III. 49. ~Pasiház.*

Vén két új személy, akik kiérdemelték, hogy bekerüljenek a Szereplők.* menüpontba. Nézzétek meg őket és a jellemzésüket! Ha tetszett a rész, szívesen fogadom a komikat. Jó olvasást! 

III. 49. ~Pasiház.*

Destiny szemszögéből:

Végre megjöttem. Beálltam a kocsival az egyik parkolóba, majd szétnéztem. Mindenfele velem egykorú emberek rohangáltak, bőröndökkel. Apa szavai visszhangoztak a fejemben: "Csak okosan Prücsök! Nem lerészegedni...nagyon." . De ő is tudta, hogy ez egy gólyatábor. Persze, hogy piálni fogunk, és én már nagyon várok minden programot. Kiszálltam a kocsimból, és vigyorogva szétnéztem. Azt a hatalmas, csodás épületet láttam magam előtt, amiről mindig is álmodtam. Istenem, hányszor képzeltem el, hogy én ide fogok járni, és tessék...most itt vagyok a gólyatáborban. Kivettem a bőröndöm a csomagtartóból, majd lezártam a kocsit, és elkezdtem húzni magam után. Besétáltam a kapun. Öt asztal volt egymás mellett, és mind előtt várakoztak minimum ketten. Itt kellett bejelentkezni, majd útbaigazítanak a szobámba. Beálltam a legkisebb sorba, és vártam. Végül én jöttem. Kaptam egy kulcsot, és megmondták, merre kell menni. Valami neve volt a háznak, ahova kerültem, de nem figyeltem, mi az. Nagyon izgatott voltam. Annyit tudok, hogy a szobatársam olyan lesz, aki ugyanarra jelentkeztek, mint én. Persze, ez nem azt jelenti, hogy mi egy osztály vagyunk, hisz külön fogunk járni egy csomó órára. Elindultam a megadott úton. Minden elágazáson állt egy idősebb diák, aki útba igazított. Most jöttem rá igazán, mekkora ez a hely. Végül eljutottam a házig, ahol lakni fogok. Nem volt nagyon messze, szerencsére. Bementem. Azt ajtóban is állt egy segítő. Elmondta, hogy az én szobám a 4-es lesz a folyosó végén a földszinten. Szép és igényes épület volt. Nekem tetszett ez a hely. Lenyomtam a kilincset biztos ami biztos alapon, hátha nyitva van, de nem számítottam rá, hogy így lesz. Az ajtó kinyílt. Bementem.

Egy barna hajú, szép lány állt a szoba közepén.

- Szia. - köszönt kedvesen. Aranyos hangja volt.

- Szia. Destiny Staford vagyok. Te vagy a szobatársam? - nyújtottam felé udvariasan a kezem.

- Igen. Jessica Jones vagyok. De a haveroknak csak Jes vagy Jessy. - rázta meg a kezem.

- Remek. Szerintem jól megleszünk.

- Szerintem is.

- Régóta itt vagy?

- Nem. Még csak most jöttem 10 perce. Szóval megegyezhetünk. Melyik ágyat kéred? - nézett a két ágyra. Megvizsgáltam őket, majd kis hezitálás után rávágtam:

- A hátsót, ha nem gond.

- Dehogyis. Én meg inkább az első felé hajlottam, szóval tökéletes. - nevetett.

A szoba szépen volt berendezve, a színek nagyon harmonizáltak. Volt még egy kicsi konyhánk, és egy fürdőszobánk. Nekem nagyon tetszett. Megbeszéltük a szekrényelosztást is, majd elkezdtünk kipakolni. Közben beszélgettünk, megismertük egymást, hisz együtt fogunk élni. Megtudtam többek között, hogy Jes Amerikából jött, és az édesapja a tőzsdevilág feje. Tudtuk, hogy itt nincsenek különösebb programok, majd este leszünk csoportokra felosztva, és lesznek külön tábortüzek.

- És hogy állsz pasi-ügyileg? - kérdezte Jes, mikor már mindketten az ágyon ültünk, és csak beszélgettünk.

- Most per pillanat sehogy. - húztam el a szám. Nem akartam emlékezni Niall-re. Már megemésztettem a dolgot. De az sors fintora, hogy mióta szakítottunk, nem nézek híradót, pletykalapot, újságot. Nem akarok látni egy cikket sem a One Direction-ról. De szerencsére sikerült eljutnom arra a szintre, hogy elfogadtam, és élem az életem, hisz egyetemista lettem. Most jönnek a bulik, és a király élet....többnyire. - És te?

- Nekem sincs pasim. A suli miatt szakítottunk. Túl nagy lenne a távolság. - húzta el a száját.

- Ez ismerős. - mosolyodtam el kicsit.

- Akkor egy cipőben járunk.

