II. 13. ~Fényképek.*

 Előre is elnézését kérnék mindenkitől, de azt hiszem mostantól meg fog szakadni a szokás. Igyekeztem minden nap feltenni új részt, és szerintem ezt be is tartottam, HA nem éppen olyan helyen voltam, ahol nem  volt netem. De kezdődik az iskola, és most megyek kilencedikbe. Ez új iskolát, és több tanulást jelent. Szóval lehetséges, hogy mostantól két, vagy netán több naponta lesznek részek. Igyekszem továbbra is tartani a napit, de nem biztos,hogy menni fog. Nézzétek el nekem. : /

II. 13. ~Fényképek.*

Magamra kaptam a fürdőruhám és Harry is. Megfogtunk egy törölközőt valamint a telefonunk, és mentünk is le a nappaliba. Ott vártuk össze egymást. Még csal Paul volt lent.

- Jó gyorsak vagyunk. - jelentettem ki.

- Bizony. - karolta át a derekam Harry. - Paul. Mesélj már magadról egy kicsit. Azt már tudjuk, hogy jó fej vagy, de tovább semmit.

- Köszönöm. - mosolyodott el. - Londonban élek..- közbe lejött Zayn, Will, Rebecca és Liam is.  - 47 éves vagyok.

- Van feleséged? - kérdezte Zayn.

- Csak barátnőm. - nevetette el magát.

- Mehetünk? - ugrott le a lépcsőről Vicky, majd Louis is.

- Már csak Niall-re várunk. - mondtam.

- Niall. Told le a segged! - kiabált fel Louis. Mindenki nevetett.

- Problem Lou? - jött le Niall a lépcsőn.

- Végre hogy lejöttél haver. Menjünk. - mentette meg a helyzetet Liam.

Elindultunk ki. Olyan fél 3 fele lehetett. Lementünk a partra. Közbe megcsodáltuk a kertet. Meseszép volt. Aztán leterítettük a törölközőt, és levettem a papucsot. A forró homok érintette a talpam. Isteni érzés volt. Még az se zavart, hogy szinte égetett. Harry kézen ragadott, és elsétáltunk a víz széléig. Megállt, és maga felé fordított.

- A paradicsomban. - jelentette ki.

Megcsókolt. Egyre csak húzott, és húzott közelebb magához és már muszáj volt pipiskednem. Kicsi vagyok, na. Éreztem, amint a tenger a lábamhoz ér, köré fonódik, majd szépen lassan elengedi, és visszahúzódik.

Ajkaink eltávolodtak, majd a szempilláim is lomhán felnyíltak. Már a sarkaim is érintették a talajt. Harry-re néztem. Ahogy megláttam, ráncba szaladt a homlokom. Harry ugyanis nem rám nézett, ahogy szokott. Hátra bámult, el mellettem, valahova mögém. Majd egy aprót bólintott, és már fel is kapott. Rájöttem. Ezt jelezték neki mögöttem. Forgott velem kettőt, majd megindult. Ezalatt pont láttam, hogy mindenki hasonlóan tesz a párjával.

Berohant velem a vízbe, majd mikor már kezdett mélyül, belevágott. A sóstenger felszaladt az orromon, és a tüdőmbe hatolt. Közbe természetesen végig marta. Feljöttem a felszínre majd elkezdtem köhögni, és a torkomhoz kaptam.

- Kicsim minden rendben? - fogta meg a karom.

Csak megráztam a fejem, és tovább köhögtem. Már a könny is folyt a szememből, annyira erőlködtem, és egy kicsit a só marása is szerepet játszott.

- Mi baj Leah? - fordított maga felé.

Továbbra is köhögtem, de már kicsit kevesebbet. Igyekeztem leállni, majd megtöröltem a szemem is.

- Nekem muszáj befognom az orrom ugrásnál. Úszásnál megy, de úgy se sokáig. Ha ugrok, vagy esek, be kell fognom. - pirultam el. Ez olyan gáz.

- Jaj Kicsim. Miért nem mondtad hamarabb? Legközelebb nem teszek ilyet. - ölelt meg. Még köhögtem egyet.

- Mert ez olyan ciki. - nevettem kínosan, és megint köhintettem.

- De mondhattad volna. Akkor nem váglak bele így. Kicsim. - szorított még jobban magához.

Meg sokat nevettünk, és hülyültünk. Olyan fél nyolc fele bementünk.

Niall szemszögéből:

"Istenem de szép...Bár itt lenne velem.." Gondoltam magamba miközben az ujjammal végigsimítottam a két fénykép szélét.

- Niall! Told le a segged! - hallottam a földszintről.

- Louis... - dörmögtem, majd a képeket letettem az éjjeliszekrényre, és lementem.

- Problem Lou? - kérdeztem a lépcsőről.

- Végre hogy lejöttél haver. Menjünk. - előzte meg Louis-t Liam.

