III. 43. ~LWWY.*

Másnap egy kis világosbarna alapon sötétbarna párducmintás kendővel rohangáltam, hogy eltakarjam a foltot.. Még szerencse, hogy az egyik fölsőmmel véletlen összefogtam, és elhoztam. Harry-t mindig elfogta a nevetés, valahányszor rám nézett, de én is kuncogtam a bajszom alatt, mikor Louis hátba veregette, és szerelmem felszisszent. Hisz ott voltak a karmolások, amik igencsak érzékenyek lettek. Mivel ő hamarabb felkelt, mint én, ezért ma még nem is találkoztunk, de most nem zavarhattam, mivel éppen forgatták a reggeli ébredezős részt. Csak álltam oldalt, és figyeltem. Mindent felvett a kamera. Azt is mikor megdobálták egymást a párnákkal a srácok, és Harry kapott egyet az arcába, mikor nevetett. Lement a forgatás, szünet következett egészen konkrétan egyig, és most volt 11 óra.

Harry hozzám sietett, és félre vonultunk az egyik erdő széli fa mögé. Megfogta a sálam, és óvatosan lejjebb tolta a szélét, hogy lássa a foltot. Büszkén elmosolyodott, mikor meglátta a lila kört a bőrömön.

- Vicces mondhatom. - mérgelődtem.

- Sajnálom Kicsim, de nem tudtam, hogy neked ilyen érzékeny a bőröd. Caroline-nak ilyen sokáig kellett szívnom, és még így is csak apró volt a folt. De egyszer sikerült neki is.

- Te erre büszke vagy? - húztam fel a szemöldököm. Nem a nyakkiszívással volt gondom, hanem Caroline-ra. Elkezdtem nevetni, mert eszembe jutott egy vicces gondolat.

- Mi olyan vicces Kicsim?

- A nyakad még valamilyen szinte a fejedhez tartozik, és Caroline-nak tényleg elég vastag a bőr a képén. - nevettem. Ő is csatlakozott, majd komolyan kijelentette:

- Az biztos, de nem a nyaka volt.

- Micsoda? Hát hol? - kerekedett ki a szemem.

- Csak egy megjegyzés volt. Lényegtelen. Képzeld van két szabad órám. - terelte a témát.

- Mégis hol Harry? - néztem rá komolyan. Csak sóhajtott egyet, és a kezével a bal fenekem  szélén kezdett el apró köröket rajzolni. Vettem a célzást. - Cool. Akkor én még jól jártam, igaz?

- Felejtsük el, jó? Én sem háborodok fel, mikor Péterrel rohangálsz az éjszaka közepén mindenféle drogtanyán.

- Ezt most zárjuk le szerintem, mert ez teljesen más. - mondtam komolyan.

- Szerintem nem, de oké. - bólintott minden érzelem nélkül, és megkerülve a fát elindult vissza.

Egyedül maradtam. A fa törzsének döntöttem a hátam, és lehunytam a szemem. Miért veszekszek én mostanában ennyit Harry-vel? És miért lesz mindig ilyen rezzenéstelen az arca, mikor összekapunk valamin. A nyakamon lévő kendőhöz nyúltam. Még mindig csukott szemmel levettem, és az ujjaimat végighúztam a folton. Valójában nagyon is tetszett ez a kis lila rész, hisz Harry csinálta. Az ő munkája van benne. Ekkor két ajkat éreztem a számon, majd egy nyelv próbált bebocsájtást kérni, de nem kapott. Így a száj tulajdonosa megharapta az alsó ajkam. Most már be tudott törni a nyelve a számba. Küzdöttek a dominanciáért, de természetesen nem én nyertem. Majd az ajkaink eltávolodtak, de Ő úgy döntött, hogy még nyom egy apró puszit az ajkaimra kínzás képen. Egy pillanatig sem kételkedtem a kilétében. Tudtam, hogy Harry volt az. Kinyitottam a szemem, és azzal a csodásan zöld szempárral találtam szembe magam.

- Sajnálom. Tudod, hogy csak téged szeretlek. - bólintottam. - Látom, kezded megszeretni azt a foltot.

- Mivel te csináltad. - mosolyodtam el, ennek láttán ő is. 

