Végighúztam az egyik
kártyát a kis nyíláson, majd fölötte egy kis lámpa zöldet villogott jelezve,
hogy le tudom nyomni a kilincset. Harry megtette, és kinyitotta az ajtót. Teljesen
elámultam. A szemem kikerekedett. Meseszép volt a szobánk. A fekete és a
narancssárga volt a domináló szín, de azért találtam barnát és fehéret is.
Igazán hangulatos volt. Egy nappali részbe értünk be, majd egy apró lépcsővel
jött a háló. A sarokban egy jakuzzi pihent, azután pedig a fürdőszobánk. A bőröndjeink
a fal mellett hevertek. Tényleg csodás volt minden.
- Tetszik Kicsim? - tolt
be Harry, és becsukta mögöttünk az ajtót.
- Viccelsz? Ez hihetetlen!
- forogtam körbe, és mindent megvizsgáltam.
- Pedig hidd el, mert a
miénk egy hétig. - karolta át a derekam, és megállított a forgásban.
- Köszönöm.
- Éred bármit. Csodás lesz
a nyaralásunk. - nyomott egy apró csókot a számra.
Elindultunk kipakolni a
szekrénybe. Pontosabban elindultam, mivel Harry pakolása katasztrófa. Ahogy
hajtottam be a szekrénybe a ruhákat, szerelmem szét is túrta, mivel kereste
magának és nekem a megfelelő darabokat a strandra.
- Harry, kérlek ne túrd
már szét a ruhákat, amiket szépen elrendezek.
- Bocsi Kicsim, de olyan
lassan pakolsz. - nevetett az ágyon ülve, miközben én a szekrény és a bőrönd
között térdeltem. Tettem be az utolsó ruhadarabot a szekrénybe, majd
becipzáraztam a táskák tetejét.
- Lassan? Igen? -
nevettem.
Látta, hogy elindultam
felé, így hátrébb csúszott az ágyon, én pedig az ölébe ültem. A combjai mellett
tartottam magam a térdeimen. Látszólag tetszett, neki a felállás. A kezei a
derekamon pihentek, majd az ajkai elkezdtek közeledni felém, miközben a tenyere
levándorolt a fenekemre. Meg akart csókolni, és én hagytam neki. A nyelveink
táncolni kezdtek, de nem hagytam neki, hogy gyorsítson a tempón, sőt
lassítottam. Ilyen lassan még soha nem smároltunk. Kis idő után Harry zavartan
eltávolodott. Elkezdtem nevetni.
- Te mondtad, hogy lassú
vagyok.
- Jó. Oké. Visszakaptam.
Most gyere ide. - rántott magához a fenekemnél fogva, és megcsókolt normálisan.
Ez már mindkettőnknek nagyon tetszett.
De el kellett távolodnom.
- Harry, fel kéne tenni a
bőröndöt a szekrény tetejére. - kapkodtam a levegőt. Felálltam, és a
szekrénynek dőltem jelezve, hogy haladjon. Csak féloldalasan, szuper édesen
elmosolyodott, és feltette a bőröndöt, de nem akárhogy. Ahogy a szekrénynek
dőltem, direkt fölöttem tette fel, hogy közel kerüljön hozzám. Ahogy
nyújtózkodott a bőrönddel fölöttünk, a mellkasunk összeért. Végig a szemembe
nézett, és ez a szuper cuki mosolya továbbra sem hagyta el az arcát. Majd mikor vissza ereszkedett, kapott egy puszit
az arcára.
- És mit választottál ki
nekem a partra?
Az ágy széléhez mentem, és
beletúrtam a kis ruhakupacba, amit Harry készített oda nekem. Nálunk fordítva
megy, mint a legtöbb szerelmes párnál. Nálunk Harry készíti ki nekem a ruhákat.
Szereti, mikor azt veszem el, amit szeretni...mikor épp annyira vagyok szexi,
amennyire ő szeret nyilvánosan látni. Persze, ha teljesen rajta múlna, akár
meztelenül is mászkálhatnék mellette, de megbeszéltük, hogyha öltöztetni akar,
akkor okosan. De ha neki ez tetszik, hát nem állok a boldogsága útjába. Bár
néha úgy érzem magam, mint valami játék baba, amit öltöztetni szoktak. Viszont
most úgy gondoltam, én is Barbie-zok kicsit...vagy inkább Harry-zek, hisz már
úgyis van babájuk is. Szóval ő nekem válogatta ki, míg én neki a ruhákat.
