IV. 31. ~Haz(z)a.*

Nem tudtam, merre induljak. Harry már akárhol lehet, hisz ez egy főváros. Csak reménykedtem benne, hogy nem csinál butaságot. Kiértem az utcára. Még le sem vettem a kabátom és a cipőm, szóval nem kellett az öltözéssel vacakolni. A ház előtt tehetetlenül álltam meg. Idegesen kapkodtam a fejem. Hihetetlenül hatalmas kő esett le a szívemről, mikor megláttam Harry görnyedt testtartásár. A lábait a szokott módon befelé fordította. Látszólag nem figyelt a külsejére. Csak én tudtam igazán, milyen ő. Milyen kacsa lábai vannak, amelyek lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetbe pihennek, ha nem  figyel rá. Ezt sohasem mutatta nyilvánosan. Mindig figyelt a tökéletes testtartásra, de most hanyagul görnyedt a szemben lévő parkban a hóemberünket bámulva. Szomorúan sétáltam mögé. Óvatosan megálltam tőle nem messze. Tudtam, nem nézett rám, mégis érezte, hogy ott vagyok.

- Mit rontottam el? Minden ellenem fordult. - hebegte halkan, oldalra fordított fejjel, hogy csak én halljam.

- Semmit. Félreértettél mindent Harry. Soha nem csalnálak meg. Péter most is arra bírtatott, hogy keresselek meg. Azt mondta, ha veled lát, boldog, mert én is az vagyok. Emlékszel Caroline-ra? Akkor is minden bizonyíték ellened szólt, de megtanultuk; a látszat nem minden. Higgy nekem, Harry! - éreztem, ahogy végigfolyik egy könnycsepp az arcomon. Úgy tűnik, a mai, egy ilyen sírós nap. Bár nem csodálom, azok után, amin keresztülmentünk.

- Nem tudom, mi ütött belém. Azt hittem...vége lett a bandának, és már a te szemedben is jelentéktelenné váltam, hogy nincs hangom. - és valóban nagyon rekedt volt, bár már nem olyan vészes, mint mikor elutaztam.

- Harry, te soha nem leszel nekem jelentéktelen. Te vagy a...a világom közepe. - nevettem el magam a béna hasonlaton. Ő is elmosolyodott.

- Ennél jobb nem jutott eszedbe?

- Most nézd meg. Szövegeket írok, mégis belém fojtod a szót. - ejtettem le tehetetlenül  kezem.

- Sajnálom, hogy ennyire kiakadtam. Nem volt jogos. Az a kisfiú... nem tudom, mi ütött belém. Úgy sajnálom. - hebegte.

- Még szerencse, hogy Péter úgy adja be ezt az egészet Leventénk, mintha csak egy játék lett volna.

- Péter...nagyon rendes. - a szemem kikerekedett a mondata hallatán. - Tudom, hogy szeret, mégis arra bíztat, legyél velem. Tényleg csak a te boldogságod fontos neki. De remélem, ezt nem úgy veszed, hogy le kéne cserélni engem. - mosolyodott el a végére.

- Téged, soha. - öleltem meg.

Végre megérinthettem. Magához szorított. Annyira hiányzott már. Végre ismét érezhettem az illatát, tapinthattam puha bőrét az arcán, hallhattam lágy, mély, bár most reszelős hangját és láthattam csodás külsejét.

(Gyere vissza hozzám)

- Úgy hiányoztál. Egy világ omlott össze bennem ma, de már nincs gond. - szorított meg, és suttogta édesen a fülembe.

- Sajnálom. Jó, hogy itt vagy. - távolodtam el, hogy a szemébe nézhessek. Megint rabul ejtettek csodás zöld drágakövei.

- Tudom, hogy Péterrel könnyebb lenne neked, de én nem tudnék nélküled élni. Velem...egy nagy káosz az életed. - hajtotta le a fejét szomorúan.

- Igazad van. Péterrel minden könnyebb lenne... - mondtam egyszerűen. Fájdalmasan elhúzta a száját. Ez tény volt, melyet mindketten tudtunk. - ...de én szeretem a kihívásokat. Állok a rajongók elébe. Már végképp nem tudnak olyat tenni, ami elűzhetne. Ha ezek után is veled maradok, már tényleg kifogynak a lehetőségekből. Hacsak meg nem vernek vagy ölnek. - nevettem el magam a végére.

