II. 23. ~JAJ.*

Nézzétek meg a Szereplők.* menüpontot, mert frissítettem. :)

II. 23. ~JAJ.*

Másnap reggel Harry karjaiban keltem. Biztos este karolt át, mikor én már aludtam, mert erre nem emlékeztem. Elmentünk az interjúra. Az RTL Klub székháza előtt hatalmas tömeg gyülekezett. És a legjobb, hogy végre mindenki magyar akcentussal kiabált a fiúknak. És én mindent értettem. Bár néha jobb lett volna, ha nem tettem volna. Ugyanis voltak olyan megszólalások, hogy csak ámultam. Például egy kicsi lány méregetett engem, és közben beszélt a barátnőjéhez, azt gondolva, hogy egy szót sem értek: "Ez a csaj. Miért pont őt választotta Harry?" de olyat is hallottam: " Bár Leah helyében lennék!" Vagy: " Irigyelem a lányokat. Mindig a srácokkal lehetnek." Furcsa volt érteni, hogy rólam is beszélnek, nem csak a fiúk neveit kiáltozzák. Belegondoltam, mi lehetett a többi országban. Te jó isten.

Letudtuk az interjút, és elmentünk ebédelni. Ebéd után ettünk egy fagyit, és indultunk a koncertpróbára. Mikor végeztünk, megnyitották a kapukat, és a színfalak mögül lestük, hogyan özönlik be a sok rajongó. Az aréna percek alatt megtelt emberekkel. Tudom, hogy a budapesti aréna nem nagy, de még így is nyüzsögtek benne az emberek. Hazamentünk átöltözni, majd vissza a koncertre. Én a kis kék pántnélküliimet vettem fel, amit Harry talált, és ragaszkodott hozzá, hogy elhozzam. Amiből kint van a hasam, és fel kellett vennem előtte. Nagyon megszerettem azt a fölsőt. A srácok megint halálra izgulták magukat, és egyik Red Bull-t a másik után itták. Aztán leállítottuk őket, és igyekeztünk nyugtató hatással lenni, ami csak nekem sikerült. Ugyanis a lányok is ugyanolyan állapotba voltak rajtam kívül. De ezt már megszoktam.

A koncert megint remek lett, és ismét voltak félreéneklések, de Harry-nek ezúttal túl lőtt a célon. Ez még a "Defferent Dick, every night"-nál is durvább volt. Zayn épen énekelte a részét, és neki alá kellett volna énekelnie, de nem EZT!! Harry azt énekelte, hogy: She can deepthroat...De volt még több is. Olyat is énekelt, hogy meleg van, így vegyék le a ruhájukat, de szerencsére megdobálták, vagy ha belelátna Paul fejébe... és még hasonló hülyeségeket. De most Loui is hozta a formáját, és Niall is beszállt néha. A Gotta be you-nak megint volt egy újabb változata.

 Nem zavarnak ezek, mert jókat nevetek rajtuk, és tényleg viccesek, de az a mélytorkos komoly volt. És most sokan azt hihetik ez rám vonatkozott, pedig én nem...Ajj. Mindegy. Majd beszélek Harry-vel.

Lejöttek a színpadról, és nagyon fel voltak spannolva. Ez hihetetlenül tetszett nekik.

- Magyarország csúcs. - pattogtak kint. Örültem, hogy ennyire tetszik az ország nekik.

Utána elmentünk egy buliba. Hála nekem és Rebeccának tudtuk hova kell menni. Elmentünk a Yeah Buddy-ba. Az egy menő klub a belvárosban. Eltáncoltam Harry-vel, és piáltunk is rendesen. Egyszer egy ismerős arcot pillantottam meg a tömegben. Megörültem, de egyben le is fagytam. Jó volt újra látni ezt az arcot, de tudtam nem jelent jót. Peri! Ha ő itt van, akkor... Nem. Az nem Peri volt. Figyeltem az alakot, és egyre jobban kezdtem megbizonyosodni róla, hogy pedig az ő. De a jó hír, hogy sehol nem láttam Pétert. Biztos a mai napot kihagyta. Már 20 perce nem volt nyoma. Ezt megúsztam.

- Egy pillanat és jövök. - mondtam Harrynek, aki bólintott, és átfordult Niall-hez beszélgetni.

Átsétáltam a tömegen egyenesen Perihez. A szívem a mellkasomban dobogott. Régen láttam, és bevallom hiányzott az a bolond feje.

- Szia Peri. - álltam elé.

- Leah? Te jó ég Leah Crawford? Te itt? - kerekedett ki a szeme.

Elmosolyodtam, és bólintottam egyet. Megölelt, majd eltolt, és megrohamozott a kérdéseivel.

- De hogyan? Te nem kint vagy Londonban?

- Most nem. Kint élek, de most éppen itthon vagyok.

- És kikkel vagy? Csak nem egyedül? - kérdezte.

- Nem. A barátaimmal. Utazunk, és Magyarország is egy megálló volt. - magyaráztam.

- Jaj tényleg. Az a One Dorection csapat, igaz? 

- Igen.

- Hogy is hívják az új barátod? - hangsúlyozta az "új" szót.

- Harry Styles. - feleltem.

- Hmm. És... - akart kérdezni még valamit, de ekkor a hátam mögé bámult, és elmosolyodott. - Hali Haver. Sikerült hazavinni Marcit? - pacsizott le a hátam mögött valakivel. Megfordultam, és azt az embert láttam mögött, akit pont nem akartam. Pétert. Ő is meglepődött és én is.

- Bocsi Peri, de nekem mennem kell. - nyomtam egy köszönő puszit az arcára, és már fordultam is meg.

- Leah várj egy kicsit. - fogta meg valaki a karom óvatosan. Nem elkapta, vagy megrántotta, csak megfogta. Gyengéden és figyelmesen. Lassan megfordultam. Nem akartam balhét.

- Szia Péter. - köszöntem.

- Szia. Jó hogy látlak. Jó áll ez a topp. Ismerős. - mért végig.

- Köszönöm. Harry ragaszkodott hozzá, hogy ezt vegyem fel. - mondtam célzásul, és mosolyodtam el. Csak, hogy emlékezzen a határokra.

- Vagy úgy. Azt kell mondjam, a pasidnak jó az stílusérzék, de csak a női ruhákban. - mosolyodott el ő is.

- Tudod, őt Lou öltözteti, a szájliszt, és a sok millió lánynak nem volt vele gondja. - feleltem.

- Sajnos annak az egynek se, aki nekem számít. - célzott rám, és jött kicsit közelebb.

- Péter. Kérlek felejts el. Köztünk már nem lehet semmi. Én szeretem Harry-t. végre megtaláltam azt aki maximálisan illik hozzám, és kihozza belőlem a legjobbat. Sajnálom. - hajtottam le a fejem, és elmentem. Visszasiettem a többiekhez.

- Rebecca elkísérnél a mosdóba? - fogtam meg a kezét. Látta, hogy fontos a dolog, így bólintott, és elindultunk.

- Mi a baj Leah? - kérdezte, mikor beértünk.

- Péter. Itt van. - feleltem.

- Mi? És észrevett? - kérdezte aggodalmasan.

- Igen. Először csak Perit láttam, és 20 percig sehol nem volt Peti. Hát odamentem hozzá köszönni. Tudod, hogy szerettem régen. Aztán egyszer megjött Péter. Kiderült, hogy csak hazavitt valakit. És most itt van, és tudja, hogy én is, és ki nem állhatja Harry-t, és mi van, ha Harry-nek lesz valami baja, és... - hadartam, majd túrtam idegesen a hajamba.

- Leah. Leah. Nyugalom. Mélylevegő. - utasított, majd velem együtt beszívta, és kifújta a levegőt. -  Nem lesz semmi baj. Szépen kimegyünk, és megmondjuk a srácoknak, hogy van egy jobb hely,  és menjünk át oda. - fogta meg a karom Rebecca, hogy leállítson.

- De csak így nem fognak elindulni. - tártam szét a karom tehetetlenül.

- De, mert tudom, hogy Palvin Barbi hol bulizik ma este, és megmondjuk, hogy neki akarjuk bemutatni őket.