- Remélem, tetszenek a
választásaim?
- Persze. A kedvenceim. -
vigyorogtam.
Harry a fehér, pántnélküli
fürdőruhám készítette ki egy fehér shorttal és egy szürke rövid felsővel.
Úgy gondoltam, itt az idő. Mikor Harry
elárulta, hogy meglepetése van nekem, és elutazunk, azt is kijelentette, hogy
hozzam el az össze fürdőruhám, mert strandolni fogunk egész nap. Gondoltam, én
is meglepem valamivel. Most volt a tökéletes alkalom, hogy odaadjam. A
táskámhoz mentem, és kihúztam belőle egy könyv méretű becsomagolt dobozt.
Szépen átkötöttem egy fehér masnival a bézsszínű papírt.
- És neked tetszik a
választásom? - adtam a kezébe.
- Leah, mi ez? - lepődött
meg.
- Meglepetés. Nyisd ki, és
megtudod.
Izgatottan levette a doboz
tetejét, és kivette a szépen összehajtott tartalmát.
- Ez de tök jó. Köszönöm
Kicsim. - ölelt meg.
- Örülök, hogy tetszik.
Akkor ezt fel is veheted most.
- Rendben. Csak kell...- a
szerényhez ment. - ...valami hozzá illő felső.
- Nem. Vedd fel magába.
Hidd el a csajok szeretik látni a felsőtested...és én is. - pirultam el, és
mentem hozzá.
- Tényleg így gondolod? - és
az arca a vörös összes árnyalatában virított. Harry-t ritkán lehet zavarba
hozni, de akkor nagyon látszik rajta. Ellenben velem, aki a legkisebb bóktól is
vörösben táncol.
- Jaj, de szeretem, mikor
elpirulsz. - nyomtam egy puszit a piros arcára, amitől még pirosabb lett.
- De ez nem fair.
- Mi? - pislogtam. Nem
tetszik neki a gatya? Ne!
- Hogy nekem csak a felsőtestem
nézi meg pár csaj, míg utánad az összes pasi megfordul, és tetőtől-talpig
végigmér.
- Csak nem féltékeny
valaki? J-E-A-L-O-U-S. - nevettem, és énekeltem az egyik dalom részletét.
- De, és ha tovább
figurázol, sícuccba öltöztetlek. - fenyegetett.
- Te vagy a
legtökéletesebb pasi, akit valaha is láttam. Nem kell féltékenykedned egy
csajra. Hacsak nem akarsz melleket. - húztam közelebb magamhoz.
- Miről beszélsz? Nekem
már most is olyan melleim vannak, hogy Victoria Secret melltartókat terveznek
rá. - húzta ki magát büszkén. Elnevettem magam.
- Ja, bocs.
- Nem hiszed? Gyere fogd
csak meg. - húzott magához, majd megfogta a csuklóm, és a kinyomott mellkasára
helyezte azokat. Annyira nevettem, hogy semmit nem tudtam csinálni, csak
nekidöntöttem Harry mellizmainak a homlokom. - Na de Cica, nem azt mondtam,
hogy nyomd bele a fejed a melleimbe, csak fogd meg. - játszotta a dívát.
- Harry. - nevettem még
mindig.
- Na jó, abbahagytam. -
megfogta az arcom, és maga felé fordította. Még mindig nevettem, majd a csodás
zöld szemeibe nézve elhallgattam. -
Örülök, mikor megnevettetlek, de jó, hogy megnyugodtál.
- Bocs. Öltözzünk át.
Fél óra múlva már a
megbeszélt kanapékon ültünk Harry-vel.
- Na ki a lassú? - húztam
még mindig az agyát, hisz mi voltunk az elsők.
- Jól van, Kicsim, nem
mondtam semmit, oké? - nevetett szerelmem.
Egyszer Zayn jelent meg az
folyosón, és fürdőgatyában felénk vette az irányt.
