25. ~Moo-moo's.*

Ehhez is jöhetnek nyugodtan a komik. De nem tartalak fel. jó olvasást. : )

25. ~Moo-moo's.*

Leah szemszöge:

Végre elindultunk a belvárosba. Jó hangulat volt a kocsiba. Lou hozta a szokott formáját, mi meg röhögtünk rajta. Mikor megláttuk a shake-bárt de még nem szálltunk ki a kocsiból, Harry megszólalt.

- Mi van, ha megint futhatunk? Én nem akarok rajongókat. - meredt a semmibe.

- Akkor megmondjuk, hogy most nem alkalmas az időpont. - mondta határozottan Liam, miközben leparkolt.

- De úgyse teszünk ilyet. Te se. És megint nincs életünk. - mondta Harry.

- Akkor elviseljük. Kibírunk ennyit. Elvégre miattuk vagyunk most itt. - mondta komolyan Niall. Az a kisfiú, most egy nagyfiú módjára beszélt. Elképedtem. Egyre jobban kezdem kiismerni, és így egyre inkább rájövök, Ő mégse olyan "kicsi".

 Harry csak sóhajtott, majd kiszállt. Elsőnek. Én odamentem mellé.

- Sajnálom. Tudom, hogy nehéz, de bírnod kell. Muszáj. Ha a srácok, és az én kedvemért nem is, akkor azért sok millió emberért, aki mindennél jobban imád. - megállt, és vele együtt én is. Átkarolta a vállam.

- Tudom… Köszönöm.

Én csak átkaroltam a derekát, és így mentünk be a többiekkel a Moo-moo's-ba. 

Bent szerencsére alig voltak. Csak ez szerelmes pár ücsörgött, akiket jobban lefoglalta egymás, mint mi. Szerencsére. Kért mindenki magának shaket. Én epreset kértem. Nagyon finom volt. Még soha nem ittam ilyen finomat.

- Ez a bár, csak Angliában van? - kérdeztem.

- Igen. Ugye milyen finom? - vigyorgott Niall.

- Imádom. - mondtam, és mindenki helyeselt velem együtt.

Leültünk mi is egy asztalhoz. Elbeszélgettünk. Én éppen azon gondolkoztam, vajon hogy legyek végre kettesben Rebeccával, és tudjunk végre beszélni. Majd segélykérőn ránéztem.  Visszanézett rám egy "Mi baj?" nézéssel. Én válaszoltam egy "Majd beszélnünk kell" pillantással. Aprót bólintott. Annyira ismerjük már egymást, hogy ennyivel le is rendeztük. Majd én tovább elmélkedtem azon, hogy vajon hol is kezdjem majd neki a történetem. Ebből egy csengőhang ébresztett fel. Odakaptam a fejem. Liam összerezzent, előkapta a telefonját, és felvette.

- Igen?... Hogyhogy? Mi történt?... Értem…Csak egy?... Megpróbálok keresni valakit, és odamegyünk. - azzal letette.

- Mi történt? - kérdeztük.

- Az egyik táncosnak eltört a bokája, és nem tud fellépni velünk. Így az egész koreográfia szétesett. Nem tudnak kit keríteni a helyére. A lányok kétségbeesetten próbálnak összedobni egy új táncot, de nem nagyon megy ilyen gyorsan. Szóval vagy nagy égés lesz, vagy nem táncolnak, vagy kerítünk mi egy beugrót.

Én Rebeccára néztem. Ő alig láthatóan megrázta a fejét.

- Ez meg mi volt? - kérdezte Lou tőlünk.

- Micsoda? - vágta rá egyből barátnőm. Itt el is rontotta.

- Ti tudtok valamit. Ki vele!

- Nem, semmit. - tagadott mindent Rebecca.

- Akkor mondd el te, Leah. - fordult hozzám Harry.

- Hát… őőőő… izé.

- Kérlek, lányok. Ezen a koncert múlhat. - mondta Liam.

Barátnőmre néztem. Ő bólintott. Belekezdtem.

- Rebecca remek táncos. Ha tudnátok, hány fellépésén voltam. Mindenhol első lett.

A lány lehajtotta a fejét. Régen mindene volt a tánc, de AZÓTA nem táncolt verseny szerűen.

- Remek. Csipkerózsika, kérlek. Állj be. - fordult felé Liam. Hát ez a becenév meg mi?

- De… Én nem táncoltam így már… minimum 3 éve.

- De attól a ritmusérzéked megmaradt. - mondta Louis.

- De megfogadtam, hogy… - itt abbahagyta.

- Hogy? - Harry. Én tudtam mire gondol.

- Hogy többet nem lépek fel sehol sem. - hajtotta le a fejét barátnőm. Rettenetesen sajnáltam. Nem akart erről beszélni.

- Mi történt? - kérdezte Niall. Nem jött válasz, így hát én kezdtem bele. Muszáj volt elmondani. Itt már nincs mese.

- Régen egy versenyen a szokásához híven bejutott a legjobb kettő közé.  Ellene versenyzett a csapattársa, Will. Egy tánciskolába jártak, és Will is hasonlóan jól táncolt, de azért Rebecca jobb volt. Ezt a csaj is tudta. Ezért mikor Rebecca jött, szándékosan kibuktatta egy akrobatikai résznél. Akkorát esett, hogy kifordult a bokája, és egy hónapig nem táncolhatott. De utána már nem is akart. És így a versenyt Will nyerte, és kijutott ide, Londonba egy híres tánciskolába.  

Senki nem jutott szóhoz. Majd mindenki elkezdte szidni Will-t.

- Rebecca, ez már más. Kérlek segíts. Itt nem lesz ellened senki. - ölelte meg a lányt Liam.  

- Rendben. - sóhajtott a lány.

- Köszönöm. - mondta halkan Liam, de továbbra se engedte ki karjai szorításából.

- De nem teljesen tudom a koreográfiát. Csak pár mozdulat maradt meg a tegnapi próbán.  - fordultak felénk.

- Nem baj. Mindjárt oda megyünk, és megtanulod. Menni fog, nem? - nézett rá ijedten Liam.

- Régen ment. Remélem most is fog. - nevetett a lány, majd felálltunk, és kimentünk a kocsihoz.

Éppen beszálltunk volna, mikor egy csapat tini rohant oda, és kértek autógrammot. A fiúk egyből oda mentek, csak Harry marad a kocsinál.

- Menj! - löktem meg bíztatóan.

- Nem zavar? - ráncolta a homlokát értetlenül.

- Nem tőlem kérnek autógrammot, neked pedig kötelességed. - mondtam nevetve.

Nyomott egy puszit az arcomra, és elindult a lányok felé, akik sikítással nyugtázták, hogy megjött a csapat szépfiúja. Harry csak felnevetett, és mindenkinek dedikálta a dolgait, és készített képet. Azért persze, hogy imponált neki, hogy ennyire szeretik. Én csak mosolyogtam magamba.