- Azt nem fogom hagyni. És csak, hogy tudd állítólag a rendőrök már tudják ki volt, csak rám várnak, hogy hazamenjek, és beviszik a lányt. - mosolygott elégedetten.

- Én is hadd beszéljek majd vele! Tudni szeretném, miért utál ennyire. - kértem félénken.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.  De akkor ez azt jelenti, hogy vége a szünetnek? - a hangjában remény csillant meg.

- Igen.

Olyan szélesen vigyorgott, mint talán még soha. Ajkait gyorsan az enyémekre nyomta. El sem tudom mondani, mennyire hiányzott már ez. Mennyire imádtam Harry minden egyes porcikáját. A hajába túrtam, míg Ő úgy szorította a derekam, mintha az élete múlna rajta. De nyilvános helyen voltunk, így nem tudtam annyira élvezni nyelveink varázslatos táncát. Eltávolodtam. Harry csillogó szemekkel méregetett, majd elhúzta a száját, és leszegte a fejét. Nem értettem ezt a reakciót.

- Mi a baj?

- Tudtam, hogy így visszajössz hozzám, de akkor is hiányzik. - csóválta meg a fejét. Ebben a momentumban leesett, mire gondol.

- Harry, hazamegyünk, és elrendezünk mindent, rendben? Kezdve a bandával. - bíztattam.

- Nem. Nem akarom látni Őket. Megbántottak. Csak reménykedem benne, hogy mindenki folytatja az éneklést és nem okoztunk nagy csalódást. Így is egymásra néztünk Liam-mel a reptéren. Egymás mellett volt a csekkolási pontunk. Ő New York-ba utazott gondolom, Rebeccához. Annyira rossz volt a szemébe nézi. Fájdalom ült benne, és sajnálkozva pillantott végig rajtam. Nagyon fájt.  - motyogta szomorúan.

- Akkor tényleg vége? Majdnem három év után vége a világ második legnagyobb bandájának? - kérdeztem, hogy felnyissam a szemét mekkora sikereket értek el alig pár év alatt.

- Ne mondd ezt ki! Nem akarom hallani az igazságot. - láttam, ahogy kihullik egy könnycsepp, ami a lehajtott feje miatt egyből a hóban landolt. Nem tudtam már mit felelni. Megbénított a helyzet. Szorosan megöleltem Harry-t. Úgy éreztem, ez a legjobb, amit most tehetek. Harry megszorított, majd meglepően hamar eltolt magától.

- Menjünk be! Azt hiszem még két embernek magyarázattal tartozom. - húzta el a száját.

A szavai hallatán, még jobban beleszerettem. Csak Harry-be lehet ennyi tisztességtudás és becsület.

(Valahogy azt hiszem, egy borzalmas ember vagyok. Annyira sajnálom.)

Bementünk a lakásba. Levike egyből az ajtóhoz rohant, és megölelt engem. Én csak megszorítottam, majd legnagyobb meglepetésünkre Harry-t is megölelte.

- Harry Bácsi! - vigyorgott, miközben felnyújtotta a karjait jelezve, hogy Harry emelje fel. Elnevettem magam azon, ahogy szólította. Szerelmem fülébe suttogtam a fordítás, aki szintén felkacagott, majd megkért, hogy mondjam meg; ne bácsizza, mert még 20 sincs.

- Péter sajnálom, elborult az agyam, és... - kicsit gondolkozott. Látszólag a megfelelő szavakat kereste, majd legnagyobb meglepetésemre magyarul szólalt meg. - Levente sajnálom. - mondta angol akcentussal, de jól érthető volt.

- Haver, nincs gáz. Szerintem én is így cselekedtem volna a helyedben, ha meglátom a csajomat az ex-ével. Levikét meg már elrendeztem. Azt hiszi ez csak egy játék. Az ő elképzelésében mi régen nem látott nagyon jó barátok vagyunk, és így köszönünk egymásnak, mivel végre újra találkoztunk. - nevetett, és magyarázta angolul. Levente ezt megunta Harry karjaiban.