- Will-t hol hagytad? -
néztem rá zavartan. Ekkor meghallottam barátnőm zaját az ajtótól.
- Nyuszi, nem akarsz
segíteni egy kicsit? Bent hagytam a...- kérte Will, de ekkor becsapódott az
ajtó. - ...kártyát. - mosolygott cinikusan a lány. Bent maradta kártya, az ajtó
meg zárva. Liam hozzá sietett, és elnevette magát.
- Nyugalom Baby. Nálam itt
a kártya. - nevetett Zayn, és előhúzta a gatyazsebéből.
- Akkor még most tegyük
bele a táskámba. Nem akarom, hogy vizes legyen. - kapta ki a kezéből, és
eletette a színes csíkos strandtáskájába.
Aztán szépen lassan
összegyűlt a csapat. Mindenki izgatottan várakozott a kanapékon, de azért
elütöttük az időt beszélgetéssel. Majd Rebecca és Liam is megjelent, így fél 11
fele elindultunk.
Sehonnan sem voltunk
elkésve, szóval nem kapkodtunk. Most pihenünk, nem rohanunk. De azért mindenki
nagyon izgatott volt. Szerelmem pattant fel elsőnek, és rohant a lifthez.
Megnyomta a gombot, majd várakozott. Ekkor mindenki elkezdett nevetni. Értetlen
kapkodtam a fejem, majd megláttam, min nevetnek annyira. Elpirultam, és
halványan én is elmosolyodtam. Szerelmem is hátra kapta a fejét.
- Mi van?
- Haver. Tudom, hogy
perverz vagy, de soha nem néztem volna ki hogy ilyeneket szeretsz. - nevetett
Zayn.
- Leah, én a helyedbe nem
növeszteném meg annyira a körmeim. - lökött oldalba Louis.
- Miről zagyváltok itt? -
értetlenkedett Harry. Én csak pirulva nevettem.
- Arról a 10 karmolásról a
hátadon, Haver. - veregette vállba a hegeken Niall. Harry észbe kapott, majd
kínosan elnevette magát, sőt el is pirult. Édes volt vörös rózsákkal az arcán.
Tényleg volt ott 10 halvány karmolás, de tényleg nagyon halvány. Nem volt olyan
feltűnő, de azért ki lehetett szúrni. Én nem akartam ezt tenni vele. Véletlen
volt még a sátorban. Utána kérte, hogy gyakrabban tegyem, mert tényleg tetszett
neki, de azóta nem volt rá alkalmam.
- Harry kiszívod a nyakát,
Leah, te meg karmolsz?! - nevetett Will.
- Jó van már. Le lehet
szállni rólunk. - öleltem át Harry derekát, és
hátradobtam a hajam, hogy jobban látszódjon a folt. Harry ennek láttán
nyomott egy puszit az arcomra, majd a fülembe suttogta:
- Köszönöm.
Nem kellett megmondani,
tudtam miért. Mert végre magamtól, őszintén felvállaltam a foltom.
Ezt az egészet a lift
csipogása szakította félbe, mikor jelezte, hogy mindjárt ki fog nyílni az ajtó.
És pár másodperc múlva ez be is következett. Az ajtó kinyílt, mi pedig
beléptünk a nagy, tükrös liftbe. Teljesen fel voltunk dobva. Aztán mikor
leérünk tudtuk, hogy nekünk nem kell végigmenni a folyosón, ami a recepcióhoz
vezet. A másik irányba kanyarodtunk, ami egy üvegajtóban végződött. Kiléptünk a
park részbe. A nap ragyogott, és a madarak repkedtek a fák zöld lombjai között.
Istenem, de szerettem a magyar nyarakat. Aztán megláttuk a medencét.
Elindultunk felé. Mikor odaértünk, leesett az állunk. Egy meseszép medence
tárult elénk.
- Biztos, hogy első nap leakarunk
mi menni a Balatonhoz? - nevetett Zayn, és esedezve a medencére nézett.
- Az biztos, hogy ez
tisztább, mint a Balaton, de az is tetszeni fog higgyétek el! - felelte Rebecca. Mindenki hitt nekünk, így
továbbmentünk a part fele. Mikor leértünk megláttuk, hogy ez nem az a rész,
amit mi vártunk. Ez a Hotel saját partja a vendégek számára fenntartva.
