Ez a nap éreztem, hogy
katasztrófa lesz. Louis adott nekem reggel ruhát, és már mentünk is az
interjúnkra a BBC Radio 1-ba. Próbáltunk olyan darabokat válogatni, ami nem
utal arra, hogy az ő cuccaiban vagyok, de ez nagyon nehéz volt, hisz a
szekrénye nagy része csíkos felsőkből áll. Végül egy fehér ing, és egy farmer
mellett döntöttünk. Vicky volt olyan rendes, és átment a kabátomért. Ezért
nagyon hálás voltam. Még nem bírtam bemenni abba a házba, de már hívtam mára
egy takarítócsoportot, akik elrendeznek mindent, mire hazaérek. Ezúttal közösen
mentünk egy kocsival az interjúra. Egyrészt mert nem akartak engem kocsiba
engedni, bár ezt nem mondták, másrészt pedig, hogy ne késsen Zayn. Kicsit
megigazítottak minket, majd beültünk Nick mellé a mikrofonoz.
- És itt van velem a One
Direction. Sziasztok srácok. - vigyorgott. Mindig ő van velünk a BBC-be, hisz
tudják ő közeli haverja a bandának. Köszöntünk.
- Akkor először is
segítsetek nekem. Tisztázzuk le a friss pletykákat még most, a Morning Showban.
- nevetett. Ettől féltem. Még nem beszéltem Richard-dal, szóval nem tudtam,
elmondhatom-e az igazat, vagy kitalált sztorit kell beadnom. És ráadásul itt
sem láttam. Az üvegajtó mögött egy csomó rajongó gyülekezett. Mindenkinél volt
valami tábla. A srácok időnként integettek nekik, de én szándékosan háttal
ültem, és nem néztem rájuk. Haragudtam mindre, amiért utálják a szerelmem.
- Kezdjük a régebbiekkel.
Harry, mit szólsz ahhoz, hogy Simon felmutatta barátnőd CD-jét? Már tudjuk,
hogy te kaptad. - mosolygott rám a srác. Nick jó haverom volt, de ki nem
állhattam, ha riporterként van velem. Tudtam, hogy nagyon jól ismer, és bármit
fel tud használni ellenem, ha akar. És az sem esett jól, hogy azt mondta
barátnőd.
- Leah Simonnal és az
egyik tanítványával csináltatta a CD-t, de azt nem tudtuk, hogy van még egy
példány. Ő nem szeretné, ha nyilvánosságra kerülne. Nincs oda a hírnévért, de
én azért szeretném egy nap a boltokban megvenni az albumát, bár már megvan. Ígyis
egyfolytában azt hallgatom. Mindig hurcolom magammal a kocsiban, és ha
kiszállok, viszem magammal a házba. - mosolyodtam el. Igyekeztem minden
érzelmet kizárni. Liam egy "szép volt, csak így tovább" bólintást
engedett felém.
- Aranyos, hogy ilyet csinált,
bár én már tudtam. - nevetett a srác.
- Liam. Ha jól tudom
Rebecca holnap utazik el. Nem vagy féltékeny, hogy pasik ezrei méregetik
szerelmedet modellként? - fordult felé Nick.
- Nem, mivel ő mindig is
szeretett volna modellkedni, én pedig mindenbe támogatom. Hiányozni fog három
hétig, de szerencsére ebből egyet együtt tudunk majd tölteni. Mi is megyünk
majd az MSG-be fellépni, és Ő is New York-ba lesz.
- Tényleg, az MSG. Ez
hatalmas szó. Várjátok már? - kérdezte Nick.
- Persze. Az MSG a
legnagyobb megtiszteltetés. Hihetetlen, hogy mi is zenélhetünk benne. - felelte
Niall.
- Zayn. Tőled akartam
megkérdezni, hogy... - elkezdett nézegetni egy papírt, majd valószínűleg
megtalálta, amit keresett, mivel a srácra kapta a tekintetét. Louis idő közben
a rajongókat szórakoztatta. Butaságokat mutogatott nekik, amit a lányok
sikítással díjaztak. - Hallottam, a múltkor a rajongók egy vörös x-et rajzoltak
élettársad hátára. Ezt hogy viselte? Nem keltett köztetek, egy kis feszültséget
ez az incidens? - kérdezte meg végül Nick.