- Tudod, mind a 10 ujjad nyoma ott van a hátamon, és elégé érzékenyek. Rájöttem, hogy imádom, mikor karmolsz, nem baj, mennyire fáj.

- De én nem akartam, hogy fájjon.

- Nincs ellenemre. Nagy a fájdalomküszöböm. - mosolygott gonoszul.

- Még jó. - nevettem, és lenéztem a tetoválásaira. Tényleg nagy volt a fájdalomküszöbe, hisz a testén lévő szabad bőrfelület mérete rohamosan csökkenni kezdett az utóbbi időben.

Ügyetlenül visszakötöttem a sálat a nyakamba, de mivel nem volt tükör feltételezem, eléggé béna lett.

- Várj, majd én! Még az egész folt kint van. - vette át, és szépen megkötötte nekem a sálat. Közben a csodás szemeit vizslattam. Tudta, így néha-néha szívdöglesztően rám nézett.

Visszamentünk a többiekhez. Valahonnan előkerült pár nagy felfújhatós labda, amivel bele kellett mászni és a szárazföldön gurítani. Egyikünk sem merte kipróbálni, mivel féltünk a hányásveszélytől. De rájöttek a srácok, hogy ezeknek a belseje kiszedhető. Ezt csak úgy simán felvették. Csak a felsőtestüket takarta el, a lábuk szabadon volt. Úgy néztek ki mint valami rohanó pitypang. Azzal szórakoztak, hogy egymásnak rohantak, és visszacsapódtak. Harry éppen készült nekirohanni Niall-nek, mikor Louis hatalmas erővel oldalra lökte. Szerelmem elesett, és fejre állt a labdával. De olyan szinten, hogy nem bírt mozdulni semerre sem, és a lábaival az égben kapálódzott. Vicces látvány volt. Végül sikerült akkora lendületet vennie, hogy oldalra fordult, pedig már éppen a segítségére akartam sietni.

Mikor visszavitték a labdákat a helyükre, találtak jópár vizipisztolyt. Mondanom sem kell, egyből olyanok lettek mint 5 kisfiú. Megtámadták egymást és minket. Liam elkezdte locsolni Vicky-t, aki futott előle, de a fiú kergette.

- Liam! Valaki segítsen már! - kiabálta barátnőm.

Rebecca felkapta a szivacsmikrofont, Liam hát mögé sietett, és jól fejbe vágta vele. A fiú lassan megfordult, majd nevetve szerelmét kezdte locsolni. Közben Rebecca ütögette a mikrofonnal.

- Liam, ne! Hagyd abba! - kiabálta, de a fiú továbbra is csak locsolta.

Rebecca a futás helyet, sokkal jobb módszert választott. Gyorsan megcsókolta szerelmét, így vége lett a locsolkodásuknak.

Ezután a srácok Paul-t vették célba, de a férfi sem hagyta magát. Ő is hozott egy pisztolyt, és hozzá egy fekete esernyőt is védekezésül. Már mindannyian csuromvizesek voltak, mikor egymásra pillantottak a srácok. Éreztem, hogy néma megértés bontakozik ki köztük, és ugyanarra gondolnak. Mind az 5-en nekirontottak Paul-nak, és felkapták. A férfi persze küzdött, de 5 fiúval egyszerre még ő sem bír el. Végül elvitték a medencéig, és beledobták. A víz kicsapott a szélén, mire a srácok hátrébb ugrottak.

- Ezt még nagyon csúnyán vissza fogjátok kapni! - fenyegetőzött a férfi a medencéből tetőtől talpig vizesen. Mindenki fetrengett a röhögéstől.

Ezután a srácok részt vettek ott helybe egy fotózáson a sátor előtt, ami a kisalbum borítóképe volt. Igazán cuki és jó képek lettek. Aztán közeledett az este, így felállították a nagy héliumléggömböket, amik arra szolgáltak, hogy a kamerák sötétben is kiváló minőségű felvételt tudjanak készíteni. Itt jött a móka része. Először csak fociztunk. Harry beállt a kapuba, és engem ért a megtiszteltetés, hogy rúghattam neki egy gólt. De nem akármilyen gólt. A két lába között ment át, és nem tudta megfogni, pedig igencsak lassú volt. Utána kínosan elkezdett nevetni meg tapsolni a földre rogyva. Bár én biztos vagyok benne, hogy csak kedvességből engedte be az én labdám. Azután váltottak és Niall lett a kapus. Egy labdát sem engedett be. Nagyon ügyes volt. Hát ír, mit várunk?! Aztán egyszer megtört a jég és Liam rúgott neki egy gólt. A fiú elégedetten megfordult, és az égbe emelte az ökölbe szorított kezeit örömében. A foci vége az lett, hogy Zayn egyszer a földre vetődött Rebecca labdája miatt.