- Igen. Nem tudom, te hogy vagy vele, de engem nagyon érdekel a többi része a sulinak. Elmegyek szétnézni. Jössz Jes? - álltam fel.

- Persze. Menjünk!

Kimentünk a szobából. Mivel a folyosó üres volt, nem tudtunk találkozni egy leendő baráttal sem, így kisétáltunk a szabadba. A szomszéd házból hangos zene szökött ki.

- Nézzük meg! - pattogott Jessy.

Belementem, hisz senkit nem ismertem, és barátokat akartam szerezni. Bekopogtunk az ajtón. Egy helyes szőke pasi nyitott ajtót.

- Ti vagytok az új lakók? Nekem nincs ellenemre, de ez a pasiház. - mért végig minket a srác.

- Azt hiszem, rossz helyre jöttünk. - hebegtem. - Gyere, menjünk Jes! - löktem oldalba a lányt.

- Hova siettek. Gyertek be nyugodtan. - állt odébb a pasi, hogy bemehessünk.

- Oké. - indult el újdonsült barátnőm.

- Jessy. - néztem rá értetlenül.

- Jaj, Des ne csináld már. Csak ismerkedünk. - nevetett rám.

- Igen Des. Gyere. Nem harapunk. - vigyorgott a pasi.

Gondoltam, mi baj történhet, így mosolyogva bementem. A srácok háza csodaszép volt. Hasonló a miénkhez, de mégis olyan...pasis. A levegőben férfi parfüm és dezodor illata terjengett, ami már-már fojtogatott, de azért kellemes is volt.  De észrevettem, hogy itt nem csak gólyák voltak, mindenki olyan ismerős volt. Rájöttem, hogy őket láttam az elágazásokban. Ők segítettek megtalálni a helyes utat. De mindegyik egytől-egyig szuperhelyes pasi volt. Gondoltam, ha minden srác ilyen ebbe a suliba, jó helyre jöttem. Aztán felnéztem a folyosó falára, és megláttam, kik is ezek a srácok. A focisoknál vagyunk. Ebbe a házba vannak a menőcsávók. Azért néznek ki ilyen rohadt jól. Bár gondolom, még nincs itt mindenki, hisz a képen 25 pasi volt, de itt tuti, hogy  nincs annyi. A legtöbbeknek biztos még nem kellett bejönni,  hisz nem felügyelők. Minden ajtó nyitva volt, és zajlott az élet. A folyosón rohangáltak, beszélgettek, buliztak. Mi voltunk az egyetlen lányok, így jól végigmértek minket, sőt egyszer még fütyülést is hallottam. Hátra akartam fordulni Jes-hez, de nem volt sehol. A lány felszívódott. Cool. Egyedül maradtam. Gondoltam, itt az idő lelépni. Elindultam az ajtó fele, de ekkor az egyik szobából kiköszöntek. Megtorpantam, és benéztem.

- Kyle! Szia. - örültem meg, és a fiúhoz siettem. Végre egy ismerős arc.

- Des. Nem tudom, hogy vagy vele, de ez a pasiház. - nevetett.

- Tudom. Jessy rángatott be, de hirtelen felszívódott. De várj csak. Ha te itt laksz, akkor az azt jelenti....kapitány lettél? - örültem meg.

- Hát hivatalosan még nem, de nagy a valószínűsége. Majd az évkezdésnél kiderül. - vigyorgott.

- Istenem, gratulálok. - mosolyogtam.

- És ki az a Jessy, akit emlegettél?

- A szobatársam. Elindultunk szétnézni. Hallottuk a zenét, és bekopogtunk, de nem tudtuk, hogy ez a pasiház. A srác az ajtóban berángatott minket. Jes lelépett azzal a szöszi gyerekkel, és meg egyedül maradtam.  - meséltem el.

- Dylan-re gondolsz? - nevetett. - Nem kell féltened a barátnőd. Dylan nagy nőcsábász, de nem mer a tettek mezejére lépni. - magyarázta.

- Honnan ismered ilyen jól?

- Volt egy idegenvezetőm, aki mindeniről elmondta a tudnivalókat. - ekkor az ajtón egy barna hajú és szemű, nagyon fehér bőrű, kicsit szeplős, izmos pasi jött be. - És végszóra betoppant az idegenvezetőm. - nevetett Kyle. - Des ő itt Shane a szobatársam. Shane, ő Destiny. Egy suliból jöttünk. - mutatott be.

- Szia. - mosolygott rám édesen a srác, majd Kyle-hoz fordult. - Haver, csajokat hoztál a pasiházba? Látszik, hogy te leszel a csapatkapitány. - elnevettem magam.

- Meg kéne találnom Jes-t. Tipp, hogy hol lehet? - néztem a srácokra.

- Ki az a Jes? - kérdezte Shane.

- A barátnőm. Lelépett Dylan-nel. - feleltem.

