Furcsa volt, hogy Simon autója
ott állt a bejárat előtt, de mégse ültünk be. Elindult balra. Mi követtük.
- Pontosan hova is megyünk? –
kérdeztem.
Simon megállt, és hátrafordult.
- Ide. – jelentette ki, és
mutatott jobbra a kezével.
Arra néztünk, és azt a csodaszép
házat láttuk magunk előtt, amit reggel néztünk.
- Ez a
srácok közös háza. – mondta Simon. – Gyertek. – nyitotta ki a kaput.
Most már értem, miért van annyi
fa és, hogy reggel miért nem láttunk be. Biztos azért ilyen zárkózott a ház,
hogy a paparazzik ne tudjanak semmit se lekapni.
Az ajtóba Simon megállított
minket.
- A srácok már nagyon várnak
titeket. Kérlek, nézzétek el a hülyeségeiket. Tulajdonképpen olyanok, mint öt
kisfiú, csak nagyba. De amúgy, nagyon aranyosak.
Bólintottunk. Egy nagylevegő,
aztán Simon benyitott.
Az előszobába levettük a cipőnk,
én zsebre tettem a telefonom, és a táskám is kint hagytam. Megkerültük a falat,
és ahogy kiértünk mögüle, megláttuk a srácokat. Szépen felsorakoztak egymás
mellett. Külön a mi fogadásunkra.
- Na lányok, itt vannak a srácok.
– mondta Simon.
- Sziasztok, én Leah vagyok. –
mondtam, és intetem egy kicsit.
- Hello, én meg Rebecca. –
köszönt Rebecca is.
Kicsit kínos volt, hogy senki nem
szólalt meg. Elsőnek egy vasalt, barna hajú fiú kapcsolt, akiről lerítt, hogy ő
a legérettebb.
- Sziasztok. Liam Payne vagyok.
Ő állt leg szélen, majd sorba
mindenki bemutatkozott. Liam után egy szöszi srác jött, kék szemekkel. Ő nagyon
fiatalnak tűnt nekem, pedig látszott rajta, hogy nem az. Csak olyan kisfiús.
- Hello, Niall Horan.
Majd egy fekete, zselézett hajú,
fülbevalós fiú következett, aki le nem vette a szemét Rebeccáról.
- Sziasztok Zayn Malik a nevem.
A következű srác egy kicsit
félénknek tűnt nekem, aztán hirtelen minden megváltozott.
- Haliiiii, Louiiiiis
Tomlinsooooon vagyoook. – kiabálta.
Mi csak nevettünk. Olyan vicces
volt. Egyből levettem, hogy Ő a „hangulatfelelős” a bandában. Az utolsó egy
göndör hajú, gyönyörű zöld szemű srác volt.
- Sziasztok Harry Styles vagyok.
– mondta, és le nem tudtam venni a tekintetem a szemeiről. Olyan szépek voltak.
De ő is végig engem bámult.
- Gyertek, beszélgessünk a
nappaliba. – javasolta Liam.
Ő elindult be, de többi srác nem
tágított. Megvárták, míg elmegyünk köztük. Arrébb nem álltak volna. Jól
megbámultak minket, ahogy elhaladtunk előttük. A nappaliban volt egy sarok, ami
tele volt párnával. Csak úgy lent a földön. Amúgy a piszkosfehér, és a szürke
váltogatta egymást. Szép volt. Én leültem az egyik kanapéra. Bal oldalamon Louis,
a jobbon meg Harry. Velem szembe leült Rebecca. Mellé Zayn ült. Niall a
párnákra telepedett, Liam pedig egy fotelbe foglalt helyet.
Aztán jött a nagy
„kérdezz-felelek”.
- Mi a teljes nevetek? – kérdezte
Louis.
- Leah Crawford.
- Rebecca Summer. – jöttek a
válaszok.
- Honnan jöttetek?
- Magyarországról. – mondtam.
- Tegnap érkeztünk. – egészítette
ki a barátnőm.
- Ahhoz képest nagyon is jól
beszéltek angolul. – faggatott tovább minket Louis.
- 12 éve tanuljuk. – válaszolt
Rebecca.
- Hány évesek vagytok?
- Én 18, Rebecca 19. – mondtam. –
És ti?
- Itt csak én kérdezhetek! –
mondta vicces fenyegetéssel Louis.
- Miért is? – kérdeztem kihívón.
- Mert… a nyúl szőrös és nem
borotválkozik. – mondta kis töprengés után.
Elnevettem magam, aztán
kinyújtottam rá a nyelvem.
- Leharapom. – fenyegetett.
- Isten ments! – kaptam a
számhoz. A többiek csak röhögtek rajtunk.
- Sajnálom, de nekem most el kell
mennem. Nem lesz baj? – lépett be Simon, és aggodalmaskodott.
- Majd a lányok vigyáznak, hogy
ne legyen. – mondta Niall kisfiúsan.
- Rendben. Leah, Rebecca, csak
kitartás. – a fiúk csúnya pillantást vetettek rá, mi megy csak nevettünk.
- Nem lesz semmi baj. –mondtam.
- Oké. Akkor sziasztok.
- Szia. – köszönt el mindenki.
- Na visszatérve a kérdésekhez. –
vágott komoly fejet Louis. – Van testvértek?
- Igen van. És nektek? –
kérdeztem.
- Nekem van - vágta rá Harry.
Győztesen Louis-ra vigyorogtam,
hogy én is kérdezhetek. Ő kinyújtotta nyelvét rám.
- Leharapom! – vágtam vissza.
- Csak rajta! – mondta és
közeledett az arcomhoz.
Először meglepődtem, aztán belementem
a játékba. Mindenki feszülten figyelt, hogy mit is fogok csinálni. Louis arca
egyre jobban közeledett. Ő végig engem nézett, én pedig rámosolyogtam. Amikor
már elég közel ért. Csalókán kinyitottam a szám harapásra. Erre ő magabiztosan
becsukta a szemét. Akkor eljött az én időm. Mutató és hüvelykujjal megfogtam a
nyelvét. Hirtelen kipattant a szeme. Nem tudta mi történt. Rámosolyogtam.
Megráztam a nyelvénél fogva a fejét.
- Erre nem számítottál, mi?
Körülöttünk mindenki nevetett. Én
is. Aztán elengedtem a nyelvét.
- Ezt még folytatjuk. – bökött
oldalba játékosan. Visszaböktem. – Na de van pasitok?
Rebecca ijedten nézett rám, aztán
kinyögte:
- Nincs.
Én üres tekintettel meredtem semmibe és éreztem,
hogy megint szorongatja a fájdalom a szívem, a könny csípte a szemem. Nem
tudtam visszatartani. Lehajtottam a fejem. Ennél jobbat nem tehettem.
- Hol a mosdó? – kérdeztem, de
éreztem, hogy remeg a hangom.
- Minden rendben? A folyosó végén
balra. – mondta Liam.
- Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése