II. 24. ~Nem ebbe a Harry-be szerettem bele...*

Bekapcsoltam a tévét, és rátettem az RTL Klub-ra. Régen láttam már ezt a csatornát, gondoltam megnézem milyen lett. Nem sok minden változott. Fókusz következett. A képernyőn megjelent Barabás Éva, és köszöntötte a nézőket. Beszélt az X-Faktorról, és elmondta miről lesz szó még a mai adásban. Természetesesen a One Direction is kapott egy jó hosszú cikket.

- A One Direction döglesztő szívtiprói tegnap este hatalmas koncertet csaptak a Budapest Arénában. Lányok milliói sikítoztak, és énekeltek velük. A srácok beszámoltak a koncert előtti interjún, hogy imádják az országot. Sőt Liam Peyne-t és Harry Styles-t szorosabb szálak is fűzik ide. A barátnőjük, Leah és Rebecca ugyanis magyar. Itt éltek, aztán kiköltöztek Londonba. Szerencséjük lett. Ma is volt egy dedikálásuk a srácoknak, és utána sikerült elcsípni a őket egy interjúra.

Bejátszották a felvételt magyar felirattal. Nekem persze nem kellett olvasnom, értettem anélkül is mindent.

- Na srácok. Hogy tetszik Magyarország? - kérdezte a riporter. Nem láttam ki volt, őt nem mutatták.

- Nagyon szép. - felelte Zayn.

- Imádjuk. - egészítette ki Liam.

- Kóstoltatok már valami ételt? - nyújtotta a mikrofont Niall-nek. Mindenki elkezdett nevetni ezen a kis tréfán. És amúgy tényleg. Ha kajáról van szó, mindig Niall-t kell kérdezni.

- Igen. Leah és Harry egyik nap hazaállított két csomag Túrórudival, és a kedvencünk lett. - magyarázta a fiú.

- Még szerencse, hogy van két magyar "idegenvezetőnk". - formázott az ujjaival macskakörmöt Liam.

- Én azt hallottam, hogy Will Elers is magyar. - fordult Zayn-hez a riporter.

- Will nem magyar származású. Csak egy évet élt itt, aztán megnyert egy táncösztöndíjat, és kiutazott egy londoni iskolába. Nagyon ügyes táncos. - Zayn olyan szépen beszélt a lányról. Szinte elállt a szavam. Látszott, hogy mennyire szereti.

- Ettől most sok rajongó sikítozik otthon. - nevetett a nő. - Lenne még itt valami...

- Halljuk. - mosolygott Louis.

- Kérlek fejezzétek be a mondatot. Amit szívesen látok egy lányban... - hagyta itt félbe.

- ...ha van humorérzéke, és együtt tudunk nevetni, vagy hülyülni. - felelte Loui. Elmosolyodtam. Vicky-t jellemezte.

- Amit szívesen látok egy lányban, ha van egyénisége, és mindig mosolyog. - válaszolt Liam.

- Én szeretem, ha egy lány bevállalós, és szereti a veszélyes és új dolgokat. - mosolygott rosszfiúsan Zayn.

- Niall veled mi a helyzet? Te mit szeretsz legjobban látni egy lányban? - fordult oda a nő.

- Ha tiszta a szíve, és midig törődik másokkal. Kedves és segítőkész. - merengett el Niall. Gondolom eszébe jutott Destiny. Ő pont ilyen. Segít a sérült kisgyerekeken, és jobb embert varázsolt Niall-ből is. Mind a négyen a barátnőjüket jellemezték. Tökéletesen illet rájuk.

- Már csak Harry maradt. Szerintem kimondhatom, hogy te vagy szépfiú. Lányok milliói kíváncsiak, hogy mit szeretsz látni egy lányban. - ez engem is érdekelt.

- A f***mat. - felelte Harry. Mindenki elkezdett nevetni, csak a riporter nem. - Nem. Ez csak vicc volt. Szeretem, ha egy lány kedves, de mégis kicsit szemtelen, és van véleménye. - mosolyodott el.

Még volt pár kérdés, de nem figyeltem. Teljesen lefagytam. Harry tényleg belemondta ezt a kamerába, vagy csak képzelődtem? Remélem az utóbbi. Ez már túl ment minden határon. Lehet, hogy ezt ő viccesnek tartja, de én nem. Fél füllel még hallottam, hogy Barabás Éva megszólal a stúdióba.