- A szobájában lesznek. Gyere Des! - indult el Kyle.

Én követtem. Ismét jól végigmértek a pasik a folyosón.

Bementünk egy szobába. Tényleg ott volt Jes Dylan-nel.

- Jessy. Úgy eltűntél. - mentem hozzá.

- Bocsi Des, Dylan elrángatott. Ki a haverod? - nézett mögöttem Kyle-ra.

- Jes, ő Kyle. Kyle, Jes. - mutattam be őket.

- Jaj, nem te leszel a csapatkapitány? - méregette barátnőm a srácot.

- De, remélem.

- Na, de Destiny. A csapatkapitánnyal ismerkedsz meg az elsők közt? - viccelődött a lány.

- Már ismertük egymást. Egy suliból jöttünk. - felelte Kyle.

- Tök jó. - mosolygott Jes. - Én megyek Des. Valamit elfelejtettem a szobában. - mondta Jes, és már le is lépett.

- Nem akarunk kimenni mi is ebből a káoszból? - kérdezte Kyle.

- Jó ötlet. - bólintottam.

Kimentünk a házból, és elindultunk a főépület fele. Csak úgy. Lassan sétáltunk, hisz közben beszélgettünk.

- Hol laktok? - kérdezte Kyle.

- A szomszédban.

- Háhá, egymás mellett fogunk lakni. - nevetett.

- Igen. - mosolyodtam el.

- És...együtt vagy még a Niall gyerekkel?

- Nem. - néztem jobbra, mivel Kyle bal oldalon jött.

- A távolság? - válaszként bólintottam. - Sajnálom Des.

- Ennek így kellett lennie. És hogy telt a nyarad? - váltottam a témán.

Sokat meséltünk egymásnak, és beszélgettünk. Azt vettem észre, hogy Kyle teljesen megváltozott, vagy én nem ismertem régen elég jól. Nem olyan arrogáns és öntelt, mint volt. Sokkal kedvesebb és aranyosabb lett. De nem volt ellenemre. 

Nem sokkal később már valahogyan tettünk egy kört, és a házunk előtt álltunk.

- Bemegyek. Jessy már biztosan vár. - fordultam felé a lépcső előtt.

- Rendben. Majd 5-kor találkozunk.

- Ezt meg hogy érted? Te már tudod a csapatokat?

- A felügyelők egy részével lakom együtt. Persze, hogy tudom. Az egymáshoz közeli házak lesznek együtt. Vagyis ti velünk lesztek. Majd este riasztunk titeket, de ez legyen csak meglepetés. Ne mondd el senkinek léci. És még van sok hírünk nektek. - vigyorgott.

- Már várom. - örültem meg. Végre megismerkedhetek mindenkivel.

Vigyorogva bementem a házba, és a mi lakásunk fele vettem az irányt. Benyitottam. Jes az ágyon ült, és a telefonján beszélt valakivel, de ahogy hallottam, már elköszönt. Mikor letette a telefont, bekapcsolta a tévét, és elkezdte váltogatni a csatornákat. Közben hozzám beszélt.

- Hol voltál Des? Csak nem a csapatkapitánnyal? -  megállt egy csatornán, így felém fordult.

- De. - rántottam meg a vállam, és leültem az ágyamra.

- Szivem, ügyes vagy. A legjobb pasira kattantál rá.

- Jessy, csak barátok vagyunk. Nem szeretnék semmit Kyle-tól. Már megtanultam régen, hogy ő nem illik hozzám. - feleltem.

- Miért? Mi történt? - huppant le mellém a takaróra.

- Régen el akart hívni a végzős bálba, meg sokat próbálkozott, de nagyon beképzelt is volt egyben. Ez nem az én stílusom. Egy pasit akartam, aki szeret, nem egy srácok aki a népszerűségért van velem. Aztán csak barátok maradtunk, és kezdett megváltozni. Már egyáltalán nem öntelt, de nem szeretnék tőle semmit. - magyaráztam el.

- Én nem szólok bele Des. Te tudod. - ekkor a tekintete a tévére kalandozott. - Uhh. Ezt nézni akarom! - hangosította feljebb. Egy sztárokról szóló műsor volt. Gondoltam, akkor már én is nézem vele. Úgyis régóta nem tudok semmit a mostani helyzetről a sztárvilágban.

 Bemondó hölgy elmagyarázta, hogy Justin Bieber és Selena Gomez hogyan állnak éppen párkapcsolati téren. Jó sokat mesélt róla. Soha nem értettem, mi a jó mások magánügyeiben. De ez a média. Mit is várok? Hisz régen én is tapasztaltam. Azután elmondta, hogy az USA X-Factor mentorai Demi Lovato, Britney Spears, Simon Cowell, és L.A Read lesznek. Sokat mesélt róluk is. Közben Jes megszólalt.