Meggyőztük a srácokat, hogy menjünk ki a valódi aranypartra, ahol zsong az
élet. Kicsit ellenkeztek, hisz nyugalomban akartak lenni, de meggyőztük őket, hogy
Magyarországon vagyunk, és itt nem fogják letámadni a bandát a rajongók.
Elhitték, és kisétáltunk a kapun.
Az igazi magyar élet szaga
megcsapta az orrom. Az emberek nevetve, gondtalan sétálgattak, vagy csak ücsörögtek
a homokkal felszórt sétálóút mellett a zöld füvön. A srácokon látszott, hogy
irigyek a gondtalan életükre, pedig nekik igazán nem lehet egy szavuk sem. De
nem is volt soha, hisz világsztárok. Szerencsére ezt Magyarországon a parton
vagy tiszteletben tartják vagy nem érdekli az embereket. Végül találtunk egy viszonylag
nyugodt helyet a víz és egy röplabda pálya között.
- Menjünk be! - indult el
Vicky egyből, ahogy lepakoltunk
Nem volt ellene
kifogásunk, így levettük a papucsunk, és lesétáltunk a kis lépcsőkön a vízbe.
Mindenki beleugrott egyből a térdig érő vízbe, csak Harry és Niall ácsorgott
még mindig a legalsó lépcsőfokon.
- Csajok, ennek biztos
ilyennek kell lennie? - méregette Niall a vizet.
- Aha, miért, mi baj? -
álltam meg. A többiek már beljebb gázoltak.
- Olyan koszos, és
növények lógnak ki belőle. - felelte félénken Harry.
- Jaj, srácok ne
csináljátok már. Mindenki belejött csak ti nem. Mit vártatok, a Hawaii-tengert?
- nevettem.
- Igaz. - nevetett Niall
és beleugrott a vízbe.
- Ez tök meleg. -
vigyorgott, és a többiek után sietett.
- Harry, már csak te
ácsorogsz kint. - mentem közelebb hozzá.
- Kicsim, szeretem az
országod, de ez olyan...furcsa.
- Csak nem lettél nyuszi?
Az nem zavar, ha egy koala lepisil, de nem mersz belejönni a Balatonba? - nevettem
még jobban.
- Haha. - felelte
gúnyosan.
- De Harry, most komolyan.
Nem fertőz annyira. Szerinted itt állnék benne? Tény, hogy nem a legtisztább tó
a világon, de nem vagy te olyan puhány, hogy bármilyen fertőzést elkapj. -
álltam meg közvetlen előtte.
- Ez bíztató. - nevetett.
- Tudom, hogy nem ehhez
vagytok szokva, de léci most felejtsd el, hogy sztár vagy, és csak legyél
velem. - mosolyogtam, és a kezem a nap elé tettem, mert már kezdte kisütni a
szemem. Arra az édes féloldalas mosolyára húzta a száját, majd lelépett a
lépcsőről.
- Iszapos. - jelentette ki
nevetve.
- Az. Menjünk be! - fogtam
meg a kézét, és elindultunk a többiek után.
- Te meddig mentél már be?
- kérdezte Harry, miközben gyalogoltunk.
- Húh. Nagyon
bemerészkedtünk egyszer. De még ott bent is csak derékig ért a víz. Viszont,
tény, hogy nagyon cuppogós volt a talaj. Belesüllyedtünk. - nevettem.
- Juj. Rebeccával? - kérdezte. Éppen beszédre
szerettem volna nyitni a szám, mikor rájöttem, hogy ez mégsem olyan jó ötlet.
- Aha. - feleltem, és a
többieket bámultam a távolba.
- Sokszor jártatok le ide
ketten?
- Igen, nagyon sokszor. -
feleltem, és még mindig nem néztem Harry-re.
- Értem. És most az igazat
Kicsim. Veled élek. Már minden hangszíned ismerem. - állt meg, és nézett a
szemembe.
- Bocsi. Nem akartalak
megbántani. De most nem az emlékeké a nap, hanem a szórakozásé. Menjünk, na! -
húztam tovább. Jött, de közben végig méregetett, majd megszólalt.