- Kicsi a rakás! - kiabálta Louis, és ráugrott a fiúra. Persze, hogy egyből rohant az egész banda, és csatlakozott. Nekünk sem kellett több. Még 4 lánnyal nehezedett a rakásuk, majd oldalra dőltünk.

- Alul lenni a legszarabb, de ki fogta meg a seggem? - kérdezte Zayn.

- A te fenekedbe markoltam bele? - kérdezte nevetve Niall.

- Úgy tűnik.

- És engem ki tapizott le? - kérdezte Harry.

- Hol? - állt fel elsőnek Liam.

- Szerinted, Haver? - kérdezte cinikusan szerelmem. Vettük a célzást, tehát Ott. Felhúzott szemöldökkel méregettem. Észrevette, és hozzám jött. - Jobb, ha inkább nem tudjuk, ki volt az. - ölelt meg. Elnevettem magam.

Már csak az utolsó simításokat végezték az esti buli helyszínén, a két fa alatt. Liam és Zayn beállt a DJ pultba, és elkezdtek baromkodni. Mindenféle hülyeségeket kiabáltak, ami éppen eszükbe jutott. Például: DJ Malik yeah, DJ Payne in the house, I love Miami, I love London, Live whil we're young, Take me home  vagy éppen As long as you love me.  Végül elkezdtük forgatni a klip utolsó részét. A srácok rávettek minket, hogy álljunk be hozzájuk, így szélen mi is elbuliztunk. Néha-néha észrevettem, hogy minket vesz a kamera, ilyenkor én elfordultam, de a többieket látszólag nem érdekelte. Végül ezzel is végeztünk. A legjobb részeket megnéztük, de a kész klipet majd csak Londonban nézhetjük meg. Ezután elvonultunk a sátrakhoz.

Már biztos volt éjfél, mire lefeküdtünk. Nem akartunk megint piálni, mint tegnap, mivel Paul kijelentette, hogy fél 4-kor mindenkit kiver az ágyból, és 5-kor indulás a reptérre. Még este becsomagoltuk a cuccunk, így hajnalba azzal már nem kell törődni. Én Harry-hez míg Rebecca Liam-hez bújt, és elaludtunk. Sajnos Paul tartotta az ígéretét, és hajnalba arra keltem, hogy a férfi rázza a lábam, és kiabál.

- Fél 4 van! Indulás! Ki az ágyból!

Felöltöztem, és a busz fele vettem az irányt, ahol volt fürdőszoba. Percek alatt elrendeztem magam, hogy ne tartsam fel a többieket, bár Zayn így is sokáig bent volt. A lényeg, hogy 4-kor mindenki induláshoz készen állt a kisbusz mellett, amivel ide jöttünk.

5-kor már a gépen aludtunk tovább. Olyan kimerültek voltunk, hogy az sem különösebben érdekelt senkit, hogy felszállunk 6-kor. Aztán egy telefoncsörgésre keltem.  Kipattant a szeme, mivel nekem is az LWWY a csengőhangom. A zsebemhez kaptam, de nem én voltam. Ahogy szétnéztem, láttam, hogy mindenki ébredezik.

- Igen? - hallom egyszer. A hang irányába kaptam a fejem. Vicky beszélt a telefonba. - Szia. Milyen számról hívsz Apa?...Hogy milyenről?...

- A leszállást megkezdtük Londonban. - mondta be a kedves női hang.

- Micsoda? De hát hogyan?...Nem, nem....Persze, máris érkezek. - mondta továbbra is Vicky a telefonba.

Nem tudtuk, mi a baj. De Vicky arca elfehéredett, és csak bambult maga elé a semmibe