- Na, most hazautaznék, hogy elmehessek egy X-Factor Show-ra. Régen találkozni szerettem volna Simon-nal. De ha én Angliába vagyok ő USA-ba, ha én USA-ba, ő Angliába. - nevetett a lány.

- Rendes ember, és nagyon jó fej. - mosolyodtam el.

- Te találkoztál már vele? - kerekedett ki a szeme.

- Az ikertesóm a fával, Austin-nal jár. - feleltem.

- Mázlista vagy Des. Majd egyszer bemutathatnátok neki a tesóddal. - nevetett, de ő sem várt választ, mivel váltott a sztori.

- Megjelent Pixie Lott új videoklipje. - elmondott róla minden tudnivalót, majd bevágtak belőle egy részletet. Mosolyogva ismerem fel a barátnőimet a klipben. Aztán vége lett a részletnek, és a hölgy ismét megszólalt. - És részben ehhez a kliphez kapcsolódik a következő hír is. A One Direction szépfiúi elvitték táncos szerelmüket nyaralni. Nem akárhova utaztak, hanem Harry és Liam barátnőinek otthonába, Magyarországra. - és vágtak be képeket a reptéren meg egy autókölcsönzőben. Nem esett a legjobban hallani ezeket, de igyekeztem nem elgyengülni. Most élnem kell, és nem a múlton rágódni.

- Nem ismerem annyira a One Direction-t, de azok a pasik. Lennék a négy csaj helybe. Nagyon jól néznek ki. Nem, Des? - fordult felém. Ez a mondtad romba döntött mindent. Jes szavai a szívembe hatoltak és az üresség ismét eljött. Igyekeztem elűzni, de nem nagyon ment. A nedvesség a szememben harcolt a kitörésért, de nem engedtem neki szabad utat a nagyvilág fele. Aztán egy harcos csepp csak kitört, és végig folyt az arcomon. Jes kicsit megijedt, majd zavartságot láttam rajta. Lehalkította a tévét, közelebb csúszott hozzám.

- Mi a baj Destiny? - simította meg a karom. Megráztam a fejem és gyorsan letöröltem a könnyem. - Na, mondd el! Mi rosszat mondta az 1D-ről? Mi a baj? - a hangja tele volt bíztatással. Éreztem, hogy már most nagyon jó barátnőm, és számíthatok rá. Megérdemli, hogy tudja.

- Niall. - mondtam ki végül, és a szemébe néztem. Láttam, hogy zavart, így folytattam. Halkan, mivel nehezemre esett ezt ismét elmesélni bárkinek is, de azért már könnyebb volt, mint egy hónapja. - Vele jöttem el a meghallgatásra. Már egy éve voltunk együtt, de aznap szakítottunk is. Összevesztünk, mert nem akartam eljönni ide tanulni. Tudtam, hogy így alig láthatnám, és szakított velem, hogy gond nélkül járhassak ide. Azt hitte ezzel csak nekem kedvez, és nyugodt életem lesz, de csak ártott. - néztem fel, és kicsordult még egy könnycseppem. Előkaptam a táskámból egy zsepit, és gyorsan letöröltem.

- Sajnálom Des. Ez annyira ismerős. Tudom, mit érzel Szívem. Jaj, gyere ide. - ölelt meg. Mikor eltávolodtunk az ő szeme is könnyes volt.

- Te miért sírsz Jessy? - lepődtem meg.

- Én is szinte pont így szakítottam a barátommal. Sean O'Pry volt az. Tudod, a modell. De túl nagy volt a távolság.

- Tudom. - mosolyodtam el.

- Mennyire hasonlítunk. - nevette el magát.

- Igen. - bólogattam, majd megnéztem telefonom. - Nézd! Már csak fél óránk van. Kapjuk össze magunkat. - feleltem.

- Már fél 5? - nyomta be az én telefonom közepét, hogy megnézze ő is az időt. Annyit jelzett az óra.

Bementünk a fürdőszobába. Még szerencse, hogy nagy tükör volt, így ketten is elfértünk előtte. Rendbe hoztuk magunkat, és megbeszéltük, hogy nem fogunk a múlton rágódni. Csak élvezzük az egyetemista élet kezdetét. Vártuk, hogy szivatni fognak minket. Aztán pontban 5-kor nagy robajt hallottunk, majd hirtelen kivágódott az ajtó.

- Des, Jessy nyomás a tábortűzhöz. - nézet be Kyle.

- Megyünk már. - intettem nyugodtan.

- Úristen. A srácokkal lesz összevonva a tábortűzünk. - örvendezett Jes.

- Aha. - felelem közömbösen. Nem hatott meg annyira.

- Te ezt tudtad?

- Kyle beavatott, de nem volt szabad elmondanom.

- Gonosz vagy Des. Menjünk! - ugrált barátnőm.