- Péterrel, igaz?
- Haverokkal. - javítottam
ki.
- Meg Péterrel.
- Hé, kicsit tempósabban
gyertek már! - kiabált nekünk vissza Louis.
- Ki ér oda hamarabb! -
nyomtam egy puszit az arcára, és elkezdtem futni a térdig érő vízben.
Nehéz volt, hisz igencsak
emelgetni kellett a lábaim hogy gyorsan tudjak haladni. Hallottam, amint Harry
csobog mögöttem, majd pillanatokon belül már magam mellett láttam, és
elégedetten vigyorgott rám. Ezután hirtelen eltűnt mellőlem. Volt Harry, nincs
Harry. Megtorpantam, és visszanéztem. Szerelmem a vízbe hasalt, és csöpögött a
hajáról a víz. Elesett. Egy fiúcska és egy lány mérgesen felállt mellette, majd
a kissrác a vízbe rúgott, így még jobban lelocsolva Harry-t. Olyan 6-7 körül
lehettek, és látszott, hogy testvérek. A
göndör angyalom értetlen nézett a gyerekekre, de én is.
- A gödrünk. Tönkretetted.
- fonta össze maga előtt a karjait a fiúcska.
- Jaj, sajnáljuk. Ne
haragudjatok. - guggoltam le hozzájuk. Közben szerelmem ebből semmit nem értve
felállt, és rendbe tette magát. Tudta, hogy felesleges megszólalnia, hisz a két
kisgyerek úgysem tud angolul. Csak én
értem őket.
- Tönkretette Szerelmet.
Anyának és Apának szántuk. - húzta el a száját a kislány.
- Hogy mondtad? Mi a neve?
- kerekedett ki a szemem.
- Szerelem. Anya meg Apa
mindig azt mondja, hogy a Szerelem a második legnagyobb kincsük, és életük
egyik legszebb napja volt, mikor szerelembe estek a Balatonon. Megint
megcsináljuk nekik Szerelmet, mert sokat veszekszenek. - felelte a kislány.
- Ennél szebb dolgot még
nem hallottam. Sajnálom, hogy tönkretettük Szerelemet. Ne haragudjatok. A szüleitek
biztos nagyon fognak örülni. A legjobb kisgyerekek vagytok a világon. Még
egyszer elnézést. - mindketten kicsit elmosolyodtak. Felálltam, és Harry kezébe
kulcsolva arrébb húztam. Ennél édesebb dolgot még nem hallottam. Két kisgyerek
nem tudja, mit jelent szerelembe esni, és arra gondoltak, hogy a szüleik egy
gödörbe estek. Azt hiszik, ha megint megcsinálják, akkor nem fognak veszekedni.
Bár így lenne, de lehet sikerül nekik. Hisz ez annyira aranyos dolog.
Mikor arrébb mentünk,
Harry megállított.
- Miről beszéltetek? Jól lecsapott
a kissrác.
- Képzeld Szerelembe
estél. - nevettem.
- Mikor megláttalak, de
ezt eddig is tudtuk. Szóval? - értetlenkedett.
- Nem. A gödör neve volt
Szerelem. A kisgyerekek a szüleiknek építették, mert azt mondták nekik, életük
egyik legszebb napja volt, mikor szerelembe estek a Balatonon. Azt gondolták,
így nem veszekszenek tovább. - magyaráztam.
- Istenem...Szeretnék az
Apjuk lenni. - mosolyodott el Harry.
- Ez olyan édes. - néztem
vissza a két kisgyermekre, akik ismét teljes erővel dolgoztak Szerelmen.
Tudtam, hogy Harry oda van
a kisgyerekekért, és soha nem tudna haragudni rájuk. Tudtam, hogy szerelmem
minden vágya egy saját kis Styles baba. Majd egyszer. Persze lehet, hogy ez nem
velem fog bekövetkezni, de ha mégis...hát, nincs ellenemre. De azt gondolom,
még van időnk bőven, és szerencsére ezzel párom is így van.
Ez is jó rész lett. :)
VálaszTörlésVárom a kövit! :D
örülök, hogy tetszett :)
Törlés