- Rendben. Akkor siessünk. - bólintottam. Még szerencse, hogy Rebecca jóba van Barbival. Együtt volt fotózásuk. Rebecca régen modellkedett még mikor táncolt. Aztán mindkettőnek vége szakadt.

Kimentünk a mosdóból, és rávettük a többieket, hogy roham tempóban menjünk a másik helyre. Rebecca beadta, hogy neki ez milyen fontos, és mennyire szeretné látni Barbit. Hát el is indultunk. Én közben folyamatosan a tömeget lestem. De szerencsére sehol sem láttam Péter arcát. Beszálltunk a kocsiba. Liam vezetett, és beindította a kocsit. Sokan jöttek, így nem tudtunk kikanyarodni. Az ajtót lestem, és ekkor Péter feje jelent meg. Észrevette a kocsit, és elindult felénk, de ekkor Liam kikanyarodott, és elhajtottunk. A szívem a torkomban dobogott.

- Gyere ide Kicsim. - húzott magához Harry.

Átkarolta a vállam, és megcsókolt. Most pont erre volt szükségem. Harry-re. Ő mindig velem van, és soha nem verne át. Még Caroline miatt sem csalt meg. Ez nekem sokat jelentett.

Átkocsikáztunk a másik helyre, és bementünk. Ez még jobban tetszett a többieknek, mint a Yeah Buddy. Ennek örültem. Ez egy új hely Péter nélkül. Rebecca egyből odament Barbihoz, és megölelték egymást. Bemutatkozott mindenki, és együtt buliztunk tovább.

 Az estének brutálisan részegség lett a vége. Minden országban berúgunk, hogy megünnepeljük a koncert sikerét. Itt sem volt másképp. Ebben csak az a rossz, hogy Harry a reggeleket mindig meséléssel kezdi az ágyban, mivel nekem emlékezetkiesésem van. Most sem volt ez máshogy. De szívesen mesélt nekem. Mindig eljátszotta a dolgokat. És hogy tetsszen a színdarab, olyan részeket játszott el hosszabban, mint a tegnap esti csókjaink. Természetesen ehhez "asszisztens" is kellett, és csak én voltam kéznél. Nem is hagytam volna, hogy más legyen az én szerepemben.

Kivasaltam a hajam. Gondoltam így nem vagyok annyira felismerhető.

- Még nem is láttalak egyenes hajjal. - kerekedett ki Harry szeme.

- Gondoltam, kipróbálom. - rántottam meg a vállam.

- Nagyon tetszik. Gyakrabban hordhatnád így. Imádom. - nyomott egy puszit a számra.

- Rendben. - mentem bele.

Elmentünk a dedikálásra, aminek nagy nehezen vége lett 2-kor. Mi, lányok addig vásároltunk a plázában. A dedikálás ugyanis a West End-ben volt, ami régen a kedvenc helyünk közé tartozott Rebeccával. Mindig ide jöttünk shoppingolni. Ismét bejártuk a kedvenc üzletünk, leültünk a kedvenc asztalunkhoz a Starbucks-ban. Jó volt ismét itt lenni. Néha-néha, mikor olyan érzésem volt, hogy valaki figyel minket, szétnéztem, de semmi. A tagnap este után kezdtem paranoiás lenni, de fölösleges volt. Minden a legnagyobb rendben zajlott. A sok sikítozó rajongó is stimmelt.

Éppen a Zarában próbáltunk a lányokkal, mikor csörgött a telefonom.

- Igen? - szóltam bele.

- Végeztünk. Hol vagytok? - kérdezte a legcsodálatosabb hang angolul.

- Megyünk vissza hozzátok. - feleltem, és letettem. - Csajok végeztek a srácok. Siessük vissza. - kiabáltam ki a függöny mögül. Egyszer három fej jelent meg, és bólintott.

Összekaptuk magunk, és elindultunk vissza. Mire annak a nagy épületnek az egyik végégből eljutottunk, a másik végébe a srácokhoz... hát nem keveset sétáltunk aznap. El is fáradtunk mire hazaértünk 5-kor, ugyanis még megálltunk kajálni. Niall éhes volt.