- Nem tudjuk, hogy mit szól Harry Styles viccéhez a barátnője. Reméljük nevet rajta. És térjünk át az X-Faktorra.... - folytatta a műsort.

Ekkor pont Harry jött be a szobába.

- Szia Kicsim. - hajolt le hozzám az ágyra, és nyomott egy puszit a fejem búbjára. - Mit néztél? - ment is tovább az ablakhoz.

- A fókuszt. - feleltem.

- Az mi? - ráncolta a homlokát.

- Egy sztárhírekről szóló műsor. Képzeld, ti is benne voltatok. A dedikálás utáni interjúban. - álltam fel.

- Igen?

- Igen. És az egészet lejátszották. Harry te szeretsz engem egyáltalán? - tettem csípőre a kezem, és álltam fel az ágyról.

- Ezt meg hogy érted? Persze, hogy szeretlek. - ráncolta a homlokát, és jött közelebb hozzám.

- Érdekes. Pedig kezd olyan érzésem lenni, mintha csak az éjszakák miatt vagy velem. Tessék, kimondtam. - ejtettem le a kezem.

- Leah, hogy gondolhatsz ilyet? - kerekedett ki a szeme.

- Láttam az interjút, és nem tetszett a vicced. Csak azt szereted látni bennem? - a lábaim megremegtem, és jobbnak láttam  leülni az ágy szélére. Ez nagyon rosszul esett. - És mik azok a félreéneklések. Van amelyik már nem vicces. Képzeld hányan gondolják, hogy a mélytorkos rám vonatkozik, és csodálkozik el. - hajtottam le a fejem.

- De az nem rád vonatkozott, és a mait is csak viccnek szántam. - állt elém.

- Harry te olyan más vagy... Sajnálom, de azt kell, hogy mondjam egy ÖNTELT POPSZTÁR lettél. - néztem fel rá. - Szórod a pénzt, menőzöl, hogy te vagy a Swag, perverzkedsz, csajozol még így is, és csak a külsőmmel vagy elfoglalva, nehogy szégyen hozzak rád. Arról nem is beszélve, mikor a színpadon kigomboltad a gatyád. - az arca nem mutatott érzelmet.

- Leah...én nem lettem öntelt sztár. Ez csak én vagyok. - mondta határozottan. Semmilyen érzést nem tudtam kiolvasni a szép, zöld szemeiből. Nem engedett közel magához. Mintha eltaszított volna. Egy fal vette közül, aminek a túl oldalára még én sem kaptam VIP jegyet.

- Nem. Ez nem te vagy. Most sincs benned egy csöppnyi érzelem sem. - mentem közelebb.

- Még hogy nincs bennem érzelem?! Nem értem, miért támadsz rám. Önmagamat adom, de úgy tűnik neked ez nem tetszik. - állt egy lépést hátrébb. Eltávolodik tőlem. Ez nem Harry.

- Nem. Nem önmagadat adod. Azt játszod, aki bárkit meg tud szerezni. Londonban még önmagadat adtad, de most már nem. Vagy ha mégis, hát én ebből nem kérek. Az igazi énedet mindennél jobban szerettem. A régi Harry-t. De te már nem az vagy, akibe beleszerettem. - csordult ki az első könnycsepp. Ennél a pontnál, mintha megremegett volna. Mintha leomlott volna a fal. Itt láttam rajta először érzelmet. A könnyemtől kicsit észbekapott, de én már nem vártam meg a végét. Kirohantam a szobából, le a lépcsőn, egyenesen a cipőmhöz. Felkaptam a cipőm, és feltéptem az ajtót.

- Leah! Várj! Mi a baj? - jelent meg Rebecca feje.

- Harry. Már nem ugyanaz. Nem szeret. - feleltem, éppen válaszolni akart valamit, de ekkor Harry közeledett a lány mögött. - Mennem kell. Bocs Rebecca. - néztem rá elnézőn, és kirohantam a budapesti estébe.

Ez a helyzet ismerős volt. Már jártam így Londonban is egyszer. Még a Caroline-os ügynél. Akkor is csak rohantam. De ez most más volt. Most tudtam, hova megyek. A park fele tartottam. Tudtam hol van, és most az tűnt a legjobb helynek. Ahol a fák elrejtenek, és nem látják, hogy sírok. Nem tudtam felfogni, hogy beszélhetett így Harry. Hogy lehetett ilyen érzéketlen? Mintha már nem is szeretne. Már nem is számítok neki. Csak jó volt velem az éjszaka. Ennyire kellettem. Ezért volt velem mostanáig. Ő nem olyan, aki leragad egy lánynál. Bárkit megkaphat, és ezt nagyon jól tudja magáról. Tisztában van az adottságaival, és lányok ezrei verekednének érte, csak eddig miattam nem hagyta. Hát most szabad. Örülhet.

