II. 34. ~ It's a new day, It's a new life...For me..*

- Ugye nem? - kérdeztem óvatosan, és le nem vettem a szemem az emberekről.

- Attól tartok, de. - fagyott le Liam is, és bámulta őket.

- De hogyan?

- Nem tudom. - rázta meg a fejét. -  Mindegy, hát ne törődjünk velük. Egyszerűen hajts be a fotósok között. Az udvarra már nem látnak be. - rántotta meg a vállát.

- Annyian vannak. El ne üssek valakit. - aggódtam.

- Nem fogsz. Csak ne figyelj rájuk.

Vészesen közeledtem feléjük, majd lelassítottam. Egyáltalán nem könnyítette a dolgom, hogy a sok vaku a szemembe villant. Az a rengeteg fotós és riporter, mind az én új autóm körül nyüzsgött, és kiabált. A fényképezőgépek villogtak, és már láttam is magam előtt a neten a híreket. Liam megnyomott egy gombot a slusszkulcson, és gyorsan kinyílt a kapu. Begurultam rajta, majd vissza is zártuk. Végre csend. Nem álltam be a garázsba, egyből kiszálltunk. Még most is hallottam az embereket, amint kiabálnak át a kapun sejtve, hogy még itt vagyunk. Hisz azon már nem láttak át.

- Mostantól tényleg együtt fogtok élni?

- Ki vette a kocsit?

- A többi tag is itt lakik? - kiabálták át emberek kintről.

Idegesen Liam-re néztem.

- Nyugalom. Egy óra és lekopnak. - mosolygott biztatóan.

- Még jó. - dünnyögtem.

- Ne is törődj velük. - vette ki a kocsiból a bőröndjeim, és a dobozaim.

Bementünk a házba. Elkezdtünk kipakolni. Egy hatalmas szekrénybe belepakoltam a cuccaim. Tényleg nagyon nagy volt, hisz még úgy is elfértek benne a dolgaim, hogy Liam-é volt a fele.

- Várj csak. - kiment a folyosóra, és a polcon lévő kis díszdobozból kivett egy fotókeretet. Megfogta a kis fehér borítékot, és kivette belőle a fekete fehér képet rólam.

Beletette a keretbe, és felrakta a polcra. Eltávolodott, és elégedetten bólintott egyet.

- Most komolyan? - nevettem el magam.

- Miért ne? Nekem nagyon tetszik. - nyomott egy puszit az arcomra.

Még a többi holmim is kipakoltuk. A fürdőbe is elrendezkedtem. Liam nagyon figyelmes volt mindenben. Már besötétedett, mire végeztünk, mivel közben még Leah-ék is átjöttek, majd egyből utánuk Niall is benézett. Aztán mi is átnéztünk Leah-ékhoz. Még rendezgették holmikat. Szerencse, hogy csináltattunk az 5 ház kertjébe átjárókat. Ezeken kapukat kell érteni, amik a kertekbe nyílnak. Szóval már besötétedett, mire hazaértünk a  kész otthonunkba.

- Mi legyen a vacsora? - néztem be a hűtőbe. Nagyon megéheztünk mindketten ebbe a pakolásba. Liam csak átkarolt hátulról, szóval nem volt nagy segítség. Benéztem az egyik konyhaszekrénybe. - Megvan! - mosolyodtam el.

Liam hasa kordult egyet. Elnevette magát, és én is.

- Remélem 10 percet még kibír a pocakod. - simítottam meg a hasát.

- Én is. - ütögette meg ő is.

Levettem a polcról egy csomag tésztát, és egy kis üveget. Nem mondtam hülyeséget Liam-nek. 10 perc és kész is voltam. Elővettem két mélyebb tálat, majd elosztottam benne  tésztát, és ráöntöttem a szószt. Jól nézett ki,  és gyorsan kész volt.  

Leültünk enni.

- Hmm. Finom lett. - nyugtázta Liam elismerően.

Ebéd közben elbeszélgettünk. Szóba került a táncpróba, a Be-You-Tiful, a srácok következő fellépése, és a legközelebbi interjú is. Megettük a vacsorát, ami tényleg nagyon finom lett, de ez nem az én érdemem, hisz összeönteni két dolgot bárki tud. Utána úgy döntöttem, lezuhanyozok. Bementem a fürdőbe. Gyorsan végezni akartam, így a csábító kád helyett a zuhany melletti fogasra akasztottam fel a törölközőm. Liam nagyon nagy zuhanyt vásárolt. Nem tudom miért.  A kádat megértem, de a zuhanyzót...felkötöttem a hajam, és már elindultam a zuhany alá, mikor bejött Liam egy alsóban. Már rég nem zavart, hogy meztelen vagyok előtte.