- Úgy beszéljetek már, hogy én is értsem! - ugrott le a srác öléből. Levente már nem volt kisfiú, így igencsak nehéz lehetett, de Harry nagyon erős volt. Imádtam az izmait.

- Tudod Levi, Harry nem érti a mi nyelvünket. - guggoltam le, és magyaráztam, miközben Péter fordított szerelmemnek.

- De miért nem?

- Mert Ő egy nagyon messzi országból utazott ide, hogy találkozzon velünk, és ott nem ismerik  a magyar nyelvet. Ott angolul beszélnek.

- És ti miért tudtok így?

- Petike megtanult így, én pedig ott élek Harry-vel. Majd ha nagyobb leszel, te is meg fogsz tanulni angolul, rendben? - mosolyogtam rá. Csak határozottan bólintott. Kisfiú. Persze, hogy érdekli minden, amit még nem ismer. De olyan édes kissrác.

Felálltam, majd bementünk a konyhába. Csináltam mindenkinek forrócsokit, és jóízűen szürcsölgetni kezdtük, miközben Levike a nappaliban nézte a mesét.

- Gondolom, nemsoká indultok vissza Londonba, így, hogy helyrejöttek a dolgok. - húzta el a száját Péter.

- Maradnék még, de muszáj megtudnom, ki tört be hozzánk. - feleltem határozottan.

- Megértem, de azért sajnálom.

- Majd jövünk gyakrabban, és én is beiratkozok már egy magyar nyelvtanfolyamra. - nevetett Harry mellőlem. Adni akart egy csókot, de egyszerű mozdulattal puszivá varázsoltam. Gondoltam, hogy Péternek ezt nem esne jól ezt látni, így visszafogtam magamat és Harry-t is.

- Minek, mikor ott a magyartanár háznál? - nevetett Péter és rám bökött.

- Inkább iratkozzon be, mert én nem tudok tanítani.

- Majd meglátjuk. - hagyta rám Harry. Tudtam, hogy akar még valamit ezzel kapcsolatban csak négyszemközt. Ennyire egyszerűen nem szokta megadni magát.

(Londonba menni)

***

Rose korán betoppant. Elmagyaráztuk neki a helyzetet, és még aznap kimentünk a reptérre a 8:20-as géphez. Könnyes búcsút vettünk nővéremtől, Pétertől és Leventétől, majd felszálltunk a gépre. Annyira jó volt, Harry mellett ülni. Megnyugtatott a közelsége. Végre velem van, és a legjobb helyre megyünk a világon. Kényelmesen elhelyezkedtünk. Harry vállára hajtottam a fejem, és beszélgetni kezdtünk. Nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá, de csak óvatosan.

- Komolyan meg akarsz tanulni magyarul?

- Persze. Hisz a te nyelved.

- De ez a világ egyik legnehezebb nyelve.

- És? Van egy saját tanárom, aki majd velem beszél otthon magyarul. Egy év és meg sem mondanád, hogy angol a nemzetiségem. - nevetett halkan.

- Rendben, de van egyáltalán magyar nyelvtanár Londonban?

- Biztos van, de én tudok egy sokkal jobb személyt a tanításomra. - mondta célzó hangsúllyal. Rám gondolt.

- Harry, én nem vagyok tanár. Nem tudom, hogy kell nyelvet oktatni. Azt sem tudom, hogy kéne elkezdeni, milyen nyelvtannal, vagy szavakkal. Arról nem is beszélve, hogy szerintem nem tanulnál sokat. - kuncogtam.

- Az lehet. - simította végig a gerincem vonalát, amitől kirázott a hideg.

Ekkor megcsörrent a telefonja. Már ismertem ezt a hangot. SMS-e jött. Felültem, hogy elő tudja szedni a zsebéből, majd megnéztem vele együtt. Nick írt.

" Sajnálom, Haver."

És linkelt egy videót. Harry előszedte a másik zsebéből a fülest, és a felét nekem adta. Megnyitotta a videót. Izgatottan figyeltük, bár a szövegből rájöttünk, hogy a banda feloszlásáról van szó. Először csak egy hölgy kezdett beszélni az esti sztárhírekben.