Berohantam a parkba, és elindultam az egyik pad fele. Csak futottam a fák mellett a járdán, mikor valaki karjait éreztem magam körül. Egy ember fogott meg az egyik fa mögül. Ijedten felé kaptam a fejem. Egy ismerős arcot láttam magam előtt, aki gyengéden tartott.

- Leah. Hogy kerülsz te ide? Minden rendben? Jól vagy? - lepődött meg.

- Péter? Igen. Minden a legnagyobb rendben. Nincs semmi baj, csak... futottam egyet. - fordítottam el a fejem, hogy ne lássa a könnyeim.

- Nekem nem úgy tűnik. Mi a baj? Mondd el!  - ölelt meg. A nyakába temettem az arcom, és kibuktak a könnyeim. - Jól van. Minden rendben. Már nincs semmi baj, itt vagyok. Mi történt veled? - dörzsölgette a hátam.

- Harry. Már nem a régi. Már nem is szeret. - hüppögtem.

- Micsoda? De miért nem? Egy ilyen csodás lányt hagy elmenni? - lepődött meg. - Gyere. - indult el. Mentem utána. Leült egy fa tövébe. Leültem mellé.

- Meséld el, pontosan mi történt. - kérte.

- Először csak félreéneklésekkel kezdődött... - elmeséltem neki mindent. A dalszövegcseréket, az oroszországi vásárlást az interjút. Egyszóval mindent.

- Jaj, szegénykém. Most már nincsen baj, ne sírj. - hajolt oda hozzám, és letörölte a könnyeimet. - De hiszen te reszketsz.

Levette a pulcsiját, és rám terítette, de ez még nem volt elég. Magához húzott, és átkarolt. Ez meglepett. Eltávolodtam tőle, és felé fordultam. Ő is ellökte magát a fa törzsétől, és hozzám hajolt. Egyszer már csak annyit vettem észre, hogy az arca közeledik felém. Meg akart csókolni. Péter meg akar csókolni. Nem tudom mit tegyek. Régen szerettem, de Harry-t még most is szeretem, bár ő már nincs mellettem. Átvert, és megalázott. De Péter is átvert durvábban. Nem. Ezt nem akarom még egyszer. Még éppen időben elfordítottam a fejem. Az arcomra kaptam egy gyors puszit, mivel rájött, ez nem sikerült.

- Szép kis pasi vagy mondhatom. Kihasználod, hogy a padlón vagyok? Gratulálok. - álltam fel. - Te sem vagy jobb semmivel. Engem mindenki csak kihasznál. Te is és Harry is. Mindketten ugyanarra mentetek. Köszönöm, ebből többet nem kérek. - ledobtam a földre a pulcsiját, és elrohantam.

Itt sem voltam jó helyen. Megint csak rohanhattam. Hihetetlenek a férfiak. Képesek kihasználni egy nő gyengeségét a saját céljuk érdekében. Péter sem különb. Miért volt velem ilyen Harry? Mivel érdemeltem ki? Akkor volt igazán önmaga, mikor Caroline-t is visszautasította miattam. Most nem vagyok benne biztos, hogy ezt tenné. De nem csak az exével. Szerintem ha más csinos lány rámászna, az sem lenne ellenére. Olyan érzéketlenek voltak a szemei...még soha nem volt ennyire távol tőlem, de mégis velem szembe állt. Eszembe jutottak a régi emlékek. Mikor megismerkedtünk, és a konyhában beszélgettünk. Mikor először megcsókolt a tengerparton, vagy a rajongók előtt a színpadon. Magam előtt láttam, amint a stúdióban felragyog az ég Caroline vallomására. Láttam a pillanatot, mikor ketten maradtunk otthon, és elkezdtünk filmezni...először. Leperegtek előttem a turné állomásai, és hogy mennyire szerettem Harry-t. Szerettem? Most is szeretem. Ő nem tudja ezt olyan szinten viszonozni, ahogy nekem szükségem lenne rá. A vele töltött idő kisfilmjének a premiere kattogott éppen az agyamban. Arra rohantam, amerről jöttem. Egyszer egy kétségbeesett szőkés lányt láttam magam előtt.