mind a 4 vizsgám? - hallottam a hangján a gonoszságot.

- Miért mit szeretnél? - ültem fel, és hajoltam fölé. Méregetni kezdtem. Édesen és gonoszul elmosolyodott.

- Még nem tudom. - csókolt meg.

(Csókolj, mintha szerelmes szeretnél lenni. ~Ed Sheeran- Kiss me)

Tudtam, hogy nagyon is tudta, mit akar. És én is. Csak az a kérdés, hogy készen leszek-e rá akkor. Hisz egy részem most is tiltakozik ellene. Borzalmas érzések kavarognak belül bennem. Nem a szín tiszta szerelem, de azt is érzem valahol. Csak sajnos nagyon mélyen. Előtérbe a bűntudat került, hogy ezzel a fiúval vagyok. Mintha lenne barátom, pedig nincs is. Ennek el kell múlnia egyszer, csak az a kérdés mikor, és hol leszek akkor Kyle-lal. Olyan érzésem volt mintha két tűz közé kerültem volna.