"- A tegnapi napon Zayn Malik, a One Direction egyik szívtiprója megdöbbentő hírről számolt be két rajongónak az utcán. Zayn cigit vett egy útszéli kisboltban, mikor letámadták a rajongók. A srác mérgesen jelentette ki a lányoknak, hogy a banda feloszlott. Mikor elhajtott, még bocsánatot kért ezért a lányoktól. Lehetséges lenne, hogy ez egy rossz vicc? Csak arra szolgál, hogy több rajongót szerezzen a banda? Alátámasztja a hírt, hogy Zayn cigizett, miközben tudjuk, hogy leszokott róla. A tudatlanság elkerülése érdekében kutatni kezdtünk. Liam és Harry külföldre utazott barátnője után. Zayn-t és Niall-t nem tudtuk elérni telefonon, de Louis felelt a kérdéseinkre telefonon keresztül. Ezt fogjátok hallani most. - mosolygott a hölgy, majd váltott a kép, és csak egy iPhone hívóképernyőjét láttuk, amin fölül a Louis név villogott.

- Igen? - hallottuk meg Louis hangját. Ez a hang mindig vidám, de most hallani lehetett a levertséget. Harry összerezzent ennek hatására. Mindenki közül Louis-t szerette a legjobban.

- Szia Louis. Itt a Hot Tv. Válaszolnál néhány kérdésünkre? - kérdezte egy női hang.

- Hát...legyen.

- Remek. Akkor áruld el nekünk, tényleg feloszlott a banda, vagy ez csak egy rossz vicc?

- Sajnos tényleg feloszlottunk. Vége a One Direction-nak. - felelte Louis kicsit halkabban. Nem volt feltűnő, de mi, akik ismertük kiszúrtuk a szomorúságot.

- Mi okból? Millióan szeretnek titeket világszerte.

- Mindenkinél összejöttek a dolgok, és csúnyán összevesztünk.

- Milyen dolgok? Mi válthatott ki köztetek ekkora veszekedést?

- Erről nem nyilatkoznék. - felelte egyszerűen, ami mindkettőnket megnyugtatott kicsit.  

- Várható a visszatérésetek?

- Nem hiszem, hogy szóba állnánk egymással ezek után. - hallottam, amint megremegett a hangja. Harry szorosan összezárta a szemeit. Ismertem már ezt. Azért csinálja, hogy ne sírjon, hisz nyilvános helyen vagyunk.

- Ez nagyon sajnálatos. Most szólókarrierbe kezdesz?

- Rengeteg fellépést kaptam már a pletykák alapján is, de azt hiszem kicsit muszáj szünetelnem. Rendet kell raknom magamba. Nem tudom, hogy lesz ezután, de az éneklést nem fogom abbahagyni.

- Ez megnyugtató. Mondasz még valamit erről az egészről? Egy üzenet vagy megjegyzés?

- Hmm... talán csak annyi, hogy életem legszebb időszaka volt ez a bő két év. Viszlát Hot Tv. Sziasztok. - köszönt el, majd ismét a stúdiót láttuk magunk előtt.

- Úgy tűnik, a pletykák nem hamisak. Valóban feloszlott a banda. A világ második legsikeresebb bandájának ezennel vége. Már kezdhetjük találgatni, vajon mi lesz a tagokkal, illetve melyik banda veszi át a One Direction szerepét. Talán a The Wanted, vagy esetlen az UK X-Factor új felfedezettjei, az Union J? " 

Harry megállította a videót, és mélyen magába szívta a levegőt. Kivettem a fülünkből a fülest, és a készülékkel együtt  a mellettem lévő üres helyre tettem. Harry-hez bújtam. A mellkasán pihent a fejem, miközben a hasánál szorítottam. Megdörzsölte az arcát, majd felnyújtotta a kezét a magasba. Éreztem, hogy szeretne előre dőlni, így eltávolodtam. Harry ezt díjazta, és megrázta a haját, majd a térdén támaszkodva a kezébe temette az arcát. Annyira fájt így látnom, de tudtam, soha nem fog bocsánatot kérni a srácoktól. Ahhoz túl makacs. Mint egy önfejű kisgyerek. Az a legnagyobb baj, hogy mind az öten ugyan ilyenek.