- Hát nem repesett az
örömtől, de...megbeszéltük, és már minden rendben van. - rántotta meg a vállát
Zayn. Hallatszott, hogy a "de" után mást akart mondani, viszont
szerencsére Nick ráhagyta.
- És most jöjjön a
legfrissebb hír. Egészen konkrétan egy tegnapi. Megint csak hozzád fordulok
Harry-kém. - vigyorgott rám gonoszul. Egész testemben remegtem. Utáltam Nick
riporter énjét. Nagyon utáltam. Legszívesebben elrohantam volna, de azt nem
tehettem. - Szóval tegnap késő délután lekapták Leah-t a reptéren, és rá nem
sokkal a házatok előtt rendőrök gyülekeztek. Meg tudod nekem ezt magyarázni? -
kérdezte Nick. Idegesen kapkodtam a fejem a srácok arcai között. Senki nem
mutatott érzelmet, csak Louis-on láttam szomorú kétségbeesést. Végül a
tekintetem Nick komoly, pletykára váró arcán állapodott meg.
- A tegnapi nap
katasztrófa volt. Betörtek hozzánk. - jelentettem ki halkan. Csak ennyit tudtam
kinyögni.
- Te jó ég, ez borzasztó.
Ezért utazott el Leah? - kérdezte.
- Igen. Kis nyugalomra
volt szüksége. - feleltem. Szerencsére többet nem kellett mondanom. Nick jó
haver révén tudta, nem szabad többet kérdeznie, különben elszabadul bennem a
pokol. Hálás voltam neki, hogy itt annyiban hagyta a dolgot.
Még mutatott egy
paródiavideót rólunk, és végeztünk. Sajnos mára még nem volt elég. Délután még
várt minket egy fellépés a téren felállított színpadon.
***
Unottan, lehajtott fejjel
lépkedtem fel a fekete lépcsőkön. Nem volt kedvem kiállni a sok rajongó elé,
akik csak azt lesik, mikor csinál Leah valami olyat, amiért be lehet szólni.
Nem bírtam az ilyet. De most teljesül a vágyuk; Leah elment. Elűzték mellőlem.
Csak azt nem értem, ha annyira szeretnek, miért nem tudják elfogadni a
boldogságom. Akit én szeretek, az csak nem lehet rossz ember, nemde?! Végül
felsorakoztunk egymás mellett a színpadon. Hatalmas sikítás lett. Én álltam
közében. Csak a fekete gumi padlót vizslattam. Nem néztem a rajongókra.
Elkezdődött a koncert. Hihetetlenül fájt a torkom, ami szerintem eléggé
hallatszódott is, mert a srácok rám kapták a fejüket, mikor elkezdtem az első
szólómat. Elkezdtük énekelni a harmadik számunkat a Little Things-et. Lement a
refrén, és Louis következett volna. Nem tudom, mi lehet vele, de valamiért
hamarabb fogott bele a részébe, mint ahogy a zene következett. Mindannyian felé
kaptuk a fejünket, még Sandy, a gitárosunk is zavartan méregette Louis-t. Aztán
kapcsolt, és ügyesen, hogy ne tűnjön fel, a gitárral a megfelelő helyen
becsatlakozott az énekhez. Így nem volt olyan feltűnő. Liam elkezdte
beszéltetni a szokásos módon a közönséget, míg én Louis-hoz sétáltam. Óvatosan
a fülébe suttogtam az énekléstől még rekedtebb hangomon.
- Haver, rossz helyen
csatlakoztál.
- Aztán már én is
rájöttem, de feltűnő lett volna abbahagyni. Csak reménykedtem, hogy Sandy
megoldja. - súgta vissza, majd a gitároshoz ment, és gondolom, megköszönte
neki.
Ezután már nem voltak
incidensek...Louis-sal. De nekem egyre jobban fájt a torkom, és a víz sem
segített. Éreztem, amint egyre inkább halkulok, és fars is lettem. Aztán egyszer
énekeltem volna a részem, de azt vettem észre, hogy csak erőtlenül suttogok.