Kimentünk a tengerpartra. Csodaszép volt. Locsoltuk egymást, elvoltunk. Még Paul is előszeretettel beállt hozzánk. Tetszett ez az ember. Nagyon jó fej. Kitudja mennyi fele járhatott az idő, mikor bementünk. Felballagtam a szobámba, levágtam magam a francia ágyra. Oldalra nyúltam a képekért az éjjeli szekrényre. Ismét elkezdtem vizsgálgatni. Eszembe jutott, hogy kerültek hozzám ezek. Ez elsőt én készítettem a tengerparton, a másodikért pedig addig nyafogtam Destiny-nek, míg nekem nem adta. Valamiért nagyon imádom azt a kacsaszájat, bár neki kínos. Nem értem miért.

 Megfogtam a telefonom. Háromnegyed 8  volt. Nem tudom otthon mennyi idő lehet, nem is érdekelt. Rányomtam a kedvenc számomra. Nagyon sokáig csöngött. Destiny nem akar velem beszélni...

- Haló? - szólt bele egy nagyon álmos hang.

- Destiny? - kérdeztem.

- Niall? - minden álmosság elrepült a hangjából.

- Felkeltettelek Szerelemem? - húztam el a szám.

- Nem számít. Tudod, itt háromnegyed egy van. De nem baj. Minden rendben volt az úton? Milyen Miami?

- Igen. Csodás ez a hely, de olyan üres. Bárcsak itt lennél velem. Milyen volt a napod?

- Unalmas. Elmentem Lizzy-vel shoppingolni, de nem volt olyan jó. Még így is lassan telik a nap nélküled. - mondta, ha jól emlékszem ő az egyik osztálytársa.

- Ó. Des. Nagyon nagyon hiányzol.

- Te is nekem Niall. - mondta halkan. - Mit csináltok holnap?

- Délelőtt nem tudom, háromtól dedikálás, aztán ismét szabadok vagyunk. - soroltam. - Te mit csinálsz holnap?

- Meglesz az első órám Pierre-el. Rohadtul várom. - mondta unott hangon cinikusan.

- Jó lesz az. Profi lovas. Nem kell vele sok mindent csinálnod. - bíztattam.

- Szívesebben tanítanék gyerekeket, akik még életükbe nem ültek lovon.

- Niall. Jössz vacsorázni? - nyitott be a szobába Rebecca.

- Most nem. - néztem oda.

- Redben. - kerekedett ki a szeme, és ment ki. Gondolom még soha nem hallott nemet mondania vacsorára.

- Rebecca volt? Menj nyugodtan kajálni velük. - bíztatott Destiny.

- Nem. Akármennyire is szeretek enni, inkább beszélgetek a szerelememmel.

- Ó. Én is nagyon szeretlek Niall.

Nagyon sokat beszélgettünk minden féléről. Hatalmasakat kezdett ásítani.

- Aludj nyugodtan Des. Hallom már fáradt vagy.

- Nem. Nem vagyok álmos. - de ezt meg is cáfolta egy ásítással.

- Szerelmem. Otthon hajnal van. Én voltam hülye, hogy ilyenkor hívtalak. Majd legközelebb már figyelek.

- Bármikor hívhatsz.

- Rendben. Jó éjszakát Des. Szeretlek, és nagyon hiányzol.

- Én is szeretlek. Bár itt lennél velem. Édes álmokat Niall. Puszi. - és kinyomta.

Olyan jó volt hallani a hangját, a nevetését. Még nem voltunk sok ideje külön, mégis maga a tudat bennem volt, hogy ez még csak a kezdet. Két hónapig fog tartani, és ez az első nap. Nem az utolsó. Az első. Lementem a nappaliba, majd a konyha fele vettem az irányt. Éhes voltam, nem tagadom. De megérte halasztani a vacsorát. Des-ért bármikor.

- Niall. Gyere egyél. - ültetett le egy székre Leah, és már tolt is elém egy nagy adag kaját. Valami hús volt, és köret.

- Köszönöm. - mosolyogtam, és elkezdtem enni. Csak Leah forgolódott a konyhában. Senki mást nem láttam. - Hol vannak a többiek?

- Kint. Én maradtam mosogatni. Megvárlak aztán kimegyünk. - ült le.

- Eszek kint. Menjünk most. - álltam fel, és megfogtam a tányért.

Kimentünk. A többiek kint ücsörögtek lámpafénynél, és nevettek. Leültünk hozzájuk.

- Mit csinálunk holnap délelőtt? Én nem akarok délig aludni. - mondta Louis.

- Én igen. - felelte Zayn.

- Szóval mit csinálunk? - kérdezte ismét Lou.

- Elmehetnénk a belvárosba. Ott reggelizhetnénk. - javasoltam.

- Ez remek ötlet. De azért a kaja benne van. - nevetett Rebecca. Ismertek. Na és? A legjobb haverjaim.

- Oké. Reggel 9-kor mindenki lent legyen készen. - mondtam.

- Igenis. - vágták rá.