II. 18. ~Hi Paris.*

Leah szemszögéből:

Kiélveztük a maradék napunkat Miamiban. Szorgalmasan buliztunk. Természetesen Justin, Selena és Demi végig velünk volt. Megmutatták a várost, és a legjobb helyeket. Kedd reggel felszálltunk a gépre, és irány Barcelona. Meseszép város. Hatalmas bulit csináltak a srácok a koncerten, és persze a csajok is. Barcelona csodás. Rengeteg képet csináltunk ott is.

De onnan is indultunk tovább Párizsba. Ez a harmadik kedvenc városom. Szerintem mondanom sem kell, hogy az első természetesen London, a második pedig Miami. Eddig megadatott, hogy mindkét helyre eljussak, és most jön Párizs is. És a legjobb, hogy ezt a szerelmemmel, és legjobb barátaimmal tehetem. Ez mindennél többet jelent számomra. Az meg egy plusz pozitív dolog, hogy a családom is meglátogathatom. Így aztán csücsültünk egy kicsit a repülőn, és már meg is jöttünk a szerelem városába az 1D-s magánrepülőn. Beszálltunk két kocsiba. A két jól megszokott csapat. Ismét egy csodás házban szálltunk meg, és elkezdtünk kipakolni. Két napunk volt a koncertig. Nagyon elvoltunk. Mindent megnéztünk, és az interjúkat is letudták a srácok. Végre eljött a koncert napja. Már nagyon izgatottak voltunk. Vagyis én nem annyira. Optimistán gondolkodtam. Minden rendben lesz. Persze, ha nekem is fel kéne lépnem, nem biztos, hogy így állnék hozzá.

Koncert előtt Lou elrendezte a srácokat, én addig vigyáztam a kislányára, Lux-ra. Elkezdődött a koncert. Elindult a zene, és a srácok felrohantak a színpadra. Elénekelték az első számot, majd köszöntötték Párizst. De Niall egyszer lefagyott. Kis híján elájult. Csak guggolt, és bámult a tömegbe. Már ott tartottam, hogy berohanok, és megrázom.

Destiny szemszögéből:

- Apa, Angy. Hova megyünk? - nyújtottam magam elé a kezem, mikor kiszálltunk a kocsiból, és tapogatóztam vakon. A szeme ugyanis be volt kötve egy fekete kendővel.

- Majd meglátod Prücsök. - halottam Apa hangját.

Ekkor valami éktelen zaj kerekedett. Szinte megsüketített. Pont olyan volt, mint egy repülőgép hangja.

- Ez mi volt? - ráncoltam a homokom. A hang távolodott, és végül teljesen elhalkult.

- Semmi. - felelték egyszerre. Ez különös.

Mindkét oldalról belém karoltak, majd elindultunk előre. Hallottam egy pillanatnyi suhanást, mintha egy automata ajtó nyílt volna ki előttem. Mindenfele emberek beszélgetését hallottam. Nagyon sokan voltunk egy helyen.

- Kész vagy Des? - kérdezte testvérem.

- Igen. - feleltem.

- Oké. - mondta Apa, és lassan elkezdte felhúzni a kendőt.

- A 33 járatra a beszállás megkezdődött. - mondta egy női hang. Éppen, mikor befejezte, lekerült rólam teljesen a kendő. Mindenfele emberek nyüzsögtek. Előrébb egy nagyon hosszú pult, ahol rengeteg nő ült, és előttük hosszú, kígyózó sorok ácsorogtak. Fölöttük a falon, egy hatalmas képernyő lógott, amin indulási sorrend volt. EZ EGY REPTÉR!

- Miért jöttünk reptérre? - majd lenéztem oldalra, és megpillantottam a csomagokat. - Utazunk valahova? - kerekedett ki a szemem.

- Bizony. Angy ötlete volt. - Mosolyogott Apa.

- De mégis hova?

- Franciaországba. - felelte testvérem.

- Hogyhogy? - kerekedett ki a szemem.

- A múltkor Apa nem nagyon tudott jól szétnézni, és megbeszéltük, hogy elmegyünk együtt. - mosolygott a lányka.

- Ez remek ötlet. - ugrottam egyet örömömben.

- Tudtam, hogy tetszeni fog. Itt vannak a jegyeid. - nyomott a kezembe Angy egy borítékot.

Kinyitottam. Kivettem belőle a repülőjegyet, de volt benne még valami.

- Mi van még benne? - néztem fel zavartan a családomra.

- Nézd meg. - mosolygott gonoszul Apa.

Belenyúltam a kis borítékba, és egy vékonyka papír akadt a kezembe. Kivettem, és megvizsgáltam.

- Ááááááá. - kezdtem el sikítani. Apa és Angy csak nevetett, és mindenki ránk nézett.

A borék tényleg egy jegyet rejtett, de az a jegy rengeteget jelentett számomra. Egy One Direction VIP jegyet tartottam a kezemben, ami a franciai koncertre szólt. Végre megint láthatom a szerelmem. Megyek hozzád Niall.

- Tetszik? - kérdezte Angela.

- Imádom. Nagyon köszönöm. - öleltem meg őket.

- Gyertek. Álljunk be a sorba. - tolt miket arra Apa.

- De hogyan? - vigyorogtam, mikor beálltunk a sorba. Le sem tudtam vakarni a mosolyt az arcomról.

- Egyik este leültem a gép elé, kutattam a srácok turnéjáról egy kicsit, és megrendeltem a jegyeket. Aztán elújságoltam Apának, aki imádta az öletet, de az ő VIP jegyét nem kérte. Így visszamondtam egy jegyet. Sajnos Apa nem akar jönni velünk a koncertre, de hárman bejárjuk Párizst. - mesélte Angy.

- Bizony. - bólintott Apa.

- Köszönöm. Imádlak titeket. - öleltem meg őket ismét. - És mikor lesz a koncert? - kérdeztem.

- Ma este. - mosolygott Angy.

- Ma? Yeaaah. - ugráltam megint. Reggel fél 8 volt. És este már a koncerten fogok bulizni.

Végre felszálltunk a gépre, és az elindult. Egy örökkévalóságnak tűnt estig az idő. Bár azért repült, hiszen imádom Párizst, és elütöttük az időt. Még szerencse, hogy jól beszélek franciául. Sokat voltunk Franciaországba nyaralni. Imádom ezt az országot. Apa mindig ide hozott minket, ha rossz kedvünk volt, vagy ha egyszerűen csak pihenni akartunk. Anya halála után három hónapot töltöttünk el itt. Nyár volt így nem zavart be a suliba, de inkább jártam volna iskolába, csak legyen velem Anya. Annyira hiányzik, és úgy sajnálom, hogy a múltkor Apa fejéhez vágtam olyanokat, amikről nem ő tehet. De kibukott belőlem. Persze már bocsánatot kértem, és megbeszéltük. De nem is rágódok a múlton, hisz itt vagyok a szerelem városában, és nemsokára találkozok a szerelemmel.