Még szerencse, hogy Zayn énekelt alattam. Mikor ezt észrevette gyorsan
hangosabbra kapcsolt, és átvette a részem. Ijedten a torkomhoz kaptam, és a
srácokra néztem. Ők folytatták a refrént, de mind engem figyeltek, vajon mi
lesz most. Niall-hez mentem, és előtte eltátogtam, mert hang már nem jött ki a
torkomon.
- Vedd át!
Elindultam szélre, de
előtte még visszafordultam, mert tudtam a srácok magyarázatot várnak. És
valóban mindenki engem figyelt értetlenül, de közben azért énekeltek. A
torkomra mutattam, és megráztam a fejem jelezve, hogy nincs hangom. Láttam,
ahogy Liam megakad és eltéveszti a sort. Tudtam, hogy ezzel most az egész
koncertet felborítom és tönkreteszem, de nem volt mit tenni. Csak nem
tátoghatok a színpadon. Lejöttem a backstage-be. Richard idegesen rohant elém.
- Mi van veled Harry?
- Elment a hangom. -
suttogtam reszelősen. Nagyon fájt beszéd.
- Nem mondod komolyan?
Ugye most csak viccelsz? - kerekedett ki a szeme, és aggodalom telepedett
arcára. Válaszul szomorkásan megráztam a fejem. Richard idegesen vett egy
mélylevegőt, amit csak a mellkasának nagyobb mozdulatából tudtam megállapítani
a hangos zene miatt. - Maradj hátul! Így
nem küldhetlek vissza. Majd megoldjuk ezt valahogy.
Szomorkásan bólintottam.
Elvettem egy üveg vizet, ami nem volt olyan hideg, és megálltam a korlát
mellett, hogy nézzem a srácokat.
Akármennyire is utáltam a
rajongókat, akkor mégis bűntudatom volt. Lehet valaki csak erre a napra várt,
hogy lásson miket és engem, erre csalódást okozok neki. Vége lett a koncertnek. Tudtam, hogy
kihagytak pár dalt a srácok. Azokat, melyekbe nekem a legtöbb szólóm volt.
Lebaktattak a lépcsőn, és egyből hozzám jöttek.
- Haver, jól vagy?
- Tudsz beszélni? -
bombáztak a kérdésekkel.
- Elment a hangom. -
feleltem nagyon halkan. Alig volt érthető, annyira szárazon és reszelősen
beszéltem.
- Te jó ég.
- Mi esz most? - mindenki
ezen rágódott köztük én is.
Richard jött hozzánk, és
megmentett minket a tudatlanságunktól.
- Íme a terv: holnap
lefújtam nektek mindent, és holnap után elmentek a dokihoz a szokott évi
kivizsgálásra. Ott többek között majd azt is megmondják, mi baja Harry torkának
pontosan. De addig is ne erőltesd!
Engedelmesen bólintottunk.
Vagyis a srácok helyeseltek, de én nem tudtam beszélni.
Liam szemszögéből:
Besétáltunk a reptérre.
Igyekeztem a lehető leglassabban menni, de még ígyis mintha rohantam
volna. Egyre inkább közeledett az a
pillanat, mikor el kell engednem Rebeccát. Hétfő volt. Sajnos. Tegnap
kegyetlenül elcsesztük a koncertet. Az egész sajtó rajtunk csámcsogott.
Borzasztó volt. Harry ki sem mozdult egész nap a házból. Kitakarítottak nála,
így már be mert menni, de elmondása szerint; még nem érzi igazán annyira az
otthonának, mint azelőtt. Nem is csodálom. Annyira szörnyű, ami velük történt.
Megláttuk az igencsak feltűnő csapatot szélen. Csupa gyönyörű lányból állt.
Barbi is ott volt, és persze Ed. Páran már távolról integettek Rebeccának.
Letettük a csomagot, miközben mindenki áradozott, milyen csodás lesz. Rebecca
csendben ácsorgott szorosan mellettem.
- Liam, gyere el velem! -
húzott oldalra.
Nem tudtam hova, de illedelmesen
követtem. A mosdók felé sietett. Szétnézett a kis folyosón. Senki nem volt ott
rajtunk kívül, így behúzott a mozgáskorlátozott vécébe.