- Mit csinálsz Liam? - mentem oda hozzá.

- Lezuhanyzok én is. - és felakasztotta törölközőjét az enyém mellé.

- Igen? - nevettem el magam.

- Igen. - már vette is le az alsóját.

- De ezt mégis hogy gondoltad? - csóváltam a fejem mosolyogva.

Csak gonoszul elmosolyodott, kézen ragadott, és behúzott a zuhany alá. Elhúzta az üveget, majd megnyitotta a vizet. Kellemes volt érezni a meleget a bőrömön. Majd Liam hozzám bújt. Ez még jobb volt.

- Most már értem, miért ilyen nagy a zuhanyzó is. - nevettem el magam, mert ebben a pillanatban leesett, amin nem is olyan régen törtem a fejem.

- Hát, igen....gondoltam mindenre, és volt hátsószándékom is. - ismerte be vigyorogva, majd megcsókolt....

***

Egy nagy csattanás.

- Basszus. Áuu. - hallottam egyből utána egy mérges hangot. Nagyon közelről jött, és tiszta volt. Ez nem álom. Kipattant a szeme, és ijedtembe felültem.

- Liam? - néztem szét.

És valóban a fiú állt előttem egy alsógatyában, fél lábon, és a lábujjait szorongatta.

- Te meg mit csinálsz? - néztem rá zavartan, de meg is bántam, hogy összeráncoltam homlokom, mivel belenyilallt a fájdalom ettől a hirtelen felüléstől. Visszafeküdtem félig ülésbe, és úgy vártam a magyarázatát.

- Nem akartalak felkelteni, de belerúgtam a székbe, és véletlen kicsit hangosabbra sikeredett a káromkodás. Sajnálom, hogy erre kellett kelned. - feküdt vissza mellém, és húzott a mellkasára.

- Semmi gond. Nem tört el a lábujjad? Nagyon fáj? - néztem fel rá.

- Nem vészes. Hogy aludtál az új otthonunkba? - nyomott egy puszit a homlokomra.

- Nagyon jól. Hogyhogy ilyen korán fent vagy? Mész valahova? - kérdeztem.

- Korán? Már 10 óra van. - nevette el magát.

- Igen? Mentségemre szóljon, későn aludtunk el. - nevettem én is.

- Igaz. De nem is baj, hogy ilyen sokáig aludtunk. Amúgy ma nem tudok semmilyen programról. - mosolyodott el.

- Remek. Akkor maradjunk itthon egész nap, és csak nézzünk filmeket, rendben? Scooby-doo? Toy-Story? - kérdeztem.

- Csábító. Rendben. Imádom, hogy tudod, mit szeretnék, mikor még én magam sem jöttem rá. - csókolt meg.

Óvatosan letolt magáról, és a hátamra fordított. Fölöttem tartotta magát. Imádtam, mikor így előtör belőle valami. Aztán egyszer csak abbamaradt, és már nem éreztem a testét az enyémen. Rájöttem, hogy ki kéne nyitnom a szemem, hisz Liam már nincs fölöttem. Felültem az ágyban.

- Csinálok kávét Csipkerózsika. -  már vett is fel egy melegítőalsót és egy pólót.

- Rendben. - bólintottam, majd lelógattam a lábaim az ágy széléről.

Liam kiment a szobából. Én is felvettem egy cicagatyát, egy vastag zoknit és egy pólót. Bementem a fürdőbe, kifésültem a hajam, és fogat mostam. Mikor végeztem, lementem Liam-hez. Amint meglátott, egyből elmosolyodott, és elém rakott egy bögrét.

- Köszönöm. - felkaptam, és belekortyoltam. Nagyon szükségem van a kávéra reggel.