Értetlen pislogtam rá
bentről.
- Nem bírtam hallgatni azt
a sok áradozást. Annyira fogsz hiányozni. - nézett szomorkásan a szemembe.
- Te is nekem, de néha
muszáj külön lennünk. Ezt mindkettőnk munkája megkívánja. - húztam el a szám.
Sajnos ez volt az igazság.
- Tudom. Ígérd meg, hogy
beszélünk minden nap! - kérte.
- Persze, hogy beszélünk
minden nap. - húztam magamhoz, és védelmezőn megöleltem. - Féltelek. Gyönyörű
vagy és modell. Nem akarom, hogy bajod essen. Most nem leszünk ott, mint
Magyarországon. - motyogtam a hajába.
- Nem lesz baj. Lesznek
velünk testőrök. - távolodott el, és nézett a szemembe komolyan.
A derekán pihenő kezeim
érősebben szorították ruháját, és húzták magukhoz ezt a csodás lányt. Féltem
kiengedni a kezemből. Az ajkaim az övéire tapasztottam. Általában ilyet nem
szoktunk csinálni, csak otthon, de most úgy kebeleztem be az ajkait, mint még
soha. Gyengéden, de mégis akaratosan csókoltam, de ő is. Féltem, hogy akár a
kezemben összeroppanhat, olyan törékeny. Annyira óvtam eddig, és most el kell
engedjem egyedül három hétre. Bár ebből csak kettőt kell egymás nélkül
töltenünk, de mégis. Még soha nem voltunk külön egy hetet. Soha. Az arcomhoz
kapott, míg az én kezem lejjebb vándorolt, és a fenekébe markolt. Ilyet sem
csináltam még "nyilvános helyen". Éreztem, ahogy kicsit megakadt.
Eltávolodott.
- Liam, mennem kell. -
kapkodta a levegőt. A szokásosnál hosszabb ideig lehunytam a szemem. Nem akartam,
hogy elmenjen. Nem akartam elengedni.
Kimentünk a mosdóból. Úgy
szorítottam a kezét, mintha az életem múlna rajta. Ezt ő is érezte, mert
többször ért a karomhoz, és a mellkasomhoz, mint szokott. Minden egyes forró
érintésétől kirázott a hideg, és kellemes melegség öntött el. Teljes szívemből
szerettem Rebeccát, és nem akartam nélkülözni egy percre sem.
- Mennünk kell lányok.
Indul a gép. - indult el Ed a kapu fele.
Rebecca szomorúan felém
fordult.
- Hiányozni fogsz. - ölelt
meg.
- Nagyon szeretlek. -
nyomtam egy puszit a fejére. Ezt érezve még szorosabban ölelt.
Eltávolodott, és megfogta
a kis poggyászát.
- Hívj, ha odaértetek!
Nagyon vigyázz magadra, és ne kóborolj egyedül! Egy hét és találkozunk. -
nyomtam egy puszit az arcára.
Figyeltem, ahogy besétál a
szokásosnál sokkal csinosabb csapat a kapun. De engem csak egy lány érdekelt.
Visszanézett rám az üveg mögül, és küldött egy puszit. Szinte éreztem, ahogy
meleg csókja csattan az arcomon. Elmosolyodtam, minek láttán ő is. Rossz volt
tudni, hogy nem lesz mellettem, mikor felkelek. Nem játszik Sky-al a
konyhaasztal körül reggelente. Nem érek haza a nevetésére. Olyan üres lesz a
ház nélküle. Csak ketten maradtunk Sky-al.
nem tudom,hogy csinálod,de még most is kíváncsi vagyok xDD Siess;) xx
VálaszTörlésén sem tudom, de boldog vagyok, hogy kíváncsi vagy :D
Törlésnagyon izgi!!!
VálaszTörlésaz jó ;)
TörlésNagyon jó! Megint. Várom nagyon a kövit! :):)
VálaszTörlésköszönöm, most teszem fel :)
Törlésnagyon jó lett:)) imádom,mikor lesz kövi?♥ xx
VálaszTörlésköszönöm, kétnaponta van fent rész :)
Törlésörülök, hogy tetszik :)
VálaszTörlés