Felém fordult, és velem szembe a pultnak támaszkodott. Egyszer csak eszembe jutott valami. Letettem a bögrém az asztalra, majd elrohantam a nappali, és a konyha közötti kis polcon lévő hifihez. Rámentem a BBC-re, de ott mixek mentek, így tovább mentem a Hits-re. Jó zene szólt hát hagytam. Visszamentem Liam-hez. Belekortyoltam a kávémba. A zene váltott, és egy lassú szám következett. Liam odajött hozzám, átkarolta a derekam. Nem tudtam, mire készül, de mikor elkezdett énekelni a rádióval együtt, rájöttem. Nem ismertem ezt a számot, nem vagyok otthon az angol előadókban, de tetszett. Liam énekelte szinte végig. Kisebb-nagyobb közökkel, mivel azok a részke nem vonatkoztak ránk. Nem tudom, mi okból, de ekkor egyikünk sem akart megszólalni. Köztünk már régen nem volt olyan, hogy kínos csend. Csak néztünk egymás szemeit. Próbáltuk megjegyezni a másik szemének, és arcának minden egyes mozzanatát, hogy fel tudjuk idézni, mikor külön vagyunk. Mikor nem leszünk egymás mellett. Mivel valljuk be, lesz ilyen. Mikor a One Direction-nak el kell mennie más országba, és én maradok itthon, ebbe a nagy házba egyedül. Mert biztos lesz ilyen. Még belegondolni is rossz. Elmerültem Liam arcában. Az agyamba égettem minden egyes részletét. Aztán vége lett a zenének, és megszólalt a rádiós DJ hangja.

- Ez volt a Little Bird, és most jöjjön a kedvencetek, akit már annyira vártatok....itt van velünk a stúdióban Ed Sheeran!! - kiabálta. Liam odakapta a fejét. Én csak zavartan néztem.

- Liam ezt ő énekli? - kérdeztem.

- Igen. Tudod, Ed nagyszerű ember. A legszebb számokat írja a világon. A Moments-et is ő írta nekünk, és az is milyen szép. És most bűntudatom van. Régen találkoztunk már vele. Mióta ti megjelentetek egyetlen egyszer sem láttam. Nem csak, hogy én, de még Harry sem. Harry és Ed sokszor lógtak együtt, de jött Leah, aztán a turné. De ez nem baj. Hisz ti vagytok a legjobb dolgok az életünkben. - húzott magához, és magyarázta el gyorsan.

Bólintottam, majd figyeltünk Ed-re a rádióban.

Elmondta, hogy sok új dalt írt, és nemsoká bemutatja őket. Először a Hits-en lesznek hallhatóak. Mikor végzett, jött egy másik szám, ami még az övé, és vége az Ed Sheeran reggelnek. Utána jött napjaink legnagyobb, legidiótább zenéje, amit szerintem mindenki látott már, és röhögve nézte végig. Megszólalt a Gangnam Style. Liam-mel összenéztünk, és elkezdtünk nevetni. Eldöntöttük, hogy megnézünk egy filmet.

- Válaszd ki Csipkerózsika! Ott vannak a filmek, a tévé melletti szekrényen. Én addig csinálok popcornt. - mutatott be a nappaliba.

Bementem, de megzavarodtam. Még nem ismertem jól a házat.

- Liam? - szóltam ki.

- Igen? - hallottam a választ, és egy csipogást. Most állította be a mikrót.

- Hol a tévé? - kapkodtam ide-oda a fejem.

- Itt. - ment el mellettem, egyenesen az asztalhoz, felvette a távirányítót.

Vissza állt mellém. Átkarolta a derekam, a távirányítót a plafon felé fordította, és megnyomott egy gombot. A fán elhúzódott egy kis rekesz, és a tévé óvatosan lesüllyedt a magasból a kanapéval szembe. Eltátottam a szám.

- Paul javasolta. - nevetett Liam.

- Wow. - mondtam, majd összeszedtem magam. - És hol vannak a filmek?

- Ott. - mutatott az oszlophoz, a virág mellé. - Hozom a popcornt.

Ő kiment, én pedig elkezdtem válogatni a filmeket. Ki is néztem pár jót.

- Miket találtál? - kérdezte, mikor letette az asztalra a kukoricát.

- Ezeket! - adtam oda neki őket.

Az egyik természetesen a Scooby-Doo első és második része volt, a másik a Garfield, harmadik pedig a Toy Story 3.   

- Ilyen sorrendbe jó is lesz. - tette de a DVD-lejátszóba a Scooby-Doo 1-et.

Összebújtunk a kanapén, és néztük a filmeket. Mindketten imádjuk az ilyen programokat. Ha tehetném, minden nap ezt csinálnám. Nincs is jobb, mint Liam mellkasán feküdni, és a kedvenceimet nézni. It's a new day, It's a new life...For me.